Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)

2012-08-05 / 31. szám

Evangélikus Élet MOZAIK 2012. augusztus 5. *• 15 Rukkolj elő megunt könyveiddel! A legtöbben úgy vagyunk némely könyvünkkel, hogy mi magunk már nem látjuk semmi hasznát, és sajnál­juk, hogy foglalja az értékes helyet a könyvespolcunkon, kidobni még­sem szeretnénk. Ilyenkor jöhet kapó­ra, ha az illető kötetet egy másikra tudjuk cserélni - erre a célra a ma­gyar internetezők már elérhetnek egy remek eszközt. A Rukkola (http://rukkola.hu) - az első magyar on-line közösségi könyvcserélde - még csak július 10-én indult, de máris hatalmas visszhangot keltett az interneten. Maguk az oldal indítói is meglepőd­ve tapasztalták, hogy az ötletükre - a használt könyvek csereberéjére -sokkal többen vevők, mint azt vala­ha is hitték volna. A közösségi olda­lakon, biogokon és a sajtóban gyor­san elterjedt a könyvcserélős oldal híre, és pár hét elteltével a rukkolás és a happolás szó új kontextusban épült be az internetes köznyelvbe: aki rukkol, az előáll a saját megunt könyveivel, hogy utána másoktól happoljon, azaz elkérje az ő cseré­re szánt példányaikat. És ami igazán lendületet ad az egész kezdemé­nyezésnek: mindezt ingyen. A fentiek fényében érthető módon az oldal pár nap alatt akkora forgal­mat generált, hogy csak szerverbőví­téssel lehetett kezelni a megnöveke­dett igényeket. Mostanra négyezer felhasználó regisztrált, ők több mint harmincezer könyvet tettek elérhe­tővé egymás számára. A könyvek át­adása jelenleg személyesen vagy pos­tán küldve lehetséges, ily módon eddig összesen mintegy ötezer könyv cserélt gazdát a Rukkola segítségével. A felhasználók visszajelzései alap­ján a Rukkola közössége is viharos gyorsasággal épül; a személyesen át­adott könyveknek köszönhetően már új barátságok vannak kialakulóban, nem beszélve a facebookos aktivitás­ról: örömmel ismerik fel a saját köny­veiket a „Pózolj rukkolás könyvvel” já­ték képein. A közösség tagjai örülnek rég vá­gyott, ingyen szerzett könyveiknek, de még boldogabbá teszi őket, hogy a számukra már feleslegessé vált kö­tetekkel megörvendeztetnek - is­meretlenül is - másokat. A legtöbb­jük kis ajándékot is rejt a könyvekbe; olyan az egész, mintha a tagok vala­milyen titkos klubhoz tartoznának, amelynek különleges nyelvét és mű-EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence ködési elvét csak ők értik. A napok­ban még tovább bővülhet a jelenleg négyezres közösség, hiszen a fej­lesztők lehetővé teszik az oldalra való direkt regisztrációt is a Face­­book-csatlakozás mellett. A Rukkola gyors fejlődése persze nehezen lett volna elképzelhető, ha nem áll mögé a Moly könyves közös­ségi oldal (http://moly.hu), amely a rendszer adatbázisát szolgáltatja. így a tagoknak nem maguknak kell fel­vinniük az egyes kötetek adatait, hanem a „nagy testvér” kiépített inf­rastruktúráját használhatják, vagyis elég csak rákeresni a csereként fel­ajánlott könyvre, és az úgy jelenik meg a rendszerben, mintha mindig is egy százezer kötetes adatbázis lett volna mögötte. Az internetes világban nem szokat­lan az erőforrások ilyen megosztása, hiszen ebből a kapcsolatból mindkét fél profitál. A Rukkola az első naptól kezdve teljes adatbázissal működhet, míg a Moly látogatókat nyer azáltal, hogy a felajánlott könyvek adatlapja­iról az érdeklődő olvasók a könyves közösségi oldal értékeléseire ugorhat­nak egy kattintással. Persze a sikerhez általában még ez sem elég, de a Rukkola csapata pél­daértékű közösségi kommunikáció­jával is kiérdemelte a sikert. Face­­book-oldalukon szinte folyamato­san tesznek közzé olyan híreket, ér­dekességeket, játékos felhívásokat, amelyek mozgásban tartják a kö­zösséget. Valójában a Rukkola remek eset­­tanulmány, amely az indítók blogjá­­nak és a Facebooknak köszönhetően tökéletesen lett dokumentálva. Az ol­dal indulása előtti időktől kezdve érdemes megnézni, hogy milyen eszközöket és hogyan használtak. És utána egy hasonlóan jó ötlettel megismételni a sikerüket... ■ N. B. rukkolj ? /eJd/dozJicttS lön/Veldet áS ponteJ/af. happolj vd/ossz a fa/teJt&tí k&y/ekteJ éS /ízeSS porfttú/ olvass ..ScJ/clt, o/eZSeS*. Csatlakozz hozzánk! rukk ’n’ roll! Ereket a könyveket rögtön viheteo. ' á Haidarabsdi légiposta Egy úr az adniirsütésről A lady mér halon Totális bemelegítés Isten nyila? Nyáréjszakán gyanútlanul andaloga szegény áldozat, például a Pieninek hegyeiben. Jönnek a sötét fellegek. Elered az eső. Aztán rákezdenek oda­fenn. A régiek még úgy magyarázták - gyermekeiket vagy tán magukat nyugtatva -: „kugliznak az angyalok”. Viharban, oltalmat nem lelve azon­ban bajosan érkezik a mese... A nyári esők kevéssé üdítő kísérői a villámok. Határon innen és túl is le­csapnak kíméletlenül. Lengyelország déli hegyvidékén egy egész kirándu­ló családot végeztek ki július 25-én. Egy házaspárt és egy leendő házas­párt. Nálunk idén talán mégnem voltak ily „hatékonyak”. Agyagosszergény fo­cistáit kemény fából faragták, legtöb­ben már a szerencsétlenség másnap­ján, július 30-án elhagyhatták a kór­házat. Csupa életrevaló ember az áldozat: kirándulók, sportolók. Barátságos mérkőzéseket játszók. Életet üdvözlők, szórakozók. Úgy látszik, ez nem véd­jegy. Az égi rögtönítélő bírákat ez nem érdekli. Akkor tehát vakvéletlen, ki lesz áldozat? Vagy „a sors keze”? Valaki­nek villám a végzete? Isten útjai új­fent kifürkészhetetlenek? Hallani ezeknél méltatlanabb ha­lálhíreket is, melyek később - kí­nunkban - inkább a fekete humornak adnak táptalajt. Torkán akadt, fejé­re esett, elesett... Ezek a történetek at­tól hátborzongatóak, hogy velünk ugyanígy megeshettek volna. Hálát adunk-e nap mint nap ép bőrünkért? Mit üzennek nekünk a gyilkos villámok? Mit üzent nekünk a vörösiszap, és mit a cunami? Üzent-e egyáltalán valamit? Vagy ki­nőttük már Nőé bárkáját? Ostobaság szükségszerűséget keresni az érthetet­lennek és értelmetlennek látszó dol­gokban? Ki tudja?Mindenesetre tény, hogy az Evangélikus Élet szerkesztősége a múlt héten megúszta. Két ízben csapott be ugyanis a „ménkű”az Üllői úti központ belső udvarára, épp a Szélrózsa-szám lapzártájának utolsó óráiban... A mi számítógépeinkben nem esett kár. Két szinttel feljebb lakó lelkész testvérünk azonban szomorúan kö­zölte: ne várjunk tőle jegyzetet. Az ő gépe odalett... ■ - kinyik -Mérsékeltebb volt a fertőzésveszély Fertőzésveszély sajnos mindig min­denütt fennáll. E sorok írója lapunk múlt heti, „szélrózsás” számában csak részben helytálló információ alapján hívta fel a figyelmet a 9. or­szágos evangélikus ifjúsági találkozó potenciális veszélyforrásaira. Volt ilyen ötlet, de mint kiderült, a szervezők azt végül mégis elvetet­ték, hogy az élő könyvtárból ki le­hessen „kölcsönözni” homoszexu­­alitásukat nyíltan vállaló szemé­lyeket. Hála Istennek a bölcs dön­tésért! (Miután a szervezőkfelé bocsánat­kéréssel kizárólag mi tartozunk, így talán méltányolható, hogy a dezin­­formátor személyénekfelfedésétől el­tekintünk.) ■ Károly György Tamás Meghívó kantátazenés istentiszteletre Az acsai evangélikus templomban augusztus 12-én, a fél u-kor kezdő­dő istentiszteleten a fóti Evangélikus Kántorképző Intézet augusztusi tan­folyamának kórusa előadja J. S. Bach BWV 70. Wachet, betet, betet, wa­chet! című kantátáját. A kantátazenés istentiszteletre mindenkit szere­tettel várunk. EVANGÉLIKUSÉLET.HU Bágyadt, júliusi délután terpeszkedik a tóparti strandon. A nap alkonyi bú­csúja előtt még aranyos derűt szór a pázsiton heverő emberekre. Figyel­mük őrzi-vigyázza a kifeszített, tür­kiz tófelszínt és a túlpart zsongó zöld hegyoldalait. Gézaváry mindig ide menekül, amikor nyugalomra vágyik, amikor már huzamosabban és csillapíthatat­lanul éhezik az Istentől áldott termé­szet idegcsillapító ölelésére. Dolgo­zószobájában könnyedén magára hagyja ilyenkor a könyökével kopta­tott íróasztalt s az asztalon terpesz­kedő számítógépet. Utóbbit egy­szerűen csak robotnak nevezi, hiszen a robotmunkát testesíti meg. Azt a kíméletlen készenlétet könyörtelenül követelő billentyűkalapálást, amelyet írásnak neveznek. E működés ered­ménye persze többnyire felemelő, mert a lelke kútjának mélyéből fel­hozott versek, novellák, regények a jóság boldogságát közvetítik az olva­sóiknak. Kell-e ennél nemesebb szándék? Olyan küldetés ez, mint ételt ad­ni az éhező gyermekeknek, bekötöz­ni a sérültek sebeit, vigaszt nyújtani az elkeseredetteknek. Ebben a féke­vesztett mai világban különösen nagy szükség van a lelki támaszra. Érdekes, hogy a strand moraja nem zavarja Gézaváryt. Éppen ellen­kezőleg. A kissé távolabb tollaslabdá­zó kislányok beszélgetése csak annyi­ra éri el fülét, akár a hajnali madárcsi­csergés: rigók, fenyőpintyek, cine­gék gyengéden riadóztató kórusa. Minden hajnalban így adják tudtul az ébredező emberek számára, hogy új nap indul, újabb lehetőségek jegyében. Kisvártatva mégiscsak arra lesz fi­gyelmes, hogy a közeli nyugágyak fe­lől beszélgetés foszlányai erősödnek. Odapillant. Két fürdőruhában pihe­nő nagymama társalog egymással a homlokukra tolt szalmakalapok alól.- Képzeld csak! Az a megátalko­dott bátyám minden ingóságot eltün­tetett szegény anyánk házából, mire mi odaértünk - jelenti ki egyikük.- Tényleg? Hogyhogy? - ámul el a másik.- Bosszúból. Azért, mert azt gon­dolta, befolyásoltam az anyut abban, hogy a végrendeletben a fiamat is megjelölje örökösként.- Ugye nem volt igaza a bátyádnak?- Persze hogy nem. Ám hogy a vevővel összejátszott a hátam mö­gött, és legalább egymillióval át­vert, az tuti. Most mit szólsz ehhez, Pirikém? Zsirai László ♦ ♦ Üzenet- Aljasok, Gizus, aljasok! Az én öcsém is, amint megorrolta, hogy nem akarom a nyaralómat potom és bizonytalan életjáradékért áttestálni a családjára, egyből követelőzni kez­dett.- Jaj, Istenem, Pirikém! Mit köve­telt tőled?- Azt a bronzszobrot, amit még Rómából hoztak a szüleim a nászút­­jukról.- Csak nem az angyalkát az ágy­neműtartó tetejéről?- De igen, azt. Pedig anyám kife­jezetten rám hagyta. Aladár megörö­költe a szüleim lakásának nagyobb hányadát. Rengeteg könyvet is adtam neki, de most a szobrot követeli.- Mire fel, drágám?! Hiszen sem­mi köze a nyaralódhoz a szobornak.- Mert nem ígértem neki potom pénzért a nyaralót.- Na, most mondd!- Számítók. Az ember saját test­vérei.- Aljasok, fogalmuk sincs a szere­tet parancsáról.- Nincsen, Gizus, ezekben se ta­pintat, se szeretet. Gézaváry figyelme más irányba fordul az árnyékban pletykálkodó hölgyektől. Suttogó hangjukat egyéb­ként is elnyomja a strand hangszóró­iból áradó zene. Ez sem zavarja Gé­zaváryt, mert az énekes lírai számot ad elő. „Nem tudom, hívsz-e hol­nap, / nem tudom, jössz-e holnap, / de szeretném, ha szeretnél ma még. / Nem tudom, látsz-e holnap. / Nem tudom, lesz-e holnap. /Szeretném, ha szeretnél ma még” - hallja a kellemes hangú énekest.- Mi ez a szám, fiúk? - tudakolja a szomszédságába telepedett fiatal­emberektől. Azok fülig érő szájjal fe­lelik:- A Tunyogi Rock Band egyik si­kerszáma. Üzenetként küldtük a Marinak meg a Zsuzsinak. Hallhat­ják a zuhanyzóban is.- Köszönöm, fiúk! - mondja Gé­zaváry, és hallgatja tovább a szokat­lanul nemes gondolatú szövegnek alárendelt muzsikát. „Ha nézhetném, ahogy elalszol. / Ha itt lennél, mikor ébrednék. / Ha mégis máshogy lenne, / és én már nem leszek benne, legyen szép. / Le­gyen úgy is szép. / Akárhol és akár­merre, / vezessen a jó szerencse, / és segítsen, segítsen az égj’ - terjed a dal friss levegője az alkonyat felé hajló jú­liusi délutánban. A rockerek sokszor vallanak Is­tenről, és szívből sokat tudnak a sze­­retetről. A hazaszeretetről is. Hús­vét előtt szentképet lelt a hentes­boltból hazavitt csomagban. Jézus Krisztus áldást osztó kezére figyelt fel a domború aranyozással díszített képen, amelynek hátoldalán kézzel formált felirat állt: „Neféljetek!” Hamisítatlan magyar jellem a hentes, a rockerek többsége az, szí­vében a szeretet izma pumpálja a vért. A pünkösd előtti pénteken nem találta az üzletben. Helyettesé­től tudta meg: befizetett a székely zarándokvonatra, és elutazott a csíksomlyói búcsúba. Gézaváry legszívesebben a hentes jelleméről mesélne a zsörtölődő höl­gyeknek, de azok már a strand kijá­ratánál járnak színes köntöseikben, az oldalukon fityegő, csinoska gyé­kénytáskáikkal. Mire megszólalnak a nyaralótele­pi kápolna esti misére hívó harang­jai, az író is pakolni kezd, aztán las­san elindul a társalkodó hölgyek után a kijárat irányába. Arra, amer­re narancsvörös korongjával búcsú­zik a nap a tiszta égbolton, mintha holnap hajnali visszatértét ígérné a nyári alkonyaiban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents