Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)

2012-12-23 / 51-52. szám

Evangélikus Élet FORRÁS 2012. december 23-30. » 27 KARÁCSONY UTÁNI VASÁRNAP - EZ 37,23B-27 Himnusz Azt mondják, a himnuszunk ott hor­dozza magában a magyarok világ- és történelemlátását, meghatározza jö­vőképünket és a magunkról alkotott látásmódot. Olvastam valahol egy összehasonlító elemzést arról, hogy melyik nép milyen himnuszt énekel, és az hogyan határozza meg identi­tástudatát. A mi gyülekezetünkben az a szokás, hogy minden hónap utolsó vasár­napján az áldás előtt elénekeljük az „Erős vár a mi Istenünk” kezdetű evangélikus himnuszunkat. Ezt tesszük december utolsó vasárnapján is. Rá egy napra, december 31-én pedig a magyar himnusszal zárjuk az évet, és a hallot­­tainkra gondolunk majd. Azokra, akiknek a koporsójánál én álltam meg, akiket evangélikus szertartás szerint búcsúztattunk el. Vajon az, hogy evangélikusok va­gyunk, és az „Erős vár a mi Istenünk” kezdetű énekünket is magunkénak valljuk, megváltoztatja a szemléletün­ket, és pozitívabbá teszi reménysé­günket? Felemelő olvasni Ezékiel próféta mondatait. Szép jövőt rajzol a re­ménytelen fogságban élő nép elé. Is­ten megígéri, hogy lesz még fényes, dicsőséges, békés élete. Ez az ígéret egy olyan vezetőben teljesedik be, aki felelősséggel hordozza a nép sorsát, aki mint a nép királya és pásztora jó irányba tereli a nép sorsát, helyreál­lítja az Istennel kötött szövetséget, bé­kességet hoz. Saját földjükön fognak élni, és Isten jelenléte mindennap, örökre megtapasztalható lesz népe között: „Istenük leszek, ők pedig népem lesznek” Ezekben az ígéretekben még ott a vágy is - a próféta, a nép vágya -, hogy mindez megvalósuljon. „Hozz rá víg esztendőt” - éneke­lem holnap. Közben tudom, hogy so­kan hagyják el hazájukat, otthonukat egy jobb, szebb, élhetőbb jövő remé­nyében. Saját ismerősi körömből is többen mentek ki dolgozni külföld­re, vagy tervezik egy másik országban jövőjüket, letelepedésüket. Lányom egyetemén, az orvosin is újra és új­ra felmerülő dilemma a hallgatók kö­rében, hogy hol keressenek majd ál­lást, munkát, életet, jövőt. Az ittho­ni és külföldi lehetőségek összehason­lítása mindennapos körükben. A Himnusz már nem ad elég erőt a kitartásra, a reménykedésre. Elve­szett a hit és a remény az emberekből. Régen a jó vezetőtől függött egy nép léte, sorsa. Különösen igaz ez a bibliai történetírás szemléletére, amelyikben meghatározó, hogy a királyon teljesedik be elsősorban Is­ten ítélő és megmentő igéje. Isten az, aki hordozta a királyt vagy elpusztí­totta. A nép pedig szükségszerűen a királlyal maradt életben - vagy pusz­tult el. Manapság már alig vannak kirá­lyok. Mégis a mesék, történelmi ta­nulmányaink, a legendák világából őrzünk képet arról, hogy milyen is egy király. Nekünk, magyaroknak például Mátyásról vannak olyan le­gendáink, amelyek alapján megalkot­juk a királyról azt a képet, hogy az igazi, a jó király igazságos. A király ősképe a zsidó ember számára Dávid király lett. Dávid nem volt hibátlan és bűnte­­len király, de állandóan ott hordoz­HETI UTRAVALO „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét” (Jn 1,14) Az óév utolsó s az új év első napjaiban az Útmutató reggeli, ünnepi és heti igéi emlékeztetnek, hogy napjaink Isten kezében vannak. A múló időben az örökkévaló s békességet szerző Isten cselekvése állásfoglalásra késztet ma is: „Vallást tegyenek mindenféle népek az Úristennek, és őt dicsérjék.” (GyLK 732) Mikor az elsőszülött Fiút a jeruzsálemi templomban bemutatták az Úr­nak, Simeon áldotta őt: „Most bocsátód el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet..” (Lk 2,29-30) Dr. Luther szerint: „A kegyes Simeon azt szeretné, ha belátnánk: megváltóra szorulunk. Mert ha szilárdan hisszük, hogy a gyermek Istentől jött megváltónak, magá­tól jön a békesség, és se bűn, se halál nem rettent többé, hiszen éppen ezek ellen van Megváltónk!” Az élet igéjének többi szemtanúi is bizonyságot tesz­nek róla: „...ezért hirdetjük nektek is az örök életet..” (íjn 1,2) Óév este hála­adással és bűnbánattal kérjük őt a kegyelem fogyó idejében: „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (GyLK 728) „Irgalmas és kegyelmes az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy” (Zsolt 103,8) S Pállal valljuk, a választottakat semmi sem szakíthatja el „az Isten szeretetétől, amely megje­lent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban” (Róm 8,39). De ő figyelmeztet vigyá­­zásra: „Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!” (Lk 12,40) A polgári új év első napjaiban Isten csodála­tos névadásairól olvasunk: „Amikor a nyolc nap elmúlt..., a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt...” (Lk 2,21) így 2013-ban: „Amit pedig szól­tok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala’.’ (Kol 3,17) Urunk nyilvános működése kezdetén a názáreti zsi­nagógában küldetését így foglalta össze prófétai szókkal (Ézs 61,1.2a): „Az Úr Lelke van énrajtam, mivelfelkent engem, hogy evangéliumot hirdessek..., és hir­dessem az Úr kedves esztendejét’.’ (Lk 4,18-19) Jézus a világ reménysége. Ne fe­ledjük az év igéje figyelmeztetését (lásd Zsid 13,14)- Mivel azt sem tudjuk, mit hoz a holnap, ezt mondjuk: „Ha az Úr akarja, és élünk, és ezt vagy aztfogjuk cselekedni’.’ (Jak 4,15) Józsué halála előtt így vallott: „...én és az én házam né­pe az Urat szolgáljuk!” És a nép szava: „Mi is az Urat akarjuk szolgálni. Bizony, ő a mi Istenünk!” (Józs 24,15.18) Mózest édesanyja „elvitte a fáraó leányához, aki a fiává fogadta, és elnevezte Mózesnek, mert azt mondta: A vízből húztam ki’.’ (2MÓZ 2,10) „Ábrahám Izsáknak nevezte el újszülöttfiát, akit Sára szült ne­ki’.’ (iMóz 21,3) Isten megígérte: nem lesz többé özönvíz! Ezt mondta nem csak Noénak: . .szivárványívemet helyezem a felhőkre. (...) Ez annak a szövetség­nek a jele, amelyet minden földi élővel kötöttem’.’ (íMóz 9,13.17) Kérjük az új szövetség szerzőjét: Ó, „Jézus, hitünket erősítsd, / Nevedet bennünk dicsőítsd. / Ez esztendőt veled kezdjük, / Add, hogy veled is végezzük!” (EÉ 178,5) „Is­ten, áldd meg a magyart...” (Himnusz) ■ Garai András ta az Istenre figyelés érzékenységét. A deuteronomista történetírás egye­nesen idealizálja Dávid alakját. An­nak az embernek a képét rajzolja elénk benne, akinek a szíve teljesen az Úré, megtartja az Úr parancsola­tait és rendelkezéseit; tökéletesen igaz. Nátán által Isten ígéretet tesz ar­ra, hogy Dávid trónja fennmarad. Ezékiel másik képe a pásztorhoz kapcsolódik. A pásztor alakja az ókori embernek rögtön eszébe juttat­ta a gondoskodó vezetőt, aki juhai­­nak zöld legelőt és vizet keres, törő­dik nyájával, védi a rábízottakat. Er­re szükség is volt, mert ismerték a ju­hok hajlandóságát az elkóborlásra. A két elsődleges érzés, amelyet erede­tileg a pásztor képe keltett, a félelem és a jóllét, a nyugalom érzése volt. Míg az ember és a közösség tud­ja, hogy valaki vigyáz rá, törődik vele, segíti a mindennapokban, addig biztonságban érzi magát, nyugodtan végzi a dolgát, mert hiszi, hogy nem érheti baj. Ebből következik az is, hogy a félelem, rémület, elhagyatott­­ság, magányosság szólal meg a nép aj­kán, amikor úgy érzi, vezető nélkül maradt, vagy nem megfelelő em­­ber/emberek (rossz pásztor) kezében van az élete. Az év utolsó vasárnapján, az év utolsó előtti napján kétféle érzés fogja el az embereket: a félelem és a remény. A félelem, hogy holnap mi­ből fizetem ki a gázszámlát, a hitele­met, lesz-e elég bevétele a csalá­domnak, lesz-e mit ennünk. És a re­mény, hogy a következő év mégis bol­dogabb lesz. „Erős vár a mi Istenünk...” - éne­A VASÁRNAP IGÉJE kelem ma, a hónap, az év utolsó va­sárnapján Vecsésen az ároni áldás előtt. A vár képe nincs Ezékiel képei kö­zött, mégis ugyanazt fejezi ki szá­momra, mint a pásztor és a király ké­pe. Van, aki megvéd, oltalmaz, vezet. Persze ebben a himnuszban sok a há­borús kép, mégis megnyugtat és re­ménységgel tölt el. Van valaki, aki nem hagy magamra, megvéd, ér­tem harcol. Szembeszáll a leggono­szabb hatalmakkal is. Ezékielen keresztül Isten pász­tort, királyt ígér a népnek. Jó királyt, jó pásztort. Olyat, aki igaz, az Úr minden rendelkezését megtartja, akinek a szíve teljesen Istené. Olyat, akinek a kezében biztos az életem minden földi bizonytalanság ellené­re is. Olyat, aki gondoskodik az övé­iről. Evangélikus himnuszunk egy so­ra így szól: „Kérdezed: ki az?” A vá­laszt is megadja: „Jézus Krisztus az...” Hiszem, hogy benne teljesedik be Ezékiel ígérete. Nincs más, akibe kapaszkodjak. ■ Heinemann Ildikó Imádkozzunk! Uram, te látsz bennün­ket félelmeinkben, reménytelensé­günkben, ismered mindennapi gond­jainkat. Tudod, hogy sokszor gúzsba kötnek minket a félelmeink, és nem merünk bízni abban, hogy van szá­munkra jövő. Kérünk, te mutasd meg nekünk, hogy fiadban beteljesed­tek az ígéretek, és add, hogy merjünk bízni, hinni és reménykedni. Ámen. Oratio oecumenica Urunk, Istenünk, ünnepek közt meg­húzódó csendes vasárnapon állunk meg előtted. Szívünkben karácsony öröme, ünnepi pillanatok, találkozá­sok, csendes percek. Köszönjük, hogy ma is megállhatunk előtted. Mélyet szippanthatunk még karácso­nyi jóságos emberszereteted illatából, és így léphetünk az új év felé. Jóságos emberszereteted érjen el minden szívet, hívőt és tagadót, ma­gabiztost és kétkedőt. Építsd, Urunk, a hit bizalmát bennünk és közöttünk, hogy reménységgel bízzunk akara­todban, és lelkes cselekvői legyünk. Adj megértést a másként hívő, más­ként gondolkodó emberek iránt. Jóságos emberszereteted legyen ott a betegekkel, szenvedőkkel, rászoru­lókkal. Nyújtsd ki kezed a leszakadó­kért, nyisd meg szívünk áldozatra, ébressz felelősséget egymás iránt. Adj józan mértékletességet, hogy másnak is hely, kenyér, siker, megbecsülés jus­son mellettünk. Jóságos emberszereteted töltse be a világot, hogy kontinensek, orszá­gok és népek között harc és verseny helyett közösség épüljön. Adj igaz szavakat és tiszta szándékokat poli­tikusoknak és gazdasági felelősséget hordozóknak, hogy betöltsék hivatá­sukat. Adj igaz szavakat és tiszta szándékokat nekünk is, hogy min­dennapi ügyeinkben is jóságod hite­les tanúi lehessünk. Jóságos emberszereteted tegye egyházadat a szeretet nyitott közös­ségévé, ahol az ünnep a hétközna­pokra is fényt áraszthat, és célt, he­lyet, üdvösséget találhat minden ember szolgáló közösségben. Légy gyülekezetünkkel, kicsikkel és na­gyokkal. Add, hogy belső békénk vonzó legyen környezetünkben, ta­nításod tisztán és mélyen szólaljon meg minden alkalommal, erőnkkel, időnkkel és szeretetünkkel építsük evangélikus közösségünket. Urunk, Istenünk, tarts meg min­ket Fiad eljövetelének fényében, hogy így fordulhassunk ezen a vasárnapon az előttünk álló hét felé. Légy velünk évforduló ünnepnapokon és induló új hétköznapokon. Felragyogott ka­rácsonyi fényeddel arcunkon és szí­vünkben kérünk: a megszületett Megváltónk, az Úr Jézus nevében hallgass meg minket. Ámen. SEMPER REFORMANDA „Krisztus tehát azoknak született, akik félelemben és rettegésben van­nak. Országába is csak ezek tartoz­nak. Ezeknek kell prédikálnunk is, mint az angyal tette a megijedt pász­toroknak: »íme, hirdetek néktek nagy örömet.« Ez az öröm ugyan mindenkié, de csak a megrettent lelkek és szomorodott szívűek alkal­masak rá. Ezek az enyémek, ezeknek akarok örömöt hirdetni. Hát nem csodálatos, hogy ez az öröm ott van legközelebb, ahol legnagyobb a bel­ső nyugtalanság?!” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) Az Evangélikus Élet 2005-2011. évi lapszámai PDF formátumban letölthetők a www.evangelikuselet.hu címről.

Next

/
Thumbnails
Contents