Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-07-22 / 29. szám
Evangélikus Élet élő viz 2012. július 22. m- 11 ,iii t * • > Gazdagság Álltak a kapuban... Az utolsó autó is kigördült az utcából, s elnyelte az útkanyarulat. Még egyet-kettőt integettek, majd betették maguk mögött a kaput. Kiürült a ház, odabent már a csend vette át a hatalmat. Egymáshoz sem szólva kezdtek el pakolászni - már amit a gyerekek maguk után hagytak. Hát, ezt is csak úgy, megszokásból... Mert becsületükre legyen mondva, egymással vetekedve mosogattak, törölték le az asztalt, tették el az edényeket. Mozdulni sem lehetett tőlük a konyhában. Szép volt ez a nap. Délelőtt a templomban adtak hálát Istennek az együtt töltött életért-évekért, és kérték áldását az eljövendőre. Itthon volt mindenki: a három lány és a két fiú, mega menyeik és a vejeik. No meg az unokák; biza már néha belezavarodnak, el-eltévesztik időnként a sok nevet. Alig fértek a házban, a szomszédoktól is kölcsön kellett kérni asztalt meg székeket. De azért mindenki jól elrázódott, a gyerekek úgyis egy idő után inkább a kertben szaladgáltak, a patak mega diófa mágnesként vonzotta őket. A húslevest, mint mindig most is anya kellett főzze. Senki nem tudja olyan jól, mint édesanya - dicsérték kórusban a gyerekeik. A többi fogásba már beszálltak ők is, ki-ki hozzáadta a saját tudását. A pincéből is előkerültek az erre a napra tartogatott borok, ünnephez ünnepi bor illik. Különben is, rövid az élet ahhoz, hogy rossz borokat igyunk - idézték a szólást. Majd elcsendesülve s tán kissé el is nehezülve egymást hallgatták. Régi emlékek kerültek elő, mint gyerekjátékok a padlás pókhálós ládájából. S folyt a szó, a jóízű nevetés - örültek az életnek, egymásnak és a megtartó mennyei Atyának. A házba lassan a csend mellé bekúszott az alkonyat is. Anya belesüppedt kedvenc karosszékébe, kezében a Bibliával, orrára csúszott szemüveggel elbóbiskolt. Ő megfogta a poharat meg a palackot, s kiballagott a diófa alá, kedvenc helyére. A diófa alatt földbe ásott akácrönk asztal s két pad várta már. Ahol máskor olyan jókat lehetett beszélgetni másokkal, ott most egyedül maradt a gondolataival, emlékeivel. Töltött a hűvös rozéból, s nézte, hogy kúszik föl lassan a pohár falán a buborék. ...Egy fiatal lány közeledett lassú, puha léptekkel a kerten át. Csak jött és mosolygott. Barna haja ide-oda libbent a szellőben. A mai napig benne van az a semmi máshoz nem hasonlítható érzés, amikor nem tud az ember másra gondolni, nem létezik senki más, csak ő. És ha távol van a másik, egyre csak azon jár az esze, mikor találkozhatnának újra. S amikor hosszas elszánás után végre megfogta a kezét... Vagy az első csók, amelynek napjára, helyére a mai napig emlékszik ő, a kedves. Mert neki ő volt az első, mindenben az első, hihetetlen, micsoda ajándék. S amikor mélységében élte át, mekkora ajándék a társ a bajban. Alattomos betegség ültette el bennük a félelmet. De ott volt ő, a társsá lett egykori barna lány, akihez jó volt odabújni, és elsírni a félelmeket, a marcangoló görcsöket. Feltárni neki mindent onnan, a mélyből, tudva, hogy ő soha nem fog kinevetni, nála mindig lesz bőséggel megértés. „Sem egészségében, sem betegségében el nem hagyom” - visszhangzott a fülében. Segített a talpra állásban. S amikor jöttek a gyerekek, egyik a másik után. Az első négy, majd az „esti csillag”, az ötödik, némi késéssel és meglepetéssel. Az első találkozások, az első lépések, az első szavak, az első iskolai élmények, a játszótéri séták, majd az első szerelmek... Kéz a kézben élték át együtt mindketten ezeket a jelentős pillanatokat. S később megtanulni elengedni a kezüket - nem volt könnyű. Gyönyörűséges volt vele és Istennel. Mert ez volt a legszebb. Tudni azt, hogy nem vagyunk egyedül. A másoknak gyakran idézett ige valósága a Prédikátortól: „A hármas fonál nem szakad el egyhamar” - Vajon adtam-e neki annyit, amenynyit kaptam tőle? A kertben már az éjszaka volt az úr. Lassan fölállt, tekintetét a csillagokkal borított égre emelte. Nem volt hozzá hasonló boldog és gazdag ember még egy a föld kerekén! (Feleségemnek, ajándékomnak szeretettel...) ■ Lupták György Fontos, hogy időnként „megélezzük a fűrészt” Vannak olyan napjai, mikor úgy érzi, hogy olyan erőfeszítéssel dolgozik, ahogyan csak tud, de ez mégsem vezet semmi eredményre - ha egyáltalán vezet valamire is? Azt hiszem, mindannyiunknak vannak ilyen napjai. Olykor - legnagyobb erőfeszítéseink és legjobb szándékunk ellenére - munkánknak kevés gyümölcse van. Az eredményesség hiánya néha annak tulajdonítható, hogy elmaradt a „fűrész megélezése”. Figyelje csak a következő beszélgetést:- Mit csinál, Lajos?- Fűrészelem ezeket a fatáblákat. Elég sok a munkám.- Hmm... Lajos! Bár ebből a szögből nem állíthatom biztosan, úgy tűnik, meg kéne éleznie a fűrészét.- Olyan szeme van, mint a sasnak, főnök. Kenőkést is láttam már ennél élesebbet...- Mondja csak, Lajos, ha meg nem sértem, akkor miért nem élezi meg a fűrészét?- Főnök, nem tudom. Túl sok táblát kell elfurészelnem. Került már valaha ilyen helyzetbe? Abraham Lincoln amerikai elnök egyszer azt mondta: „Ha nyolc órám lenne arra, hogy feldaraboljak egy fát, hatot a fejszém élezésére fordítanék.” Ez a gondolat visszhangzik a Biblia Ószövetségében: „Ha kicsorbul a vas, és nem köszörülik ki, akkor több erőt kell kifejteni. A helyesen alkalmazott bölcsesség a hasznos!” (Préd 10,10) A kemény munka, az eltökélt szándék és az energia csak ennyit tud elvégezni. Néha a munkásnak arra van leginkább szüksége, hogy megélezze a fűrészt. De hogyan is tehetnénk ezt, ha a sok munkát rövid idő alatt kell elvégeznünk? Járhatunk speciális tréningre, kaphatunk kiegészítő képzést, vagy hasznos szemináriumokat és konferenciákat látogathatunk. Ám van itt néhány kevésbé időigényes javaslat a Bibliából: Pihenjünk eleget! Néha a határidők szorításában kényszert érzünk arra, hogy tovább dolgozzunk, és feláldozzuk az alvást. Ideig-óráig ez működhet, de végül az oly szükséges pihenés hiánya áldozatokat követel. „Hiába keltek korán és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget’.’ (Zsolt 127,2) Szenteljük a munkát Istennek! Milyen motivációk hajtanak minket, amikor dolgozunk: szakmai előrehaladás, több pénz, önkiteljesítés? Bölcs dolog lenne Istennek szentelni a munkánkat és tiszteletet adni neki abban, amit csinálunk. „Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid” (Péld 16,3) Bízzuk rá az irányítást! Néha túl komplex a munkánk, és sok választási lehetőséggel szembesülünk. Melyik a legjobb, leghatékonyabb, legkevésbé időigényes irány? Lehet, hogy mi nem tudjuk, de a Biblia azt mondja, az Úr tudja. „Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását’.’ (Péld 16,9) Imádkozzunk bölcsességért! A tudás és a készségek jó dolgok, de leggyakrabban még jobb az a bölcsesség, amellyel folytatjuk munkánkat. „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja’.’{jak 1,5) ■ Robert J. Tamasy Forrás: Monday Manna HETI ÚTRAVALÓ „Nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek’.’ (Ef 2,19) Szentháromság ünnepe után a 7. héten az Útmutató reggeli és heti igéiben a hit ajándékával az Úristen örök életre hívja minden teremtményét, hogy háza népévé, gyermekévé legyen. Atyja hűségének tanúja a világban Jézus, és a maga testében egyesíti követőit, s lelki táplálékot kínál e zarándokúton az úrvacsora szentségében, „ízleljétek meg, és lássátok, hogy jó az Úr: boldog az az ember, aki benne bízik.” (Zsolt 34,9; LK) És: „Örvendezzetek az Istennek vigasságnak szavával!” (GyLK 708) Jézus húsvét előtt saját kezűleg így vendégelte meg az őt követő nagy sokaságot: „...vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak’.’ Tanítványainak csak a maradékot kellett összeszedniük. Ám Jézus nem kenyérkirály, és amikor „...észrevette, hogy... el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában’.’ (Jn 6,11.15) Az első keresztyének „kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. ...és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben..!’ (Ap Csel 2,42.46) Ezékiás király megtisztíttatta a templomot, helyreállíttatta az istentiszteletet, és meghirdette a páskát; „azután levágták a páskabárányt... Azután megtartották... a kovásztalan kenyerek ünnepét...” (2Krón 30,15.21) Isten mind ez ideig minden embert hív a nagy vacsorára - „Jöjjetek a menyegzőre!”-, mivel az először „ meghívottak nem voltak rá méltók... Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak’.’ (Mt 22,4.8.14) A részvétel egyetlen feltétele a hit és megtérés által elnyerhető menyegzői ruha. Isten boldog jövendőt ígért népének: „Mert... a szőlő megadja gyümölcsét, a föld megadja termését, az ég megadja harmatát... én megsegítlek benneteket, és áldottak lesztek!’ (Zak 8,12-13) Az úrvacsorában kettős közösség részeseivé válnak Isten gyermekei: „Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-e? (De!) Mert egy a kenyér, egy test vagyunk mindannyian, akik az egy kenyérből részesedünk’.’ (íKor 10,16-17) „A kenyér és bor szentségében a Krisztussal és minden szentekkel való közösség s egy testté levés bizonyos jegyét vesszük; ez az igazi egység, s az úrvacsora szentségének valódi értelme” - írja Luther. Az Úr Jézus utolsó páskavacsoráját azonnal követte az első úrvacsora a következő szavai szerint: „Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedj étek az én emlékezetemre... E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki!’ (Lk 22,19-20) A Bárány mennyei menyegzőjén minden christianus részt vesz fényes, tiszta gyolcsba, üdvbe öltözötten. „Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára!” (Jel 19,9) Ezért: „Az Úr szent Bárányára / Teszem le bűnömet, // Szeretnék lakni nála...”! (EÉ 427,1.4) ■ Garai András HIRDETÉS Pótfelvétel a Baptista Teológiai Akadémiára A Baptista Teológiai Akadémia pótfelvételt hirdet államilag finanszírozott képzéseire a 2012/2013-as tanévre. A képzések - az egész életen át tartó tanulás jegyében - minden korosztály előtt nyitottak. • Teológia alapképzési szak (BA). A képzés során három specializáció választható:-gyülekezeti lelkipásztor: azoknak, akik élethivatásként szeretnének klasszikus lelkipásztori feladatokat ellátva szolgálni (igehirdetés, lelkigondozás, tanítás...);- missziói: azoknak, akik szeretnének felkészülni a bibliakör-vezetői, iíjúságvezetői, evangélizációs munkatársi, misszionáriusi feladatok valamelyikére is;- szociális lelkigondozó: azoknak, akik szakszerűen szeretnének segítséget nyújtani testi-lelki terhet hordozó embertársainknak. A szakon teológus szakképzettség szerezhető. A képzés ideje 8 félév. • Teológia mesterképzési szak (MA). A képzésre azok jelentkezését várjuk, akik már rendelkeznek diplomával, és érdeklődnek a hittudomány iránt. A szakon okleveles teológus (MA in Theology/Divinity) szakképzettség szerezhető. A képzés ideje 4 félév. • Kántor alapképzési szak (BA). A. képzésre olyan érdeklődőket várunk, akik szakszerűen szeretnének részt venni az ének-zenei szolgálatban. A szakon kántor szakképzettség szerezhető. A szakon belül választható képzési irány: ifjúsági zene (gospel). A képzés ideje 6 félév. Jelentkezési határidő: 2012. augusztus 15. A jelentkezési lap letölthető intézményünk honlapjáról (www.bta.hu), vagy a Tanulmányi Hivataltól igényelhető (1068 Budapest, Benczúr u. 31.; tel.: 1/342-7534/118 vagy 20/886-0846; e-mail: tanulmanyi@bta.hu). Dr. Almási Tibor rektor Álláspályázat A Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség november í-jétől egyházfi, adminisztrátor munkakörbe új munkatársat keres. A pályázat részletes anyaga a gyülekezet honlapjáról letölthető (hegyvidek.lutheran.hu). Az önéletrajzos jelentkezések beadásának határideje: szeptember 10. További felvilágosítás munkanapokon 9-12 óra között az 1/224-0640 telefonszámon kérhető.