Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-12-23 / 51-52. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2012. december 23-30. » 13 A hit bátorsága Interjú dr. Kamp Salamon karnaggyal EVANGÉLIKUS GYŰJTEMÉNYI SZEMLE A Spillenberg család ötvösművészeti remekei a Szepesség evangélikus egyházában ► Egyes tárgyak történetét végigkísérve családok, közösségek sorsát is megismerhetjük. A művészeti alkotások történetének nyomon követése számos olyan adattal, ismerettel gazdagíthat minket, amely nemcsak a családtörténetnek, de az egyháztörténetnek is része. A tárgyakon szereplő címerek, évszámok, feliratok fontos információkat hordoznak. ► A Károli Gáspár-díjat vehette át október 31-én, a reformáció emléknapján Balog Zoltántól, az emberi erőforrások miniszterétől és Hoffman Rózsa oktatásért felelős államtitkártól dr. Kamp Salamon karnagy, zenepedagógus kimagasló eredményeiért. A Lutheránia ének- és zenekar vezetőjével, egyházunk országos egyházzenei igazgatójával karácsony - egyszersmind a hagyományos Karácsonyi oratórium előadás - közeledtével beszélgettünk.- A vérbeli zenészt valószínűleg már néhány éves korában rabul ejti a dallamok világa. Ön miként került először kapcsolatba a zenével?- Szeretettel emlékezem vissza hartai gyermekéveimre, hiszen itt ismerkedtem a zenével, itt tanultam zongorát és orgonát Gerényi Salamonnál, akinek irányítása alatt az iskolai ének- és zenekar munkájában is részt vettem. Az elhivatottságot tőle és gyülekezetünk kántorától, Kuncz Salamontól tanultam. Különleges megtiszteltetés volt, ha a vasárnapi istentiszteleten maga mellé engedett az orgonához, miközben ő tiszta, szép hangjával, biztos énekével vezette a gyülekezetét. Elhivatottságának alapja a Krisztusba vetett mély és komoly biblikus hite volt. Kuncz Salamon beszélt nekem először a Lutherániáról, Weltler Jenőről, Zalánfy Aladárról és Peskó Zoltánról. Hartán kaptam Isten ismeretét, a szülőföld és a művészet szeretetét is. Hálás vagyok ezért az örökségért és a tanításért, mely ejuttatott annak felismerésére, hogy a művészet nem cél, hanem eszköz, de olyan eszköz, amely az üdvösségre vezet. Az üdvösség pedig nem más, mint meglátni az Istent színről színre.- 2004-ben megjelent magyarfordításban is Christoph Wolff Johann Sebastian Bach - A tudós zeneszerző című könyve. Ennek a könyvnek Ön ellenőrizte a fordítását. Doktori disszertációjában is Bach életművévelfoglalkozott. Alapítója és elnöke a Magyar Bach Társaságnak. Milyen üzenete van a lutheránus Bach zenéjének napjainkban?- Bach zenéje az embert egzisztenciájában szólítja meg, abban, ami gyermeki és romlatlan marad mindenkiben mindig és minden körülmények között. E megszólításra felébred az ember eredeti lénye, szomjúsága a legvégső, legigazabb dolgok iránt. És vágyakozása a középponti rend felé irányul. Ezért a tökéletességre való törekvés nem álom, hanem élet! Az Isten teljességének mértéke. Johann Sebastian Bachnak az alkotás során - és ez teljes életművében megfigyelhető - inkább a tökéletesség, mint a szépség lebegett a szeme előtt. A szépséget úgy tekintette, mint a tökéletesség vonzerejét, mint a részek ideális, matematikai viszonyaitól való függőséget, mint rendezettséget, mint harmóniát. Bach művészetében mégsem a szinte kimeríthetetlen változatosság, nem maguk a formák, még csak nem is a forma tudása, azaz a mérték és tudatosság, hanem a formákat megvilágító jelentés, a belülről vetett fény a megrendítő. Ezért érezzük oly igaznak Pilinszky János szavait: „Irigyelnünk kellene művészetét, de mert tökéletes, csak szeretnünk lehet.” Az az örömteli tény, hogy Bach lutheránus volt, lehetővé teszi számunkra a bachi bizonyságtétellel való teljes szellemi és érzelmi azonosulást.- Ön oktat a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyházzene tanszakán, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Művészeti Karán. Jelentős karriert futott be, számos díjat, elismerést kapott. Mit jelent az életében a tanítás, a fiatalság nevelése?- Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán a Zenei Elméleti, Karvezetés és Kórus Tanszék vezetője, habilitált egyetemi docense vagyok. Tanítottam és tanítok zeneelméletet, szolfézst, partitúraolvasást és vezénylést. Emellett a Pécsi egyetemi zenekar és az egyetemi kórus munkáját is irányítom. Az elméleti tárgyak oktatását fontosnak ítélem az énekes és hangszeres hallgatók esetében is, hiszen a zeneelmélet a hangzó anyag szellemi és fogalmi megragadására irányul. Az elméleti gondolkodás mindenkor befolyásolta az alkotói folyamatokat, és összekapcsolódott a szerzői gondolkodással, különösen az európai zene fejlődésének folyamatában. Ebben az értelemben elmélet és gyakorlat elválaszthatatlanul összefonódik. Fontos, hogy a zene úgy jelenjen meg a hallgatók tudatában, mint akusztikai anyag és szellemi, lelki tartalom elválaszthatatlan egysége. A zenét ez a szellemi tartalom köti össze az általános kultúrtörténettel és szellemtörténettel. A művészképzés rendszerében nem szabad szem elől tévesztenünk a teljes európai zenei fejlődés korszakainak transzparens és átfogó ismeretét, a „gondolkodó szemléletet” és a tudományosságot. A PTE Doktori Iskolája mellett, ahol témavezető tanárként oktatok, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Doktori Tanácsának vagyok tagja, és az intézmény doktori iskolájában Az interpretáció és analízis J. S. Bach művészetében című kurzust vezetem.- A Deák téri evangélikus templomban a Lutheránia ének- és zenekar - melynek Ön a karnagya - rendszeresen tart kantátazenés istentiszteleteket.- Meggyőződésem, hogy a Lutheránia munkája az isteni szeretet fényében áll. Ezért állított Urunk mindenkor olyan szellemhordozó embereket az együttes élére, akik maguk is vallották a Hamvas Béla-i tanítást: „Mű az, hogy van valami, ami az életnél több, és az életet ezért oda kell adni. Nem azért, hogy megmaradjon, hanem azért, hogy legyen. De az örökben legyen.” Ilyen ember volt számomra mindenekelőtt Weltler Jenő, akinek Bach zenéje sohasem csupán hangverseny volt, hanem egy életen át tartó felkészülés az örökkévalóságra. Tudta, hogy a művészetben nem arra a kérdésre kapunk választ, hogy mit kell mondanunk, vagy mit kell tennünk, hanem hogy miképpen kell élnünk, mert a zenében tapasztalja meg az ember, mi az élet harmóniája.- Karácsony közeledtével szót kell ejtenünk az oly népszerű Karácsonyi oratórium előadásokról is.- A Lutheránia szeretetközösség, amely Bach zenéjének megszólaltatásával tesz bizonyságot hitéről Isten dicsőségére. Ezért vannak kantátazenés istentiszteletek az egyházi esztendő szép rendjébe illeszkedően, ezért rendezzük meg évről évre a budapesti Bach-hetet, és ezért alapítottuk meg éppen itt, a Deák téren a Magyar Bach Társaságot is. Hagyomány, hogy a nagyhéthez kapcsolódóan előadjuk a János-passiót, advent negyedik vasárnapján pedig a Karácsonyi oratórium egy részét. Idén sem lesz ez másként: december 23-án 18 órakor az I—III. kantáták, 20x3. január 20-án pedig a IV-VI. kantáták lesznek hallhatók. Mindenkit sok szeretettel várunk előadásainkra. ■ Hetessy Csaba ■ Dr. Spilenberg-Diószegi György Antal A magyarországi barokk kor Szepességének evangélikus egyházi világából három olyan ötvösművészeti alkotás is fennmaradt, amely a 17-18. századi lőcsei evangélikus Spillenberg család tagjainak egyházukhoz való ragaszkodását és adományozó lelkületét példázza. E három remekmű megalkotásának időrendjéhez igazodva a család nevezetesebb tagjainak életébe s az egyház világába is bepillantást nyerhetünk. Selmecbányán 1659. szeptember 21-én vette feleségül a lőcsei orvos, Spillenberg Dávid (1627-1684) Reuter Zsuzsanna Reginát, aki jelentős selmeci evangélikus családok leszármazottja volt (édesapja, Georg Ulrich Reuter arany- és ezüstbányák részvényeinek tulajdonosa, az osztrák főhercegi család belső tanácsnoka volt). Spillenberg selmeci bányaorvosi működése adalék ahhoz is, hogy már e korban komoly tudományos keretek között folyt itt a bányaművelés, s ennek jegyében a bányászok egészségének megvédése érdekében Selmecbányán bevezették a munkásfelvételnél az orvosi vizsgálatot. A lőcsei orvosdoktor és Reuter Zsuzsanna Regina házasságkötésének művészeti emléke egy - később a lőcsei evangélikus egyháznak adományozott - aranyozott ezüstkupa: fedele belső felén található a zománcos festésű (zománctechnikával készített) Spillenberg-címer és a Reuter-címer együttes ábrázolása. A kettős címerábrázoláson az eredeti Spillenberg-címernek valójában a tükörképe (jobb helyett balra forduló oroszlán) látható: ennek magyarázatát a szerető férj kedves gesztusában lelhetjük meg, hiszen így az egy zománcképben való megjelenés okán tulajdonképpen az újdonsült ifjú pár címerei is szeretettel néznek „egymás szemébe” E nevezetes kupa később a Felvidéken ismert Újházy családhoz, majd tőlük az evangélikus egyházhoz került. Spillenberg Dávid egyetlen, ugyancsak Dávid nevű fiától való unokája, Zsuzsanna 1706. április 27- én Lőcsén férjhez ment nemes rozsnyóbányai ifjabb Újházy Jánoshoz. A kupa talpán lévő felirat tanúsága szerint 18. századi leszármazottjuk, Újházy János Vilmos tábornok adományozta a lőcsei evangélikus templomnak a kupát, ezért ma már Újházy-kupa néven ismert. Ifjabb Spillenberg Dávid (1662- 1703), aki apjához hasonlóan ugyancsak orvos volt Lőcsén, szintén adományozott egy ötvösművészeti alkotást az evangélikus egyháznak. A Jénában, majd Leidenben tanult jeles orvos 1685-ben lett Lőcse főorvosa. A Felvidék főnemessége és a vagyonos polgárság is nála kereste a gyógyulást. Nevezetes betegei között volt gróf Károlyi Sándor is. 1686. november 19-én vette feleségül a lőcsei Schubert Zsuzsannát, Schubert Bertalan evangélikus posztókereskedő és szenátor leányát. THESAURUS Rovatgazda: Kovács Eleonóra Ifjabb Spillenberg Dávid egyháza iránt érzett elkötelezettségének emléke a lőcsei Spillenberg-kehely (képünkön). A tárgy talpán található felirat szerint 1691-ben adományozták a lőcsei evangélikus egyháznak a gyönyörű (23,4 centiméter magas), ezüstsodronyos díszítésű kelyhet. A kehely talpa karimáját és kupakkosara peremét erdélyi zománctechnikával készült virágdíszítés ékesíti, talpának filigrános oldallapjait és a kehely kosarát hat-hat, fehér alapon vörhenyes árnyalatú színekkel festett, az apostolokat mellképben ábrázoló zománckép díszíti. A lőcsei evangélikus egyház mindig is nagy becsben tartotta e kelyhet; nevezetes egyházi alkalmak mellett ugyanakkor látható volt Budapesten az 1884-es országos ötvösművészeti kiállításon is. Napjainkban a lőcsei evangélikus egyház hívei is csak kivételes alkalmakkor tekinthetik meg. Az ötvöstörténet ismer egy 1736- ban készített Spillenberg-kelyhet is, amelyre a Spillenberg és a Radvánszky család címereit vésték: legifjabb Spillenberg Dávid (1687-1750) és felesége, Radvánszky Fruzsina - a Rákóczi-szabadságharc egyik nevezetes evangélikus vezetőjének, Radvánszky Jánosnak a leánya - közös adománya volt e tárgy a toporci evangélikus egyház számára. Napjainkra sajnálatos módon nem lelni a nyomát, talán a II. világháború során tűnhetett el. A múlt ezen darabjaira visszatekintve megfogalmazódik bennünk a gondolat, hogy életutunkon a méltó ősök követése lelki értelemben is feladat. A szerző jogtanácsos, családtörténész, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság titkára
