Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-10-07 / 40. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2012. október 7. ► 5 A kortárs film vallásos dimenziói Beszámoló a 9. miskolci nemzetközi filmfesztiválról ► Kilencedik alkalommal rendezték meg Miskolcon szeptember 14-23. között a nemzetközi Jameson CineFestet Az első nagyjátékfilmes rendezők nemzetközi versenyprogramját a számos rangos filmfesztiválon (többek között Cannes-ban, Berlinben, Montrealban, Karlovy Varyban) résztvevő nemzetközi ökumenikus zsűri is elbírálta. A zsűri szakmai fórumbeszélgetésére, amelyben a kortárs film vallásos dimenzióit latolgatták a résztvevők, szeptember 20- án került sor dr. Fabiny Tamás evangélikus püspök részvételével. A szakmai zsűrik mellett egyre több rangos filmfesztiválon működő nemzetközi ökumenikus zsűri elsősorban azért jött létre, hogy azok az alkotások is elismerést kaphassanak, amelyeket a versenyfilmeket legfőképpen szakmai szempontok alapján megítélő bírálóbizottságok nem feltétlenül vennének figyelembe. Ez persze nem jelenti azt, hogy az ökumenikus zsűri tagjai ne lennének filmes szakemberek, de keresztény elkötelezettségük legalább ilyen súllyal esik a latba. Ökumenikus szemlélettel a jó filmekért Az ökumenikus zsűri összetétele fesztiválonként változik, tagjait az idén nyolcvanéves katolikus médiaszövetség, a SIGNIS és a nemzetközi protestáns filmes szervezet, az Interfilm delegálja a filmszemlékre. Ebben az évben engem ért a megtiszteltetés, hogy a miskolci filmszemle - a fesztiválon egyébként második alkalommal jelen lévő - ökumenikus zsűrijében magyarországi evangélikusként részt vehessek. A 9. Jameson CineFest ökumenikus zsűrijének tagja volt még Kovács Ákos, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Intézetének vezetője, Reinhold Zwick, a Münsteri Egyetem katolikus teológiaprofesszora, a zsűri elnöki tisztét pedig Ingrid Glatz svájci református lelkésznő töltötte be. A fesztivál mind változatos filmes szakmai programokban (konferenciák, workshopok, filmvásár), animációs, dokumentum- és kisjátékfilmekben Az erőtlenek erejével A tizenhat versenyfilmet tekintve voltak mélypontok, felháborítóan buta és erőszakos filmek is. Engem eleinte leginkább az lepett meg, hogy milyen mértékű szétesettség és káosz áradt a fiatal rendezők alkotásainak nagy részéből: valamilyen függőségről, a pusztításról, az elveszített kontrollról, testkultuszról, lebegésről, gyökértelenségről szóltak. Azokat a filmeket, amelyek nem mutattak ennél tovább, természetesen elvetettük, volt azonban néhány, amely megérdemli az említést, mielőtt az ökumenikus zsűri által díjazott versenyfilmről esne szó. Az első kellemes meglepetést a Szeplőtelen fogantatás című film szerezte. Az alaptörténet meglehetősen szürreális, ugyanakkor figyelemfelkeltő: egy mormon közösségben élő kamaszlányról (Julia Gamer) szól, aki - bár előtte férfit nem ismert - váratlanul teherbe esik, és azt állítja, hogy egy titokban meghallgatott magnószalagról szóló rockdaltól került áldott állapotba. A szülők azonban - legyenek bármilyen mélyen hívők - ezt a verziót nem hiszik el. Meggyőződésük szerint a bátyja ejthette teherbe a kislányt, a fiút ezért kitagadják, a lányt pedig általa nem kívánt házasságba akarják kényszeríteni. A két fiatal megszökik; a lány születendő kisbabája apját keresi (aki szerinte csakis a dal énekese lehet), a fiú pedig arra kéri húgát, vallja be végre, ki a gyerek apja, hogy legalább ő visszatérhessen a családjához. Aztán persze a nagyvárosban kezdődnek a kalandok, a két kamasz a mormon szokásoknak megfelelő öltözékében, a 21. századról alkotott tapasztalati tudás teljes hiányában úgy fest, mint egy skanzen kiállításának véletlenül ottfelejtett kellékei. Annak ellenére, hogy a Rebecca Thomas rendezte film végkifejlete nem feltétlenül hoz katarzist, és nem találjuk meg benne az alkotóra korábban jellemző kedves szellemességet és intenzitást, a film mindenképpen figyelemre méltó az amerikai rendezőnyosodik, hogy képtelen a szexturisták felelőtlen és számára értelmezhetetlen életét élni. A helyi konditeremben azonban megismerkedik valakivel, aki gyökeresen megváltoztatja az életét, és aki miatt az édesanyjával való tarthatatlan helyzetet is képes lehet megoldani. A film erőssége elsősorban a fiú karakterének megformálása: a hústorony színész az érzékeny, gyermeki lélek minden rezdülését kiválóan hozza, de rendkívüli a mama játéka is, akiben a sértődős kislány és a Kleopátrát is megszégyenítő úrnő egyszerre kel életre, és bénítja meg a fiú mindennapjait. Személyes kedvencem Benh Zeitlin filmje, A messzi dél vadjai volt, amely két nagydíjat nyert a cannes-i filmfesztiválon, bezsebelte a Sundance fesztivál fődíját, és sokak szerint esélyes az Oscarra is. A film egy hatéves, színes bőrű kislány, Hushpuppy (Quvenzhané Wallis) szemszögéből mutatja be a „Teknő” (a civilizált világtól fallal elválasztva, a természet közelségében élő közösség) mindennapjait Amerika egy teljesen magára hagyott, déli szegletében. Hushpuppy ebben a lakóhelyéhez szilárdan ragaszkodó, mélyszegénységben élő faluban, az apukája mellett él, aki szó szerint férfit igyekszik faragni a kislányból. A gyermeki képzeletet és a valós történéseket képben és szövegben egyaránt páratlanul megelevenítő történet egyszerre mesés és valóságos, lírai megfogalmazása mindannak, amit a félelmeinkről, hazaszeretetről, emberi kapcsolatokról és felelősségről, az egész teremtett világ rendjéről tapasztalni érdemes. A film egyébként a cannes-i filmfesztiválon a nemzetközi ökumenikus zsűri ajánlását is elnyerte. A miskolci ökumenikus zsűri díját végül a már említett, A szépséged semmit sem ér című alkotás kapta, amely egy török-kurd menekült család beilleszkedési nehézségeit mutatja be a hallgatag kisfiú, Veysel szemszögéből. Az egyszerű szerkesztés és a művészi megfogalmazás mellett a rendekonferenciát szervezzen. A kortárs film vallásos dimenziói című - angol nyelven, szinkrontolmácsolással zajlott - eszmecsere meglepően sok érdeklődőt vonzott. A fórumon részt vett dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke is. A beszélgetést Ingrid Glatz vezette, a vitapartnerek Kovács Ákos és Hans Hodel (az Interfilm elnöke) voltak. Glatz a bevezetőben kiemelte, hogy a filmkészítők és a teológusok lehetnek a ma prófétái, az ökumenikus zsűri pedig azért van jelen egyre több filmfesztiválon, mert szeretne hidat építeni a különböző nézetek, szempontok és nemzetek között. Az ökumenikus zsűri azonban nem pusztán spirituális aspektusokat keres, hanem a mai kérdéseket és válaszokat kutatja az élet értelméről, az emberi kapcsolatokról, a mindenkori szegények és elesettek problémáiról. Hans Hodel az Interfilm történetét ismertette (a protestáns médiaműhely 1963-ban alakult Berlinben), Kovács Ákos pedig a SIGNIS működését mutatta be. Mindkét szervezet munkájának középpontjában áll a teremtett világ és az emberi sokféleség tisztelete, az emberi méltóság és emberi jogok kérdése, az elnyomottak és a hátrányos helyzetű kisebbségek bemutatása. Fontos küldetésüknek tekintik, hogy az Istenről és a Szentiélekről való gondolkodást átformálják, és reményt adjanak a megfáradt emberi kapcsolatokban élőknek. A gyakorlatban pedig filmesi dimenziókat azért sem szabad figyelmen kívül hagyni, mivel „a vallás az egyik részünk, része a kultúránknak és a hagyományainknak”. Hans Hodel később kifejtette: az ökumenikus zsűri ereje abban lehet, hogy képes egyfajta kreatív kisebbségként olyan filmeket előtérbe helyezni, amelyek valamilyen szempontból hozzáadnak valamit az emberiségről és Istenről való gondolkodáshoz és tudáshoz egy olyan korban, amikor a prédikáció már nem feltétlenül elég. Fabiny Tamás kiemelte: az ökumenikus zsűri munkájával valódi hidat képez a film és az egyház között. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a képi kifejezés a Bibliában is rendkívül hangsúlyos, a próféták is látványos képekben, filmszerűen beszélték el a jövendőt, Jézus Krisztus pedig egyenesen Isten földi képmása. Ezért is különösen nagy a felelőssége az egyháznak abban, miként jelenik meg, milyen képet fest egy szekularizált társadalomban. A hallgatóság által feltett kérdésekből az is kiderült, hogy igény lenne egy - Magyarországon még igencsak gyerekcipőben járó - professzionális keresztény médiaműhelyre, amely magyar nyelven is hozzáférhető filmeket és tanári segédanyagokat ajánlhatna az egyházi iskolákban folyó médiaoktatás számára. Utolsókból lesznek az elsők A 9. miskolci nemzetközi filmfesztivál díjait szeptember 22-én adták át. Az ezer euróval járó Pressburger Imre-díjat - a rendezvény fődíját - a versenyprogramban utolsóként vetített alkotás, a litván Kristina Buozyté filmje, az Eltűnő hullámok nyerte. (A díj névadója, az Oscar-díjas forgatókönyvíró, Kovács Ákos, Ingrid Glatz, Hans Hodel és Fabiny Tamás a fórumbeszélgetésen A messzi dél vadjai A szépséged semmit sem ér bővelkedett. Az ökumenikus zsűrinek azonban azt a tizenhat nagyjátékfilmet kellett értékelnie, amely a versenyprogramban szerepelt, és amely egytől egyig fiatal, első filmes rendezők munkájaként készült el szerte a világon. Ebből a tizenhat filmből választottuk ki végül azt az egyet - Hüseyin Tabak A szépséged semmit sem ér című filmjét -, amely a fesztivál végén megkapta az ökumenikus zsűri díját. A zsűri a fesztivál kilenc napja alatt háromszor ülésezett (körülbelül minden ötödik film után). Ilyenkor döntöttük el, melyek azok az alkotások, amelyeket már eleve elvethetünk, mert sem szakmai szempontok, sem pedig az ökumenikus zsűri szellemisége és kritériumai alapján nem ajánlhatók jó szívvel a díjra. nőtől, aki egyébként filmes tanulmányait szakította félbe, hogy egy mormon misszióhoz csatlakozhasson. Az ökumenikus zsűri díjára sokáig a Játék mackó című dán alkotás volt a legesélyesebb. Mads Matthiesen rendezése a dramaturgia és a történet kidolgozottságának szempontjából, valamint az emberi kapcsolatok megfogalmazását tekintve is élen járt. A történet főhőse, Dennis (Kim Kőid) testépítő bajnok. Harmincnyolc évesen a hozzá képest madártestű, idősödő édesanyjával, Ingriddel (Elsebeth Steentoft) él, aki minden energiáját elszívja, és teljes mértékben uralja „kicsi” fia életét. A fiú egy napon úgy dönt, elindul Thaiföldre, hogy feleséget szerezzen magának. Az idegen országban hamar bebizoző jó érzékkel találta meg az egyensúlyt a visszafogott történetmesélés és a magas szintű költői kifejezés között. Művészi módon mutatja meg a film a kisebbségben élők problémáinak összetettségét, és ablakot nyit, amelyen át betekinthetünk a menekült családok mindennapjaiba. A filmben Veyselnek egy németre lefordított török vers segít abban, hogy kitörjön a hallgatásból, megtalálja az utat szerelméhez, egy szerb menekült kislányhoz, és kivívja környezete (szülei, tanárai és iskolatársai) elismerését is. A filmkészítők és a teológusok a ma prófétái A miskolci CineFesten második alkalommal szereplő ökumenikus zsűri idén arra is lehetőséget kapott, hogy két ajánlanak a gyülekezeti munkához, tananyagot és segédanyagokat állítanak össze keresztény médiaműhelyek, egyházi iskolák számára, filmklubokat és konferenciákat szerveznek, és - legfőképpen - ez a két szervezet delegálja tagjait a nemzetközi filmfesztiválok ökumenikus zsűrijébe. Kovács Ákos kiemelte, hogy a mai ember mindennapi fájdalmas élményként tapasztalja meg Istennek és a vallásnak a hétköznapi életből való száműzését. Ez a tapasztalás pedig számtalan formában megmutatkozik a filmekben is. A hiányzó rész ugyanis rendkívül erőteljesen megfogható képekben: az ember Isten-éhségét adott esetben filmen hatásosabban lehet bemutatni, mint egy prédikáoióban.’KováesÁkos szerint*a*vaHáproducer, rendező Miskolcon született 1902-ben.) A zsűri nagydíját, a magyar származású hollywoodi stúdióalapítóról és producerről, Adolph Zukorról elnevezett díjat megosztva a dán Játék mackó és Peter Strickland filmje, a Berberian Sound Studio kapta. Először állt föl nemzetközi kritikusi zsűri a miskolci nemzetközi filmfesztiválon: a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének (Fipresci) díját a román Radu Jude Mindenki a mennybe megy című, családi drámát bemutató alkotása nyerte el. A Nemzetközi Filmklubszövetség (FICC) Benh Zeitlin Sundance-fődíjas alkotását, A messzi dél vadjait tüntette ki a Don Quijote-díjjal. * • • • ................■ Laborczi-Dóra
