Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)

2012-12-02 / 48. szám

Evangélikus Élet élő víz 2012. december 2. » 11 A HÓNAP IGÉJE „Kelj fel, tündököl)\ mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége ’ (Ézs 60,1) Szinte összeomlik az ember néha, amikor a gondok és bajok lesújtják, így volt ez Izráel népével is Ézsaiás ko­rában. Erkölcsi és lelki sötétségben él­tek. Számtalan bűnük elválasztotta őket Istenüktől (Ézs 59,2), és konkrét vétkekbe taszította őket: bálvány­imádásba, békétlenségbe, szeretetlen­­ségbe. Csak arra nem gondoltak, hogy amit elkövetnek, az a saját fejük­re is visszahullik. Ők maguk is szen­vednek tőle. Ugyanazt kapják vissza másoktól, amit ők is cselekszenek. Talán megbíráltál valakit azért, amit tett, és a következő pillanatban szégyenkezned kellett, mert te is ugyanúgy cselekedtél. Önző hozzáál­lását bíráltad, és a következő pillanat­ban neked rótták föl, hogy önző vagy... A bírálat, elítélés az Istené, nekünk sze­retettel kell hordoznunk a gyengét. A bűn konkrét következményein túl hatással van egész életérzésünkre. Erőtlenek leszünk minden szavunk­ban és szolgálatunkban. Noha Ézsa­iás próféta ígérete konkrétan az ezer­éves birodalomra vonatkozik, amikor Isten ígérete teljes egészében megva­lósul, de a Biblia a mi könyvünk, ígé­rete ránk is áll. így van értelme olvas­nunk: Te, aki ma hallgatod az igét, Is­ten biztatásába és ígéretébe kapasz­kodhatsz, fölkelhetsz. „Keljfel!” Lehet megújulni, újat kezdeni Isten segítsé­gével. Merj bízni szavában, és kijö­hetsz eddigi állapotodból. Az ajtó nyitva. Eljött világosságod, aki Jézus Krisztus. A Szabadító, a Megmentő, a Világ Világossága. Ezért a tiéd is. Arra a képre gondolok, amikor Je­ruzsálemben jártunk. Az éjszakai sötétség után megjelent keleten egy kis fénysugár, majd egyre inkább beragyogta a várost, míg végül cso­dálatos fényben úszott minden. Há­nyán látták így a történelem során Je­ruzsálemet! De vajon hányán gondol­tak arra, hogy így lesz az Úr jövete­le is? Lelki világosságot hoz a sötét­ségben ülő népnek. Neked és nekem. Milyen jó volt, amikor kérdéseid­del az Úr elé álltái, és igéjében, az ige­hirdetésben, az életünk eseményei­ben, egy testvéri szóban válaszolt! Vi­lágosság támadt. És elálmélkodtál: hogy ezt eddig nem láttam! Hogy ezt nem vettem észre! Jézus világosságá­nak jelenlétében mindent új fényben fogunk látni. De még valamit jelent, hogy „rád ragyogott az Úr dicsősége”. Nemcsak te magad kapsz fényt, hanem világos­sággá leszel mások számára. Ahogy a régi ígéret szerint népek és királyok özönlenek a megújult Sionra Isten megszentelt és megáldott népéhez, úgy jönnek majd hozzánk is az em­berek. Mert észreveszik azt, amit mi magunk jobb is, hogy nem mindig lá­tunk: azt a másmilyen, szent, boldog és békességes életet, azt a türelmet és szeretetet, amely betölt minket. Ezt Jézus így mondja a Hegyi be­szédben: „Úgyfényljéka ti világosság­tok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat’.’ (Mt 5,16) Bárcsak sokan a kegyelmes és szerető Urat vennék észre életünkből, és jönnének őhozzá bűnbocsánatért, új életért és békességért! Ha eljött világosságod, ha az Úr ar­ca rád ragyog, akkor kelj fel, indulj. Azon az úton, amelyen biztos a ve­zető, és amely biztos elvisz a földi és örök célba is. És ha közben csatlakoz­nak hozzád, tégy bizonyságot a Jézus­ban nyerhető új életről. ■ Széll Bulcsú Kezeljük az egyházi esztendőt Lutherrel! Részletek a reformátor Mt 21,1-9 alapján advent első vasárnapján elmondott igehirdetéséből ► A Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség irat-, levél- és könyvtárának egyik féltve őrzött darabja az a több mint ezeroldalas kötet, amely Lu­ther Márton vasárnapi és ünnepi prédikációit tartalmazza magyarul. A Zábrák Dénes néhai soproni lelkész fordította könyv (teljes címe Házi kincstár - Dr. Luther Márton vasárnapi és ünnepi egyházi beszédei min­den rendű és rangú családok épülésére - Evangyéliomi egyházi beszé­dek) a millennium évében, 1896-ban látott napvilágot. Az alábbiakban Luther Mt 21,1-9 alapján advent első vasárnapján elmondott igehirde­téséből közlünk részleteket Garai Andrásnak - lapunk Heti útravaló című rovata vezetőjének - a jóvoltából. (Honlapján - http://www.ga­­rainyh.hu/luther/luther.htm - egyébként digitalizált formában a tel­jes kötet elérhető.) A száztizenhat éves szöveg helyesírását a könnyebb olvashatóság érdekében a mai szabályokhoz igazítottuk. (...) Az ő neve: Justus et Salvator! Igaz és Szabadító. Tehát nem e világ sze­mei előtt gazdag, hatalmas és dicső ki­rály, hanem Üdvözítő, ki igazságot és üdvösséget hoz magával, aki a bűn és halál ellen indít hadat, s a bűnnek el­lensége és a halálnak eltiprója lesz; mert ő tulajdonképpen azért jön, hogy mindazokat, kik benne hisznek, őt királyukul elfogadják, s a szegény kölcsönkért szamáron meg nem bot­­ránkoznak, a bűntől és az örök halál­tól megszabadítsa. Akik tehát őt hit­tel elfogadják, benne vigasztalást ke­resnek, azoknak bűnei megbocsáttat­nak, azoknak a halál többé nem árt, azok az örök életnek lesznek részesei. S ámbár testileg egykor meg kell hal­mok, az rájuk nézve nem halál, hanem csak álom leend. (...) Azért ne botránkozzál meg az ő szegényes, szolgai alakján, hanem adj neki hálákat azért, s bízzál őbenne, mert mindaz, amit ezen eljövetelével tesz, teérted történik, s a te javadra szolgál. Ő tehát bűneidben és a ha­lálban kíván segítségedre lenni s té­gedet igazzá, boldoggá tenni. (...) Aki ezt úgy hiszi, amint hallja, s amint azt neki az evangyéliom hirde­ti, az akképpen részesül is abban. (...) Ebben áll tulajdonképpen Krisztus urunknak uralkodása; mert az ő hi­vatala s munkája nem más, mint hogy ő minket naponként a bűntől és haláltól megszabadít, s ahelyett az ő szentségébe s életébe öltöztet ben­nünket. (...) Mivel az Úr Krisztus király, tehát országának s népének is kell lennie, s ennek királya iránt az őt megillető szolgálatot kell tanúsítania. Hogy e szolgálat miben áll, azt világosan megmondja az evangyéliomi elbe­szélés. Olyan embereket látunk itt, akik Krisztust királyul ismerik el, s nem szégyenlenek a királyt hordozó szamár mellett gyalogolni. Ezek között első helyen említendők az apostolok, akik ezen Úrban az iga­zi Messiást látják, akiben a bűnösök megigazulnak, s a haláltól megszaba­dulnak. Azért hozzák elő a szamarat, azaz a Krisztushoz utasítják a zsidókat, akik eddig a törvény alatt éltek, s an­nak terheit hordozták. Továbbá a Krisztushoz vezetik a szamárral együtt annak vemhét is, a pogányokat, akik még zablát nem ismertek, a törvény­nek alávetve nem voltak. Mert Krisz­tus minden embereknek Üdvözítője, a lelkipásztoroknak és tanítóknak min­den embert őhozzá kell vezetniük és utasítaniok. Ez tehát az egyik isteni szolgálat, mely e királyt megilleti, hogy őt Igaznak és Szabadítónak elismerjük, elfogadjuk, dicsérjük és magasztal­juk, s mindenkit őhozzá utaljunk. A másik isteni szolgálat abban áll, hogy ezen Krisztusnak „hozsánnát” is énekeljünk, azaz hogy neki orszá­gához áldást és üdvöt kívánjunk, vallástételünket előtte nyilvánosan is hangoztassuk, s mindent megte­gyünk, ami az ő országának elő­mozdítására és gyarapítására szolgál. Mert ama szó, „hozsánna” magyarul annyit jelent, mint: légy segítségül, Uram, áldd meg, óh, Isten, a Dávid fiát! - mint midőn a Miatyánkban így imádkozunk: „Jöjjön el a te országod" Az ördög és annak tagjai mit sem hagynak megkísérletlenül, csak hogy ezt az országot megakadályozzák, s Isten igéjét kiirthassák vagy meg­hamisíthassák. Ezért kell imádkoz­nunk s kívánnunk, hogy Isten az ördögnek ezen szándékát törje meg s hiúsítsa meg. A harmadik, hogy felsőruháinkat is levessük, s Krisztus Urunk elé az útra terítsük, amit azáltal teszünk, ha az igehirdetést tehetségünk szerint előmozdítjuk, s pénzünkkel, vagyo­núnkkal hozzájárulunk, hogy az egyház tanítói hivatalára derék, tu­dományosan képzett és kegyes fér­fiak neveltessenek, s hogy azok, akik e hivatalt viselik, hivataluknak s ta­nulmányaiknak élhessenek is, s attól megválni ne kényteleníttessenek. Szóval ha valaki pénz- és vagyonbeli áldozatot hoz oly célból, hogy az egy­házi hivatal jól betöltethessék, s a hí­vek derék elöljárókat nyerhessenek, az Krisztus elé teríti ruháit, hogy az tisztességgel vonulhasson be. Szolgáljunk tehát e királynak (...). Boldog, aki neki szolgál; mert ő olyan király, aki viszont nekünk szolgál - igen, ő csakis azért jön, hogy nekünk szolgáljon, de nem pénzzel s vagyon­nal, hanem megigazulással a bűn el­len és segítséggel a halál s örök kár­hozat ellen. Legyünk tehát készek és serények az ő szolgálatára (...). ...akik őt elfo­gadták, róla vallást tettek, s sze­génységükkel is az ő tiszteletét emel­ték, tőle örök életet és dicsőséget nyernek. Ámen. SEMPER REFORM AN DA „Ha a bűnöket számon tartod, Uram (Zsolt 130,3), azaz ha a bűnöket ítéle­ted alá vonod, s nem akarod megbo­csátani, aki egyes-egyedül kegyelmes és hatalmas Megbocsátó vagy, akin kí­vül senki sem bocsáthat meg, Uram, ki marad meg akkor? Mit használna rajtam, ha minden teremtmény ke­gyelmes lenne hozzám, bűneimet figyelmen kívül hagynák s elengednék, ugyan­akkor Isten azokat számba venné, fenntartaná? S vajon árthatna nekem, ha va­lamennyi teremtmény számon tartaná és elém tárná bűneimet, Isten ellenben elengedné, nem róná föl? Ez az, amit a következő bűnbánati zsoltár mond: »Ne szállj perbe szolgáddal, hiszen egy élő sem igaz előtted!« (Zsolt 143.2) S ez a vers pontosan azt juttatja kifejezésre, amiből a zsoltár tulajdonképpen kelet­kezett, nevezetesen Isten szigorú ítéletének megpillantását, aki egyetlen bűnt sem hagy büntetlenül, nem is akar. Ezért érvényes: aki Isten ítéletét nem látja, nem is fél. Aki nem fél, nem is kiált. Aki nem kiált - nem nyer kegyel­met! Ezért kell az igaz emberben állandóan jelen lennie az Isten ítéletétől va­ló félelemnek: mégpedig az ó-Ádám miatt, akit Isten ellenségének tart, s el­lene van; s e félelem mellett a kegyelemre tekintő reménységnek kell állnia, amely kegyelem ezt a félelmet barátsággal fogadja az új ember kedvéért, amely az ó-Ádám iránt ellenséges, s így Isten ítéletével egyetért. így félelem és remény­ség megférnek egymás mellett. És amint Isten ítélete félelmet kelt, úgy a fé­lelem kiáltani kényszerül, a kiáltás pedig kegyelmet nyer. Amíg az ó-Ádám él, ez a félelem, azaz önmagunk keresztre feszítése és megöldöklése ne szűn­jék meg, s meg ne feledkezzék Isten ítéletéről. Aki kereszt nélkül, félelem nél­kül és Isten ítéletére nem gondolva él - az helytelenül él.” M Luther Márton: A hatodik bűnbánati zsoltár (Zsolt 130) (Weltler Ödön fordítása) HETI ÚTRAVALÓ „Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas’.’ (Zak 9,9) Advent első hetében az Útmutató reggeli és heti igéi - egy új egyházi év kezdetén, két advent között - a király első eljövetelére emlékeztetnek, s megtérésre hívnak. Készítsétek az Úr útját: térjetek meg! Karácsony böjtjé­ben is királlyá Krisztust koronázzuk! Ő beteljesítette a próféták jövendölé­sét, és üdvözítőül jött el a világba. „Jobbítsátok meg élteteket, keresztyének, mert ím, elközelgett a mennyeknek országa.” (GyLK 686) „Készítsétek az Úr­nak útját, mert megjelenik az Úr dicsősége, és mindenek egyszerre meglát­ják - így szól az Úr.” (Ézs 40,3.5; LK) Amikor Jézus először vonult be Jeru­zsálembe, a sokaság ezt kiáltotta: „Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében!Hozsánna a magasságban’.’ (Mt 21,9) Te is kérheted őt: Se­gíts! Ments meg! Üdvözíts! (Lásd Zsolt 118,25.) Luther így tanít: „Krisztus a te királyod, kit Isten egyenest neked ígért, kinek te tulajdona vagy; hogy csak ő uralkodjék rajtad lélekben. Ő vált s szabadít meg mindentől." Pál - az Úr eljövetelének sürgető közelsége miatt - a törvény betöltésére int: „Szeresd felebarátodat, mint magadat. (...) De mindezt valóban tegyétek is, mert... most közelebb van hozzánk az üdvösség mint amikor hívőkké lettünk..!’ Ezért ti is „öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust”, hogy teljesen ő rendelkezzék felettetek! (Róm 13,9.11.14) S Péter bátorít: ha Krisztust szeretitek, benne hisz­tek, eléritek lelketek üdvösségét, látássá lesz a hit. „Ezért... teljes bizonyos­sággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megje­lenésekor kaptok’.’ (íPt 1,13) Ószövetségi próféciák alapján (lásd Hab 2,3-4) nem csak zsidóknak írták ezeket az állhatatosságra intő igéket: még „egy igen­igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. Az én igaz emberem pe­dig hitbőlfog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem’.’ (Zsid 10,37-38) A hit embereit felhatalmazta Isten, részesedjenek az új életben: „Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szere­tett Fiának országába, akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata’.’ (Kol 1,13-14) A Krisztus második eljöttére várva a világosság gyermekeiként mi „legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját és mint si­sakot az üdvösség reménységét” (iThessz 5,8)! Az Úr Jézust kigúnyolók s meg­­csúfolók, tudtukon kívül, ezt az igazságot mondták ki: „Údvöz légy, zsidók királya!” (Mt 27,29) Ezt tette Pilátus is, s Jézus megerősítette: „Te mondod, hogy király vagyok’.’ (Jn 18,37) Ám e töviskoronás, bíborpalástos, nádszál jo­­garos király országa nem e világból való! ítéletre való visszajöttekor ugyan­azokkal a szavakkal (lásd Zsolt 118,26) köszöntik a Messiást, mint első - sza­márháton - érkezésekor: „Áldott, aki az Úr nevében jön!” (Mt 23,39) Mi is már most kérhetjük reformátorunk e szavaival: „Ó, szállj közénk, Királyunk! / íme, eléd kiállunk: / A sötétség elmúljon, / A hit fénye ragyogjon!” (EÉ 131,4) Kedves Olvasó! A most kezdődő új egyházi évben: Bízd újra életed Krisz­tusra (B. ú. é. K.)! Jézus „szeret minket” (Jel 1,5)! ■ Garai András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents