Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)

2013-02-24 / 8. szám

IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet 12 * 2013. február 24. PALACKPOSTA Túlcsordulás „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Lk 6,45b) „Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múl­ja az írástudókét és farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába” (Mt 5.20) Beszélhetnénk például azokról a személyekről, azokról a dol­gokról, akiket, amelyeket különösen szeretünk. Könnyű helyzet­ben lennénk, hiszen ki ne tudna akár órákig mesélni arról, aki hoz­zá közel áll. A vak a kutyájáról, akire minden pillanatban számít­hat. A nagyszülő az unokájáról, az apa a kisfiáról, a zenész a gi­tárjáról, a szerelmes a szerelméről. De arról is könnyű beszélni, hogy milyen az Isten túláradó szeretete, túlcsorduló irgalma. Aki egyszer is átélte, hogy milyen az Isten szeretetében felébredni, az nem felejti el. Aki egyszer is megtapasztalta már a bűnbocsá­nat felszabadító boldogságát, bármikor tud róla beszélni. De itt most másról van szó. Itt nem a szeretet, a kegyelem túlcsordulásáról, a mindeneket betöltő irgalomról kell beszél­ni, hanem azon kell elgondolkodnunk, hogy mi marad utánunk, milyen nyomot hagyunk magunk után; mi az, ami belőlünk ki­csordult, amire nem figyeltünk. A farizeusok igazsága kontrol­lált: tervezett, előre megfogalmazott, előre lejátszott, épp ezért olykor megjátszott igazság. De mi van a váratlan helyze­tekkel? Mit mondunk, mit teszünk akkor, amikor nem tudunk felkészülni, mi van, amikor elveszítjük a kontrollt? Azzal véde­kezünk, hogy csak kicsúszott a szánkon, pedig épp ez árul el, ez leplez le bennünket. A Farkasokkal táncoló című film döbbenetes jelenete, amikor az indiánok meglátják, hogy a fehér vadászok százával gyilkol­ták le a bölényeket csak a nyelvükért vagy a bőrükért. Szemünk elé tárul a völgy, tele bölénytetemekkel, ez maradt a fehér vadá­szok után. Vajon utánunk mi marad akár egy Szélrózsa találko­zó után, akár egy fesztivál vagy csak egy ifjúsági óra után? A kánaáni asszony (Mt 15,21-28) fájdalmában, aggódásában a leggyönyörűbb hitvallás fogalmazódik meg: szebb, mint bármelyik megformált, átgondolt hitvallás. Neki nem volt ideje, lehetősége, hogy átgondolja mondanivalóját, az csordult ki belőle, hogy ami az Isten asztaláról lehullik, ami már nem kell, ami felesleges, ami szemét, az ember számára az is éltető. Bár­mi, ami az Istentől jön, jó, még a felesleg is. Sajnos az ember feleslege más. Teleszemeteljük erdeinket, nem­csak folyóinkat és levegőnket tesszük tönkre, hanem teleszeme­teljük hitünket is. A váratlan helyzetek mutatják meg leginkább, hogy mivel van tele a szívünk. A tanult igazság csak a komfortos helyzetekre jó. Valójában akkor mutatkozik meg igazi énünk, hi­tünk, amikor ránk lépnek, mint egy leejtett fogkrémestubusra. Amikor szépeket mondanak rólad, amikor simogatnak, akkor te is szépeket mondasz - de mit mondasz akkor, amikor rád lép­nek, amikor megtaposnak? Akkor mivel van csordultig a szíved? Az biztos, hogy volt valaki, aki akkor is kínzóiért imádkozott, amikor verték. Ha az én igazságom nem is, de az övé biztosan meghaladja a farizeusok igazságát. ■ Ócsai Zoltán Névjegy; Ócsai Zoltán Pécsi evangélikus lelkész vagyok. A kilencvenes években Vár­alján laktam, ahol 1996-ban először rendeztük meg a Szél­rózsa találkozót. Annak idején úgy véltük, sokkal több ér­ték van kis egyházunkban, mint gondolnánk. Lehetőséget szerettünk volna teremteni arra, hogy fiatalok találkozhas­sanak, épülhessenek egymás hite által. Az elmúlt években Győrben szolgáltam, ahol különösen sok időt töltöttem a Péterfy evangélikus iskolában. Hitvallásom itt is az volt, hogy teret kell adni a fiataloknak, hiszen nagyon sok tehetség van közöttük, csak talán nincs meg az a fórum, közösség, amelyben ezt bemutathatják. Azon dolgoztam, hogy a tehetségek ne kallódjanak el, legyenek egyházunk értékes tagjai, mindig legyenek hajlandók tanulni - fiatalként és fel­nőttként egyaránt. Ezért szervezünk zenei táborokat évek óta. A bemutatkozás és a közösségépítés alkalma még az evangé­likus gimnáziumok országos találkozója (EGOT) is, amely­nek a szervezésében sokszor részt vettem. Számomra az a jó gyülekezet, amely nem feltétlenül el­fogadó, de mindig befogadó, vonzó, de nem csábító, és a bűn­nél csak a bűnbocsánatot veszi komolyabban. Képes krónika a Szélrózsa-utótalálkozóról A teológushallgatók zenekarának szolgálata Püspökdesszert Szemerei és dr. Fabiny Tamással Jánossal, Gáncs Péterrel Szélrózsa Band Kövesdi Miklós Kubiszyn Viktort, a Drognapló szerzőjét Bedecs Réka kérdezte ^ Folytatás az 1. oldalról Vízpartról vízpartra „A Balaton mellől a Büdös-tó partjára költözik a Szélrózsa, ahol a badacsonyi látkép helyett a nagy magyar ugarban gyö­nyörködhet majd a látogató” - ezekkel a helyszínek adottság­beli különbségeire utaló szavak­kal jelentette be Gáncs Péter el­nök-püspök Mesterházy Ba­lázs Szélrózsa-atya oldalán, hogy jövő nyáron a jubileumi, tizedik országos evangélikus ifjúsági találkozónak - Váralja, Bodajk, Debrecen, Kismaros, Tata, Szolnok, Kőszeg, Szarvas és Fonyódliget után - Solt­­vadkert ad otthont. Flomoki Pál, a házigazda gyü­lekezet lelkésze örömmel idéz­te fel, hogy bár a Tízek tagjaival egy hideg, borús, ködös napon tekintették meg a város határá­ban található, hivatalosan Vad­kerti-tónak nevezett állóvíz mel­letti kempinget, amikor a talál­kozó főszervezői nyomát sem láthatták annak a pezsgő (für­­dő)életnek, amely nyaranta jel­lemzi a területet - mégis meg­látták a benne rejlő lehetőséget. Meggyőzésükhöz ráadásul - tette hozzá a lelkész - nem volt szükség arra, hogy bevessék a messze földön híres Szent Ko­rona cukrászda ínycsiklandó finomságait vagy a gyülekezet borászattal foglalkozó tisztség­­viselőinek ugyancsak jó hírű palackozott nedűit... A 2014. július 23. és 27. kö­zött esedékes Szélrózsa mottó­ja és központi témája ugyan még csak a mennyei Atya szá­mára ismert - legalábbis Csiz­madia Nóra Szélrózsa-koordi­nátor nem tudott még konkré­tumokat mondani erről -, de ha folytatódik az elmúlt évek­ben kialakult gyakorlat, ak­kor - feltételezi a tudósító - legkésőbb jövő ilyenkor egy jó hangulatú előtalálkozó kereté­ben erre is fény derül. ■ Vitális Judit Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit Szunyoghy Zsolt Amaro Del ZSOLCZAt BALÁZS FELVÉTELEI

Next

/
Thumbnails
Contents