Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-10-14 / 41. szám
8 * 2012. október 14. PANORÁMA Evangélikus Élet Parókusi alkalmassági vizsgálat Győrött A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület székházában október í-jén tartott megmérettetésen négy beosztott lelkész vizsgázott az egyházkerület vezetőségéből, valamint esperesekből, felügyelő lelkészekből és gyülekezeti felügyelőkből álló bizottságok előtt. A vizsgázóknak elsősorban arról kellett számot adniuk, hogy teológiai tudásuk mellett alkalmasak-e egy gyülekezet ügyeinek önálló intézésére. A vizsgán mindannyian sikeresen szerepeltek, így mostantól megválaszthatok. Képünkön a vizsgázók (balról jobbra): Pongrácz Máté, Papp Judit, Weltler Gábor és Kosa Gergely, középütt pedig Szemerei János, az egyházkerület püspöke. ■ A. M. Könyv az egykori nemeskéri kántortanítóról Megjelent a Tóth Ernő evangélikus kántortanító élettörténete című könyv. Kapható: Tóth Csabánál (8960 Lenti, Zrínyi Miklós u. 8/b; tel.: 92/351-093), valamint a soproni evangélikus templom iratterjesztésénél. A könyv ára 1000 forint. HIRDETÉS________________________________________________________________________________________ Felügyelők országos találkozója - 2012 A munkanapok novemberi átrendezése miatt az idén a hónap utolsó hétvégéjén, tehát november 23. és 25. között rendezzük szokásos révfülöpi konferenciánkat az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban. Szeretettel várjuk a gyülekezeti, egyházmegyei és kerületi felügyelőket országos találkozónkra. A részletes program megjelenéséig (október 28.) is fogadjuk a jelentkezéseket a revfulop@lutheran.hu címen. A hétvége támogatott részvételi díja 6000 forint. Jelentkezési határidő: november 10. Lemondási határidő: november 16. Prőhle Gergely országos felügyelő Meghívó az országos cigánymissziói konferenciára Idén október 20-án, szombaton 10.30-16.30 között tartjuk konferenciánkat egyházunk budapesti kollégiumában, a Rózsák tere 1. alatt. Azokat a testvéreket várjuk, akik már a cigánymisszióban szolgálnak, vagy foglalkoztatja őket az indulás gondolata a cigányság felé, vagy többet szeretnének megtudni erről a missziói munkaágról. A nap témája a segítség lesz. Igehirdetések, gondolatébresztő előadások hangzanak el, és csoportos beszélgetéseken oszthatjuk meg tapasztalatainkat, örömeinket, kérdéseinket, esetleges kételyeinket egymással. Szeretettel hívunk minden érintettet! Országos Cigánymissziói Szolgálat HIRDETÉS______________________________________________ Őszi csendeshét Szarvason Új helyszínen, a festői környezetben lévő szarvasi Holt-Körös partján lévő üdülőben tartjuk őszi csendeshetünket szenvedélybetegségben élő, depresszióval küzdő és lelki feltöltődésre vágyó testvéreink részére november 5-9. között. A vidékről érkezőknek 2-3 ágyas szobákban szállást, valamint teljes ellátást az üdülő épületében biztosítunk. A részvétel költségeihez 6000 forintos hozzájárulást kell fizetni. Jelentkezni mindennap 17 óra után lehet Mikó Lászlónál a 20/824- 9914-es számon október 27-ig. A részvétel feltétele a 6000 forint átutalása október 30-ig a következő bankszámlára: 11733058-20015556 OTR Középhalmi Evangélikus Misszió Alapítvány Meghívó asztali beszélgetésre Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány a Petőfi Irodalmi Múzeummal együttműködve szeretettel várja az érdeklődőket október 25-én, csütörtökön 18 órára következő disputájára a Petőfi Irodalmi Múzeumba (Budapest V. kér., Károlyi Mihály u. 16.). Disputapartnerek: Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató, folklorista és Fabiny Tibor, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára. Téma: „Századokon át paptalanúl”, avagy a huszadik század második felének szubjektív megközelítése. Belépő: felnőtteknek 600 Ft, diákoknak és nyugdíjasoknak 300 Ft. A belépőjegy árával a megjelentek a Petőfi Irodalmi Múzeumot támogatják. A beszélgetésről élő internetes közvetítést adunk a pim.hu oldalon. XII. Ott folytatom, ahol huszonhárom éve abbahagytam. 1989-ben É mint Észtország címmel írtam cikket az Evangélikus Életbe. Egyebek mellett utaltam a gyenesdiási Kapernaum ebédlőjében látható festményre, amelyen három fenyő látható: a két egymáshoz közeli a finneket és az észteket, a tőlük kicsit lejjebb lévő pedig a magyarokat jelképezi. A kép nemzeteink sorsközösségére utal - írtam. Magam is a változások lázában égtem akkor - nem sokkal voltunk a Nagy Imre-temetés előtt -, és egy észt lelkész beszámolója nyomán lelkesülten tudósítottam arról, hogy Tallinn legmagasabb tornyára a kékfekete-fehér észt trikolórt tűzték ki a szovjet zászló helyett, illetve hogy a „daloló forradalom” jegyében százezrek vonulnak az utcára, függetlenséget és demokráciát követelve. Eleino barátom szóbeli és levélben küldött beszámolói nyomán arról is írhattam, hogy a megújulás elérte az észt evangélikus egyházat is: visszakaptak korábban bezárt - és gyakran raktárnak vagy mozinak használt - templomokat, mind több fiatal felnőttet kereszteltek meg és konfirmáltak, és az egyházzal kapcsolatos hírek cenzúrázatlanul jelentek meg a világi sajtóban is. Négy és fél évtizedes elnyomás után a szabadság mámorában éltek akkor az észt evangélikusok. * # # / Egyházunk tizenhat fős küldöttsége - kiegészülve öt erdélyi testvérünkkel - a Tartuban ez év szeptember 26. és 30. között megrendezett finnugor lelkészkonferencia keretében abba pillanthatott bele, hogy milyen az észtek mai élete. A történelmi múltra visszatekintő városban azért is sok a park, mert a háborús bombázásokban elpusztult házak többségét nem építették újjá. Egy emléktáblán Báthory István neve szerepel: lengyel királyként ő uralkodott Livónián, a mai Dél-Észt- és Lettországnak ezen a területén. Egészen más történelmi kort idéz meg az a felirat, amely - első látásra meglepő módon - a csecsen vezér, Dzsohar Dudajev emlékét őrzi hálás szeretettel. A függetlenné válási folyamat legkritikusabb éveiben ugyanis ő volt a tartui katonai repülőtér parancsnoka, és Moszkva utasításait megtagadva nem lövetett az utcán tüntető észtekre. Az egyetemi városban persze rengeteg a fiatal, akiknek immár kevés személyes emlékük van a Szovjetunióról. A hangulatos diákkocsmában rubel helyett nem észt koronával, hanem immár euróval fizetünk a sörért. Az első finnugor lelkésztalálkozóra éppen hetvenöt éve, 1937-ben került sor Budapesten, és azóta változó helyszíneken folynak ezek a konferenciák. A mostani jubüeumi találkozón összesen közel száz észt, finn, magyar, inkeri és mordvin résztvevő FINNUG O Finnugor testve volt együtt. Utóbbiak azok az oroszországi nyelvrokonaink, akik évtizedeken keresztül illegalitásban élhették csak meg evangélikusságukat. A nyitó istentiszteletnek az a János-templom adott otthont, amelyet csak az elmúlt években vehetett birtokba az egyház, hiszen a legutóbbi évekig palánkkal körülvéve, romosán árválkodott. Igehirdetésében joggal szólt Andres Pöder észt evangélikus érsek a megújulás csodáiról. A konferencia helyszínéül szolgáló Páltemplom másfél évtizeden át romos volt, majd a hatvanas években a város múzeumot és raktárát alakított ki benne. Most azonban valóságos kis konferencia-központ is megfér a templommal. A két nyitó előadást Joób Olivér nyugdíjas lelkész, illetve Paavo Kettunen teológiai professzor tartotta. Előbbi az 1947 előtti, utóbbi az azt követő finnugor egyházi kapcsolatokról szólt, mindketten olyan tudományos igényességgel, hogy az elhangzottak későbbi kutatók számára is csemegét jelenthetnek majd. A referátumokat az „oral history” jegyében személyes élményekkel egészíthette ki számos jelen levő, egykori finn és magyar ösztöndíjas. A személyes beszélgetésekben persze többször kitértünk az észtek és a még kisebb népek és egyházak részvételére is. # # & Minden előadásnál beszédesebb volt az a pillanat, amikor Eenok Haamer nyugdíjas lelkész a ma gyülekezeti teremként szolgáló helyiség egy sarkára mutatva ezt mondta: „Itt volt Kajos János magyar ösztöndíjas szobája!” Az egykor hároméves papgyerekben egy életre nyomot hagyott a magyar vendég ottléte. Jellemzi a két világháború közti viszonyokat, hogy a tőle tanultak közül a „viszontlátásra” mellett a „nem, nem, soha” szófordulatra emlékszik... A másik észtországi magyar ösztöndíjas Mátis István volt. A tartui egyetemen tett látogatásunk során arról beszélgetünk Riho Altnurméval, a teológiai fakultás dékánjával, hogy talán mód volna az intézményeink közötti együttműködésre, akár hallgatói vagy oktatói csereprogram keretében. (A díszteremben látható kiállítás egyébként arról is tanúskodik, hogy Liszt Ferenc 1842-ben, Hunfalvy Pál 1869-ben járt a tartui egyetemen.) Visszatérve a konferenciára: a legtöbb újdonságot az inkeriektől tudtuk meg, akik közül többekkel már a négy évvel ezelőtti révfülöpi lelkészkonferencián is találkoztunk. Közéjük tartozik Alekszej Aljoskin igazgató lelkész is. Beszámolója elején elmondta, hogy a szovjet időkben milyen sok lelkészüket tartóztatták le vagy végezték ki, hány és hány inkeri lakost száműztek Szibériába, Kazahsztánba vagy messze északra. A jelenről szólva aztán egyháza missziói elkötelezettségéről beszélt, felidézve a közelmúlt bibliai táborát, amelyen kétszázhúsz gyerek és negyven önkéntes vett részt. Szólt továbbá arról, hogy a szekularizációs folyamatok közepette ők tudatosan a konzervatív egyházi utat követik. Beszámolt a megállíthatatlannak tűnő folyamatról, hogy a falvakból mind többen költöznek a városokba, valamint arról a legális és illegális migrációról, amelynek során sok mohamedán és buddhista kerül közösségeikbe. „Nekünk nem kell széles e világra menni, a széles világ jön hozzánk...” - mondta. A más vallású bevándorlók közül sokan megkeresztelkednek, sőt bibliaiskolát végeznek, és teológiát tanulnak. Elbeszélései alapján izgalmasnak ígérkezik a négy év múlva esedékes újabb finnugor lelkésztalálkozó, amelynek házigazdája a tervek szerint - a finnek segítségével - az inkeri egyház lesz. * # # A hétvégét - a korábbi találkozók gyakorlatának megfelelően - a résztvevők a vendéglátó egyház gyülekezeteiben töltötték. Jó, hogy most már nemcsak finn-magyar testvérgyülekezetekről beszélhetünk, hanem ebbe a hálózatba immár az észtek és az erdélyi magyarok is bekapcsolódnak. Magam a hétvége első felét Pöder érsek és felesége vendégeként Tallinnban töltöttem. Velük már a kilencvenes évek eleje óta kapcsolatban vagyok, éppen egy „gyülekezeti négyszög” jegyében. A kőbányai gyülekezet huszonöt éve testvérkapcsolatot ápol ugyanis a finnországi Lohja ‘--SE-* *?■ í* '•‘Hülfen*;^_ _ ; Csoportkép a lelkészkonferencia résztvevőiről - középen (püspöki kereszttel) a „hát
