Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-12-23 / 51-52. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2012. december 23-30. » 5 Egy kis kő a megmaradás falában Beszélgetés Csizmadia Annával, a Fölszállott a páva verseny kategóriagyőztesével ► A Duna Televízió Fölszállott a páva című népzenei tehetségkutató versenyének döntőjében szólóének és szólóhangszer kategóriában az első helyezést a kupuszinai (bácskertesi) Csizmadia Anna nyerte el. A délvidéki versenyzővel, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népzenei tanszakának másodéves hallgatójával a fellépése előtt beszélgettem, amikor még egyikünk sem tudta a végeredményt.- Mikor találkozott először a Fölszállott a páva népzenei verseny hírével?- Budapesten, a tavaszi országos táncháztalálkozón nyomták kezembe a Fölszállott a páva szórólapját. A jegyzeteim közé helyeztem, s már régen el is feledkeztem róla, amikor váratlanul előkerült az egyik füzetből. Válaszút előtt álltam: egyrészt kicsit féltem a „médiás világtól”, másrészt viszont nem hagyott nyugodni az indulás gondolata. Barátaim is gyakran kérdezték, hogy elindulok-e, és a habozásom láttán sokan biztattak a jelentkezésre.- Bátor döntése után viszont az akadályok következtek.- A szegedi válogatón népes versenyzői csapatba csöppentem, de az megerősítette önbizalmamat, hogy az elérhető száz pontból kilencvenkilencet kaptam. Ezután a budapesti elődöntőben állhattam ismét színpadra. A sok induló láttán az elején kicsit feszült voltam, de a zsűri döntése - hatvanból ötvenkilenc pont - megnyugtatott. A középdöntőben két nagyon jó szólistával kerültem össze, a továbbjutásnak nem éreztem realitását, ezért az esélytelenek nyugalmával versenyezhettem. Magam is meglepődtem, amikor megkaptam a maximális pontszámot.- Nemsokára a döntőben mutathatja be tudását. Mit tud ellenfeléről?- A döntőre vajdasági, horgosi szerelmes dalcsokorral készültem. A kategória másik indulója Kubinyi júlia, nagyon tehetséges énekes, s emellett kedves lány. A nevét már régóta ismerem, de személyesen csak most találkoztunk. Sok népzenei dialektust ismer, most Nógrád megyei dudanótákkal lép fel. Az utolsó forduló nem igazán verseny, inkább öröméneklés lesz.- A Fölszállott a páva döntőjébe jutni igazi szakmai sikert jelent. Kik egyengették útját?- Édesanyám otthon mindig énekelt, tőle tanultam a legtöbb népdalt. Az általános iskolában már sokat léptem fel, s számos versenyen is elindultam. Mindegyikre becsületesen gyakoroltam, nem is magukat a versenyeket, inkább a tanulást, a felkészülés hevét szerettem. A szabadkai zeneiskolában Kanalas Zsófia gondos oktatása nyomán fejlődtem tovább, az egyetemre első próbálkozásra felvettek.- A verseny a végéhez közeledik. Hogyan tekint vissza az elmúlt hónapokra?- Sokan mosolyognak rám, felkeresnek újságírók, tévések. Az is nagyon jó érzés, hogy minden ismerősöm, minden szerettem izgul értem. Mikor végigmentem Kupuszina főutcáján, sokan megállítottak, mindenkinek volt hozzám egy kedves szava. De nemcsak a barátok, hanem ismeretlenek is támogatnak, ezt bizonyítja a több ezer SMS, levél. A verseny kezdete óta számos felkérést kaptam, s álszerénység lenne azt mondani, hogy nem örülök ezeknek. Az egészet egy nagy kalandnak fogom fel, amelynek részese vagyok, s még nem ért véget. Ha pedig egyszer vége lesz - teljesen mindegy, hogy győzök-e, vagy sem -, kezdődhet a következő kaland. Az eredmény számomra már megvan: a megmaradásunk falába egy kis követ magam is beleépíthettem.- írt-e a Jézuskának, hogy mit hozzon karácsonyra, s dalra is fakad a karácsonyfa alatt?- Karácsony előtt megyek haza, s az egész téli szünetet otthon töltöm, végre együtt lehetek szeretteimmel. Természetesen énekelni is fogunk, többek között ezt a karácsonyi éneket is: „Fújd, Gyurka, a dudádat, te meg, Marci, a sípodat! / Betlehembe elé álljunk, istenesen muzsikáljunk! / Aludj, édes Jézuskám, ez legyen a mi nótánk.” A kérdés másik felére válaszolva: nem írtam ugyan a Jézuskának, de egyfolytában köszönök neki mindent! ■ Csermák Zoltán Jézusfaragó ember Nyirő József drámája az Újszínházban A székelyzsombori születésű író, Nyirő József munkássága, élete viták kereszttüzében áll, megítélése körül ellentétes álláspontok csaptak-csapnak össze; legutóbb erdélyi újratemetésével kapcsolatban lobbantak föl az indulatok. Nyirő 1941-ben erdélyi országgyűlési képviselőként áttelepült Budapestre. Még előzőleg, 1937-ben tagja lett a Kisfaludy Társaságnak, később megkapta a korszak egyik legfontosabb kitüntetését, a Corvin-koszorút. „Sajnálatosan szerepet vállalt a politikai életben is- írta Pomogáts Béla -, holott nem volt politikus alkat. Életének nagy tévedése volt, hogy szakítva írói indulásának plebejus demokratizmusával, a jobboldal állandó cikkírója lett.” Könyvei évtizedeken át nem jelentek meg Magyarországon, lexikonok felületesen ítélték el műveit, pedig több évtizedes munkálkodása a humánum szolgálatában telt el. Joggal nevezték Erdély krónikásának, népe sorsáért aggódó írónak, aki mindenütt- kényszerű emigrációjában is - az igazat próbálta megfogalmazni. Nyirő Jézusfaragó ember című elbeszéléskötete 1924-ben jelent meg, s egyszeriben ismertté tette a nevét. Később ennek címadó novelláját dolgozta át drámává, azzal a szándékkal, hogy a polgári ízlésű nézőkhöz közelebb hozza Hargita tájait, hétköznapjait. A darab főhőse, Aj nádi Ferenc szobrászművész az erdélyi havasokban él családjával nagy szegénységben. A kisváros komoly megbízást ad neki: készítse el az új templomba a megfeszített Jézust. A nagy titokban faragott mű nem nyeri el a bírálóbizottság tetszését. Nem is nyerhette, hiszen a fiatal művész éhező társait, küszködő nemzete sorsát véste a csupa seb, erős fahasábba... Ennyi a dráma summája. A többi a rendező, Szőke István munkáját dicséri, ahogyan kibontotta a kemény és góbés székely beszédet. Az ismeretlen, szép és verdeső világot. Bár egyes mozzanatait túlfűtöttnek, hangosnak éreztem, főleg a lázadó kézzel faragó főszereplőt, Szarvas Attilát. De ez az íróra is jellemző, regényeiben olykor harsogóvá válik, vagy túldíszítetté szelídül. „Legjobbak £ azok a részletei - írta Bé> ládi Miklós -, amikor nem £ nagyot akar mondani, ha° nem cicomázás nélkül me< ^ sél, vagy hangulatot rajzol o keresetlen eszközökkel.” co g Nyirő otthonosan mozgott nehéz sorsú hősei között, jól ismerte veszendő életüket. A haldokló favágó hosszú búcsúzása fájó-szép képe a szeretetteljes előadásnak. ízes, bölcs szavakkal késleltetik a halált, hogy legyen idő megbocsátásra, férfias üzenetre, amit átad sorstársuk, ha beszél majd Isten előtt. Szép, közös munka a Jézusfaragó ember. Kiemelkedett az idős vezető szerepében Koncz Gábor, a plébános Mihályi Győző, a feleség Brunner Márta és a tehetséges gyerekszereplők. ■ Fenyvesi Félix Lajos Budavári jászoltárlat Új helyszín, a budavári Mátyás-templom szomszédságában található Magyarság Háza ad otthont a 19. betlehemijászol-kiállításnak. A Magyar Kézművességért Alapítvány az Ipartestületek Országos Szövetségével, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Kézműipari Tagozatával és a betlehemes mozgalmat Magyarországon eredetileg kezdeményező Ciszterci Egyházközséggel közösen idén 19. alkalommal írta ki nyűt pályázatát kézművesek, népművészek, képző- és iparművészek részére Betlehemi jászol címmel. A zsűri százötven pályázó közel kétszázharminc művét fogadta el a kiállításra. A kiállított pályamunkák között a legtöbb a bibliai történet szerinti teljes betlehemi jelenetet vagy annak szereplőit: a szent családot, Máriát és a Kisjézust, a háromkirályokat ábrázolja. Ezek mellett megjelenik a betlehemezés népszokását felelevenítő fafaragás, a Luca-szék, és szerepelnek olyan alkotások is, amelyek az adventi, karácsonyi ünnepkör külső jegyeit, díszítőelemeit képezik, és amelyek még ünnepibbé, még szebbé tehetik az ünnepet, otthonunkat, asztalunkat és karácsonyfánkat. Az ingyenes kiállítás 2013. január 13-ig látogatható. ■ Boda Zsuzsa felvétele 19. betlehemijászol-kiállítás. Magyarság Háza, 1014 Budapest, Szentháromság tér 6. Nyitva tartás: ünnepnapok kivételével mindennap 10 órától 17 óráig. Megérzékített Isten-dicsőítések Lemezbemutató koncert a fasori templomban ► Advent harmadik vasárnapján életre kelt nyolc korái egészen egyedi hangszereléssel, egészen egyedi előadásmódban. A lágy-elomló diós bejglit és a csöndből kitörő, majd oda visszatérő emberi küszködést idézte meg hang- és tagjátékával a MoNaMo trió Petrovics Sándor táncművésszel kiegészülve a fasori evangélikus templomban. A lemezbemutató koncert a lassan másfél éve zajló dzsesszistentiszteleteket koronázta meg. Este hat óra, a sekrestyéből skálázás hallatszik ki, ég a három gyertya: várjuk a zenét és várjuk az ünnepet. A Ne hagyj elesnem című lemez bemutatóján a dzsesszistentiszteletek három oszlopos tagja zenél: Szirtes Edina Mókus - akivel idén a Szélrózsán is találkozhattunk - igen széles skálát mutat meg hangjával az áhítatárnyalatokból, néha hegedűjét is megnógatja; rőt színével igen jól illeszkedik a fasori színes mozaikfalakhoz. Nagy János billentyűs hangszereken, Mogyoró Kornél pedig ütőhangszereken játszik, sokszor belemelegedve a játékba. Közreműködik még négy vokálénekes hölgy is: Fábiánné Fellegi Anna, Karosi Júlia, Kovács Linda és Pátkai Rozina. A dzsessz sajátos „kétéltűsége” - komoly- és könnyűzene-közöttisége - fokozódik azzal, hogy itt, egy templom oltárterében születik, és ha mindez még nem volna elég: a belső utazásra hívó dalok előadása alatt egy sudár ifjú hajladozik. Végigfut a templomhajón, ráborul az oltárra, ott térdel a szószék alatt. Belakja, és mozgásával meg is hódítja azt a teret, ahova a gyülekezeti tagok csak szentségekért járulnak. És ahol aztán Pelikán András és Aradi György fasori lelkészek - a dzsesszistentiszteletek ötlet- és otthonadói - is rövid áhítatot tartanak. Elsőre talán meghökkentő a „kígyófiú” közreműködése, de ha bennünket is vinni kezdenek a dzsessz hullámai, megérezhetjük, mennyi potenciál van egy kitartott hangban s az ezt imitáló mozdulatban, és hogy ezek kitartottságukban épp a mi örök várakozó létünket ábrázolják. Akinek lelkét akár egy mélyből felzengő hang, akár egy időtlen karkörzés megérintette ezen az estén, ahhoz advent mélységes csöndje is közelebb jutott. ■ - KANYIKA -
