Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-12-23 / 51-52. szám
20 <t 2012. december 23-30. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Karácsonyi ajándék a messzi Afrikába Elkészült a mozambiki énekeskönyv Sok évvel ezelőtt történt. Papp Szilvia (képünkön), aki eredetileg zenei pályára készült, kezében a szegedi és frankfurti orgonadiplomával úgy döntött, hogy misszionáriusként kíván szolgálni. A lehetőség, amelyhez az Európai Baptista Misszió (EBM) által jutott, Mozambikba szólt. A kétdiplomás fiatal orgonaművész Istentől kapott elhívását arra kívánta használni, hogy a fekete kontinensen tanítsa az ottani gyerekeket, fiatalokat a zene alapelemeire. Négy évet töltött el Afrika déli országában, Mozambikban, és hűségesen végezte az afrikai gyerekek zenei képzését. Jó választásnak is bizonyult ez a fajta misszionáriusi szolgálat, mert az afrikaiak nagyon szeretnek énekelni. Fogékonyak is voltak Szilvia munkásságára, aki látta, hogy számtalan éneket fújnak lelkesen kívülről. Énekelnek általunk is ismert evangéliumi énekeket az ország hivatalos nyelvén, portugálul, de számos törzsi nyelven is. Kiderült, hogy ezek az énekek szájról szájra terjednek, miközben a mintegy huszonötezres baptista közösségnek nincs saját énekgyűjteménye. És Szilvia hozzálátott. Úgy dolgozott, ahogyan annak idején Bartók és Kodály is. Nemcsak Maputóban, az ország fővárosában, hanem a kisebb településeken, a dél-mozambiki Beirában és a környező kisebb falvakban is magnóra vette, majd visszahallgatva papírra vetette az addig kottát nem látott énekeket. Mikor letelt a négy esztendő, vaskos papírhalmazzal tért haza. Ez év januárjában ült össze itthon egy szerkesztői csapat Papp János baptista egyházelnök vezetésével, aki akkor még missziói igazgató volt, hogy megvizsgálják annak a lehetőségét, miként valósíthatnák meg a magyarországi baptisták az EBM támogatásával a mozambikiak első önálló énekeskönyvének kiadását. Az énekek válogatását a négy éven át gyűtött anyagból Papp Szilvia végezte. Nagy Olivér a kottagrafikai munkát vállalta, Papp Szabolcs pedig a tetszetős borító megtervezését. Dr. Bukovszky Ákos feladata a külkapcsolatok, valamint a szerzői és kiadói jogok intézése volt. Mészáros Péter a könyv tördelésében volt nagy segítségére e sorok írójának, aki a szerkesztés és a munkatársak koordinálásában, valamint a nyomdai megvalósítás intézésében vállalt vezető szerepet. A könyv kiadására a magyar baptisták - gyülekezetek és magánszemélyek - mintegy hétszázezer forint adományt gyűjtöttek össze, az EBM is adományokból származó közel nyolcezer euróval támogatta a mozambiki énekeskönyv ügyét. Az Úr megáldotta a közel egyéves munkát, és november 28- án bensőséges hálaadó alkalomra gyűltek össze az egyház Benczúr utcai központi székházában mindazok, akik részt vállaltak a Colectánea de Hinos e Coros Cristáos címet viselő énekeskönyv megjelentetésében. Örömmel vették kézbe a tartalmában értékes, megjelenésében tetszetős kiadványt. Az énekeskönyv Mozambikba szállítása nem kis feladat. Ezt a Baptista Szeretetszolgálat munkatársai vállalták. December 6-án Maputóban ünnepélyes keretek között mutatták be az énekgyűjteményt. A bemutatóra csak kilencven darab érkezett repülőgéppel a mozambiki fővárosba, a további kétezer-négyszáz példány pedig rövidesen hajóval indul az afrikai országba. Amikor majd a mozambiki kikötőbe érkező hajó kürtje megzendül, egy álom teljesedik be, amelynek megvalósítását Papp Szilvia a 102. zsoltár 19. verse alapján tartotta feladatának: „Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek, hogy dicsérje az Urat az újjáteremtett nép’.’ ■ Marosi Nagy Lajos Szívtől szívig Kenyában Lapunkban már többször hírt adtunk arról, hogy a Bálint házaspár 2005 óta Nairobiban él; a vízmérnök Zoltán egy ENSZ-projekt vezetője, felesége, Bea pedig a helyi evangélikus gyülekezet önkéntese. Afrikában nagyon sok árva gyermek és özvegyasszony él rendkívül rossz körülmények között. A Heart to Heart (azaz „Szívtől Szívig”) alapítvány nemcsak a fizikai problémákon - betegségek, szegénység, az oktatás hiánya stb. - igyekszik segíteni, hanem keresztény szellemiségű lévén az igei üzenetet is közvetíti az ottani emberek számára. Beáék egyházunkban is meghirdették a pártfogói támogatás lehetőségét, amelynek keretében - havi háromezer forintos összeggel - a Föld másik féltekéjén kenyai gyerekek iskoláztatását és étkeztetését lehet segíteni. Az alábbi, szerkesztett levélrészlet az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) adventi körleveléből származik. Kedves Pártfogók, kedves Barátaink és Családunk! Sok minden zajlik a Heart to Heartnál mostanában, ezért azt gondoltam, megosztok néhány információt azokkal, akiket érdekel. November második felében kezdődött az iskolákban a nyári szünet, bár az idén sok helyen három héttel meghosszabbodott a tanítás. Szeptemberben ugyanis az állami iskolákban sztrájkoltak a tanárok az alacsony fizetések miatt. Magyar pénzre átszámolva mintegy harmincezer forintot keresnek, miközben az árak ijesztően magasak, még a legalapvetőbb élelmiszereké is, mint például a kukoricaliszté. Ezért a pénzért hatvannyolcvan fős osztályokat tanítanak reggeltől késő délutánig, általában szombaton is, sötét, egészségtelen, roppant zsúfolt helyiségekben. Általánosságban szépen, szervezetten zajlik a munka, egyre több megbízható, odaadó önkéntes segítségünk van. A gyerekek többsége egyre eredményesebb a tanulásban. A gyengén tanulókat figyelmeztetjük, ők harmadévnyi haladékot kapnak a javításra, vagy elveszítik a támogatást. Persze ezt is könnyebb mondani, mint megvonni tőlük! Mert amikor például kiderül, hogy egy árva borzalmas körülmények között húzza meg magát egy családnál, amelyik befogadta, és megtudjuk, hogy kihasználják, alig kap enni, akkor hogyan támaszthatnánk vele szemben tanulmányi követelményeket? Hiszen ha megvonjuk tőle a támogatást, nem tud többé iskolába járni. Ha napjai rendezetlenül-rendszertelenül telnek, a biztos lezüllés vár rá. Szeptember 28-án megtartottuk a szokásos Heart to Heart vasárnapot. Több éve rendezünk ilyet a gyülekezetünkben minden szeptemberben, egyrészt azzal a céllal, hogy beszámoljunk a munkánkról, másrészt hogy növeljük az adományozók körét a potenciális támogatók meghívásával. Bár az eredmény lehetne látványosabb is, azért mindig sikerül jó néhány gyerekkel csökkenteni a támogatásra váró árvák háromszáz fős várakozási listáját. A gazdag programban az ebédprojektben résztvevők kórusa énekelt és igeverseket mondott. Az asszonycsoportok képviselői is énekeltek, illetve beszámoltak munkájukról, helyzetükről (mindenkit nem tudtunk meghívni a magas utazási költségek miatt). Bemutathattunk néhány „sikertörténetet” is: olyan fiatalok mondtak néhány szót magukról, akiket már a Heart to Heart nevelt fel (közöttük jó néhány, magyarok által támogatott is). (...) Utána elkezdtük a készülődést a decemberi eseményekre: a középiskolások csendesnapjaira és a december 12-i karácsonyi ünnepségre. Elmondhatom, hogy mostanra sikerült kidolgozni egy olyan nyilvántartási, adminisztrációs és pénzügyi rendszert, amely megbízható, átlátható, könnyen és nem túl sok munkával fenntartható. Sokéves gondolkodás, próbálkozás és tanítás eredménye ez, és nagyszerű dolog, hogy megvalósult. A hat év alatt, mióta bekapcsolódtam a Heart to Heart munkájába - ez ugyanaz az idő, amely alatt kialakultak és fokozatosan megerősödtek a projektek -, több gyerek felnőtt a szemünk láttára; bizonytalan, elhagyatott kamaszokból szorgalmas, céltudatos fiatal felnőttek cseperedtek. A támogatásnak köszönhetően olyan tanfolyamok elvégzésére nyílt lehetőségük, amelyekre nem is gondolhattak volna. Az évek folyamán állandóan foglalkoztatott - gyakran kimondva, sokszor csak a szívemben - egy kérdés: hogyan viszonozhatnák ezek a fiatalok a Heart to Heartnak, amit nekik nyújtottunk. Hogyan „adhatnának vissza” valamit abból a segítségből, amit ők kaptak? Az, hogy egy kisebb gyerek taníttatását vállalják, nagyon nehéz lenne, mert kezdőként maguk is roppant szűkösen élnek. Hogyan lehetne a Heart to Heart tevékenységének folytatását, bővítését mindinkább helyi fenntartásúvá tenni? Hiszen jelenleg főként külnapon különféle cégekhez, üzletekhez, szállodákhoz látogatnak el, bemutatják a vezetőknek a Heart to Heart munkáját, és támogatást kérnek. Erre természetesen gondosan felkészítjük őket mind a megjelenés, mind az ismeretek, mind a viselkedés terén. Az elején vagyunk ennek a kezdeményezésnek, de bizakodva és őszinte örömmel írhatom, hogy olyan ez, mint mikor egy álom megvalósulni látszik! Ha a világban lévő tengernyi nyomorúságra tekintünk, talán feltehetjük a kérdést: érdemes ezt csinálni?.Érdemes egy vödör vizet önteni az óceánba? Valószínűleg azt mondhatjuk, hogy nem. De ha Faithre gondolunk, aki csontsovány, tébécés, szinte haldokló kicsi lányból egészséges, osztályelső lett; vagy Verára, aki elvégezheti az ápolónőképzőt, és elesett, beteg embereken szeretne majd segíteni; vagy Elijahra, aki beteg apja mellett iskolába sem járhatott, és az éhhalál várt rá, most pedig kitűnő tanuló; vagy Abdikarimra, aki az egész iszlám vallású családjával beépült az evangélikus gyülekezetbe; vagy Ridonra, aki hétévesen végignézte, hogy pusztul el az édesanyja AIDS-ben és kolerában, de mára értelmes, rendezett kiskamasszá cseperedett; vagy Sámuelre, akire mozgássérültként csak az utcasarkon való koldulás várt, de most cipészinas, és egy életen át lesz szerény megélhetése; vagy Mozára és Mambóra, akik rongyos, mocskos utcagyerekből komoly, szorgalmas fiatalemberekké váltak, és mára Moza a jobb kezünk; vagy Lielára, Grace-re, Dorisra vagy James Dundira, akik hogy megEbédelő gyermekek az EKME-től kapott ünneplőruhákban földi (magyar, amerikai, norvég, német) adományoktól függ a munkánk. Ez így nem helyes. Mi Zolival mindig azt az elvet vallottak, hogy nem azért jöttünk ide (vagy más országba), hogy helyettük végezzünk el valamit. A magunk részéről szeretnénk segíteni az embereket a szervezett, tudatos, Isten szerinti életvitel megvalósításához; ehhez példát adunk, tanítjuk, figyelmeztetjük, segítjük őket. Nagy örömmel és hálával mondhatom, hogy erre a két kérdésre talán egyszerre kapjuk meg a választ. Most indítunk egy programot, amelyben a végzett fiatalok heti két köszönjék a segítséget, bekapcsolódtak a Heart to Heart munkájába. És sorolhatnám oldalakon keresztül. Ha rájuk nézünk, a válasz egyértelmű: ezt nem érdemes csinálni; ezt csinálni kell! Isten, amikor megteremtett minket, testet és lelket adott nekünk, melyeknek itt, a földi életünk során harmóniában kell létezniük. Kérjük azért Teremtőnket, hogy azok az erőfeszítések, amelyeket itt és otthon teszünk, szolgálhassák ezeknek a gyermekeknek a testi gyarapodását, lelki épülését. Szeretettel: ■ Bálintné Kis Beáta Aki szeretné támogatni az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) kenyai szolgálatát, megteheti, ha eljön január 6-án a 11 órakor kezdődő külmissziói istentiszteletre a budapest-fasori evangélikus templomba (VII., Városligeti fasor 17.). Az EKME számlaszáma, amelyen a Heart to Heart programot is segíthetik: 11711034-20804538.
