Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)

2012-12-16 / 50. szám

Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2012. december 16. m- 3 Nyugdíjas lelkészek találkoztak az egybegyűlteket. Két előadás következett ezután, kapcsolódva a Re­formáció és nők temati­kus évéhez. Lelkésznők a szolgálatban címmel Sár­kány Tiborné nyugdíjas, Hulej Enikő pedig aktív lelkészként osztotta meg gondolatait a találkozó résztvevőivel. Az adventi alkalmon Missura Tibor nyugalma­zott lelkész emlékezett az Nem volt ez másképp december 7-én sem, ami­kor is Gáncs Péter elnök-püspöknek az adventi koszorú gyertyáiról tartott áhítata vezette be az összejövetel színes programját. A Déli és az Északi Egyházkerület közös al­idén előrement szolgatársakra. A program végén Vető István pesti espereshelyettes, cin­­kotai lelkész gondolatai hangzottak el, majd a nyugdíjaslelkész-találkozót közös ebéd zárta. ■ Kiss Tamás A budapesti Rózsák terén működő evangélikus kollégium ad otthont - már hagyományosan - a nyugdíjas lelkészek adventi találkozójának. kalmán ezután Fabiny Tamás püspök olvasott fel Kamarás István Karácsonyi angyal című - a Luther Kiadó gondozásában a napokban meg­jelent - kötetéből. Az együttlét hagyományos színfoltjaként a Bartók Bé­la konzervatórium diákjai - akik egyben a Rózsák té­ri kollégium lakói is - ze­nés műsorral köszöntötték Karácsonyvárás rászorulókkal a Fasorban Sokéves hagyományt folytatva tartotta meg a fa­sori evangélikus gyülekezet december 8-án ka­rácsonyváró, adventi estjét. A VII. kerületi csa­ládsegítő központ ajánlásai alapján vendégelt meg harminc környékbeli rászoruló családot. A vidám játékok, énekek, a bőséges uzsonna és az ajándékcsomagok sokuk számára az idei kará­csony egyedüli ajándékai lehettek. A gyülekezet krisztusi lelkülettel, örömmel ápolja a kapcsolatot a környezetében élő eleset­tekkel. Közösen vettek részt az eseményhez kapcsolódó templomi jótékonysági hangverse­nyen is. A rendezvény 121 015 forintos bevéte­léből részben a kerületi családsegítő intézmé­nye, a Hetedhét Gyermekjóléti Központ és a Keresztszülők a Moldvai Csángó Magyarokért Egyesület részesülhet. Az esten fellépett Kunsági Júlia koncerténe­kesnő, a budapesti Kodály Zoltán férfikar Pá­linkás Péter vezényletével és közreműködésé­vel, valamint Papp Gyula zongoraművész. Az est fővédnöke, Gáncs Péter elnök-püspök ige­hirdetéssel szolgált. M Forrás: Evangélikus, hu A Déli Egyházkerület elnöksége - Gáncs Péter püspök és Radosné Lengyel Anna kerületi felügyelő - canonica visitatio (egyházlátogatás) keretében december 9-én a pester­zsébeti és a soroksári evangélikus közösségbe látogatott, hogy szemé­lyesen is tájékozódjon jelenükről és jövőjükről a helyi lelkészek, Győri János Sámuel és felesége, Győri János Sámuelné, illetve a megjelent gyülekezeti tagok segítségével. A soroksári evangélikusok öt éve használják alkalmaikhoz a ró­mai katolikus templomot, s ehhez új helyszínként immár a szintén közösen használt Otthon Közösségi Ház is csat­lakozott. A hivatalos programot a közösségi házban ökumenikus, zenés adventi program követte, melyen egymást váltották a katolikus és evangélikus fellépők. ■ Kiss Tamás felvétele Álljunk meg! Beszélgetés Szemerei Jánossal, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöké ü- Az elmúlt hetekben az EvÉlet lapjain ismét előkerült a liturgia és az istentiszteleti élet néhány kérdése. Ennek kapcsán Püspök úr személye­sen is meglett szólítva. Hogyan érin­tette ez Önt?- Az helyes, hogy egy egyházi lapban a liturgia és az istentisztelet kérdése előkerül, de a hogyanján so­kat kell még csiszolni. Engem rosszul érintett, hogy félreértettek. A legutób­bi Égtájolóban éppen a kommuniká­ció útvesztőiről beszéltem. Azt ele­meztem, hogy a félrehallások és fél­reértések miként vezetnek zsákutcák­ba. És lám, a következő heti Evangé­likus Életben, a november 25-i szám 13. oldalán megjelent Gregersen-La­­bossa György Álljunk meg egy szóra! című írása. Lelkész testvérem azt írta, hogy fáj­dalmat okoztam neki egy korábbi írá­sommal, amelyet úgy értelmezett, hogy a liturgikus megújulás ellen szóltam. A fájdalmáért őszintén saj­nálom, de azt kérem, hogy a soraimat olvassa el újra. Merthogy azok nem a liturgikus megújulást, nem is az új liturgiát kedvelőket, hanem a túlka­pásokat kritizálták. Hozzám Jézus tanítása, a reformá­­tori lényegkeresés és a hazai evangé­likus liturgiái örökség ismeretében az egyszerűbb formák állnak közelebb. Ennek ellenére 2005 tavaszán az or­szágos közgyűlés tagjaként - éppen a másként gondolkodó testvérek iránti szeretetből - magam is meg­szavaztam az új liturgia alternatív rendként való bevezetését. Püspök­ként is tiszteletben tartom és védel­mezem a gyülekezetek szabad litur­giaválasztását, ugyanakkor a lelkésze­ket arra kérem, hogy a liturgiát soha ne helyezzék a pásztorolásukra bízott embereknél fontosabb helyre! Hivatalunkba sajnos rendszere­sen érkeznek panaszok a liturgiái megújulás zászlóvivő gyülekezeteiből, hogy a változtatások miatt evangéli­kus gyülekezeti tagok elveszítik az otthonérzetüket saját templomuk­ban. Ezen túl megbántott hívek elma­radásáról is kapunk információkat, arról, hogy más templomba vagy gyülekezetbe járnak... Szerintem itt van az a pont, ahol meg kell állni! Hitvallásaink szerint a liturgia adiaforon, vagyis a hit szempontjából közömbös, és nem üdvösségbe vágó kérdés! Egyik litur­gia sem ér annyit, hogy akár csak egy ember is elmaradjon miatta templo­mainkból vagy gyülekezeteinkből!- Milyen évet zár most a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület?- Nehéz, ugyanakkor sok örömre is okot adó évet. Isten iránti hálával gondolok arra, hogy ebben az évben is valamennyi gyülekezetünkben el tudjuk látni az igeszolgálatokat. Bár égető lelkészhiányunk nincs, idén nyáron nehéz helyzet állt elő kerüle­tünkben. A szokottnál sokkal több, összesen tizenegy lelkészünk pótlá­sát kellett megoldanunk. Öten má­sik kerületbe távoztak, három lelkész­nőnk anyai örömök miatt kérte idő­legesen a szolgálatból való felmenté­sét. Egy lelkészünk civil pályára távo­zott, egy külföldi ösztöndíjra ment, egy iskolalelkészünk pedig, aki félál­lásban egy kis gyülekezetei is gondo­zott, gyülekezeti szolgálatát leadta. Az idén kikerült teológusok közül kettőt tudtam ordinálni és gyüleke­zeti szolgálatba állítani. Egy lelkész­nőnk tért vissza a szülési szabadsá­gáról, egy lelkészt kaptunk a déli ke­rülettől, egyet pedig Erdélyből. Örö­münkre egy ösztöndíjról hazatérő lel­készjelöltünk is szolgálatba állt. Mivel összességében kevesebben vagyunk, a hiányzók pótlását átszer­vezésekkel, több lelkész és lelkészje­lölt segítségével, nagyobb áldozatvál­lalásával tudjuk biztosítani. Szeret­ném e helyen is megköszönni a szol­gálatban álló és a helyettesítésekben is részt vállaló lelkészeink hűséges szolgálatát, áldozatát. Kerületi alkalmainkért is nagy há­la van a szívemben. Reménységünket is meghaladta a tatabányai kerületi missziós napunk iránt megnyilvánu­ló érdeklődés. Jó hangulatú és jó légkörű, színvonalas programra gyűl­hettünk össze. Felemelő volt Isten családjában mf ünk az összetar­tozást. A házir gyülekezet remek szervezőmunkájáért köszönet! Szé­pen sikerült a hegyeshalmi kerületi énekkari találkozónk, és a révfülöpi oktatási központot teljesen megtöl­tő lelkészi munkaévkezdő csendes­napjaink is hasznosak voltak, hogy csak a fontosabb alkalmakat említ­sem. Sok gyülekezetünk örömében is osztozhattunk. Templomok, gyüle­kezeti házak, lelkészlakások újultak meg, és Isten igéje ezekben a nehéz időkben különösen fontos erőforrá­sunk volt, amely épített és reményt adott. Az idei év választási év is volt. Amikor arra gondolok, hogy a gyü­lekezeti szinttől az országosig vala­mennyi szinten sok száz elkötelezett hittestvérünk vállalt szolgálatot egy­házunkban, hálával telik meg a szí­vem. Isten áldja meg testvéreinket és mindannyiunkat, hogy hittel, szere­tettel, hűséggel és bölcsen tudjunk munkálkodni a ránk bízottakért, egyházunkért!- Püspök úr hogyan éli meg az adventi időszakot? Mi a legfonto­sabb ilyenkor az Ön és családja számára?- Nagyon szeretem az adventi időszak hangulatát. Az egyházi üze­nete is közel áll a szívemhez, de a kül­ső kellékeit is kedvelem. Bár hideg és ÉGTÁJOLÓ <t sötét időszak ez, éppen attól válik va­rázslatossá, hogy nem tapadunk be­le. Az Eljövendő fogadására készü­lünk. Túlnézünk azon, ami éppen van. Ha fázik is a lábunk, megyünk, mert dolgunk, célunk van. Készülő­dünk, és szeretteinkre is többet gon­dolunk. Ebben az időszakban a kerületi feladatok dominanciáját a gyülekezeti programok veszik át. Amit személy szerint én is, és családom is nehezen élünk meg, az a túlfeszített tempó és a folyamatos időhiány. Jó lenne, ha egyszer lehe­tőség volna családtagjaimmal együtt csak úgy nyugodtan sétálni! ■ E.É. Szemerei János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület

Next

/
Thumbnails
Contents