Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-03-10 / 10. szám
Evangélikus Élet keresztutak 2013. március 10. » 5 A TÖRTÉNELMI EGYHÁZAK SZÁZ LELKIPÁSZTORA NYILATKOZOTT A CIGÁNY NÉPRŐL A személyes megszólításhoz ismerni kell a másikat Kivonat Oláh Dezső nevelésszociológiai doktori kutatásainak eredményeiből t Követtek-e el hibát a lelkipásztorok, hogy cigányok és nem cigányok tömegesen hagyták, hagyják el a történelmi egyházakat? Személyesen szerettem volna hallani a választ, maguktól az érintettektől. Ezért a római katolikus Váci Egyházmegye területén szolgálati helyükön, parókiájukon kerestem meg a történelmi egyházak lelkipásztorait, hogy kérdéseket tegyek fel nekik a cigány néppel kapcsolatban. A történelmi egyházakban a cigányok megtarthatják a nyelvüket, kultúrájukat, zenéjüket és hagyományaikat, szemben azokkal a szektákkal, amelyek tiltják a nyelv használatát, a kultúra megélését. Általánosságban ezzel szemben azonban elmondható, hogy ma a történelmi egyházak lelkipásztorai - tisztelet a kivételnek - nem állnak készen a sikeres cigánypasztorációs munkára. A cigánypasztoráció feltétele a cigány nép ismerete és elfogadása. A megoldás a cigányság személyes megszólításában rejlik. Az evangélikus egyház lelkipásztorainak azonban mindössze 36%-a foglalkozik cigányok lelkigondozásával, míg a másik két felekezetnél ez az arány 48%. A cigányság lelkigondozásával nem foglalkozó lelkipásztorok egy része indoklásként azt emelte ki, hogy a cigányok nem járnak a gyülekezetbe. Ez a tény olyan passzív attitűdről árulkodik, amely akadályozhatja a cigánymisszió sikerét. * * * Követtek-e el hibát a lelkipásztorok, hogy cigányok és nem cigányok tömegesen hagyták, hagyják el a történelmi egyházakat? Személyesen szerettem volna hallani a választ, maguktól az érintettektől. Ezért a római katolikus Váci Egyházmegye területén szolgálati helyükön, parókiájukon kerestem meg a történelmi egyházak lelkipásztorait, hogy kérdéseket tegyek fel nekik a cigány néppel kapcsolatban. Kutatási célként azt tűztem ki, hogy megismerjem a lelkipásztorok életútját, valamint hogy feltárjam a cigányságról meglévő ismereteiket. Ezenkívül célom volt megtudni, hogy szerintük a cigányság hogyan integrálható az egyházba, illetve hogy a lelkipásztorok miként vélekednek a cigányok hitvilágáról. Összesen tehát száz lelkipásztort kérdeztem meg három különböző felekezetből (katolikus, református, evangélikus). A mintában, amely reprezentálja a Váci Egyházmegyére jellemző felekezeti megoszlást, harmincöt katolikus, harminchárom evangélikus és harminckét református lelkipásztor szerepel. A kérdőív, amelynek segítségével a lekérdezést végeztem, egyaránt tartalmazott nyitott és zárt kérdéseket. (Előbbi azt jelenti, hogy a válaszlehetőségek a kérdésekre nem voltak adottak, míg az utóbbi esetében előre meg voltak adva.) # * * Az evangélikus lelkészek közül nem mindenkit eyangélikúsként kereszteltek meg. Előfordult közöttük olyan, aki a baptista, illetve a református egyházban részesült a keresztségben, néhányan pedig katolikusként lettek megkeresztelve. Azt tapasztaltam, hogy az evangélikus lelkészek rövidebb ideje vannak a pályán, mint a református vagy a katolikus lelkipásztorok. Az evangélikus pásztorok leginkább lelkészeik hatására választották ezt a hivatást. Ez felhívja a figyelmet arra, mennyire fontos a példamutató lelkipásztori munka, hogy az egyháznak legyen megfelelő lelkészutánpótlása is. A lutheránus lelkészek számára hivatásuk gyakorlása során a legpozitívabb élmény a lelkigondozás. A legnagyobb problémának viszont az egyházban levő belső viszályokat látják. Az evangélikus lelkészek 52%-a nyilatkozott úgy, hogy jó a kapcsolata a kollégákkal. 88%-uknak vannak barátai a civil életből is. Amennyiben a lelkipásztorok foglalkoznak cigányok lelkigondozásával, az evangélikus egyház lelkészeinek több tapasztalatuk van a cigányság lelkigondozásának területén, mint a másik két vizsgált egyház pásztorainak. Lényeges tény, hogy az evangélikus lelkipásztorok 33%-a mondta azt, hogy származás alapján derül ki, hogy ki a cigány. Ugyancsak 33%-uk nem tudta, hogy mióta élnek Magyarországon cigányok. A másik két felekezet lelkészei esetében ez az sággal kapcsolatos attitűdjére vonatkozó adatokat! Mind az evangélikus lelkészek, mind a többiek a családcentrikusságot emelték ki a cigányság pozitív tulajdonságaként. Az evangélikus lelkipásztorok közel ötödé szerint a cigányok nem tartják be a törvényeket, továbbá 15%-uk szerint lopnak, és segélyen élnek. Mindössze 12%-uk nyilatkozott úgy, hogy nem általánosít, és nem nevezi meg a cigányság rossz tulajdonságát. Ezek a tények sajnos arra utalnak, hogy a lelkipásztorok között is létezik előítélet a cigánysággal szemben. Az előítéletek azonban a vallás tekintetében nincsenek jelen, azaz a lelkipásztorok elfogadják a cigányságot az egyház tagjaként, illetve nem akarják szegregálni őket a nem cigányoktól. A cigányság élethelyzetének javítása elsősorban a munkahelyteremtéssel képzelhető el - nyilatkozták a lelkészek. Második helyen az oktatást, míg harmadikként a nevelést említették. Érdekesség, hogy a hitet kevesen emelték ki. Az adatok fényében azt mondhatjuk: a cigánymisszió sikeréhez szükséges, hogy a lelkipásztorok további, a meglévőnél bővebb ismeretekkel bírjanak a cigányságról, és nemcsak elméleti síkon, hanem a személyes megszólításra alkalmas formában is. * * * arány 46%. A Magyarországon ma élő cigányok lélekszámát 300 ezertől 900 ezerig becsülték. Sajnos a lelkipásztorok negyede nem tudta, hogy hány cigány törzs él Magyarországon, és majdnem ötödük egyetlen cigány törzset sem tudott megnevezni. Mindhárom vizsgált egyház lelkipásztorai hívőnek, de babonásnak írják le a cigányságot. Az evangélikus gyülekezetekbe mindössze harmadannyi cigány jár, mint a másik két felekezet közösségeibe. A lelkipásztorok egy része szerint azért nem járnak a cigányok az evangélikus gyülekezetekbe, mert már római katolikusok. * * * * A cigányság elfogadása és a vele való közösségbe kerülés kulcsfontosságú a cigánymisszió sikeréhez. Lássuk tehát a vizsgált lelkészeknek a cigányMit várnak a cigányok az egyházak lelkipásztoraitól és híveitől? Elsősorban azt, hogy mielőtt valaki - lelkész vagy gyülekezeti tag - emberileg megítélné, ismerje meg őket. Érdeklődjön tőlük nyelvükről, törzsükről és kultúrájukról, és ha van bennük vágy, hogy hívő közösséghez csatlakozzanak, akkor erre legyen lehetőségük. Megoldási kísérletként reméljük, hogy a közeljövőben a lelkipásztorképző intézmények tananyagába és az egyházi felsőoktatásba is bekerül a cigány népismereti óra, és gyakorlati modult is lehet majd hozzá rendelni. Végezetül az Evangélikus Élet hasábjain is szeretném megköszönni mind a száz lelkipásztornak, hogy szolgálatkészen vállalták a kutatásban való közreműködést, ezzel hozzájárulva a munka sikeréhez. ■ Oláh Dezső Aki szintén válaszolt: Sághy Balázs domonyi evangélikus lelkész A katolikus Váci Egyházmegye területén szolgálatot teljesítő evangélikus lelkipásztorokat fiatalnak és intelligensnek ismertem meg (kétharmaduk huszonhét és negyvenhat év közötti, így sokkal fiatalabb a lelkipásztori közösség, mint a katolikusoknál vagy a reformátusoknál). Tisztelet illeti az evangélikus egyház lelkipásztorait, mert a mérési eredmények alapján ők több ismerettel bírnak a cigányságról, mint a más felekezetűek. Fasori emléktábla-avatás Cselőtei László akadémikusra emlékeztek diáktársai, munkatársai, barátai > A fasori gimnázium földszinti folyosóján pillantotta meg először egymást 1935-ben két diák: Tomcsányi Pál és Cselőtei László, éppen ott, ahol ma már a barátságukat dokumentáló emléktábla áll. Bizony ritkán esik meg, hogy a falon is lenyomata legyen egy barátságnak. Márpedig az intézményben február 28-án leleplezett szép márványtábla felirata kettejük szövetségéről is tanúskodik. A háromnegyed századot is túlívelő barátság indította arra Tomcsányi Pál akadémikust, hogy ily módon állítson emléket éppen egy esztendeje elhunyt fasori diáktársának, a világhírű kertészmérnök-professzornak, kutatónak, agrárpolitikusnak. Cselőtei László református családban született 1925. január 3-án Rákospalotán. Nyolc évig a Fasori Evangélikus Főgimnázium tanulója volt, 1943- ban érettségizett. Már a fasori évek alatt megmutatkozott közösségi szelleme és a tudomány iránti vonzódása. Tagja és elnöke is volt az iskola Arany János önképzőkörének. A gimnázium elvégzése után a budapesti Magyar Agrártudományi tait az emléktábla leleplezése előtt elevenítette fel Hajdó Ákos igazgató a gimnázium patinás dísztermében tartott emlékülésen. Itt beszédet mondott Németh Tamás, az MTA főtitkára és Liptay György professzor, a Budapesti Evangélikus Gimnázium Volt Növendékei Egyesületének elnöke. Liptay György kitért Cselőtei Lászlónak a gimnázium újraindításáért végzett fáradozásaira. (Mint ismeretes, fa-Az emléktáblát Jeszenszky Zoltán és Vitális György, a Budapesti Evangélikus Gimnázium Volt Növendékei Egyesületének korábbi főtitkárai leplezték le Egyetem Kert- és Szőlőgazdasági Karára iratkozott be; 1947-ben végzett. A kerthez, mezőgazdasághoz való kötődése családi gyökerű: szülei jelentős területű kertgazdaságot műveltek. Megismerve a kertészmérnök-professzor tudományos pályáját, társadalmi szerepvállalásait, gazdag életút tárul fel az utókor előtt. Cselőtei László a Gödöllőre költözött agrártudományi egyetemen megszervezte, majd 1954-től négy évtizeden át vezette a kertészeti tanszéket. 1960- ban a mezőgazdaság-tudományi kar dékánjává választották, 1971-78 között az egyetem rektora volt. 1976-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja. Az Akadémia több bizottságában tevékenykedett tagként, töltött be elnöki tisztet. 1970-től az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) mezőgazdasági munkabizottságában dolgozott. Mindemellett az akadémikus megannyi kertészettudományi egyetemi tankönyv, jegyzet szerzője, szerkesztője volt. Tudományos kutatásaiban az öntözéssel, a zöldségtermesztéssel, valamint egyes zöldségfélék vízhasznosításával foglalkozott. Vizsgálta a környezeti tényezők hatásait a növények vízforgalmára, illetve az eltérő vízellátás hatását a termés alakulására. Cselőtei László közéleti szerepet is vállalt. Az 1940-es években a Református Egyetemi Ifjúság Kábái Márton Körének, majd a Nemzeti Parasztpártnak a tagja. A szocializmus idején pártonkívüli volt, de 1970 és ’90 között az aszódi egyéni választókerület országgyűlési képviselőjeként tevékenykedett, ’77 és ’90 között az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának elnöke volt. Az egykori fasori diák életrajzi adasori intézményünket 1952-ben államosították, és csak 1989-ben éledhetett újjá egyházunk fenntartásában.) Az emléktábla előtt Tomcsányi Pál akadémikus osztotta meg gondolatait a résztvevőkkel: fiatal- és öregdiákokkal, akadémikusokkal, barátokkal Szólt barátjáról, a barátságról, a közösség megtartó erejéről. A szűk folyosón megelevenedett a múlt, a termekből csengőszóra kiözönlő diákok nyüzsgő zsivajával visszatért az emlékezők ifjúsága. Vitális György és Jeszenszky Zoltán fasori öregdiákok, az MTA köztestületi tagjai leplezték le 2012. február 29-én elhunyt diáktársuk tábláját. A rendkívüli munkabírású Cselőtei László eredményeit számos kitüntetéssel ismerték el, többek között 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével. Talán a legszebb kitüntetés családja, barátai, akadémikustársai szeretetteljes emlékezése, elismerése, melyet - halálának első évfordulóján - emléktáblája felavatásával pecsételtek meg. ■ Bállá Mária
