Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-10-28 / 43. szám
FORRÁS Evangélikus Élet 2 ◄! 2012. prober 28. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 21. (BIBLIA-) VASÁRNAP - JN 5,39-44 Vedd és olvasd! Oratio oecumenica [Lelkész:] Urunk Istenünk, csak a te szavad teheti teljessé töredezett életünket, szakadozott világunkat. Ezért könyörgünk hozzád. [Lektor:] Könyörgünk egyházunkért és a földön élő összes keresztényért. Segíts bennünket, hogy közösen, egy szívvel tanúskodjunk rólad, keressük akaratodat, és példát mutassunk a szeretetben minden embernek. Kérünk téged... [Gyülekezet:]... add, hogy szavaidból meríthessünk erőt ehhez. [Lektor:] Könyörgünk gyülekezetünkért és benne önmagunkért. Add, hogy jól használjunk fel minden lehetőséget, amikor veled találkozhatunk, akaratodat megismerhetjük, szereteted átélhetjük. Segíts bennünket testvérként szeretni egymást és a tőled kapott képességeinket a közösség szolgálatába állítani. Ajándékozz meg nyitottsággal azok felé, akik a mi gyülekezetünkben keresnek téged. Kérünk téged... [Gyülekezet:] ...add, hogy szavaidból meríthessünk erőt ehhez. [Lektor:] Könyörgünk hazánkért és benne minden emberért. Segíts mindnyájunkat tisztességesnek maradni mindennapi küzdelmeink közepette, és adj bölcsességet azoknak, akik életeket befolyásoló döntéseket hoznak. Kérünk téged... [Gyülekezet:].. .add, hogy szavaidból meríthessünk erőt ehhez. [Lektor:] Könyörgünk minden szükséget szenvedőért. Azokért, akik betegek, és azokért, akik betegeket ápolnak. Azokért, akik gyászolnak, és azokért, akiknek közeli halálukkal kell szembenézniük. Azokért, akik megélhetési gondokkal küzdenek, és azokért, akiknek nyugalomra, békére és elfogadásra lenne szükségük. Azokért, akiknek családi problémáik vannak, és azokért, akik csak vágynak családra, de egyedül élnek. Minden szükségünkben te tudsz megajándékozni minket gazdagabban, mint kérnénk vagy gondolnánk. Kérünk téged... [Gyülekezet:]... add, hogy szavaidból meríthessünk erőt ehhez. [Lektor:] Könyörgünk mindenkiért, aki téged keres, és mindenkiért, akinek életfeladata a te szavaid hirdetése: hittantanárokért, gyülekezeti munkásokért, lelkészekért és minden elhivatott keresztényért. Könyörgünk önmagunkért is, hogy egész életünkben kutassuk szavaid kincsestárát, és kapcsolatban lehessünk veled most és az örökkévalóságban. Kérünk téged... [Gyülekezet:]... add, hogy szavaidból meríthessünk erőt ehhez. [Lelkész:] Hitet teremtő, vigasztaló, erőt adó, gyógyító szavaid erejére bízzuk magunkat és az egész világot. Ámen. Itt nyugszik Benjamin Franklin teste, egy könyvnyomtatóé; olyan, mint egy régi könyv fedőlapja, amelyből kivették a belsejét, amelyről leszedték a föliratot és az aranyozást - férgek eledele. Azonban maga a mű nem vész el, hanem hite szerint egykor újra megfog jelenni egy új, szebb kiadásban, újra átnézve és javítva a szerző által! Benjamin Franklin (1706- 1790) amerikai diplomata, feltaláló, író, politikus, természettudós, filozófus, nyomdász maga fogalmazta sírfelirata Tolle, lege! Tolle, lege! Vedd és olvasd! Vedd és olvasd! -Augustinus, a Kr. utáni 4-5. században élt egyházatya Vallomások című gyónásában mondja el megtérésének történetét: miképpen küzdött kétségeivel és kísértéseivel, amikor gyermekhangon énekelve hallotta a fenti szöveget. Megértette az indítást, és azonnal kezébe vette a Szentírást, amelynek olvasása óriási hatással volt rá. A Biblia teljesen megváltoztatta az életét. „Sola Scriptura” - „Egyedül az írás” - hangzott és hangzik a lutheri reformáció egyik sarkalatos tétele. Az európai szellemi élet középpontjába került a Szentírás, de ami még fontosabb, nemzeti nyelvekre lefordítva egyre több ember vehette a kezébe, és igei kinyilatkoztatása sokak szívében gyökeret vert. A német és a magyar irodalmi nyelv kifejlődését a bibliafordításnak (a németeknél Luther, nálunk a Károli-Biblia) köszönhetjük Isten kegyelméből. Szép feladat felmérni a Biblia hatását a művészet világára, de ennek itt még csak a vázlatára sem törekedhetünk, megvannak ennek a méltó forrásai. Igaz, a modern Európa történetében volt egy ideiglenes szellemi döccenő a Bibliával kapcsolatosan, de az csak jót tett a Szentírás tekintélyének, mert ha az ember rosszat gondolt is a Bibliáról, Isten azt jóra fordította szent hatalmánál fogva, és különös eredmény született ebből. A18. század közepén Voltaire francia filozófus meglepő bátorsággal jelentette ki, hogy „száz év múlva a Biblia csak múzeumi tárgy lesz”. Ehhez képest még a 21. században is - ez a különös - a Szentírás újabb és újabb kiadásai érik el a legna-A háromféle liturgikus öltözéket - Luther-kabát, Luther-kabát stólával, illetve alba stólával - én színgazdagságként, lehetőségként, üzenetet hordozó jelképként élem meg. (S akkor még nem is beszéltünk az úgynevezett papi civilről - a kollárés ingről -, amelyet be sem vezettek, csak elkezdtek hordani, s ma már igen elterjedt az evangélikus gyakorlatban. Erről a folyamatról még nem írt senki, pedig ez is „megérne egy misét”) Három élményemre utalok: egy igehirdetésre, egy szolgálatsorozatra és egy konferenciazáró istentiszteletre. Az igehirdetés egy hete hangzott el, s a lelkészek levelezőlistáján közkinccsé tétetett. Lelkész testvérem a jézusi példázatról ír, s abban különösen is fókuszál arra, mi történt a menyegzőn azzal, akinek nem volt megfelelő ruhája. Különbséget tesz a magunkra öltött ruhák (adott esetben gyobb példányszámot a nagyvilágban. Érdekes adalék, hogy egy magát elvilágiasodott társadalomnak tartó európai államban a könyvek közül a Biblia található meg a legtöbb családban (egy felmérés szerint). Nem ezért fontos azonban a Szentírás, hanem azért, amit Jézus mond róla. Erre utal a reformáció már említett saroktétele: egyedül az írás! Hit és kegyelem mellett egyedül az írás! Mert Jézus Krisztus ebben a felolvasandó igeszakaszban világosan kijelenti az írás könyveiről: „...azokpedig rólam tesznek bizonyságot’.’ Ezért van különös jelentősége a Biblia-vasárnapnak! A megelőző vasárnapokon sem hiányozhatott szószékeinkről a Biblia, amely Isten igéjét tartalmazza, és válik a Léleknek köszönhetően Szentírássá, de ezen a kiemelt vasárnapon minden tekintetben szembesülnünk szükséges ennek a különös isteni ajándéknak életbe vágó fontosságával. Részben mert előkészíti a reformáció ünnepét is. A leghangsúlyosabb azonban az, amit éppen a reformáció - és főleg Luther - helyezett a szívünkre: az írás Jézus Krisztusról tesz bizonyságot! Egyedül Krisztus! Egyes szám első személyben jelenti ki ezt az Úr Jézus egy különös vitahelyzetben János evangéliuma 5. fejezete szerint. Jézus kiemeli, hogy Isten bizonyságtétele és az írás bizonyságtétele róla szól. A Biblia-vasárnap kedves alkalom arra, hogy gyakorlati és hitbeli (elméletinek látszó) kérdéseket elevenítsünk fel. Gyakorlati törekvésünk lehet, hogy legyen mindenkinek saját Bibliája, és forgassa is azt, mert akkor előbb vagy utóbb megszólal papi ruhák) és a menyasszony (adott esetben Krisztus menyasszonyának) ruhája közt. A pap magára ölti, a menyasszonyt öltöztetik. S valóban - teszem hozzá a magam gondolatait - fontos megkülönböztetni a hagyomány öltözékeit a kegyelem ruhájától. Amikor a Szentírás fehér ruháról beszél, akkor arról szól, hogyan öltözteti át és fel az embert tiszta (fehér) ruhába az Isten kegyelme. (A menyasszony fehér ruhája nem egyszerűen az emberi tisztaságot jelenti, hanem azt, hogy a vőlegényhez tartozik!) Az igehirdetésben olvastam a következő mondatokat: „Véleményem szerint is jobban illik a Krisztus evangéliumának hirdetéséhez a fehér, mint a fekete papi ruha, amely egyébként sem papi öltözék, hanem doktori. Egy kicsit nevetséges is, amikor velem együtt sok »középszerű« ember úgy sürög-forog benne, mintha...” számára Isten igéje. S éppen ez a hitbeli nyereség is: egyszer csak az ige- és ez már a Szentlélek titka - mozgósít, megtérít vagy megújít, tiszta fénnyel ragyog bele az életünkbe. Az írás szolgálata: bizonyságot tenni Krisztusról! Nem elégszer idézzük Luthert, aki az egész Szentírásra nézve - beleértve az Ószövetséget- kijelentette, hogy abból az a fontos, ami Krisztust hirdeti. Az evangélikus szószékeken nem „okoskodó beszédekre” van szükség, hanem ahogyan az írás a kereszthalálig engedelmes Krisztusról (Fii 2,6 kk.) tesz tanúbizonyságot, az ige evangélikus szolgáinak is e szerint kell cselekedniük. Ha ez történik, akkor nem egoista szempontok motiválnak bennünket, szemben azokkal, akik az írást saját önző érdekük miatt kutatták vagy kutatják (39. v.), hanem Krisztus fenséges alakja ragyog fel számunkra, és rácsodálkozunk Isten szeretetére. Akkor nem hamis dicsőségkeresések jellemeznek bennünket, hanem látni fogunk a világ világosságában, látni fogjuk megváltottságunkat, és egyedül Istent magasztaljuk Krisztusért. Akkor semmiféle egyéb „név” nem vezet félre bennünket az üdvösség keskeny útjáról (Mt 7,14), mert tudjuk, nincs más név, csak az ő neve (ApCsel 4,12). S ha Krisztust látjuk az írásnak köszönhetően a Szentlélek által, akkor az életünkbe költözik az Isten szeretete. Őszinte alázattal és a bűnbánat készségével állítsuk bele magunkat ennek a szent igének a világosságába ezen a mai vasárnapon. Nincs-e meg a veszélye annak, hogy esetleg a pol-A másik élményem egy nagy vidéki gyülekezethez kötődik, ahol egy héttel ezelőtt vendég igehirdetőként jártam egyházzenei áhítaton. Mivel szolgálatom a konfirmációi vizsga és a konfirmációi ünnep közt zajlott, megpróbáltuk tudatosan végiggondolni, melyik liturgikus öltözék milyen funkciót hordoz. A konfirmációs vizsga áhítattal kezdődött, egyszerű liturgikus formában - természetes volt hát, hogy a lelkészek a Luther-kabátra stólát vettek. A stóla itt a papi szolgálat jelképe - hiszen Krisztus felvett igáját szimbolizálja. Amikor azonban a vizsgára került a sor, a lelkészek levetették a stólát - jelezve, hogy most tanítói „szerepkörben” vizsgáztatnak. Ez nem liturgikus esemény, de az egyház tanításáról van szó. Luther, amikor tanított, amikor tanító jellegű kátéprédikációit mondta, amikor a délutáni ige-istentiszteleten szolgált, ilyen „doktori” öltözékben volt. Ez a tanult - s így tanító - emberek doktori ruhája. Luther a Szentírás doktoraként állt a katedrára és a szószékre. Amikor azonban úrvacsorái (szentségi) istentiszteletet tartott, maga is albát (s rá palást jellegű miseruhát) viselt. A konfirmációi vizsga után az volt a feladatom, hogy a hangversenyen biblikus meditációval szolgáljak. Papi civilben álltam az olvasópulthoz - jelezve, hogy lelkészként szólalok meg, de mutatva azt is, hogy nem istentiszteleti vagy liturgikus alkalmon vagyunk együtt. A másnapi konfirmációi ünnepi istentisztelet azonban már stólával viselt albában A VASÁRNAP IGÉJE cunkon vagy az éjjeliszekrényünkön ott van ugyan a Biblia, de olyan, mint a kikapcsolt világítótest? Eseüeg mégsem akarunk ahhoz a Krisztushoz menni, aki életét adta értünk. Nehogy ez a vád a fejünkre hulljon vissza: „és mégsem akartok hozzám jönni”. És ne földi hírességek „neve” vezessen félre bennünket, akik mindenféle messianisztikus ígérgetéssel csábítanak bennünket, hanem Jézus szava: „Én az Atyám nevében jöttem..!’ Nemcsak Jézus korában voltak, ma is vannak hamis messiások; ettől a kísértéstől a Szentírás védhet meg bennünket, amikor igeként megszólal az életünkben, és mi Krisztus dicsőségét imádjuk. Mert ez az egy dicsőség van Istentől! „Minden fakul, minden romlik, / Márványvár is összeomlik. / Biborleplek ronggyá mállnak, / Dicsőségek füstbe szállnak. / Csak ez a könyv nem tér porba, / Mintha volna élő lelke!.../ Ez a könyv a Mózes bokra: /Isten szíve dobog benne.” (Gárdonyi Géza: írás a Bibliába.) Isten szíve pedig Krisztus, a Fiú, aki az Atya nevében jött, hogy nekünk itt, a földön már újjászületett életünk és nála örök életünk legyen „egyedül kegyelemből, hit által”. Miért vonakodnánk hozzá menni? ■ Ribár János Imádkozzunk! Atyánk, Fiad nevében kérünk, add Szentlelkedet, hogy a Szentírás a te élő beszédeddé, igévé alakuljon az életünkben, és akkor minden a miénk, a bűnbocsánattól az üdvösségig. Ámen. RÉGI-ÚJ LITURGIKUS SAROK zajlott (a presbitérium - alternatív lehetőségeket elfogadó - döntése nyomán!), s ez egyértelmű jelzése annak, hogy úrvacsorái istentisztelet szolgálattevői állnak az oltár előtt. Egy nap leforgása alatt a gondolkodó gyülekezeti tag nyomon követhette, mi mire való. A tudatos tanítványi élethez és egyháztagsághoz ez is hozzátartozik: megérteni, mi miért van az egyházban, s mi milyen üzenetet hordoz. A harmadik alkalom egy nemrégiben lezajlott konferencia záró istentisztelete volt. Ketten végeztük a szolgálatot: kollégám Luther-kabátban stólával - ő volt az igehirdető; én albában - én voltam a liturgus, aki mind a bevezető, mind pedig az úrvacsorái szertartást végeztem. Ez nemcsak lelkipásztori szempontból volt fontos - hogy tudniillik a kettő jól megfér egymás mellett, s nem az egyik kiváltja a másikat -, hanem beszédes bemutatása annak, milyen funkciót hordozhat az eddig megszokott, és milyet az újonnan, alternatív lehetőségként engedélyezett. Mit jelent nekem...? Nekem az egyház színgazdagsága azt jelenti a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt, hogy régi és új, kétféle tradíció jól megfér egymás mellett, s jelenti azt is, hogy mindennek értelme van, ha nyitottán befogadjuk a mondanivalóját. S ha így van, akkor nem összevisszaság, hanem egy gazdagabb rend jön létre, amelyben minden a helyére kerül. ■ Dr. Hafenscher Károly (ifj.) Mit jelent nekem... Margó jegyzetek a liturgikus öltözékekről ► A Régi-új liturgikus sarok Mit jelent nekem... című belső sorozatában most egy kis excursust (kitérőt) teszünk. Néhány hete megjelent lapunkban egy vezércikk, amely úgy ítéli meg, hogy összevisszaság alakult ki a liturgikus öltözékek terén. (D. dr. Harmati Béla: Egyházunk belső egységének külső jelei. EvÉlet, szeptember 12., 1. o.) Nem szeretnék vitába szállni a cikk írójával, hiszen tudom, hogy az egy bizonyos formát ismerők és használók számára minden megújulás zűrzavarnak látszik, s bizonyos vagyok benne, hogy a megújulás, gazdagodás folyamatában még a tanulás, tisztázás, letisztulás fázisában vagyunk. Az akkori írásra reagált egy tárgyszerű, informatív válaszcikk, amely sok mindent tisztázott. (Tubán József: Az egyház egysége vagy az egység egyháza ?EvÉlet, október 7., 13. o.) Ezért az alábbi sorokat nem újabb válasznak szánom, hanem személyes véleményemet, élményemet, tapasztalatomat szeretném megosztani olvasóinkkal. Arról vallók ugyanis, mit jelent nekem a liturgikus öltözék, s talán e magánvéleményt tükröző gondolatok némi objektív információt is hordoznak napirenden lévő témánkkal kapcsolatban.
