Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)

2012-11-25 / 47. szám

Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2012. november 25. » 3 „Átragyog-e rajtunk?” A felújított születésnapos „A templom nem cél, hanem eszköz!” Tamásiban zárult a Túrmezei-emlékév ► Templomuk 285. születésnapjára felújították az „ünne­peltet” az aszódi hívek. Reménység vasárnapján az észa­ki kerület püspöke, Fabiny Tamás hirdette Isten igéjét a megszépült lelki hajlékban. A Túrmezei-emlékév záróese­ményeként szülővárosában, Ta­másiban parkot neveztek el a száz éve született Túrmezei Er­zsébet evangélikus diakonissza költőnőről, és idén is megren­dezték az Erzsébet-napi Túrme­zei szavalóversenyt. A Tolna megyei város könyvtárában - immár ha­gyományt teremtve - novem­ber 19-én harmadik alkalom­mal tartották meg a szavalok versengését. A huszonnyolc versenyző mellett a rendez­vényre több versmondó is je­lentkezett versenyen kívül. A három korosztályban ver­sengő versszerető diákokat a felkészítő tanárokon és a büsz­ke szülőkön kívül lelkesen hallgatta a zsűri is: Gáncs Pé­ter evangélikus elnök-püspök, Görög Zoltánné, a Fébé Evan­gélikus Diakonisszaegyesület főnökasszonya, valamint a Tol­na-Baranyai Egyházmegye el­nöksége - Szabó Vilmos Béla esperes és Andorka Árpád fel­ügyelő -, illetve Ribányi József polgármester és Széles András alpolgármester. A verseny első felében a kö­telező, majd a szabadon válasz­tott verseket szólaltatták meg a gyerekek. Amíg a zsűri meg­hozta döntését, az ökumenikus összetételű csapat a kisváros központjában, a művelődési ház és a könyvtár előtti zöld te­rületen gyűlt össze, hogy fel­avassák a Túrmezei Erzsébet parkot, ahol ezentúl emlékkő hirdeti a költőnő nevét. A köszöntések sorát Gáncs Péter püspök áldása zárta, hir­detve, hogy egy költő addig él, amíg szavalják a verseit. Mint mondta, a Tamásiban tapasztal­tak alapján Túrmezei sokáig velünk marad, sokak örömére. ■ -KT­Az ünnepi liturgiái szolgálat­ban Detre János nyugalma­zott esperes, az aszódi evangé­likus gyülekezet egykori lelké­sze, Mekis Ádám, az Észak- Pest Megyei Egyházmegye es­perese és Lőrincz Csaba, a gyülekezet jelenlegi lelkésze vett részt. A püspök a bejárati ajtó felett is olvasható igét (Jer 7,2) választotta prédikáci­ója alapjául. Az istentisz­teletet egyház­­községi díszköz­gyűlés követte. A munkálatok­ról Lőrincz Csa­ba lelkész tar­tott képes be­számolót. A hét hónapos vállal­kozás költségeit - a sok nagylel­kű egyéni ado­mányozó mel­lett - nagyrészt a Magyarorszá­gi Evangélikus Egyház, az Észak- Pest Megyei Egyházmegye és az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziuma, Szakkép­ző Iskolája és Kollégiuma állta, illetve az Emberi Erőforrások Minisztériumától kaptak tá­mogatást. A felújítás során kicserélték a templom toronyóráját; a ré­gi, fogaskerekes szerkezetet az egyházközség az aszódi gimnáziumnak ajándékozta. A köszöntések sorában fel­szólaltak többek között a finn és német - helsinki, illetve obernburgi - testvérgyüleke­zet képviselői: Hilde Grün és Matti Poutainen; Roncz Béla, az aszódi oktatási intézmény igazgatója; Fábri György kerü­leti felügyelő, Detre János nyu­galmazott esperes és Sztán István aszódi polgármester. Az ünnepségen a gyüleke­zet énekkara és kántora szol­gált. ■ - Kinyik -Megújult az újpesti evangélikus lelki hajlék ► Az újpesti evangélikusok templomuk felújításáért adtak há­lát november 18-án. Az ünnepi istentiszteleten Gáncs Pé­ter, a Déli Egyházkerület püspöke szolgált igehirdetéssel. Reménység vasárnapján a ke­rület lelkészi vezetője Mt 24,1- 14 alapján arról beszélt, hogy a világ nem a vég, hanem a cél felé tart, ahogyan a templom épülete sem cél, hanem eszköz kell, hogy legyen a gyülekezet életében. Az istentisz­teletet követő hogy a közösség az erőforrá­saihoz mérten tervezte meg a felújítást. Az egyházmegye üdvözletét Krizsán Zoltán felügyelő ad­ta át. Végül Újpest polgár­­mestere, Wintermantel Zsolt köszöntötte a gyülekezetét. ünnepi közgyű­lésen Haha Gá­bor felügyelő be­számolt a felújí­tásnak, azaz a te­tő és a torony cseréjének a me­netéről, megkö­szönve minden közreműködő és támogató segít­ségét. A köszöntők sorát Hadárics Áron ifjú gyü­lekezeti tag nyitotta egy vers tolmácsolásával. A Déli Egy­házkerület nevében Radosné Lengyel Anna kerületi fel­ügyelő mondott köszöntőt. Példamutatónak nevezte a gyülekezet hozzáállását a vál­lalt feladathoz, és kiemelte, Felhívta a figyelmet arra, hogy a kerület legrégebbi templo­mának megújulása több mint szimbólum, hiszen az épület már akkor itt állt, amikor a környék még iparterület volt. Az ünnepi istentiszteletet szeretetvendégség követte. ■ Kiss Tamás Lutheránus világ Beszélgetés dr. Fabiny Tamással, az Északi Egyházkerület püspökével- Püspök úr az elmúlt napokban a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) vezetőinek bossey-i ülésén vett részt. Pontosan milyen testület ez?- A legutóbbi, 2010-es stuttgarti nagygyűlés választotta meg az elnö­köt és a hét - egy-egy régiót képvi­selő - alelnököt. A bizottsági elnö­kökkel együtt tizenhármunknak van szavazati jogunk, és évente általában kétszer tanácskozunk. Tavaly ilyen­kor Budapesten ült össze a vezetői testület.- Mit kell tudni a mostani hely­színről?- Genf közvetlen közelében, hatal­mas park közepén áll a Bossey kastély, ahol több mint hatvan éve működik az Egyházak Világtanácsához (EVT) tartozó Ökumenikus Tanulmányi In­tézet. Az ingatlant az EVT első főtit­kára, Visser’t Hooft szolgálati idején kapta meg ez az egyházi szervezet a Rockefeller családtól. Azóta szünet nél­kül folyik itt ökumenikus képzés, gyakran magyar hallgatóval. Örö­mömre most is találkozhattam egyhá­zunk egyik ösztöndíjasával, Szemerei Eszter teológushallgatóval. A genfi egyetemhez való kapcso­lódás révén akkreditált képzésben ré­szesedhetnek itt a világ minden pontjáról érkező diákok. Amellett konferenciáknak is otthont ad a szép kápolnával is rendelkező ősi épület. Talán érzékelteti a hely különleges­ségét az a tény, hogy a mai kápolna tornya eredetileg szőlőprés volt.- Mi fér bele egy két és fél napos konferenciába? ■- Jó előkészítettséggel meglepően sok! Az első fél napban még csak egé­szen szűk körben voltunk: ekkor ke­rült ugyanis sor a két éve hivatalban lévő főtitkár, Martin Junge munkájá­nak értékelésére. Ezzel korábban hármunkat bízták meg: Munib You­­nan elnököt - aki amúgy a szentföl­di evangélikus püspök -, a szervezet „kincstárnokát”, más szóval a gazda­sági bizottság elnökét - aki egy ame­rikai asszony -, az alelnökök közül pedig engem. Rendkívül tanulságos volt ez a fo­lyamat! Kézhez kaptuk azokat a vé­leményeket, amelyeket a szervezet munkatársai írtak le, valamint azt a bőséges anyagot, amelyet a főtitkár önértékelésként adott, majd - több­órás, célzott személyes beszélgetést követően - mi készítettük el azt az összefoglaló jelentést, amely aztán a testület elé került. Nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy az eredmény nagyon jó lett, ugyanis a főtitkár nemcsak óriási munkabírással és lelkészhez méltó hivatástudattal végzi a munkáját, ha­nem igazi csapatszellemben, nem utolsósorban pedig transzparens mó­don is. Ezt úgy értem, hogy a dönté­sek előkészítése mindig világos alter­natívák felmutatásával jár, és azok vég­rehajtása jól nyomon követhető. A vezetői testület munkája aztán az úgynevezett régiós jelentésekkel foly­tatódott.- A teljesség igénye nélkül miket emelne ki ezekből?- Valóban csak szemezgetni tudok az elhangzottakból. Sok szó esett az Afrikában és Ázsiában tapasztalha­tó keresztényüldözésről. Nigériában például számos evangélikus templo­mot is felgyújtottak iszlám szélsősé­gesek, Indiában sokszor hindu fana­tikusok támadnak keresztényekre, újabban pedig Indonéziában is fellán­gol az iszlám türelmetlensége. Ázsiai hír továbbá, hogy az LVSZ szeretne hivatalos kapcsolatot is ki­alakítani a kínai evangélikusokkal, akik az úgynevezett kulturális forra­dalom idején szüntelen fenyegetett­ségben éltek, és illegalitásba kénysze­rültek. Latin-Amerikában - ahol óri­ási katolikus többség között élnek az evangélikusok - még mindig a társa­dalmi igazságtalanság, a szegénység és a kábítószer-fogyasztás jelenti a leg­több gondot, amelyekre aztán az egyházak igazán élénken reagálnak. Észak-Amerikából a kanadai tag­egyház tevékenységét emelem ki, ahol most fogadták el az új stratégi­át. Ennek négy pillére: „Lélektől át­hatott tanítványság”, „egészséges egyház” „szolidáris igazságosság” és „hatékony együttműködés”. Aki már ismeri a mi egyházunknak a hama­rosan a zsinat elé kerülő jövőképét, az bizonyos egybeesést is felfedezhet a mi Láthatóan evangélikus címet vi­selő stratégiánkkal. A nyugat-európai jelentésből em­­líttessék meg, hogy a korábbi hollan­diai református-evangélikus egye­süléshez hasonlóan most Franciaor­szágban jött létre közös protestáns egyház. Az észak-európai beszá­molót áthatotta annak a folyamatnak az ismertetése, ahogyan az evangé­likus egyházak immár jogilag is füg­getlenednek az államtól: idén nyáron a norvégoknál született meg ez a döntés. Helga Haugland Byfuglien püspök asszony beszámolójában ezenkívül elhangzott az is, hogy országába mind több kelet-európai roma érke­zik. Mondanom sem kell, hogy ezek után a magam jelentésében is a cigá­nyok között végzett egyházi munkán­kat vettem előre, utalva arra, hogy most már mások is testközelből ta­pasztalhatják a téma társadalmi ér­zékenységét. Rámutattam továbbá arra, hogy nemcsak romák, hanem példának okáért nagyszerűen felké­szült orvosok is tömegével mennek tőlünk Észak-Európába, ami viszont nálunk okoz súlyos gondokat. Termé­szetesen beszámoltam azokról a ta­pasztalataimról is, amelyeket a közel­múltban tett baltikumi vagy éppen erdélyi útjaimon szereztem.- A régiós beszámolókat követően miről tárgyaltak még?- Három fő területet említek. Az egyik a szervezet gazdálkodása: a kincstárnok jelentése nyomán a ma­gunk részéről elfogadtuk és a ta­nács elé terjesztettük a 2011. évi gaz­dálkodásról szóló jelentést. A másik a szívemhez közel álló diakónia, amely az LVSZ esetében az úgyneve­zett világszolgálat rászorultak között végzett segélyezési, fejlesztési és ka­tasztrófaelhárítási munkáját jelenti. Harmadikként pedig a tavaly elfoga­dott stratégia utóéletét említem. Egyrészt szorgalmazzuk, hogy az egyes tagegyházak is megfogalmaz­zák a maguk jövőképét, másrészt az egyes területek saját stratégiája is szü­letőben van. Bossey-ban az LVSZ kommunikációs stratégiáját hagy­tuk jóvá, beleértve a különféle mun-ÉGTÁJOLÓ (t) kaágak összehangolását, külön is hangsúlyozva a webes megjelenést és az arculatot. Ez utóbbit és a szerve­zet új lógóját majd a júniusi tanács­ülés fogadja el.- Bizonyára téma volt a közelgő 2017-es évfordulóra való felkészülés is.- Természetesen. Minden jelentő­sebb tagegyház megkezdte már a saját felkészülését. Dániában vagy ép­pen Németországban kormánybi­zottság is alakult a reformáció mél­tó megünneplésének előkészítésére. Számos országban - de az LVSZ szintjén is - az a terv, hogy a megem­lékezésekbe bevonják a római kato­likusokat is, hiszen ma elsősorban nem a szakadásról, hanem az egye­temes egyház megújulásáról és egy­ségéről kell beszélnünk. Jó látni, hogy kisebb egyházak is milyen jó öt­letekkel állnak elő. Magam többek­kel tárgyaltam arról, hogy a nálunk készülő Luther-rajzfilm akár nemzet­közi koprodukcióvá váljon. ■ EÉ Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület

Next

/
Thumbnails
Contents