Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-12-09 / 49. szám
12 -m 2012. december 9. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet PALACKPOSTA Világvége vagy az Emberfia eljövetele? Egyre gyakrabban találkozni a kérdéssel: mit tennél, ha kiderülne, hogy tényleg vége lesz a világnak december 21-én? (Ha valaki még nem hallott volna róla: egy - egyébként tudományosan is megcáfolt - elmélet szerint a maják ekkorra datálták a világ végét. Valójában csak a kalendáriumuk egy ciklusa ér véget, és új periódus kezdődik.) A választ viccel is elüthetjük, vagy sorolhatjuk, hogy ebben a pár napban még mi mindent lenne jó elérni, megélni - de komolyra is fordíthatjuk a szót: nem tudhatjuk, hogy vége lesz-e ennek a világnak az említett napon - mert az Atyán kívül senki sem tudhatja, hogy melyik nap és melyik órában jön el az Emberfia (vö. Mt 24,36). De vajon akkor miért érzünk a fokozott kíváncsiság, az intenzív érdeklődés hátterében valamiféle belső vágyakozást? Bár vége lenne ennek a világnak! Bárcsak ne kellene többet szenvedni! Bárcsak ne kellene többet ebben a hideg, lucskos időben az utcára menni; bárcsak ne kellene minden reggel a tömegközlekedés vagy a forgalom sűrűjében szenvedni; bárcsak ne kellene „azok” közé az emberek közé menni, bárcsak ne kellene többet konfliktusok, hazug helyzetek, aljas emberek áldozatává válni! Eszünkbe juthat egy ige: „Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjele-OSZTOZÓ nését”{Róm 8,19). Sok olyan igehirdetést hallhattunk, ahol a lelkész arra apellált: az Isten fiai valóban mi, a gyülekezet tagjai vagyunk. Ránk vár a világ. Arra, hogy mi hozzunk fényt ebbe a világba. Hogy Jézus tanítványaiként hirdessük mindenkinek: van remény. Hogy ő ma is otthont ad az üldözöttnek, erőt a megfáradtnak, békét az elnyomottnak. Hogy bennünket is meg tud újítani, hogy a magunk akarata helyett Isten akaratát tegyük a magunkévá. Rajtunk áll, hogy Krisztus követőiként miként építjük az ő országát, és betöltjük-e a tőle kapott feladatunkat. Ő egészen világosan megadta a keskeny útra vonatkozó „paramétereket” de majd csak az utolsó napon kéri számon rajtunk, hogy az ő útján jártunk-e. Azon az utolsó napon, amelyet nem azért várunk - sőt örvendezve sürgetünk -, mert akkor már nem kell többet ebben a hideg és lucskos időben az utcára mennünk, a tömegközlekedés vagy a forgalom sűrűjében szenvednünk, konfliktusok, hazug helyzetek, aljas emberek szorításában élnünk. Hanem azért, mert az eljövendő új világban minden az Atya jelenlétével lesz tele, és mi ebben a közvetlen és személyes istenközelségben élhetünk. Kérünk téged, Mindenható, teremts új világot bennünk, és segíts jó követeid lennünk! ■ P. P. Adventre - szeretettel Úgy alakult, hogy a cipősdoboz lassan ugyanúgy hozzátartozik a magyarok karácsonyához, mint a szaloncukor vagy a mákos bejgli. Ugye, nem mondod, hogy még nem hallottál a Baptista Szeretetszolgálat akciójáról? Protestáns „kistestvéreink” már évek óta gyűjtenek a szegényebb sorsú családok gyermekei számára. Ha a zsebpénzedből jó szívvel segítenél, nincs más dolgod, mint keresni egy üres cipősdobozt, a tetejével együtt bevonni valami jópofa ünnepi csomagolópapírral és megtölteni mindenféle hasznos ajándékkal. Pakolhatsz bele kisebb játékokat (babát, plüssállatot, kisautót), hasznos iskolai segédeszközöket a színes ceruzától a körzőig, esetleg egy pár zoknit, pólót, könyvet és kifestőt, no meg nem romlékony finomságot (rágót, cukorkát). Ha jól megtömted a dobozodat, ragaszd le, és írd rá, hogy milyen nemű és hány éves korú gyermeknek szántad. (Elvégre tizenkét éves kisfiúként biztosan nem örültél volna annyira egy rózsaszín gumipóninak...) A www.ciposdoboz.hu oldalon megtalálod azt a sok átvevőhelyet, amelyek egyikénél december 18-áig leadhatod az adományodat. Ha pedig pécsi vagy, akkor a Pannon Filharmonikusok jóvoltából december 23-án magad is megajándékozott lehetsz, ugyanis a dobozodért cserébe adventi koncertjükre igényelhetsz belépőt. A kevésbé kreatív felajánlók pedig a Harlem Gospel Choir 16-ai sportarénabeli koncertjére váltott belépő árával segíthetik a baptista önkéntesek akcióját. Szoktál még képeslapot küldeni? Vagy csak valami vicces sms-t küldesz körbe szenteste az ismerősöknek? Még nem késő kézzel írott és szebbnél szebb bélyeggel ellátott lappal köszönteni a távol élő barátokat, rokonokat. Ha pedig mindezt a Magyar Posta által készített, a postahivatalokban 250 forintos áron megvásárolható lapokon teszed, még segíted is a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet munkáját. A szeretetszolgálat az így befolyó összegekből nehéz sorsú családok mindennapi kenyerét biztosítja. Ehhez kapcsolódó hír, hogy mind a posta, mind a segélyszervezet standja megtalálható immár a budapesti Vörösmarty tér adventi forgatagában is. A karácsonyi vásárban jótékonykodókat gyerekek által készített mézeskaláccsal lepik meg a szeretetszolgálat munkatársai. Gary Chapman, a Harmat Kiadó ügyeletes pszichológusa ezúttal nem klasszikus lélekbúvárkönyvvel jelentkezett Magyarországon, hanem történetet mesél. A Parázs a hó alatt főszereplője a középkorú házaspár, Jacob és Marlee, akik húsz évvel a boldogító igen kimondása után egy szentesén mondják ki, hogy vége a házasságuknak. A síkos aszfalt azonban mindent megfordít. A balesetet követően Marlee egy kis hegyi lakban talál menedéket, ahol megismeri a „hó titkát”, és van ideje végiggondolni házasságuk múltját, jelenét és jövőjét is. így lehet a rossz mozdulat valami újnak a kezdete. A Parázs a hó alatt igazi karácsonyi regény, mely nemcsak „saját használatra” ajánlott, hanem a fa alatti meglepetésként is ideális lehet. ■ Jenő Mennyi szeretet $et c«f 1ÖÄ' l ■% , i C1PÖSD0B0ZBA? s g IS Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit Vadak - lencsevégen Soproni licista diák lett az év ifjú természetfotósa ► Rácsodálkozol még néhanapján a teremtett világ rendjére, ezernyi szépségére? Emlékszel még arra, amikor kisgyermekként elmélyülten tanulmányoztad a hangyák és a bodobácsok vándorlását, minden „hapcivirágot” megszagoltál (és megkóstoltál?), jártadban-keltedben kavicsokkal tömted tele a zsebeidet, és nemcsak a szikrázó napsütésnek örültél, hanem a sötéten gomolygó viharfelhőket is kíváncsian szemlélted? Hálás vagy a természetfotósoknak, amiért helyetted is észreveszik és számodra is megörökítik a természeti jelenségek, a növény- és állatvilág - így tulajdonképpen már nem is annyira rejtett - titkait? November elején huszadik alkalommal díjazták az év természetfotóit. A naturArt - Magyar Természetfotósok Szövetsége jubileumi pályázatára 315 pályázó 3401 fotóval nevezett összesen 14 kategóriában. Az elismert szakemberekből álló zsűri döntése értelmében 2012-ben az év természetfotósa Daróczi Csaba lett, és az év természetfotója is a Soltvadkerten élő fotóművész képei közül került ki. Az evangélikus gyülekezet tagjával, a helyi egyházi iskola testnevelés-földrajz szakos tanárával az Evangélikus Élet ez év augusztus 5-i számában jelent meg interjú - igaz, az év esküvői fotósa verseny szertartás kategóriájában elnyert harmadik díja apropójából. Az év ifjú természetfotósának a tizennyolc esztendős Kurucz Ádámot választották. A soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium diákja 2006 óta minden évben indult a versenyen, munkáit korábban egy második és egy harmadik díjjal jutalmazták. Ezúttal Hajsza című képével az ifjúsági kategóriában nyert második díjat, Parázsló szemek című fotója a TermészetBúvár magazin különdíját kapta, és Rókásítás című felvételét is dicséretre méltónak - így a 104 legjobb alkotást bemutató kiállításra, illetve fotóalbumba valónak - találta a zsűri.- A példaképem a nagypapám, Nagy Csaba, aki pont tíz évvel ezelőtt, 2002-ben lett az év természetfotósa. Már hároméves koromban fényképezőgépet adott a kezembe. Az első komolyabb, saját fotósfelszerelésemet a tizedik születésnapomra kaptam, előtte az ő felszerelését használtam - mondja Ádám. - Főként az állatok, a vadak fotózása érdekel - bizonyára azért is, mert a vadászat és a horgászat is hobbim, és ha módom van rá, már csak ezért is a természetben töltöm a szabad időmet. Egy-egy fotózás előtt mindig tudatosan megtervezem, hogy hova megyek és mit fogok fényképezni. A legtöbb esetben a hely már elő van készítve, például az állatokat már jóval előtte etetni kell, hogy odaszokjanak, és legyen esély a fotózásukra, lessátrakat kell állítani, és így tovább. Legtöbbször nem sikerül lefotózni azt, amiért aznap éppen kimentem, de előfordul olyan is, hogy helyette valami másról tudok érdekes képet készíteni. Szerencse inkább az akciófotókhoz kell, amikor például verekedő, rohanó, repülő állatokat akarok lefényképezni; ilyenkor nehezebb jól elkapni az élességet. Képszerkesztő programot csak olyan szinten használok, hogy visszaállítsam a képen azokat a színeket, amelyeket én valójában odakint a természetben láttam. Azt, hogy a jövőben hivatásszerűen fogok-e a fotózással foglalkozni, még nem tudom. Hobbinak azonban mindenképpen meg fog maradni a természetfotózás, ugyanis nagyszerű kikapcsolódási lehetőség és egyben roppant izgalmas időtöltés is. A 2012. év legjobb magyar természetfotóitfelvonultató kiállítás 2013. január 6-ig tekinthető meg a Magyar Természettudományi Múzeumban (1083 Budapest, Ludovika tér 2-6.). A díjazott képek a pályázat hivatalos internetes oldalán, a http://etf.naturart.hu címen is megtalálhatók. Ugyanitt az elmúlt tíz év nyertes felvételei is visszakereshetők. m v.j.
