Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-12-16 / 50. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2012. december 16. ► 11 Utánpótlás ► Az eNET - Telekom Jelentés az intemetgazdaságról című idei kutatása megerősíti, hogy kettészakadt az internetezetők tábora a harminc év alattiakra és az annál idősebb korosztályokra. A fiatalok számára az internet vált a legfontosabb információforrássá, ugyanakkor ők nem az írott szövegeket, hanem a filmeket, videókat, képeket keresik rajta. Okostelefonjaikkal szinte szünet nélkül on-line életet élnek, és úgy használják a közösségi oldalakat, hogy azok még az e-mailt is feleslegessé teszik. Jelenleg úgy tűnik, a fiatalok más eszközökkel másképp és másra használják a netet, mint azok, akiknek az ő megszólításuk a feladatuk. Bevándorlók és bennszülöttek A harminc évnél fiatalabbak egészen korán - többségük már gyerekkorában - megkapták első mobiltelefonjukat, egészen fiatalon tanulták meg használni a számítógépet, és léptek ki az internetre. Éppen ezért nekik ezek az eszközök és technológiák olyan maguktól értetődők, mint a harminc év felettiek számára az olvasás. A különbség gyakran a két generáció elnevezésében is tükröződik: a fiatalokat, akik ezen technológiák létrejötte után születtek, „digitális bennszülöttekként” akik pedig előtte, azokat „digitális bevándorlókként” említik. Ezek az elnevezések Morc Prensky (képünkön) 2001-ben írt, Digitális bennszülöttek, digitális bevándorlók című cikkéből származnak, amelyben a szerző részletesen ismerteti a digitális technológiák használatával és az anélkül felnövő generációk közötti különbségeket, és noha a cikk már elmúlt tízéves, ma is helytállók a megállapításai. A tévé és az internet az élen, a nyomtatott sajtó lemarad A kutatás szerint a teljes népesség számára az internet és a tévé a két legfontosabb információforrás, viszont míg a fiatalok 88 százaléka használja az internetet, addig a harminc felettieknek csupán 45 százaléka. Az internethasználók táborán belül a használat intenzitásában már nincsenek nagy különbségek a korosztályok között. A fiatalok már annyi időt töltenek az interneten, mint a tévé előtt, megelőzve ezzel az idősebbeket, akiknél a tévézésre szánt idő még mindig jóval több. A tévé és az internet használata közötti különbség nemcsak a ráfordított időben jelenik meg, hanem a fogyasztott tartalmakban is jelentős eltérések vannak: a fiatalok körében sokkal népszerűbbek a kisebb figyelmet igénylő, rövidebb műsorok (klipek, sorozatok), míg a nagyobb lélegzetű műsorokat (ismeretterjesztő filmek, egész estés filmek, hírműsorok) az idősebbek nézik gyakrabban. A fiatalok sokkal kevésbé tartják fontosnak az írott sajtót mint információforrást, és a világhálón is kevesebbet olvasnak: alig több mint harmaduk olvas híreket az interneten. Persze szó sincs arról, hogy ne lenne igényük információkra, csak másképp fogyasztják és használják őket, elsősorban a nem írott tartalmak, a képek, a videók, a hanganyagok örvendenek nagy népszerűségnek köreikben. Digitális szülemények: tartalomletöltés és közösségi oldalak Abban is nagy különbség van a korosztályok között, hogy mire használják az internetet. A fiatalok sokkal bátrabban kezelik a letöltő szolgáltatásokat, főleg filmeket, sorozatokat, zenéket és szoftvereket, játékokat szereznek be. A harminc év alattiak EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence a magánéletüket is sokkal intenzívebben élik az interneten: előszeretettel osztanak meg magukról képeket, videókat a közösségi oldalakon. Az e-mailezés népszerűségében nincs különbség a két csoport között, de a kapcsolattartás másik jelentős területét, a közösségi oldalakat a fiatalok több mint kétharmada használja rendszeresen, míg a harminc felettieknek csak kevesebb mint negyven százaléka. Ez azt is jelenti, hogy a fiatalok között az e-mailt kezdi kiszorítani a közösségi oldalakon történő kapcsolattartás. Miért fontos ez? Marc Prensky fent említett cikkében radikális változásokról ír: a mostani új generáció nemcsak egy korábbi generáció továbbfejlődése némileg más szokásokkal, hanem egy olyan új képződmény, amelyre nem készítettük még fel a világunkat. Úgy tűnik, hogy a tanárok és a lelkészek - még többnyire digitális bevándorlók - teljesen más nyelvet használnak, mint azok, akikkel szót kellene érteniük. A tanórákon és az istentiszteleteken illik kikapcsolni a telefonokat, a fiatalok viszont egyre inkább frusztrálva érzik magukat ettől, az ő elutasításuktól pedig már a későbbi generációk sorsa is függ... ■ N.B. (Forrás: enet.hu) HIRDETÉS Küldjön egy képet adventi koszorújáról az Evangélikus.hunak! HIRDETÉS Csillaghegyi összegyülekezés Már az elmúlt évben is azzal a kéréssel fordultunk az Evangélikus.hu olvasóihoz, hogy küldjenek otthonuk és templomuk adventi koszorújáról egy-egy képet nekünk. Szebbnél szebb fotók érkeztek. Az akcióból szeretnénk hagyományt teremteni, ezért idén újra arra biztatunk mindenkit, hogy küldjön képeket adventi koszorújáról a szerkesztoseg@lutheran.hu címre. Köszönjük! Ízelítőül a tavalyi képek: evangelikus.hu/panorama/kuldjoen-egy-kepetadventi-koszorujarol/ További adventi anyagaink honlapunkon: evangelikus.hu/unnep/advent A Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség szeretettel hívja híveit és barátait december 16-án a békásmegyeri templomba (1038 Budapest, Mező u. 12.) az összegyülekezés napjára. A közös ebéd után 14 órától Bücher Iván író, publicista lesz a vendégünk. HIRDETÉS HIRDETÉS Meghívó előkarácsonyi rendezvényre Az Evangélikus Női Misszió Páratlanklubja és a KOSZI (Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért) közös előkarácsonyi rendezvényére hív minden érdeklődőt december 23-án 17 órától az országos iroda utcáról nyíló termébe (VIII. kér., Üllői út 24.). Az alkalom célja: rátalálni az ünnep igazi értelmére, átélni az egymással való testvéri közösséget. Fellép a Boyzless Voice együttes. Igét hirdet Szeverényi János evangélikus missziói lelkész. Meghívó Százötven éve alakult újjá a szlovák gyülekezet A budapesti Szlovák Ajkú Evangélikus Egyházközség lelkésze és presbitériuma tisztelettel és szeretettel meghívja Önt a december 16-án 10 órakor kezdődő, a gyülekezet újjáalakulásának 150. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepi istentiszteletre. Igét hirdet Mgr. dr. Milos Kiütik, a Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangélikus-Lutheránus Egyház (ECAV) elnök-püspöke. Köszöntőt mond: Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke. Az alkalmon sor kerül Dániel Bachát püspök, Ján Kollár költő, lelkész és Ludovít Izük kántor, zeneszerző emléktábláinak felavatására, valamint a Jób megpróbáltatása - Egy evangélikus gyülekezet peripetiái (A pesti szlovák evangélikus gyülekezet emlékkönyve) című kiadvány bemutatójára. Helyszín: Budapest VIII. kér., Rákóczi út 57/A, kápolna. EVÉL&LEVÉL Örömhír Sátoraljaújhelyen A Tokaj és környéke evangélikus egyházközség sátoraljaújhelyi gyülekezetének életében jelentős nap volt december második szombatja. Templomuk adott ugyanis helyet a miskolci I. H. S. (In His Steps) dicsőítő zenekar evangélizációs koncertjének. Férjem, Asztalos Richárd lelkész is nagy izgalommal készült az eseményre, a koncertre hívogató szórólapok szétosztása kiváló alkalmat adott számára az emberekkel való személyes beszélgetésekre, kapcsolatteremtésre. A zenekar tagjai már jóval a hatórai kezdés előtt behangoltak, így volt idejük kicsit elcsendesedni, ráhangolódni az adventre és Istent áldását kérni az alkalomra. A Zemplén Televízió munkatársai is elfoglalták a helyüket a forgatáshoz, s a templomban szépen lassan gyülekeztek az érdeklődők. Egy szem szaloncukor és egy kapcsolatfelvételre buzdító lapocska várt mindenkit az ülőhelyén. A kezdésre csaknem megteltek az istentiszteleti alkalmakkor üresen maradó padsorok is. Lírai és szenvedélyes dalok váltották egymást, és a kivetített dalszövegek segítségével még befogadhatóbbá vált az üzenet, az örömhír. Istennek énekelni, őt dicsőíteni, hálát adni szeretetéért és gondoskodásáért újra és újra - csodás élmény. A templom hidegéről is megfeledkezik az ember, hiszen átjárja szívét egyfajta kellemes melegség. Sándor Frigyes, a Borsod-Hevesi Egyházmegye esperese adventi gondolataival tovább melengette a szíveket. Az élet legnagyobb ajándékáról, az egymás iránti szeretetről beszélt, mely után minden ember vágyakozik. Ajándékozzunk tehát egymásnak magunkból, az időnkből, az odafigyelésünkből, ha igazi örömet szeretnénk szerezni másoknak. Az est különlegesen megható pillanatát jelentette a zenekar frontemberének, Bodnár Balázsnak a szerelmi vallomása, mellyel könnyeket csalt nemcsak kedvese, hanem a többi ember szemébe is. Aggodalmaim, miszerint talán túl hangos lesz a zene, túl hideg lesz a templom, alaptalannak bizonyultak. S a végén - annak ellenére, hogy ez egy modern, könnyűzenei koncert volt - a jelenlévők közül inkább az idősebb korosztály képviselői jöttek oda hozzánk, és sugárzó mosollyal az arcukon köszönték meg a csodálatos élményt, buzdítva bennünket további hasonló alkalmak szervezésére. Dr. Asztalos Éva (Sátoraljaújhely) A tagadás istentisztelete, avagy a minimálmise? Az EvÉlet december 9-ei lapszámának Evél&levél rovatában A lényeg helyett ne menjünk a külsőségek irányába címmel Légrádi György tollából megjelent levélre kívánok néhány gondolattal reagálni. Tisztelt Légrádi György úr, kedves evangélikus testvérem! Végtelen szomorúság töltött el, amikor olvastam az Ön reagálását. A leírtak teológiai vonatkozásaival nem kívánok foglalkozni azon okból sem, mert nem végeztem teológiai tanulmányokat, másrészt ezekre Gregersen-Labossa György lelkész úr részletesen kitért az EvÉlet november 25-i számában olvasható, Álljunk meg egy szóra! című cikkében. Azzal, hogy Légrádi úr szinte mindent elutasít, ami gazdagabbá teszi istentiszteleteinket, lutheri hagyományainkat utasítja el. Arról nem ír levelében, hogy ezeket a liturgikus „újításokat” egyáltalán kipróbálták-e már a gyülekezetében, vagy csak az elmúlt időszak sajtóban megjelent cikkeire kívánt reagálni. Sajnos az a tapasztalatom, hogy ott és olyanok utasítják el az új/régi liturgia lehetőségeit, ahol és akik egyáltalán nem vagy csak egyszer próbálták ki, akkor is csak azért, hogy „bemutassák” milyen „pápista” római katolikus „hókuszpókuszokat” akarnak némelyek „ráerőltetni” lutheránus gyülekezeteinkre. A teljes tagadásból csak néhány területre kívánok kitérni. A lektorok szolgálata esetében valószínűleg az általuk felolvasott igére kellene figyelni, nem a frizuraviseletükre. A stólával kapcsolatban: ha utánanézett volna testvérem annak, hogy a stóla nem püspöki kiváltság - a püspökök a láncon hordott keresztet viselik mint jelképet, azt sem olyan régen, nincs még száz éve, északi mintára -, akkor nem írt volna le helytelen megállapítást. A „Legyen békesség köztünk!” mondatra és az utána következő kézfogásra, illetve annak elutasítására vonatkozó kitételével talán a gyülekezetét vagy a gyülekezet tagjait minősíti akkor, amikor azt kifogásolja, hogy olyannal kell kezet fognia, akit nem is ismer. Kedves testvérem, ez a mai lutheránus fogyatékosságunk, hogy egyáltalán nem ismerjük - vagy csak kevésbé - azokat, akikkel minden vasárnap egy templomban, egy padsorban ülünk. Nosza, itt az alkalom, hogy a kézfogáson keresztül egymás szemébe nézzünk, és megismerjük egymást. Kerítsünk arra is alkalmat, hogy az istentisztelet előtt vagy után még beszélgessünk is testvéreinkkel! Az új/régi liturgia adta lehetőséget, azaz a minden vasárnapi úrvacsorái alkalmat Ön „elegánsan” megkerüli. Lehetséges, hogy azok kicsiny táborába tartozik, akik úgy gondolják, hogy elég csak nagy ünnepeinkkor úrvacsorát venni, többször „felesleges”? Magam örömmel járok a gyülekezetembe, ahol a liturgiái gazdagságot élhetem meg vasárnapról vasárnapra, ünnepről ünnepre. Imádkozom azért, hogy minél több evangélikus testvérem élhesse át, tapasztalhassa meg ezeket az örömöket. Isten áldjon meg bennünket! Hegedűs László gondnok (Szombathely)
