Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-12-23 / 51-52. szám
Evangélikus Élet FORRÁS 2012. december 23-30. » 27 KARÁCSONY UTÁNI VASÁRNAP - EZ 37,23B-27 Himnusz Azt mondják, a himnuszunk ott hordozza magában a magyarok világ- és történelemlátását, meghatározza jövőképünket és a magunkról alkotott látásmódot. Olvastam valahol egy összehasonlító elemzést arról, hogy melyik nép milyen himnuszt énekel, és az hogyan határozza meg identitástudatát. A mi gyülekezetünkben az a szokás, hogy minden hónap utolsó vasárnapján az áldás előtt elénekeljük az „Erős vár a mi Istenünk” kezdetű evangélikus himnuszunkat. Ezt tesszük december utolsó vasárnapján is. Rá egy napra, december 31-én pedig a magyar himnusszal zárjuk az évet, és a hallottainkra gondolunk majd. Azokra, akiknek a koporsójánál én álltam meg, akiket evangélikus szertartás szerint búcsúztattunk el. Vajon az, hogy evangélikusok vagyunk, és az „Erős vár a mi Istenünk” kezdetű énekünket is magunkénak valljuk, megváltoztatja a szemléletünket, és pozitívabbá teszi reménységünket? Felemelő olvasni Ezékiel próféta mondatait. Szép jövőt rajzol a reménytelen fogságban élő nép elé. Isten megígéri, hogy lesz még fényes, dicsőséges, békés élete. Ez az ígéret egy olyan vezetőben teljesedik be, aki felelősséggel hordozza a nép sorsát, aki mint a nép királya és pásztora jó irányba tereli a nép sorsát, helyreállítja az Istennel kötött szövetséget, békességet hoz. Saját földjükön fognak élni, és Isten jelenléte mindennap, örökre megtapasztalható lesz népe között: „Istenük leszek, ők pedig népem lesznek” Ezekben az ígéretekben még ott a vágy is - a próféta, a nép vágya -, hogy mindez megvalósuljon. „Hozz rá víg esztendőt” - énekelem holnap. Közben tudom, hogy sokan hagyják el hazájukat, otthonukat egy jobb, szebb, élhetőbb jövő reményében. Saját ismerősi körömből is többen mentek ki dolgozni külföldre, vagy tervezik egy másik országban jövőjüket, letelepedésüket. Lányom egyetemén, az orvosin is újra és újra felmerülő dilemma a hallgatók körében, hogy hol keressenek majd állást, munkát, életet, jövőt. Az itthoni és külföldi lehetőségek összehasonlítása mindennapos körükben. A Himnusz már nem ad elég erőt a kitartásra, a reménykedésre. Elveszett a hit és a remény az emberekből. Régen a jó vezetőtől függött egy nép léte, sorsa. Különösen igaz ez a bibliai történetírás szemléletére, amelyikben meghatározó, hogy a királyon teljesedik be elsősorban Isten ítélő és megmentő igéje. Isten az, aki hordozta a királyt vagy elpusztította. A nép pedig szükségszerűen a királlyal maradt életben - vagy pusztult el. Manapság már alig vannak királyok. Mégis a mesék, történelmi tanulmányaink, a legendák világából őrzünk képet arról, hogy milyen is egy király. Nekünk, magyaroknak például Mátyásról vannak olyan legendáink, amelyek alapján megalkotjuk a királyról azt a képet, hogy az igazi, a jó király igazságos. A király ősképe a zsidó ember számára Dávid király lett. Dávid nem volt hibátlan és bűntelen király, de állandóan ott hordozHETI UTRAVALO „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét” (Jn 1,14) Az óév utolsó s az új év első napjaiban az Útmutató reggeli, ünnepi és heti igéi emlékeztetnek, hogy napjaink Isten kezében vannak. A múló időben az örökkévaló s békességet szerző Isten cselekvése állásfoglalásra késztet ma is: „Vallást tegyenek mindenféle népek az Úristennek, és őt dicsérjék.” (GyLK 732) Mikor az elsőszülött Fiút a jeruzsálemi templomban bemutatták az Úrnak, Simeon áldotta őt: „Most bocsátód el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet..” (Lk 2,29-30) Dr. Luther szerint: „A kegyes Simeon azt szeretné, ha belátnánk: megváltóra szorulunk. Mert ha szilárdan hisszük, hogy a gyermek Istentől jött megváltónak, magától jön a békesség, és se bűn, se halál nem rettent többé, hiszen éppen ezek ellen van Megváltónk!” Az élet igéjének többi szemtanúi is bizonyságot tesznek róla: „...ezért hirdetjük nektek is az örök életet..” (íjn 1,2) Óév este hálaadással és bűnbánattal kérjük őt a kegyelem fogyó idejében: „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (GyLK 728) „Irgalmas és kegyelmes az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy” (Zsolt 103,8) S Pállal valljuk, a választottakat semmi sem szakíthatja el „az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban” (Róm 8,39). De ő figyelmeztet vigyázásra: „Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!” (Lk 12,40) A polgári új év első napjaiban Isten csodálatos névadásairól olvasunk: „Amikor a nyolc nap elmúlt..., a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt...” (Lk 2,21) így 2013-ban: „Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala’.’ (Kol 3,17) Urunk nyilvános működése kezdetén a názáreti zsinagógában küldetését így foglalta össze prófétai szókkal (Ézs 61,1.2a): „Az Úr Lelke van énrajtam, mivelfelkent engem, hogy evangéliumot hirdessek..., és hirdessem az Úr kedves esztendejét’.’ (Lk 4,18-19) Jézus a világ reménysége. Ne feledjük az év igéje figyelmeztetését (lásd Zsid 13,14)- Mivel azt sem tudjuk, mit hoz a holnap, ezt mondjuk: „Ha az Úr akarja, és élünk, és ezt vagy aztfogjuk cselekedni’.’ (Jak 4,15) Józsué halála előtt így vallott: „...én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” És a nép szava: „Mi is az Urat akarjuk szolgálni. Bizony, ő a mi Istenünk!” (Józs 24,15.18) Mózest édesanyja „elvitte a fáraó leányához, aki a fiává fogadta, és elnevezte Mózesnek, mert azt mondta: A vízből húztam ki’.’ (2MÓZ 2,10) „Ábrahám Izsáknak nevezte el újszülöttfiát, akit Sára szült neki’.’ (iMóz 21,3) Isten megígérte: nem lesz többé özönvíz! Ezt mondta nem csak Noénak: . .szivárványívemet helyezem a felhőkre. (...) Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet minden földi élővel kötöttem’.’ (íMóz 9,13.17) Kérjük az új szövetség szerzőjét: Ó, „Jézus, hitünket erősítsd, / Nevedet bennünk dicsőítsd. / Ez esztendőt veled kezdjük, / Add, hogy veled is végezzük!” (EÉ 178,5) „Isten, áldd meg a magyart...” (Himnusz) ■ Garai András ta az Istenre figyelés érzékenységét. A deuteronomista történetírás egyenesen idealizálja Dávid alakját. Annak az embernek a képét rajzolja elénk benne, akinek a szíve teljesen az Úré, megtartja az Úr parancsolatait és rendelkezéseit; tökéletesen igaz. Nátán által Isten ígéretet tesz arra, hogy Dávid trónja fennmarad. Ezékiel másik képe a pásztorhoz kapcsolódik. A pásztor alakja az ókori embernek rögtön eszébe juttatta a gondoskodó vezetőt, aki juhainak zöld legelőt és vizet keres, törődik nyájával, védi a rábízottakat. Erre szükség is volt, mert ismerték a juhok hajlandóságát az elkóborlásra. A két elsődleges érzés, amelyet eredetileg a pásztor képe keltett, a félelem és a jóllét, a nyugalom érzése volt. Míg az ember és a közösség tudja, hogy valaki vigyáz rá, törődik vele, segíti a mindennapokban, addig biztonságban érzi magát, nyugodtan végzi a dolgát, mert hiszi, hogy nem érheti baj. Ebből következik az is, hogy a félelem, rémület, elhagyatottság, magányosság szólal meg a nép ajkán, amikor úgy érzi, vezető nélkül maradt, vagy nem megfelelő ember/emberek (rossz pásztor) kezében van az élete. Az év utolsó vasárnapján, az év utolsó előtti napján kétféle érzés fogja el az embereket: a félelem és a remény. A félelem, hogy holnap miből fizetem ki a gázszámlát, a hitelemet, lesz-e elég bevétele a családomnak, lesz-e mit ennünk. És a remény, hogy a következő év mégis boldogabb lesz. „Erős vár a mi Istenünk...” - éneA VASÁRNAP IGÉJE kelem ma, a hónap, az év utolsó vasárnapján Vecsésen az ároni áldás előtt. A vár képe nincs Ezékiel képei között, mégis ugyanazt fejezi ki számomra, mint a pásztor és a király képe. Van, aki megvéd, oltalmaz, vezet. Persze ebben a himnuszban sok a háborús kép, mégis megnyugtat és reménységgel tölt el. Van valaki, aki nem hagy magamra, megvéd, értem harcol. Szembeszáll a leggonoszabb hatalmakkal is. Ezékielen keresztül Isten pásztort, királyt ígér a népnek. Jó királyt, jó pásztort. Olyat, aki igaz, az Úr minden rendelkezését megtartja, akinek a szíve teljesen Istené. Olyat, akinek a kezében biztos az életem minden földi bizonytalanság ellenére is. Olyat, aki gondoskodik az övéiről. Evangélikus himnuszunk egy sora így szól: „Kérdezed: ki az?” A választ is megadja: „Jézus Krisztus az...” Hiszem, hogy benne teljesedik be Ezékiel ígérete. Nincs más, akibe kapaszkodjak. ■ Heinemann Ildikó Imádkozzunk! Uram, te látsz bennünket félelmeinkben, reménytelenségünkben, ismered mindennapi gondjainkat. Tudod, hogy sokszor gúzsba kötnek minket a félelmeink, és nem merünk bízni abban, hogy van számunkra jövő. Kérünk, te mutasd meg nekünk, hogy fiadban beteljesedtek az ígéretek, és add, hogy merjünk bízni, hinni és reménykedni. Ámen. Oratio oecumenica Urunk, Istenünk, ünnepek közt meghúzódó csendes vasárnapon állunk meg előtted. Szívünkben karácsony öröme, ünnepi pillanatok, találkozások, csendes percek. Köszönjük, hogy ma is megállhatunk előtted. Mélyet szippanthatunk még karácsonyi jóságos emberszereteted illatából, és így léphetünk az új év felé. Jóságos emberszereteted érjen el minden szívet, hívőt és tagadót, magabiztost és kétkedőt. Építsd, Urunk, a hit bizalmát bennünk és közöttünk, hogy reménységgel bízzunk akaratodban, és lelkes cselekvői legyünk. Adj megértést a másként hívő, másként gondolkodó emberek iránt. Jóságos emberszereteted legyen ott a betegekkel, szenvedőkkel, rászorulókkal. Nyújtsd ki kezed a leszakadókért, nyisd meg szívünk áldozatra, ébressz felelősséget egymás iránt. Adj józan mértékletességet, hogy másnak is hely, kenyér, siker, megbecsülés jusson mellettünk. Jóságos emberszereteted töltse be a világot, hogy kontinensek, országok és népek között harc és verseny helyett közösség épüljön. Adj igaz szavakat és tiszta szándékokat politikusoknak és gazdasági felelősséget hordozóknak, hogy betöltsék hivatásukat. Adj igaz szavakat és tiszta szándékokat nekünk is, hogy mindennapi ügyeinkben is jóságod hiteles tanúi lehessünk. Jóságos emberszereteted tegye egyházadat a szeretet nyitott közösségévé, ahol az ünnep a hétköznapokra is fényt áraszthat, és célt, helyet, üdvösséget találhat minden ember szolgáló közösségben. Légy gyülekezetünkkel, kicsikkel és nagyokkal. Add, hogy belső békénk vonzó legyen környezetünkben, tanításod tisztán és mélyen szólaljon meg minden alkalommal, erőnkkel, időnkkel és szeretetünkkel építsük evangélikus közösségünket. Urunk, Istenünk, tarts meg minket Fiad eljövetelének fényében, hogy így fordulhassunk ezen a vasárnapon az előttünk álló hét felé. Légy velünk évforduló ünnepnapokon és induló új hétköznapokon. Felragyogott karácsonyi fényeddel arcunkon és szívünkben kérünk: a megszületett Megváltónk, az Úr Jézus nevében hallgass meg minket. Ámen. SEMPER REFORMANDA „Krisztus tehát azoknak született, akik félelemben és rettegésben vannak. Országába is csak ezek tartoznak. Ezeknek kell prédikálnunk is, mint az angyal tette a megijedt pásztoroknak: »íme, hirdetek néktek nagy örömet.« Ez az öröm ugyan mindenkié, de csak a megrettent lelkek és szomorodott szívűek alkalmasak rá. Ezek az enyémek, ezeknek akarok örömöt hirdetni. Hát nem csodálatos, hogy ez az öröm ott van legközelebb, ahol legnagyobb a belső nyugtalanság?!” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) Az Evangélikus Élet 2005-2011. évi lapszámai PDF formátumban letölthetők a www.evangelikuselet.hu címről.
