Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-06 / 1. szám
Evangélikus Élet élő víz 2013. január 6. *• 11 A hónap igéje „Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon” (Zsolt 16,11) A sportolókkal megismertetik a pályát, mielőtt elkezdődik a verseny. Az élő Isten is megismertet velünk egy pályát - „az élet útját” még mielőtt indulnánk, eltévednénk, rossz irányba haladnánk. Komoly hit útján járó emberek élete, élettörténete, de elsőlelkiismeret, és ő visszatér bűnbánattal és új odaszánással a helyes útra. Mindig, újból és újból Jézushoz fordul. És ő megbocsát, és helyreigazítja lépteit, életét. Tehát van egy mérték, az élet útja, amelytől egyszer jobbra, egyszer sorban a Biblia az, amely útmutatásul szolgál nekünk. A Szentírás az élet „használati utasítása” Mégis milyen döbbenetes, hogy sokan nem olvassák. Ezért az élet labirintusában igazából nem jutnak előbbre, és nem is látnak egy egész életre szóló célt. Csak a holnapot látják, ezért cikcakkos az útjuk. A hívő is hibázhat, követhet el bűnt, de mivel van egy igazi és világos mértéke mindenkorra, ahhoz tud igazodni. Nem úgy jár a Biblián tájékozódó ember, hogy tökéletesnek tartja magát, hanem úgy, hogy ha elkövet is valamit, mindig szól ott belül, a szívében az ige hangja, az igaz balra egy kicsit eltérek, de a Lélek mindig helyreigazít. A nem hívő ember is halad valamerre, de mivel nincs egy állandó és örök mértéke, elhajlása egyre távolabb viszi a helyes úttól és az örök céltól. Indítson ez bennünket arra, hogy még szorgosabban olvassuk a Bibliát. Azzal az elhatározással és odaszánással, hogy amit most üzenni fog, azt megteszem, még ha ellenkezik is saját elképzelésemmel. Az élet útjának megismerése majd magával hozza az örömöt is. Olyan örömöt, amilyet a világ nem tud adni. Mert ez nem e világi sikerek öröme lesz, hanem a külső körülményektől független: a teljes öröm. Amikor annak tudsz örülni, hogy jó kézben van az életed, oltalmaz az Isten, és az örök, maradandó cél felé haladhatsz. A teljes öröm az Úrban való öröm: hogy megváltott drága áron, szeret és vezet. Mert nemcsak megismertette veled az élet útját, de segít is, hogy végig tudd járni. Ezért tanulmányozd hűségesen Isten igéjét, és kérd, hogy adjon világosságot. Ha csak egy könyvet vihetnél magaddal valahova, vajon a Bibliát választanád-e mint a legfontosabb útmutatót? Zinzendorf gróf jut az eszembe, a herrnhuti közösség megalapítója. A Morvaországból Krisztusba vetett állhatatos hitük miatt menekülő embereknek letelepedési helyet adott a birtokán. Ő mint hívő ember vezetője lett ennek a lelki közösséget is jelentő csoportnak. A faluban minden reggel egy bibliai igét kiabáltak be a házak ablakán, hogy ezzel ébresszék az embereket. Később ezeket az igéket előre kisorsolták, és nyomtatásban kiadták, így keletkezett kétszáznyolcvankét éve a világszerte több mint ötven nyelven megjelenő Útmutató, amelyet a mi egyházunk is kiad, és amely segít a Biblia rendszeres olvasásában. Ezen túlmenően felemelő érzés az is, hogy együtt olvashatjuk ugyanazt az igét sok-sok testvérünkkel szerte a világon. Útmutatóval vagy a nélkül, olvasd és hallgasd Isten élő üzenetét, s biztos lehetsz benne, hogy örömöd hiány nélküli és ezért örök öröm lesz. ■ Széll Bulcsú Még mindig advent idejében élünk Hála lehet a szívünkben, hogy mi, bármelyik egyházi közösségben élő keresztyének/keresztények - mint Krisztushoz tartozó emberek - megismerhetjük Istent, a mi szerető mennyei Atyánkat. Hála tölthet el minket, mert megismerhetővé tette magát a mi Istenünk, amikor az első advent idején elhangzott az örömhír, az evangélium: megszületett a Megváltó, aki minden népnek öröme lesz! Isten már előtte is kijelentette magát a Bibliában, az Ószövetség könyveiben, hogy mindenki olvashassa: ő nem mondott le az emberekről, rólunk, engedetlenné, bűnössé lett teremtményeiről. Az üzenetét hallva megváltozhatunk, hogy engedelmesen figyelhessünk szavára, az igére. Megváltónk testet öltése és mennybemenetele óta már a második adventben élünk. Mindnyájan megváltottaiként várhatjuk őt, aki újbóli eljövetelekor elveszett, de megtalált gyermekeiként visszavezethet minket az Atyához. De addig is láthatatlanul, Lelke által mindig velünk és közöttünk van. Szól hozzánk, vigasztal, bátorít, hív magához, igéje és Szentlelke által tanít minket. A tőle kapott hitünket erősíti az ige napról napra a második advent idejében is, akár otthoni csendességünkben, akár templomaink csendjében figyelünk Urunk nekünk szóló üzenetére. Vegyük hát naponként kezünkbe Bibliánkat, és olvassuk boldogan megerősítő és újra megtérésre intő szavait, hogy felkészülten és kitartóan várhassuk őt. A karácsony előtti, egyik advent reggeli családi áhítatunkban Pál apostol Filippiekhez írt levelének 3. részét és Lukács evangéliuma 13. részének első kilenc versét olvastuk. Élő Urunk akkor újra azzal az üzenettel szólított meg bennünket, hogy ismer minket, és tudja, hogy bajainkban, nyomorúságainkban, betegségeinkben az ő tanácsa szerint reá bíztuk magunkat. De tudja azt is, hogy a lélek ugyan készen van bennünk a hallásra, a testünk sokszor mégis erőtlen, könnyen elcsüggedünk. Bizony szükségünk van naponként a hitünket megerősítő igéjére! De arra is, hogy egymás hite által épüljünk, és növekedjen a hit bennünk. Ezért osztom most meg a hitünkben minket is megerősítő igéket. Mindnyájan testben élünk, és sokszor testünk nyomorúságai, a betegségek, megpróbáltatások vagy a körülmények rosszabbodása miatt aggódunk, máskor pedig a szeretteinket féltjük. Kétségben, bizonytalanságban vagy válságban érezzük magunkat, és ilyenkor kérdéseket teszünk fel: miért jutottunk mi magunk vagy kerültek mások ilyen elkeserítő helyzetbe? Mi lesz velünk és azokkal, akik miatt aggódunk? Mindnyájunkat erősíthetnek Jézus szavai, ha hittel a szívünkbe zárjuk őket. így lesz elég nekünk is az ő kegyelme! És ezáltal még a halálfélelem sem taszíthat kétségbeesésbe. Sőt mi is vallhatjuk: „nekem az élet Krisztus, és a meghalás is nyereség"(Fil 1,21), mert „nekünkpedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket” (Fii 3,20-21). Ne féljetek! Boldog reménységgel bízzatok ígéretében! Munkáljon szívünkben megváltó Urunk az ige és a Szentlélek által alázatot 2012 adventje után is, amikor még mindig advent idejében élhetünk. De ne gondoljuk azt, hogy késlekedik az Úr napja, ahogy némelyek vélik, hiszen miattunk hosszabbította meg a kegyelmi időt Isten, mert a mi mennyei Atyánk mindenkinek felkínálja a lehetőséget, hogy Jézus vezetésével visszamehessen az atyai házba. Azonban ne is akarja kiszámítani senki azt a napot, ahogy időről időre próbálkoznak ezzel emberek, mint például az elmúlt év végén is. Jézus előre megmondta, hogy készen kell lenni, és úgy várni, mert azt a napot és azt az órát senki sem tudja, csak egyedül mennyei Atyánk, aki nem akarja, hogy egy ember is elvesszen, hanem azt akarja, hogy minden ember megtérjen és éljen. Arról azonban szólt a kijelentés, hogy amikor megjelenik majd az ég felhőin Jézus, és mindenki meglátja őt, akkor minden ember sírni fog. Kétféle okból: lesznek, akik azért fognak sírni késő bánattal, mert a hazugság atyjának és sok hitető emberének hittek, így mindent elveszítettek. De lesznek sokan, akik örömkönnyeket hullatnak akkor, amikor úgy látják visszatérni Megváltójukat, ahogy megígérte. Örülnek majd, hogy felkészülten, hittel, kitartóan várhatták győztes Urukat, Királyukat, akit a megváltottak seregével együtt örök örömben dicsőíthetnek. Várjuk mi is így őt, és szüntelen fohászkodjunk: „Jövel, Uram Jézus!” (Jel 22,20) ■ Nagy Gyula nyugalmazott református lelkipásztor Minden javunkra van (Róm 8,28) Új esztendő... Nem tudja senki sem, hogy mi vár reá, merre, hova lép. Az ismeretlenség ködébe rejtve mi van: örvény, orom vagy szakadék? Nincs kikövezett út, egyenes pálya, biztos cél felé vezető sínek. Hogy a holnap titkát is kitalálja, nem adatott meg soha senkinek. Úgy megyünk a jövő felé, akárha sötétbe lépnénk... De örvény, verem felett - jó tudni - védőn alánk tárja hűséges karjait a kegyelem. Öröm, bánat, élet, halál, akármi jöhet, a szívem mégse nyugtalan, tudom: „Kik Istent szeretik, azoknak minden javukra van!” HETI ÚTRAVALÓ „Múlik a sötétség és már fénylik az igazi világosság’.’ (íjn 2,8) Vízkereszt hetében az Útmutató reggeli és heti igéi Jézus Krisztus - a világ világossága - örök dicsőségét tükrözik. Epifánia Domini: az Úr megjelenése; Isten kegyelmes szeretetének csodája s a testté lett Igében „az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert, jött el a világba”. (Jn 1,9; LK) „Három csodával megékesített, szent napot tisztelünk: / E napon a csillag vezérlé a bölcseket Jézushoz; / E napon a víz borrá változék a menyegzőben; / E napon Krisztus Jánostól megkeresztelkedék, / hogy minket üdvözítsen, alleluja.” (GyLK 722) A napkeletről jött pogány bölcsek „bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat [a királynak], tömjént [a főpapnak] és mirhát [a prófétának].” (Mt 2,11) S nem mentek vissza Heródeshez. Luther írja: „Aki üdvösséget s jó lelkiismeretet akar, hagyja ott a heródesek fajtáját, s fogadja be Krisztust. Vagyis ne merje cselekedetektől várni megigazulását; hanem Krisztus legyen szíve királya, ki minden pompa nélkül jön!” A pogányok apostola megosztja velünk Krisztus titkát: „... hogy tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által’.’ (Ef 3,6) Nemcsak Pál, hanem minden christianus misszionárius. Vízkereszt a misszió születésnapja; Jézushoz hívjuk az embereket, ez a mi küldetésünk. Már az Ószövetség evangélistája látta: „Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez’.’ (Ézs 60,3) János pedig látja Isten gyermekei örök sorsát: „...hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában’.’ (tjn 3,2) S míg látássá lesz e hit, akik benne maradnak, azoknak nem lesz többé bűn, mert Jézus magára veszi, elveszi. A szeretet apostola óv e világ szeretetétől: „Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van’.’ (íjn 2,16) Gondoljunk csak az első emberpár és Jézus megkísértésére. Pál felszólít, Krisztust öltsük magunkra (lásd Róm 13,14; Gál 3,27), s hagyjuk magunkat megújítani: „...öltsétekfel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett’.’ (Ef 4,24) Jézus e világ világossága, számunkra is azzá kell lennie: „Ha pedig a világosságban járunk..., akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől!’ (íjn 1,7) S Zakariás a fiáról prófétái: János megtanítja népét az üdvösség ismeretére; s a Messiásról, kit Isten mint felkelő fényt küld „a magasságból; hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak” (Lk 1,78-79)- Prófétája által megüzente az Úr: „Nagy népek és erős nemzetek jönnek Jeruzsálembe, hogy. ..azúrhoz könyörögjenek. ...mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!” (Zak 8,22.23) „Vége lesz az éjszakának / Ott, hol Jézus tündököl (...)/ Gyógyítsd konok pogányságunk, / S mindörökké téged áldunk!” (EÉ 400,4) S te is vele ragyoghatsz az örömtől. ■ Garai András
