Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-07-22 / 29. szám
6 2012. július 22. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet Az aranykor látomása Somogyi Győző képeit állította ki a révfülöpi Tóparti Galéria A magyar képzőművészet egyik legkülönösebb alakja Somogyi Győző. Évekig különböző foglalkozásokat űzött, volt vasúti és nyomdai munkás, tejszállító, postai rakodó. Hét évig segédlelkész; közben bújta a könyvtárakat, és egyháztörténetből doktorátust szerzett. Azután mindennek hátat fordított, beállt szakkörvezetőnek. És végül teljes élettel művész lett: festő, grafikus, építész. Járja az országot gyalog, lóháton, nézi aggódva falvait, veszendő értékeit. Leginkább fogadott szülőhelye, Salföld kincseit. S ahol kell, ahol tud, segít. Térképeket rajzol, hadtörténeti köteteket, főleg a magyar huszárság mindennapjairól. Szüntelenül fáradozó, hasznos és sugárzó ember Somogyi Győző. Az idén Kossuth-díjjal kitüntetett festő a révfülöpi Tóparti Galériában állította ki válogatott műveit. A múlt vasárnap zárult tárlaton tizenöt-húsz kép volt látható, de jól mutatták a művész fontosabb motívumait. Szemben a falon a Balaton-part kedves tája: Szigliget lombkoszorús kőtömbje, Badacsony lapos csúcsú hegye, a Csobánc ősz-arany hegyoldalát reggeli fény hasítja át. Aztán távolabbi tájak: Boldogkő vára a kitűzött piros-fehér-zöld zászlóval, odébb a görög tenger tündököl tintakék ragyogásban. Jobbról a festő díszes huszárruhában, feleségével együtt. Régebbi, százdarabos történelmi portrésorozatának - A magyar hősök arcképcsarnokának - néhány tojástemperaképe, a Jézus-tárgyú képek legszebbjei; festmények a nagyszülőkről: tiszta-szép arcok néztek ránk, fáradtan és reménykedve. Érdekes Somogyi színvilága: sárga-kék-piros-fehér kavarog a felületen, és békül szelíd harmóniába. A dunántúli tájaknál széles, sárga mezők. Sokáig azt hittem, nincs ilyen, de később, látva a repcetáblákat, elhittem... Az egyetlen téli tárgyú képen fehér csend: a hófogó hálósora furcsa ellentétet alkot a házak tetőcserepeivel. „Somogyi Győző világképének szívében - írta Fodor Miklós - az aranykor látomása lüktet. Ez a látomás a lélek mélyéről küld jeleket a művész számára. E központi fogalom köré épül nemcsak világképe, érzés- és értékválasztásainak rendszere, hanem egész életvitele...” Művészet, vallásosság, paraszti életforma mellett a történelmi-társadalmi érdeklődés adja világának negyedik tartópillérét. Kár, hogy grafikáiból egyet sem láthattunk. Erőteljes, kissé groteszk fekete-fehér lapok, megfellebbezhetetlen, kemény ítéletek és igazságok ezek. Talán ideje lenne - idén hetvenéves a művész - egy teljes bemutatkozásnak: a Szépművészeti Múzeumban vagy a Műcsarnokban... ■ Fenyvesi Félix Lajos Július 2i-től augusztus 12-ig Korniss Péter Kossuth-díjas fotóművész kiállítása látható a révfülöpi Tóparti Galériában. Jegyzetlapok (Napló, 2012) Könyvhét. Régi barátom látogatása. Beszélgetünk, politizálunk, végül az irodalomnál kötünk ki. „Mit vettél?” - kérdezi kíváncsian. „Két könyvet” - felelem. És mutatom: Böjté Csaba: A szeretet bölcsője. Ez már a negyedik kötete, ezúttal a boldog házasság és a boldog élet titkairól vall a ferences atya. Az erdélyi árvák gyámolítójának gondolatai, tanácsai a családalapításig vezetik az olvasót. Milyen jó lenne - sóhajtok föl -, ha fiatalokhoz is eljutna az új könyv! Talán megállna nemzetünk fogyása. Születnének gyermekek! Mert ez a legfontosabb. Evangéliumi, tiszta mondatok, vallomások a kötetben. Mi sikerének a záloga? Hogy a ma emberéhez mai nyelven tud szólni. Nem kér, nem oktat, csak szeretettel beszél. Kulcsold imára a kezedet, és mondj ennyit: „Isten, segíts!” És megváltozik az életünk. „Ilyen egyszerű?” - kérdezi szegedi barátom. Igaz szívvel ha kérünk, nem várt örömben lesz részünk... Búcsúzunk. Már csak a beírást mutatom, a szombati napot említem: délután három órától este nyolc óráig dedikált Böjté Csaba. Az írófejedelmek: Csoóri Sándor, Esterházy Péter, Jókai Anna, Konrád György száz-száz várakozójának a kétszeresére teszem, akik a dévai vendég dedikációját szerették volna. így könnyen leírhatjuk: a legkedveltebb magyar író ma Böjté Csaba. # * * Ferenciek tere. Déli harangszó. Pontosan érkezik az idős nénike, kezében a száraz, összefogott kenyér. Néhány perc múlva jönnek a galambok, körbefogják, és szedegetik a falatokat. Később a rigók is leszállnak, cinkék és két sirály a közeli Duna-partról. Ők a kőpad szélére települnek, hogy jobban lehessen látni sötét tollgombolyag testüket. Van, amelyik felrebben, van, amelyik lecsap, de a kedves asszonyt nem bántják. Akik viszont próbálják elzavarni, azokat megtámadják, viharszürke, erős szárnyaikkal arcul csapják. Ezt nem lehet ösztönnel magyarázni, itt mintha más is lenne: fölismerés és hála. Az irgalmatlan ragadozásban valami emberiesség. * # * Sziveri János. Gyors felejtés jellemzi a magyar irodalmat. Fölfedezés, újabb elmerülés az időben. A vajdasági költőnek is kijutott a rosszból, de most szép válogatás jelent meg verseiből. Muzslán született 1954-ben, még hatvanéves sem lenne, de már huszonkét éve halott. Az Új Symposion című folyóirat főszerkesztőjeként az ottani fiatalok vezéregyénisége volt. Száműzetés várt rá, sodródás át a határon, Magyarországra, hogy szembesüljön gyógyíthatatlan betegségével. A halál szorításában ért jelentős költővé, aki az utolsó pillanatig dolgozott, javította karcsú kötetét. Nyers képek váltják egymást, pőreség mindenütt, városi folklór. Faludy György és Villon hangját ötvözte össze: „Ó Istenem csak ennyit érek / kezeim immár hullafehérek / ablakra tapad a hajnali pára / eleget féltem eltűnök nemsokára" * # * Nyári hőség. Tékozlón önti a június végi nap tüzes aranyát. Szinte elviselhetetlen. Évszázados rekordok dőltek meg, kora reggel 25,1 fokot mutatott a hőmérő. Kiégve a kertek, szomjaznak a fák, a növények. Folyóink vize alaposan fölmelegedett, a Balaton leapadt; ha így megy tovább, száraz lábbal átsétálhatunk a túlsó partra. Tegnap a Széli Kálmán téren egy pillanatra megtántorodtam: az éltető levegőt kiszippantotta valaki. Mint az olvasztott ólom, úgy csorog az emberre a forróság. Kapkodtunk, hol a menedék? Talán a korcsmahivatalok segítenek: egyszerre három korsó hideg sört, piros nagyfröccsöt hozatunk a pincérrel. Ejnye, csak nem a kánikulától ment feljebb e hűsítők ára? * * # Kis háborúk. Tűz és vér és pusztítás. Európában és szerte a nagyvilágban. Egy amerikai városban száz embert öltek meg; hol rablás, hol veszekedés történt... Pokolgépes terrorista iskolabuszt robbantott fel Irakban, anyja boldogan mutatja „hős” fia képét. A földrengés áldozatainak megsegítésére küldött segélykonvojokat kirabolták, a maffia mindent elvitt, mindenkit megölt. Új évszázad, új vérfolyó! - mondják az okosok. Lehet, hogy régen is így volt, csak a hírek nehezebben jutottak el hozzánk. Lehet, az emberiség mindig gyilkolt és gyújtogatott. Az emberi természet nem változott kétezer év óta. * * # Ukrajnai éhínség. Szerte a nagyvilágban az ártatlanul éhhalálra kárhoztatott gyermekekre emlékeztek. Hárommillió - iszonyú szám! Ortodox templomi kórus zengő zsoltárai, költők versei, idős emberek el-elcsukló szavai idézték a szörnyű, zsarnoki időt. Többen megfogalmazták: népirtás történt! Én is elcsendesedem, gyertyát gyújtok az éjszakában, és a megmaradt, elárvult ukrán anyák elmondhatatlan fájdalmára gondolok. * * * Férfiőrület. Labdarúgó-Eb. Vagy ahogy mi hívjuk: fociláz! A döntőt nézzük újból. Szenvedély ez a javából, amilyen az alkohol, a dohányzás, az éjszakai kártyázás. Bizony nem irigyeltem a nőket, a feleségeket. Próbáltak bennünket elhívni a képernyő elől, de hiába. Nem értették, miért volt a kezünkben zászló, fejünkön különös süveg, arcunkon vékony festékcsík: zöld-fehér-piros, ha az olaszokra gondolok. Az én családom most nem csodálkozott annyit. Beletörődött a kéthetes csöndbe, abba, hogy lábujjhegyen járhattak csak... Egyet nem értettek: kedvenc csapatom góljánál miért kiabáltam? Miért tapsoltam hangosan? Az Európa-bajnokság bizonyította, hogy a foci tükrözi egy nép hangulatát. Úgy tűnik, most a spanyol a legsikeresebb. A magyar nem véletlenül áll ott, ahol most van: reményvesztetten sodródik a történelemben. Egy dologban változott a helyzet: a zsúfolt lelátókon egyre több fiatal nőt láttam. Kedvenc csapatuk sáljában, s ahogy drukkoltak, tapsoltak önfeledt vidámságban, különös ragyogást adtak az egésznek. * * * A mindentudó. Egyre többször hallom: „Ő biztos tudja, istenes ember!” Mintha a keresztyének tévedhetetlenek lennének. A legokosabbak. Persze vannak ilyenek, akiknek mindenre van válaszuk, igazságuk. De hát nagyon sok szenvedő és megalázott embernek nem okosságra van szüksége, hanem megértésre. Együttérzésre. Sokszor egy pillantás is elég, kedves mozdulat vagy a gyógyító csönd a kilobbanó alkonyatban. ■ FFL HIRDETÉS DIGITALSTAND www.digitalstand.hu l Í < 3 £ 3 ! I Ü iú. * jjs I* Ä ^ £ a a Olvassa az Evangélikus Elet digitális változatát! Válogasson az első magyar platformfüggetlen online újságosstand kínálatából, olvasson számítógépen, táblagépen vagy okostelefononl ww.digitalstand.hu atlakozzon hozzánk a Facebookon is! f Újra rendelhető! Szabó Lajos (szerk.): Tarts, Uram, a kezedben - Személyes szavak presbiterekhez A presbitérium szolgálatba indulásának ünnepi pillanata fontos és szép esemény egy gyülekezet életében. Azoknak különösen is sokat jelenthet ez a nap, akik esküt tettek, és szívükben sok tervvel és ötlettel, de önmaguk jövőbeli szolgálatára gondolva legalább ennyire izgatottan és kíváncsian indulnak el az oltár elől. Nekik szeretne ez a fotókkal illusztrált könyv lelki erőforrást, biztatást, erősítést és bátorítást adni presbitertársak és lelkészek írásain és imádságain keresztül. Az első oldalon található emlékeztető kitölthető emléklapként a gyülekezeti lelkész aláírásával, de személyes útravaló is lehet a szolgálatba most indulók vagy az új ciklusban is tovább szolgálók számára egyházunk mindhárom püspökének áldásával. A kötetet az Evangélikus Fíittudományi Egyetem Gyakorlati Teológiai Tanszéke és Intézete készítette. Megrendelhető az alábbi elérhetőségeken: Luther Kiadó, 1085 Budapest, Üllői út 24.; fax: 1/486-1229; e-mail: kiado@lutheran.hu; honlap: www.lutherkiado.hu.
