Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-07-29 / 30. szám
2 •* 2012. július 29. FORRÁS Evangélikus Élet SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 8. VASÁRNAP - 1JN 4,1-8 Isten szeretet, és szeretetben ismerhető meg Oratio oecumenica Világokat teremtő Atyánk! Hálát adunk neked, hogy elküldted földünkre szent Fiadat, hogy meghaljon a keresztfán. Áldunk téged, hogy elküldted Lelkedet a prófétáknak is, elküldted Szentlelkedet az apostoloknak is, és elküldöd Szentlelkedet ma is. Kérünk téged, add nekünk is Lelked világosságát, hogy meg tudjuk vizsgálni a lelkeket, hogy különbséget tudjunk tenni igaz és hamis prófécia között. Lelked által valljuk, hogy Jézus Krisztus testben jött el közénk. Azért érkezett, hogy mennyei országodat hirdesse, és megváltónk legyen. Őrizd meg híveidet attól, hogy a világ szerint éljenek és beszéljenek - add helyette mindannyiunk szájába a te igédet, és adj erőt Lelkeddel, hogy hűségesen kövessük Fiadat egész életünkben! Mennyei Atyánk! Te vagy gondviselőnk, aki mérhetetlen szeretettel fenntartod és kormányzód világunkat. Kérünk téged, mutasd meg minden ember iránti, személyválogatás nélküli szeretetedet abban is, hogy gondoskodsz kedvező időjárásról és termésről a mezőgazdaságban, kedvező körülményekről az iparban, kereskedelemben. Védd az alkalmazásban levők munkahelyeit, támogasd a munkahelyet keresőket, segéld a nyugdíjasokat, adj reménységet a munkába álló fiataloknak és a diákoknak! Adj kilábalást az adósságcsapdába esetteknek, a válságba kerülteknek. Mindenekelőtt azonban azért könyörgünk hozzád, hogy adj kilábalást bűneink csapdájából, lelki válságunkból. Ragadj ki a megváltás örömhírével, és tégy minket olyan emberekké, akik a te életet adó gyümölcsödet termik. Teremts ezért bennünk hitet Jézus Krisztusban, hogy az ő keresztjének hírét és örömét terjesszük mind a világban, mind ismerőseink, rokonaink, családunk körében. Urunk, add nekünk a Szentlélek világosságát, hogy meglássuk vétkeinket, és e látás bűnbánatra indítson bennünket. Törd össze szívünket, és hajtsd oda térdünket Fiad keresztje elé, hogy felnézzünk a Golgotára, és megtaláljuk ott bűneink bocsánatát és az örök életet. Urunk, add nekünk a Szentlélek világosságát, hogy meglássuk és megértsük akaratodat. Értesd meg velünk, mit akarsz kezdeni életünkkel, mit akarsz elvégezni általunk ebben a világban. Add meg nekünk a Lélek tiszta látását, hogy eligazodjunk ebben a világban is, mindenekelőtt azonban eligazodjunk a te világodban. Add ehhez Lelkedet és igédet, szólíts meg minket, ragadj meg minket, hogy téged mindenestül szeretni tudjunk, hogy neked mindenestül engedelmeskedni tudjunk, hogy Fiadat mindenestül követni tudjuk, hogy Lelked mindenestül vezéreljen minket már itt, ebben a világban is, majd pedig örök országodban. Kísérj minket úgy a mindennapokban ezen a héten is, hogy közben szemünk előtt minduntalan a te isteni távlatod, a mennyei, örökkévaló élet lebegjen! FIZESSEN E LO LAPUNKRA! Nincs új a nap alatt! Már János apostol is tapasztalta, hogy olyanok is nagy számban érdeklődnek Jézus iránt, akik nem az egyházat tekintik a róla szóló információ hiteles forrásának. Sokan voltak, akik ha Jézusról akartak hallani, nem a gyülekezetét keresték fel, és nem a még élő öreg apostolt faggatták, hanem olyan tanítók köré gyűltek, akik azt állították magukról, hogy ismerik Jézusnak azokat a titkos tanításait, amelyeket az egyház nem oszt meg a hívőkkel. Ezek körül a - János által hamis prófétának nevezett - tanítók körül jöttek létre a magukat igaz kereszténynek valló és az egyházat elutasító gnosztikus közösségek, amelyek lélekszáma az első századokban vetekedett az apostoli hagyományt követő egyházéval. De nincs új a nap alatt! Manapság az ezotéria „keresztény” irányzataként él tovább a gnoszticizmus. Tanításait ma is az Újszövetséghez nem tartozó - felfogása szerint a „gonosz egyház” által „kicenzúrázott” -, ókori gnosztikus szerzők irataira alapozza. „Prófétái” különböző ezoterikus klubokban tartanak előadásokat, nagyszámú hallgatóság előtt. írásaikat is az ezoterikus kiadók publikálják. Előadásaikra nagy számban gyűlnek össze olyan, Jézus és tanítása iránt érdeklődő emberek, akik az egyházat zsigerből elutasítják, a papokat megvetik, a templomokat nagy ívben elkerülik. De nemritkán gyülekezethez tartozó keresztények érdeklődését is felkelti az ilyen irodalom, és még az is előfordul, hogy egyegy gnosztikus előadására is elmennek. Az ott hallottakat pedig megpróbálják beépíteni a maguk hitébe, mintegy árnyalva, színezve azt az Ha nekem kellene írnom, bizonyára a kollekta imádság záróformuláját venném elő, és arról szólnék, milyen fontos megerősítés ez a mondat: „... él és uralkodik mindörökkön-örökké.” Számomra különös jelentősége van ennek a hétről hétre visszatérő mondatnak, amely egyszerre imádság és hitvallás. Jézus Krisztus, aki több mint hozzánk hasonló ember, hiszen az Atyával és a Szentlélekkel Isten, nem csupán emlék. Nem a múlt nagy személyisége, akire kétezer év után is szívesen gondol vissza az egyház népe, akiről példát veszünk, aki életével, halálával útmutatónk. Nem! Ő él és uralkodik! Akkor is, ha megfeledkeznek róla, akkor is, ha nem gondolnak rá. És igen, uralkodik! Nem a sors, nem a politikusok, nem a pénz- vagy bankvilág, nem a magas tisztségviseevangéliumot, amelyet a lelkészük igehirdetéseiben hallanak. De mi is volt János apostol problémája a munkássága idején már létező „keresztény” gnózis hamis prófétáival? János egy tartalmi és egy tüneti okot is megjelöl, amelyek alapján minden olvasóját óvja ettől az irányzattól. A tartalmi ok teológiai. A kereszténynek mondott gnózis szerteágazó tanításában közös alapnak tekinthető, hogy Jézus származását, Isten és ember voltát az egyháztól és az Újszövetségtől eltérően értelmezi. János is ezt emeli ki a gnózis tartalmi ismertetőjegyeként. „Az Isten Lelkét erről ismeritek meg: amelyik lélek vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van. Amelyik lélek pedig nem vallja Jézust, az nem az Istentől van’.’ Más szóval: aki vallja, hogy Jézus olyan ember, akiben Isten testesült meg, az Isten Lelke szerinti tanító. A gnosztikusok is vallották ugyan, hogy Jézus Isten Fia, de ezt úgy értették, hogy mint minden ember, ő is Isten gyermekeként született a világra. Viszont azt tartották, hogy a testében lakó lélek - több megtestesülés során - emberi lélekből isteni lélekké fejlődött, és amikor utoljára Jézusként öltött testet, már istenné vált emberként jött a világra. Tanításának lényegét pedig abban látták, hogy megmutatta: őt követve miként válhat minden ember istenné. Ezzel állítja szembe János apostol az egyház hitének - mint egyúttal a keresztény hitnek - alaptételét: Jézus nem megistenült ember, hanem emberré lett Isten. Ember soha nem istenülhet meg, és semmilyen lelki vagy más evolúció eredményeként sem válhat isteni lénnyé. lök uralják a világot, és uralkodnak rajtunk. Jézus az Úr, ő uralkodik. Ezt most még csak azok látják és élvezik, akik az ő erőterében élnek, de egyszer mindenki számára nyilvánvalóvá lesz. S ahogy valljuk a Niceai hitvallásban: „...uralmának nem lesz vége.” Lehet ezt figyelmen kívül hagyni, lehet úgy élni, hogy nem számolunk vele, de ő él és uralkodik mindörökkön-örökké. Most azonban nem nekem kell írnom, hanem szolgatársaimon a sor, hogy ők valljanak. A bizonyságtevők fellege nem a múlt képződménye, hanem minden kor (múlt, jelen, jövendő) tanítványainak összetartozó közössége. Tanúságtételek következnek hát, amelyek az istentisztelet kiemelt mondataihoz kapcsolódnak. Ez azonban éppen azt jelenti, hogy az igéről szólnak, mert - tudjuk, tapasztaljuk, s fon-Istennek kellett Jézusban emberré lennie ahhoz, hogy Isten és ember egymással közösségbe kerülhessen, így mi csak hit által, kegyelemből, minden érdem nélkül, ajándékként részesedhetünk az isteni természetre jellemző örök életben, de se lelki, se másmilyen fejlődéssel nem érhetjük el. Ez pedig a valódi keresztény hit botrányköve az egykor nyíltan, ma pedig az ezotéria köntösében megjelenő gnózis számára. János apostol ezután a gnosztikus, ezoterikus hamis prófétaság tüneti jeleire tér: „A szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet!’ A gnosztikus közösségeket sokféleképpen lehet jellemezni, de egy közös vonásuk biztosan van: nem szeretetközösségek. Természetesen beszélnek szeretettől, de nem élik a szeretetet, és nem a szeretet tartja őket össze, hanem elsősorban a „titkos tudás” iránti szomjukat kielégítő „mesterük” tekintélye. Másodsorban pedig az összefogás szükségessége az önmaguk számára kreált közös ellenség, az egyház és a judaizmus elleni harcban. Az ókori gnosztikusok és mai, magukat ezoterikusként meghatározó követőik az egyház által képviselt - szerintük elsősorban Saul rabbi, alias Pál apostol által meghamisított - kereszténységet a számukra mindenekfelett gyűlöletes judaizmus „megkeresztelt” változatának tekintették és tekintik. A régi és új gnózis mindenek szeretetét prédikáló, de az egyház és a judaizmus elleni gyűlölettől lihegő „prófétáiról” János apostol egyszer s tos, hogy tudatosítsuk - a liturgia az igéből épül, szavai koncentráltan tárják elénk Isten teremtő, megszentelő, örök életbe vezető szavát. A rovatvezető nem titkolt szándéka ezzel a sorozattal éppen az, hogy egyfajta modellgyűjteményt kapjunk. Bár a mai - a mélységre ritkán figyelő - korban nem szoktunk egyegy mondatot elmélyülten kóstolgatni, ízlelgetni, elemezni vagy éppen értelmezni, mégis fontos, hogy elhagyva a felszínes dolgokat megtanuljunk megállni és időt rászánva szövegeket alaposabban megérteni. Meditációra különösen alkalmas a liturgia számos mondata. A gyakran ismételgetett mondatok - ha elgondolkodunk rajtuk - megnyílnak, újabb, gazdagabb értelmet nyernek. Általában elsiklunk felettük. Halljuk őket, talán a lelkünk mélyébe ivódnak, de sokáig nem kerülnek elő, s nem hasznosítjuk lelki életünk mindennapjaiban. Ha azonban valaki segít minket jól s jobban érteni, akkor van rá esélyünk, hogy a tudat alatt elraktározott mondatok és gondolatok egyszerre csak élni kezdjenek, és átjárják az életünket, gondolatainkat, mozdulatainkat, hatással legyenek döntéseinkre és magatartásunkra. Bizonyára mindenki másként közelít egy-egy szóhoz, másoktól eltérően értelmez egy-egy mondatot. Sokféle szolgálatban álló, helyzetben élő s bizonyára más-más lelkiségi A VASÁRNAP IGÉJE mindenkorra lerántja a leplet: „aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent”. A gnózis magyarul ismeretet, tudást jelent. Követői azt tartják magukról, hogy Isten ismeretével és minden titkos tudással bírnak. János gnózissal szembeni érvelése ezért védhetetlen: aki valóban megismerte Istent, tehát igaz ismerete van, annak szeretetben kell élnie, mert Isten szeretet, és őt csak szeretetben, a szeretet Szent Leikétől áthatva lehet megismerni. Más szóval a senkit ki nem rekesztő szeretet maga az a megismerési folyamat, amely az emberhez Istent közel hozza, és amely által Isten mindabban részesíteni tudja az embert, ami az övé: az igazságot, a valódi ismeretet és a romlandóságnak alá nem vetett örök életet is beleértve. De a szeretetben Isten még ennél is többet ad: nemcsak mindabban részesít, ami az övé, de önmagát is nekünk ajándékozza, úgy, hogy Krisztus testének tagjává és ezáltal önmaga részévé tesz. Ez az igazi „gnózis” a „titkos tudomány” amely örök titok marad mindazok számára, akik nem szeretetben élnek, mert ennek ismeretére csak szeretet által és szeretetben lehet eljutni. Nincs új a nap alatt! „Aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet’.’ ■ Véghelyi Antal RÉGI-ÚJ LITURGIKUS C A DO V irányzathoz tartozó lelkész testvérem is fog írni rovatunkba az előttünk álló hónapokban. Példák és modellek állnak majd előttünk azért, hogy nyomukba indulva bennünk is kialakuljon az igény arra, hogy megértsünk sokszor elhangzott, de fel nem fogott mondatokat. Segítségükkel kialakulhat a gyakorlat, hogy miként vegyünk kézbe, sajátítsunk el ismert, de nem megismert vagy /elismert liturgiái fordulatokat. Próbáljuk ki még a sorozat kezdetén magunk is: jegyezzünk meg egy mondatot a vasárnap hallottakból, forgassuk szívünkben - Mária is ezt tette az igével -, próbáljuk magunkhoz közel engedni, elmélyíteni. Gondoljuk végig, hogy az az egy mondat mit is jelent nekünk személyesen, mit akar mondani, miért hangzik - esetleg századok óta ismételten - az egyház igehallgató népének. Ha ezt megtesszük, akkor a most induló cikksorozat több lesz mint újabb információk gyűjteménye. Eszmélődés, ahol a holt betűk megelevenednek, az üres mondatok megtelnek tartalommal, a személytelen kijelentések személyesen nekem szóló bejelentéssé válnak. Mindebben pedig - hisszük - a Szentlélek Úristen segítségünkre van. ■ Dr. Hafenscher Károly (ifj.) evangelikuselet. hu Miért fontos nekem? Lendületadó egy új sorozat elé ^ A liturgia egyik ereje abban rejlik, hogy objektív, adott hangulatunktól nem függő, pillanatnyi kedélyállapotunk által nem befolyásolt szövegei és eseményei vannak. Ezek minden helyzetben megszólalhatnak, ugyanakkor mégis személyessé válhatnak. A következő hetekben itt, a Régi-új liturgikus sarok keretei között ezt a kettősséget szeretnénk megtapasztalni és bemutatni. „Miért fontos nekem?” - ezt a kérdést teszik fel önmaguknak a cikkek szerzői, s az istentiszteletről jól ismert mondatok egyike kapcsán személyes választ adnak rá. Számos olyan mondat van, amelyet már sokszor hallottunk, hiszen a liturgia egyik eszköze éppen az ismétlés, így mélyít el lényeges igéket, gondolatokat, fordulatokat. A rovatvezető tehát a hosszú egyszemélyes sorozat írása után most átadja a stafétabotot a liturgiát szerető, tollforgató társainak, hogy valljanak.
