Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-12-16 / 50. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2012. december 16. » 5 Variációk egy (szent) témára Jegyzetlapok (Napló, 2012) Ráadásul micsoda gyönyörű témára! A keresztyénség és az európai kultúrtörténet legismertebb és legmeghatóbb történetét, Jézus születésének történetét írja meg újra és újra meséiben Kamarás István. Azt a történetet, amelyet amúgy is ezerszer átdolgozott már a hagyomány: a két bibliai beszámoló Máté evangéliumából és Lukácséból összemosódik gondolatainkban, így kerülnek egymás mellé a messziről jött bölcsekből a népi emlékezet által Gáspárrá, Menyhértté és Boldizsárrá átvedlett „háromkirályok” illetve a pásztorok angyalostul, kisbárányostul, mézes csuprostul. Látnunk kell, hogy amit mi ünnepiünk, az a mi agyunkban vált ilyen bohókás keverékké. Ez nem jelent hazugságot, épp ellenkezőleg, azt jelenti, hogy életünk szerves részévé vált a történet: az emberi gonoszság - Heródes és a szívtelen betlehemiek - éppúgy megjelennek benne, mint az egyszerű tisztaság a pásztorok között, a bohókás állatok és az isteni dicsőség fénye az angyalokkal. Mindaz benne van, amit tapasztalunk, és amire vágyunk. Ebben a kavalkádban vesz részt játékosan Kamarás István, amikor továbbjátssza a betlehemi történetet: hol a szereplők lesznek mások és mások, hol a helyszín lesz meglepően profán - ahogyan az eredeti helyszín, az istálló is radikálisan e világi volt. így lesz Mária és József az egyik mesében hajléktalan, a másikban bevándorló, a harmadikban cigány; a negyedikben magukról a háromkirályok tevéiről derül ki, hogy az ő nevük bizony Maris, Jóska és kicsi Jézus... (Sőt egyszer egy kacsacsőrű emlősről derül ki, hogy épp annyira különleges, két világ határán élő állat, mint ahogy Jézusban van egyszerre jelen az emberi és az isteni...) A helyszín egyszer egy rendőrkapitányság fogdája, másszor egy pláza vagy éppen egy különleges katedrális Santa Fében. Az angyalok talán nem mások, mint a rosszcsont rokon gyerekek, a háromkirályok politikusok, Heródes a pláza igazgatója vagy éppen a rendőr-főfelügyelő... A napi politika, a mindennapok és Kamarás István új könyve a gyermeki fantázia terében játszódik a jól ismert történet. Annyiban mások ezek a mesék, mint az eredeti történet, hogy a szereplők tudják magukról, hogy egy már megtörtént történet történik velük. Szerepeket játszunk, ki az angyalét, ki Heródesét, ki Jézusét, ismerjük az eredetit, ahhoz igyekszünk igazodni. Az alapkoncepcióból fakad, hogy a történetek célja mintha kissé megfordulna: néha a betlehemi történet válik a társadalom, a mai valóság kritikájává - ennyiben emlékeztet Szabó Dezső Feltámadás Makucskánjára. De félreolvasnánk a könyvet, ha aktuálpolitikai üzeneteket igyekeznénk kiolvasni belőle, ha fegyvert lyik táborral szemben. Ne mutogassunk ujjal, hogy na ugye, ha kevésbé szeretett alakokra ismerünk rá, de ne sértődjünk meg akkor se, ha szívünkhöz közel állót ér a szeretetteljes fricska. A történetek mesék gyerekeknek és felnőtteknek, nem politikai pamfletek - arról meg nem a szerző tehet, hogy ilyen világban élünk. Igaz, a világ Jézus idejében sem volt különb, épp ez a szívderítő benne: ha az a kor és az a hely szentté válhatott azáltal, hogy Isten megjelent benne, a mi mostani korunk miért lenne kivétel? Mindenesetre kortársként jó érzés látni, ahogyan a mindig sikeres - vagy annak látszani vágyó - politikusok csetlenek-botlanak, amikor náluk nagyobb hatalommal, az Isten szeretetével találkoznak. A szerző szeretettel, de iróniával beszél a közélet minden szereplőjéről, hovatartozástól függetlenül - a konzervatív és liberális egyaránt esetlenné válik, ha nem ő van a középpontban. Ők azok, akik egyszer csak abba a helyzetbe kerülnek, hogy az övéknél nagyobb dicsőség megjelenéséhez kell asszisztálniuk, és - jobb esetben - rádöbbennek saját nevetségességükre, rosszabb esetben elhitetik magukról, hogy statiszta létükre jól játszották főszerepüket. Megbocsátást csak az agresszívak nem kapnak, akik azt hiszik, nincs is szükségük kegyelemre, s így nincs szükségük arra sem, hogy odatérdeljenek, akik meg vannak győződve arról, hogy mindig nekik kell irányítaniuk az eseményeket. Mivel a tizenhárom mese ugyanazt az egy történetet fogalmazza meg mindig másként, ellent kell állni a kísértésnek, és nem szabad egyszerre elolvasni őket. Mintha a tipográfia is a türelmes olvasásra kényszerítene minket, az oldalszámok sem számokkal, hanem betűkkel vannak leírva: el kell olvasni őket. Ilyen lassabb, élvezetes olvasásra kényszerítenek a grafikák, a szerző unokájának, Kamarás Milánnak a rajzai. A rajzokat és a szövegeket együtt figyelve elképzelem, ahogy a nagypapa és az unoka jókat nevetgélnek együtt, eleresztik fantáziájukat, amikor este lefekvéskor játékosan és szürreálisán fogalmazzák újra saját betlehemesüket - és nem félnek a blaszfémia vádjától, hiszen hogyan is lehetne Szó ott istenkáromlásról, ahol az Isten maga jelenik meg? És egyáltalán, van az eredetinél meghökkentőbb történet? ■ Hegedűs Attila Kamarás István OJD: Karácsonyi angyal - Karácsonyi mesék kisebbeknek és nagyobbaknak. Luther Kiadó, Budapest, 2012. Ára 1690 forint. A kiadó adventi könyvvására keretében december 22-ig megrendelve vagy megvásárolva kedvezményes ára 1521 forint. Régi társaság. Emlékszem, kezdő firkász koromban, amikor Vásárhelyről Budapestre jöttem, kikkel találkoztam a Szépirodalmi Kiadóban. Főleg a hét végén jött össze előkelő csapat, jeles költők, írók, olykor a világirodalom nagyjai. Weöres Sándor, Juhász Ferenc, Vas István, Ottlik Géza, Kormos István, Domokos Mátyás... Kopott papírlapokon még ma is őrzök mondatokat, remek útravalókat: „Az írás nagyobb része önmutogatás, azt a keveset mintha Isten diktálná...” „Néha hallom Babits sorait: talán nem is olyan nagy dolog a halál...” „Mennyi küszködés, szenvedés az életben, és mégis, az egész gyönyörű volt.” * * * Gombrowicz: Napló. Néhány napja a nagy lengyel drámaírót olvasom. Akkor kezdte följegyzéseit, amikor 1939-ben partra szállt Argentínában egy fillér nélkül, s lassan visszatért nyelvéhez és emlékeihez. Találóan fogalmazott kortársa, Czeslaw Milosz: Gombrowicz könyve úgy hat, mint a centrifuga, kiszórja a feleslegeset. Visszatér örök kérdéseihez: mi születik Lengyelországban? A bolsevizmus által tönkretett és eldurvult lelkekben? 1953-ban írta: „Az egyház fél az embertől, és én is félek tőle. Az egyház nem bízik az emberben, és én sem bízom. Az egyház, szembeállítva a múlandóságot az örökkévalósággal, a földet az éggel, megkísérli, hogy az embert eltávolítsa a természettől, ami számomra nélkülözhetetlen.” Szatmári piros alma. Szombati szüret, a gazda, a családja, a vendégmunkások a lassan döcögő traktoron, azután kettesével egy-egy roskadó ágú fánál. Szedik a gyönyörű almát. Többen a ropogósból választanak, és beleharapnak. Bólogatnak egymás felé: ez igen, ez csodaízű! Nézem, szép lassan telnek a ládák, haladnak előre. Az idősebbek végtelen figyelemmel végzik a munkájukat. Nem letépik a gyümölcsöt, hanem óvatosan lecsavarják, így nem sérül meg, egyetlen karcolás sincs rajta. A kiöntés is így zajlik, majdnem egyenként. Mikor megtelik a pótkocsi, indulnak a házhoz, hogy kirakják, beszélgetnek, valaki szép-vidám népdalt énekéi, ahogy lépdel a többiek után. * * * Metróállomás. A földalattin egy vak nő. Fiatal, kezében a hosszú alumíniumbot, amellyel ügyesen tájékozódik. Oszlopot, meredek emelkedőt, csattogó mozgólépcsőt kitapogat. Meglepve látom, mindenki megrémül tőle, arrébb mennek az emberek, mintha fertőző beteg lenne. Utcazenész lehet, kezében Brailleírású könyv, vékony kottagyűjtemény. Mutatóujjával figyelmesen olvas, megáll, és tűnődik az új dallamokon. Mikor bizonytalan részhez ér, előveszi szájharmonikáját, és kipróbálja a régi éneket. Ha vidámabb a feladat, elmosolyodik. Boldognak látszik a sok látó boldogtalan között. Egy ember függetlenítette magát társaitól, a közönyös világtól. Mint az igazi művész, nem kér semmit, csak adni akar önzetlenül. ■ Fenyvesi Félix Lajos * * * akarnánk belőle kovácsolni valameiMl Mf? * & mm SWÍ Megjelent a Credo evangélikus folyóirat 2012/2. száma. A tartalomból: Dolce vita - A folyóirat szerkesztője, Zászkaliczky Zsuzsanna beköszöntőjében Benczúr Emese képzőművész azonos című képinstallációját ajánlja. A műalkotás az első magyar műként szerepelt a torinói Artissima kortárs művészeti vásáron november elején. Márta és Mária - A lukácsi „trialógusok” üzenete - Németh Zoltán pécsi evangélikus lelkész írásmagyarázata Lk 10,38 alapján. Alkalmi vers; E. G. születésnapjára - Az Idézőjel című rovatban Szabó T. Anna versei adnak lelki útravalót. 2017 egy észak-amerikai lutheránus szemével - Ez év júliusában Strasbourgban konferenciát rendeztek arról, miként készülnek az evangélikus testvéregyházak 2017- re, a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára. Az Isten műhelye című rovatban dr. Sarah Hinlicky Wilson amerikai evangélikus lelkésznő előadásának - amely a tanácskozás záróreferátumaként hangzott el - írott változata olvasható Szűcs Kinga fordításában. „Más övez fel téged...” - Győrffy Eszter egyháztörténész ez alkalommal id. Benczúr László evangélikus egyetemi lelkész 1950-1953 közötti szolgálatáról írt tanulmányt a Tanúk és tanulságok című rovatban. Az internet és a Shakespearekutatás - Almási Zsolt irodalomtudós tanulmányában a Shakespearekutatás példáján keresztül mutatja be, hogy az internet, a web 2.0 újrarajzolja a tudományos világ térképét. In memóriám Örkény István - A Szóbirodalom című rovatban az idén száz éve született írónak állít emléket Kamarás István OJD szociológus, Pádár Eszter muzeológus, Korompay S. Nóra irodalomtörténész, tanár, Muntag Vince egyetemi hallgató, Kézdy Edit gimnáziumigazgató, Hegedűs Attila evangélikus lelkész, Bodóczky István képzőművész, Kér-Folyóiratajánló c r ed o evangélikus folyóira: XVlll évfolyam, 2012/2. tész Botond történész és Szőnyi István szabadgondolkodó, fotós. Emlékhely, múzeum, történelem - Harmati Béla László művészettörténész a francia protestantizmus két múzeumát ajánlja a Szemle című rovat első cikkeként. A gazdag egyháztörténeti áttekintéssel megírt tanulmány az elzászi Musée Oberlin hagyományos emlékhelymúzeumba, illetve a dél-franciaországi Ferriéres-ben nemrég újonnan épült, liberális múzeumi koncepciót képviselő kiállítóhelyre kalauzol. A békés rendszerváltás ára - Kertész Botond összefoglaló írása a Levéltárak és kommunizmuskutatás - Levéltári kutatások a rendszerváltozás előtti évtizedek történetének feltárására című, szeptember közepén Esztergomban megrendezett konferenciáról. A Kodolányi János Fal(u)múzeumról - Molnár Krisztina Rita e címmel ajánlja a telki Pipacsvirág Általános Iskolában márciusban megnyílt kiállítást, amely a településen 1899- ben született írónak állít emléket. Női dolgok - Hivatásunk az élet - reformáció és nők címmel rendeztek kiállítást az Evangélikus Országos Múzeumban a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára készülve. A tárlattal kapcsolatos gondolatait Kovácsné Tóth Márta evangélikus lelkésznő osztotta meg az olvasókkal. Hispánia egyik legutolsó tudósa? — Maimónidész (Rabbi Móse ben Maimon) Értekezések az isteni igazságosságról, üldöztetésről, megtérésről és feltámadásról... című könyvét (szerkesztette: Babits Antal) Uhrman Iván tanár ajánlja. A kiállítás mint a tett színhelye- Frazon Zsófia Múzeum és kiállítás- az újrarajzolás terei című könyvéről Sinkó István képzőművész ír. „...aki aranyatomot kapott...” - Polgár Rózsa (szerk.) Szövött kárpitok - Woven Tapestry című albumáról Berkes Lívia művészettörténész tollából olvashatunk. Norvég minták - Per Petterson Lótolvajok, valamint az Átkozom az idő folyamát című könyvét ifi. Kézdy Pál erdőmérnök ajánlja. Credo evangélikus folyóirat - 2012/2. szám. Szerkesztő: Zászkaliczky Zsuzsanna. Luther Kiadó, Budapest. Ára: 580forint. A digitalstand.hu-n megvásárolva egy lapszám ára 320 forint.
