Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)

2012-07-29 / 30. szám

12 41 2012. jÚÜUS 29. SZÉLRÓZSA Evangélikus Élet „Hétköznapi” Szélrózsa Három hely - három arc Az idei Szélrózsa találkozó több gene­rációnak adott otthont öt napra. Fo­­nyódliget idilli partszakaszán, több mint egy kilométeren át húzódott a tá­bor területe. A gazdag programválasz­tékból a legkisebbektől az örökifjakig mindenki kedvére válogathatott. Az egyházias jelleg nem merült ki a Szélrózsa országos evangélikus ifjú­sági találkozó elnevezésben: számos programpont kínált valódi lelki tartal­mat. A nyitó és a záró istentiszteleten kívül naponta két „merítésen” vehet­tek részt a szélrózsázók, a hagyomá­nyosabban liturgizáló istentisztelettől a dzsesszistentiszteletig bezárólag. Érdemes volt felkínálni ennyi színt, bemutatni az elmélkedés, dicsőítés többféle útját-módját. Rengeteg kép villant fel ezeken az alkalmakon, amelyek kibontásával, magyarázatá­val néha ugyanakkor adósak ma­radtak az igehirdetők. Leginkább talán határon túli testvéreink reggeli áhítatának üzenete érte el, érintette meg a találkozó résztvevőit... A szervezők a tábor rádióján ke­resztül fáradhatatlanul szolgáltatták a közérdekű információkat. Ebből olykor mulatságos, máskor bosszan­tó helyzetek is adódtak, mert a hang­szóró könyörtelenül túlharsogott minden sátras helyszínt. így Babits Mihály Zsoltár férfihangra című ver­sébe is belekeveredett a „Találd el a labdát” és a „Lőj az ellenfél kapujá­ba” nevű futballcsapat közelgő mér­kőzésére szóló felhívás... Nem sokan mondhatják el ma­gukról, hogy még egy virslis reggeli­ért is háromnegyed órát toporogtak a kígyózó sorban. Igaz, ez a körülmény kiváló alkalmat kínált mély és tartal­mas beszélgetésekre. Az elképzelés amúgy jó volt, csak a német módszer­rel precízen kiszámolt hat másodper­ces „ételátvételi időt” sajnos nem tudták tartani az étkezők, a rágási-nye­­lési időfaktorról nem is beszélve... Ezt, no meg a regisztráció időigé­nyes keservességét leszámítva min­denki előtt nyilvánvaló lehetett és tiszteletet parancsolt a szervezők fáradhatatlan igyekezete, az a hatal­mas munka, amelyet napról napra és éjszakáról éjszakára végzett a több mint négyszáz önkéntes. ■ - bállá -SZERINTEM... Fertőzésveszély! A sok jó mellett meg kell említenem azt is, hogy a Szélrózsán bizony működ­hettek démoni erők is. Szerintem a legdurvább az volt, hogy az élő könyvtár­ban idegen vallások hívei - köztük például Krisna-tudatúak - beszélhettek a fiataloknak, moderálatlanul. Az sem volt túl bölcs döntés, hogy ugyanott egy homoszexualitásátgyakor­ló - magát kereszténynek mondó - emberrel beszélgethettek hasonlóképpen szabadon a pubertáskoron éppen csak átesett (vagy még át sem esett?) fia­talok. Mindenesetre nem biztos, hogy egy tinédzser elég érett arra, hogy ezeket a szellemi síkon érkező támadásokat kivédje. Reméljük, mégis sikerült felven­niükfegyverzetüket (Ef 6,10-20) a találkozó idejére is... ■ Tom ► A fesztiválozók társasági életének három jellemző helyszínén egy-egy Szélrózsa-látogatót arra kér­tünk, néhány mondatban értékelje a 2012. évi ta­lálkozót. olvasóival élményeit, épp a partról figyelte, amint gyer­mekei a térdig érő vízben játszanak.- „Első bálozók” vagyunk; a férjemmel, két kisfiám­mal és a sógorommal jöttem. Miután tavasszal megtisz­teltek azzal, hogy presbiternek választottak a gyülekeze­tünkben, természetesnek éreztük, hogy részt veszünk ezen a rendezvényen. A lelkészünk, Lázárné Skorka Katalin pedig a szervező Tízek tagja, így neki is felajánlottuk a szervezés során a segítségünket. Maradandó gondolatokat kaptunk a délelőtti biblia­tanulmányok során, segítséget adtak az előadók a Szent­írás értelmezéséhez. Örülök, hogy külföldi teológusok tar­tották ezeket az alkalmakat, így betekintést nyertünk egy másféle kultúrába, gondolkodásba is. Külön kiemelném a gyermekprogramokat. A kisfiáink nagyon kritikusak, mégis jól érzik magukat a Szélrózsa­oviban, számomra pedig megnyugtató, hogy biztonság­ban tudhatom őket. Az ebédlő előtt kígyózó sorok lehetőséget adtak az is­merkedésre és arra is, hogy a fiatalok értékeljék a prog­ramokat. Az erdélyi Hétfaluból érkezett Bálint Leven­tét akkor faggattuk, amikor már a nagyközönség számá­ra is ismertté vált, hogy jövőre Sepsiszentgyörgyön lesz az első erdélyi Szélrózsa találkozó.- A HMIK Band dobosaként mint szolgálattevő ér­keztem a Balaton partjára. A gyülekezetből közel harmincán, Erdélyből pedig mintegy százötvenen jöt­tünk. Biztosan sokáig fogok emlékezni a Csík-zenekar, a Fool Moon együttes és a Strokes produkciójára. Örülök annak, hogy jövőre már nálunk is lesz feszti­vál, és megmutathatjuk a többi evangélikusnak, hogy mi is képesek vagyunk megrendezni egy hasonló talál­kozót. ■ -ó -ő -A Krizsán Kinga a Ma­gyarországi Keresz­tyén Ifjúsági Egyesület (KIÉ) kávéházába be­térve épp egy feketével ajándékozta meg ma­gát, amikor leültünk mellé.- A KIÉ Tappancs munkacsoportjának tagjaként negyedma­­gammal érkeztem a fővárosból, ez már a negyedik Szélrózsám. Különösen érdekes­nek találom a kisszín­padi beszélgetéseket, amelyek olyan aktuális témákat dol­goznak fel, mint például az egyház jelene és jövője vagy a párkapcsolatban élők közötti konfliktusok. Jó ötlet volt a Balaton mellé hozni a találkozót. A környezet, a tó sza­badságérzetet ad az embernek, ugyanakkor nem gondo­lom, hogy ez gátolja a résztvevőket abban, hogy lelkileg is „merítsenek”. A korábbi fesztiválokon talán több volt a koncertszínpadon a „nagy név”, de ezúttal is sok érté­kes programot kínálnak a szervezők. Vidáné Patai Mária Mezőberényből érkezett Fonyód­­ligetre. Amikor arra kértük, ossza meg az Evangélikus Élet Te meddig mennél el egy pohár vízért? Már nem isszuk meg a csapvizet, mert nem trendi. Nekünk a bőségben már nem jó az a víz, amely a lábunk alatt megtalálható egész hazánkban. Etiópiában nincs víz. Nemhogy csapvíz, de palackozott víz sincs. Lapunk­ban már többször beszámoltunk az Ökumenikus Segélyszervezet munká­járól, legutóbb egy teljes panorámaoldalt szenteltünk etiópiai szolgálatuk­nak. Most e képpel a Szélrózsán végzett tevékenységüket mutatjuk be. A rendezvény résztvevői virtuálisan elmehettek vízért Etiópiában. Fullasz­­tó hőség, cipekedés, izzadás. Nem volt egyszerű. (Bővebb információ az Öku­menikus Segélyszervezet weboldalán: segelyszervezet.hu.) Szerkesztőségünk egyik munkatársa - Kinyik Anita újságíró - kipróbálta. Ő is nagyon elfáradt. ■ Károly György Tamás felvétele A Szélrózsa-mellékletet szerkesztette: Vitális Judit Képszerkesztő: Zsolczai Balázs Volt-e értelme? Napok óta rakosgatod szobádban a kis fémkulacsot, amelyet a regisztrációnál kaptál. Kidobni sajnálod, hisz néhány szép nap emlékét „zártad” a fonyódi víz helyé­re. Lájkolod a koncertén készült felvételeket, megosz­tasz a barátaiddal egy-egy önfeledt mosolyt ábrázoló fotót. Ezt a lapot is talán tudatosan kerested, afféle nosz­talgiából, bár elképzelhető, hogy csak véletlenül akad­tál rá nagymamád postaládájában, vagy kíváncsiságból kérted az ajándék előfizetést a karszalaghoz kapott ku­ponnal. Pakolsz, tűnődsz, gondolkozol: vajon mi értel­me volt ennek az öt balatoni napnak? Kétségtelenül más volt, mint más fesztiválok. Itt nem vizsgálták át a táskádat szigorú, egyenruhás biztonsá­giak. Ezen a helyen az átlagosnál is több gyereket és ke­rekes székes fiatalt láttál. És ezúttal nem valamelyik al­koholgyártó cégről, hanem a kehelyről nevezték el a színpadot. De különbözött-e még valamiben ez az öt nap attól, mint ha más fesztiválon vered fel a sátrad? Az igen válasz csak rajtad áll. Te teheted mássá, job­bá, szebbé a Szélrózsa emlékét. Mert vajon volt-e értel­me az erőszaktól szabadító vizet kimerni a tóból, ha leg­közelebb is olyan trágárul beszélsz a - kétségtelenül tü­relmet próbáló - sorban állás közben, ahogyan tetted azon a bizonyos szerdai napon, a regisztráció kavalkádjában? Hozott-e hasznot ez a pár nap, ha a következő alka­lommal is rögtön kitérő választ adsz, ha egy szervező megkér arra, hogy néhány papírszéket vigyél be gyor­san a tető alá a vihar közeledtével? Vajon elgondolkozol-e azon, hogy meglehetősen fi­atal korod ellenére a kelleténél többet mutattál a Terem­tőtől kapott testedből a fonyódligeti tóparton? Egyáltalán: nem kellene-e gyakrabban átélned a sza­badulás ünnepét úgy, hogy kezedbe veszed azt a bizo­nyos kelyhet, amely az új és örök szövetség italát tar­talmazza? Ha a valóságban már levágtad is a karszalagot a csuk­lódról, a képeken, emlékekben levakarhatatlanul ott sze­repel a kezeden az evangélikus találkozó emblémája. A hétköznapok során te magad vagy a Szélrózsa, amikor másokkal találkozol, beszélgetsz, tanulsz, dolgozol, sportolsz vagy szórakozol. Engedd, hogy a világ felis­merje benned a szabadulást, és belőled meríthessen! Két év múlva, a tizedik jubileumi Szélrózsán pedig, amikor reménység szerint mindannyian az ideinél sok­kal türelmesebben várunk majd a sorunkra, vagy együtt pakoljuk a papírszékeket, meg is beszélhetjük, mitől más ez a találkozó... ■ Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents