Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)

2013-02-17 / 7. szám

FÓKUSZ Evangélikus Élet, 10 « 2013. február 17, Üj lehetőségek a felsőfokú egyházzenész­képzésben ^ Az új felsőoktatási törvény adta lehetőségekkel élve a Liszt Fe­renc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene Tanszékén a 2013- 14-es tanévtől egyciklusú, két szakirányos egyházzene-tanári és ének-zene tanári képzés indul, melynek keretében az állam ál­tal fizetett (ösztöndíjas) rend­szerben kétszakos zeneművész­tanári diploma szerezhető. Osztatlan, öt plusz egy éves, kötele­zően kétszakos, alap- és középfokú tanításra egyaránt felkészítő oktatás folyik majd, ahol az utolsó (plusz egy) év összefüggő szakmai (iskolai) gya­korlat lesz. E képzési forma nemcsak a végzettek szélesebb körű képzett­ségét és jobb egzisztenciális bizton­ságát szolgálja, hanem kiváló lehető­ség az iskolai énekoktatás és a temp­lomi éneklés hagyományos kapcso­latainak újjáélesztésére, ápolására, az énekes iskolák munkájába való be­kapcsolódásra. Mindemellett megmarad a jelen­legi, kétciklusú (BA, MA) képzés is, sőt adott esetben a két rendszer át­járhatósága is biztosítva lesz. A tanszék más egyetemek és főis­kolák kurzusaira kredittel elismerhe­tő áthallgatást is lehetővé tesz, mely további szakok (például hittanári) fel­vételét segítheti elő. (Jelenleg a Ká­­roli Gáspár Református Egyetem, illetve a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán, vala­mint a Sapientia Szerzetesi Hittudo­mányi Főiskolán folytathatók ilyen ta­nulmányok.) A két-, illetve egyciklusú képzés után az egyházzenei doktoriskolában lehet továbbtanulni, majd egyházze­nei DLA-doktori fokozatot szerezni. Az egyházzenei képzésben lehető­ség van a korábban elkezdett hang­szeres (vonós, fúvós) vagy énektanul­mányok társhangszerként történő folytatására és a társhangszer egyház­zenei (kamarazenei) alkalmazására. A korábban elkezdett orgonistata­nulmányokat a Zeneakadémián nem­csak a „klasszikus” orgonaművész tanszakon, hanem az egyházzenész­­orgonaművész szakirányon is lehet folytatni. Utóbbiak hallgatói az Egy­házzene Tanszéken nem csupán a ha­gyományos liturgikus orgonistafelada­tok (énekvezető kántor) magas szin­tű művészi ellátására készülnek fel, ha­nem a gazdag istentiszteleti orgona­repertoárba is betekintést kapnak. A karvezetés iránt érdeklődők a többszólamú egyházi zene vezénylé­se mellett speciális gregoriánvezény­­lés-kurzusokon vehetnek részt. Bővebb tájékoztatás olvasható a www.egyhazzene.hu honlapon, ahon­nan az egyetemnek a képzéssel kap­csolatos hivatalos weboldalái is elér­hetők. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! ^ Egerben járunk, egy szakközép­­iskolába igyekszünk. Nincs taní­tás, mégsem üres az épület. Az ajtón belépve hátizsákokba bot­lunk. Mellettük bőröndök és utazótáskák várják gazdáikat, akik épp a regisztrációs szoba előtt állnak sorban. Önkéntesek szorgoskodítak mindenfelé, épül a „tábor” Néhány óra múlva a csomagok helyét az előtérben birtokba veszi a Szélrózsáról is ismert Cafe El Mondo, dicsőítés hangja szűrődik ki a nagyte­remből, és kezdetét veszi a Ma­gyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (MEKDSZ) ha­gyományos téli konferenciája. A nyolcvanas években, mikor még a magyar hatóságok is megfigyelték a keresztényeket, elhívott emberek egy csoportja földalatti mozgalmat szervezett. Sok más országhoz ha­sonlóan a hazai egyetemeken is bib­liakörök indultak, találkozókat szer­veztek, és ezekből a kezdeményezé­sekből jött létre a felekezetközi egye­temi misszió. 1989-ben újraalakult a második világháború előtt már léte­zett Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség. A húsz éve még csak maroknyi lelkes fiatal munkáját Is­ten megáldotta, a MEKDSZ mára több száz fős közösséggé nőtte ki magát, s harmincöt csoportja van je­len az ország különböző felsőokta­tási intézményeiben - Győrtől Nyír­egyházáig, Miskolctól Pécsig. A szervezet célja, hogy - az egy­házak „kinyújtott karjaként” - segít­se a keresztény egyetemistákat abban, hogy legyenek jelen és hassanak az egyetemeken, osszák meg csoporttár­saikkal az evangéliumot. A hiteles ta­núságtételhez elengedhetetlen, hogy a diákkörök tagjai növekedjenek hi­tükben, kapcsolatukban Istennel. Ezért minden évben megrendezik a diákszövetség téli táborát. Idén február 7. és 10. között több mint négyszázan vettek részt - kö­zöttük evangélikusok is - az orszá­gos találkozón határon innenről és túlról. Krisztusról közvetlenül- Megtetszett, hogy a fiatalok szabad idejükben a Bibliával foglal­koznak, és egymásért imádkoznak - meséli első diákkörös élményeit Do­bó Dániel evangélikus teológushall­gató, aki gyakorlati évében szeretett volna bepillantani különböző ke­resztény közösségek életébe. Évfo­lyamtársától, Seben Glóriától - aki gyülekezeti gyakorlata mellett a di­ákszövetség félállású munkatársa - hallott a MEKDSZ-ről. Dániel novemberben járt először MEKDSZ-körben, s mivel ösztöndíj­jal az Amerikai Egyesült Államokban is hallgatott néhány hónapot, a Bu­dapesten tanuló külföldi diákok cso­portjához látogatott el. Egerbe több teológustársával érkezett, ez az első téli tábora.- Öröm együtt látni ennyi fiatal tagját az egyetemes egyháznak - mondja -, s az is nagyon jó, hogy kre­ativitással, fiatalos ötletekkel van te­le a tábor, mégis az Igére épül, szel­lemiségében keresztény. Dániel, aki Vanyarcon tölti gyakor­lati évét, fontosnak tartja az ifjúsági munkát, szívügyének tekinti, hogy minél több fiatal legyen aktív az egyházban.- Az a tapasztalatom, hogy nem Krisztus diákjai A MEKDSZ téli tábora merünk az evangéliummal szólni a fi­atalokhoz, mert félünk, hogy el­ijesztjük őket. Itt pedig azt látom, hogy mindenki közvetlenül beszélget Jézus Krisztusról. zösségben élhető meg - magyaráz­ta az előadó a Zsidókhoz írt levél egy passzusa (10,19-25) alapján szombat délelőtt.- Isten népe vagyunk, Krisztus tes­- Itt értettem meg azt is - mond­ja az evangélikus családból szárma­zó fiú -, mi az evangéliumi keresz­ténység, s ma már annak tartom magam. A 19. századi eredetű keresztény megújulási mozgalom tagjai a Bibli­át Isten legfőbb kijelentésének tart­ják, és azt hirdetik, hogy az Istennel (és a teremtett világgal) való megbé­kélésre minden embernek szüksége van. Ez a megbékélés pedig csak Jé­zus Krisztus megbékítő áldozatá­nak következtében és áldozatára hi­vatkozva lehetséges. Dani azt is a diákszövetségben tanulta meg, hogy mi a felekezetkö­­ziség. Diákkörüket evangélikus, re­formátus, baptista, katolikus és evan­géliumi kisegyházakhoz tartozó ke­resztények is látogatták. Egyik leg­kedvesebb élménye, hogy a MEKDSZ-ben különböző felekeze­tű emberek együtt dicsőítik Istent, s ledőlnek a köztük lévő falak. Mind különbözőek Hagyomány, hogy a négynapos kon­ferenciát a Biblia egy könyve köré szervezik: erről szólnak az előadások, a ráhangolódást segítő jelenetek, a va­sárnapi prédikáció, a kiscsoportos be­szélgetések, részben ehhez kapcso­lódnak a szemináriumok is. Ám a 2013-as találkozó vezérfonalát az a gondolat adta, hogy mind különbö­zőek vagyunk, mégis egyek.- Keresztényként sokszor egyéni céljaink vannak, hiányzik hitünkből a közösségi vonatkozás, pedig Isten az ő népébe hívja el az embert - ma­gyarázza Járay Márton, a MEKDSZ főtitkára, miért foglalkoztatta ez a té­ma a szervezőket. Martin Haizmann, a Nemzetközi Evangéliumi Keresztény Diákszövet­ség európai régióért felelős munka­társa (képünkön) válogatott igeszaka­szok alapján tanított arról, mit jelent Isten népéhez tartozni. Csütörtökön este Jézus főpapi imája (Jn 17) alap­ján kifejtette, hogy az univerzum kö­zéppontjában egy kapcsolat áll - a Szentháromság Isten; az örök élet pe­dig azt jelenti, hogy részesei leszünk ennek a szeretetkapcsolatnak. Lévi elhívásának történetén (Mk 2,13-17) keresztül másnap azt mutat­ta be, hogy Krisztus Személyesen hív mindenkit ebbe a kapcsolatba, de ugyanakkor a „bűntől betegek” kö­zösségébe invitál, hogy a kegyelem, a megbocsátás és a gyógyulás útján indítson el. Szükségünk van egy­másra, mert valódi, növekedő hit csak ebben az őszinte, bátorító kő­iének tagjai (íKor 12). A test lénye­ge, hogy mindannyian különbözőek vagyunk, de mindenki jelentős, fon­tos feladatot kapott Istentől, s csak együtt tudjuk megélni ezt a közössé­get a maga teljességében - hangzott el a vasárnapi istentiszteleten. Ledőlő falak Győri Dani már sokadjára táborozik Egerben, régi motoros a MEKDSZ- ben. Az ELTE Természettudományi Karán tanult, vezette is az ottani diákkört. Úgy emlékszik, gazdagodott ebben a szolgálatban.- Nehéz időszakban voltam veze­tő, alázatot tanultam Istentől. Rá kel­lett jönnöm, hogy nélküle nem megy. Ezt a hozzáállást munkájában is igyekszik megtartani. Közös ismerős Négy napig több száz fiatal élt együtt Eger egyik oktatási intézményében. Sokan közülük már régóta ismerték és erősítették egymást, mások először vettek részt MEKDSZ-es konferen­cián. Ismeretlen arcokkal ültek szem­ben az első kiscsoportos beszélgeté­sen, de ahogy többen megfogalmaz­ták a tábor végén, mégis közösségben érezték magukat, hiszen tudták, van egy közös ismerősük: Isten. Megél­ték ezt a közösséget a filmklubon, tánc közben, a folyosói beszélgetések­ben, a közös dicsőítésekben, a reggeli imákban. A tábor végén pedig együtt ünnepelték az úrvacsorát Krisztus di­ákjai. ■ Feke György FOTÓK: CAPRAS VIKTOR

Next

/
Thumbnails
Contents