Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-09-30 / 39. szám
14 4i 2012. szeptember 30. KRÓNIKA Evangélikus Élet ISTENTISZTELET-KÖZVETÍTÉS A TELEVÍZIÓBAN Győrújfalu evangélikusai Gyülekezetünk eredete a múlt ködébe vész. Legkorábbi adatunk, egy 1815-ben kelt levél szerint: „több mint harminc éve, hogy Újfalun evangélikus oskolamester van” Tehát valószínű, hogy Mária Terézia uralkodásának utolsó éveiben már volt tanító. Ha pedig tanító volt, akkor gyülekezet is volt. 1865-ben e gyülekezet imaházat épített. Szintén ebben az évben megrepedt a katolikusokkal közös harang. Az 1866- ban elkészült új harang költségeit - kétszázötven ezüstforintot - gróf Viczay Héder (Szigetköz kegyura) teljes egészében magára vállalta. Gyülekezetünk 1895-ben Kiss Lajos téti segédtanítót meghívta tanítói állásra. Kiss tanító úr 1933. évi nyugdíjazásáig szent elkötelezettséggel és lelkesedéssel tanította gyülekezetünkben generációk egész sorát. Akik élnek még tanítványai közül, nevét ma is tisztelettel emlegetik. Kiss Lajos nyugalomba vonulása után Lajos és Margit nevű gyermekei töltötték be édesapjuk hivatalát az államosításig (1947). Tiszteletadással kell meghajtanunk fejünket Schrikker László emléke előtt is, aki helybeli földbirtokos, gyülekezeti felügyelő és iskolánk patrónusa volt. Jóvoltából készült el 1905-ben az új, tágas, világos, a kor igényeinek megfelelő iskola. Régi vágya volt az újfalusi evangélikusoknak, hogy templomot építsenek. Ez a szándék 1942-ben elemi erővel tört fel a hívek szívéből. Sajnos a háború szele és a pénzromlás meghiúsította a terveket. Az államosítások idején a kis evangélikus közösséget megfosztották iskolájától és a tanítólakástól. 1949-ben újra fellángolt a templomépítési kedv. Egyházmegyei gyűjtés és helyi áldozatvállalás nyomán szeptember 18-án mellmagasságig értek a falak. Mire a tél beköszöntött, már kész volt a tető is. 1950. június 25-én Túróczy Zoltán püspök avatta fel a templomot. Az újfalui evangélikus templom külseje felszentelésekor még vakolatlan volt, néhány év elteltével azonban a gyülekezet gondoskodott a falak bevakolásáról. 1954-ben árvíz pusztított a faluban, amely nem kímélte Isten házát sem. Ma is meglátszik a templom elöl levő padjain a víz magasságának nyoma, szintjének magasságát a templom falán márványtábla is őrzi. Kárt azonban nem tudott tenni az épületben az áradat. A szószékről rendszeresen a mindenkori győri lelkészek, püspökök, esperesek hirdették Isten igéjét. Prédikált e falak között Túróczy Zoltán és Szabó József püspök, Kovács Géza, Bödecs Barnabás és Ittzés Gábor, Tekus Ottó és Plachy Lajos, Bárány Gyula esperes, Ittzés János püspök és Lackner Pál, a későbbi tábori püspök. Evangélikus istentisztelet az Mi-en Október 7-én, a Szentháromság ünnepe utáni 18. vasárnap 11 órától istentiszteletet közvetít a Magyar Televízió Mies csatornája Győrújfaluból. Igét hirdet Szemerei János püspök. 1991-ben a közösség visszakapta a korábban államosított iskola és tanítólakás épületét, ezeket nemrég felújították. Hasznosítására komoly erőfeszítések történnek. Végleges funkciójának megtalálása a jelen és jövő feladata a gyülekezetben. (2005-ben jelent meg magánkiadásban Jakus György és Tóth Péter munkája, a Győrújfalu és az evangélikus gyülekezet története című, 391 oldalas kötet. Hozzáférhető például a Győri Evangélikus Egyházközség Levéltárában.) ■ Jánosa Attila Istentiszteleti rend • 2012. szeptember 30. Szentháromság ünnepe után 17. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Lk 14,1-11; Ézs 49,1-6. Alapige: Ef 4,11-16. Énekek: 446., 265. Budavár, I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Johannes Erlbruch; de. 11. (úrv.) dr. Agod Anett; du. 6. Balicza Iván; Fébé, II., Hűvösvölgyi út 193. de. 9. ; Sarepta, II., Modori u. 6. de. 3/411. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Gálos Ildikó; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (őszi hálaadó) Horváth Ferenc; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. to. Solymár Péter Tamás; Deák tér, V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv., kantátazenés istentisztelet) Gerőfiné dr. Brebovszky Éva; du. 6. (orgonazenés istentisztelet) Cselovszky Ferenc; Fasor, VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (angol nyelvű, úrv.) Scott Ryll; de. 11. (úrv.) Aradi György; du. 6. (teremtés ünnepi liturgia) Pelikán András; Józsefváros, VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Románná Bolba Márta; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Románné Bolba Márta; Ferencváros, IX., Gát u. 2. (katolikus templom) de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; du. 6. (vespera) Rozs-Nagy Szilvia, liturgus: Muntag Lőrinc; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. dr. Blázy Árpádné; de. fél 11. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; du. 6. (vespera) dr. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) dr. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) dr. Agod Anett; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; Angyalföld, XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Grendorf Péter; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 73. (nagytemplom) de. 10. Ponicsán Erzsébet; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Rózsalevél u. 46. de. fél 11. Halász Alexandra; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Halász Alexandra; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Nagyné Szeker Éva; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kovács Áron; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Kovács Áron; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Martti Pitkänen; Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Martti Pitkánen; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Éva; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Éva; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Hokker Zsolt; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Pilisvörösvár (református templom) du. 2. (úrv.); Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. dr. Lacknerné Puskás Sára. Összeállította: Boda Zsuzsa Ökumenikus püspöktalálkozó Kairóban - kopt keresztények körében ► A Nílus csendes partján, tízemeletes szállodában talált alkalmas terepet a Fokoláre Mozgalom római központja az ez évi, 31. ökumenikus püspöki konzultáció megrendezésére. A 2011. tavaszi egyiptomi forradalom korántsem ért véget. A jelenlegi vezetés száz nap haladékot kért a legfontosabb változások bevezetésére, s ezzel egy rövid időre biztosította a nyugalmat. Időközben az Amerikában élő, kopt vallású filmrendező Mohamed prófétát, illetve híveit sértő módon ábrázoló alkotása váltott ki felháborodást iszlám körökben. Az amerikai követségek előtt szerte a világon tüntetésekre került sor, amelyeknek halálos áldozatai is voltak. Tény, hogy az Egyiptomban élő koptok mélyen elítélték emigrált honfitársuk alkotását, és az arab tüntetők mellé álltak. Ezen idő alatt - a hetvenedik nap tájékán - találkozhattak a huszonkét országból érkezett püspökök, nyolc felekezetet képviselve, összesen harmincnyolcán, köztük hét evangélikus püspök. (Először volt köztünk a svájci református egyház tanácsának elnöke, Gottfried Locher.) A konferencia témacíme így hangzott: A másikkal szeretetben találkozni. A másik én vagyok. Hogy milyen események váltják fel a viszonylagos nyugalmat, azt ma még senki sem sejti. A szinte közlekedési lámpa nélküli városban minden sarkon rendőrök vigyáznak a rendre és az ott lakók életére. (Megtisztelő volt számomra, hogy hazánk egyiptomi nagykövete, Kveck Péter otthonában fogadott ünnepi ebéden.) Az ország általános helyzetéről Adel Zaky alexandriai püspök számolt be, a főtémáról Maria Voce, a Fokoláre olasz elnöke szólt, míg helyettese, Giancarlo Faletti mindezt ökumenikus perspektívában elemezte. Anglikán, ortodox, evangélikus és metodista referátum gazdagította a közös gondolkodást. A megélt hit gyümölcse a szeretet - hangzott el. - Ha ez hiányzik egyéni és egyházi életünkből, hitelét veszíti ünneplésünk és liturgiánk, amelyből paradox módon Krisztus igéje és szentségi jelenléte által mégis meríthetünk. A vallásközi dialógus alapja a spiritualitás címmel Giuseppe Scattolin római katolikus professzor tartott elgondolkoztató előadást. A konzultáció során magam is rövid beszámolót tartottam a budapesti Geniest ünnepségről és hazai egyházaink ökumenikus elkötelezettségéről, benne evangélikus egyházunk összekötőhíd-szerepéről. Az együttlétet naponként másmás felekezetű istentisztelet gazdagította. Egymás liturgikus hagyományának mélyebb megismerése jó alkalmat kínált a közös istentiszteleti elemek hangsúlyozására, amely a másik tradíciójának megbecsülésében juthat kifejezésre. Az ma már teológiatörténeti tény, hogy katolikus testvéreink anyanyelven végzett igehirdetése a misén a protestáns egyházak felismerése nyomán vált gyakorlattá, míg az úrvacsora nagyobb megbecsülése és gyakoribb ünneplése a római tradíció hatásának következménye a reformáció egyházaiban. Az ez évi találkozó jó alkalomnak bizonyult az egyiptomi kopt ortodox keresztény egyház közelebbi megismerésére. A hatalmas kopt pápai templomban az érsek („pápahelyettes”) másfél órás előadásában vázolta egyházuk múltját. A kopt egyház - melynek történelme során sok-sok vértanúja volt - a hagyomány szerint Márk evangélista szolgálata nyomán jött létre. A legősibb tradíció hordozója, számtalan keresztény ereklyével. Őrzi a szerzetesi életforma áldását a meditációban, az egyszerű életvitelben. Egyiptomban tízmillió kopt keresztény él a nyolcvanmillió iszlám hívő mellett. A vasárnapot pénteken, esetleg szombaton tartják, mivel az iszlám többségű országban ezek a munkaszüneti napok. A kopt-muszlim - részben - vallási feszültség sajnos az utcán is érzékelhető. Ettől függetlenül vasárnap is van istentisztelet a keresztény templomokban szerényebb létszámú látogatottsággal. Részt vettünk egy arab hívekből verbuválódott református gyülekezet karizmatikus istentiszteletén - a fiatalok ének- és zenekara meggyőző erővel hirdette a Krisztushoz tartozás örömét. (A 19 milliós fővárosban német ajkú evangélikus egyházközség is szolgál, itt éppen lelkészváltás zajlott.) Erőteljes Kairóban az anglikánok jelenléte; csütörtök este nagy létszámú gyülekezet vett részt az arab és angol nyelvű istentiszteleten. Igazi kuriózum a kopt római katolikus egyház, amely keleti imádságokkal vegyes liturgiával tartja hűséggel életben a nyugati egyház hagyományos értékeit. Istentiszteletünkön tizenkét püspök celebrált... Az Anba-Bishoy kolostor megtekintése után - a fővárostól mintegy száznyolcvan kilométerre - meglátogattuk az Anafora (felemelkedés, menedék) nevű ortodox ökumenikus központot. Fiatalok éneke és tanúságtevő kórusa fogadott, a közelmúltban épült új templomban Anba Tomas püspök kalauzolt bennünket. A központ zarándokhelyként is működik, ahová szívesen érkeznek a kopt testvérek elcsendesedésre, meditációra. Afrika legészakibb országa, a Nílus folyó jobb és bal partján élő - többségében ma már arab - lakossággal sajátos módon emlékeztet egyszerre a bibliai eseményekre és a Krisztus születése előtti ősi kultúrára. Hiszen ide hozták az ősatya, Jákob legkedvesebb fiát, Józsefet rabszolgaként, miután a reá féltékeny testvérei jó pénzért eladták. S aztán ő lett a nagy szárazságot követő éhínségben rokonsága megmentője, miután a fáraó udvarában első emberként szolgált. Nem állt bosszút testvérein, hanem megbocsátott nekik. De a választott nép negyven évig fogságban is élt Egyiptomban... És ide menekült Mária és József is az újszülött Jézussal a gyermekgyilkos Heródes haragja elől. Nem lehet ezt a rövid tudósítást befejezni anélkül, hogy ne szóljunk a gízai piramisokról és a szfinxről. Kairótól délnyugatra találhatók, lényegében a főváros peremén. A Kheopsz-, a Khephrén- és a Mükerinoszpiramis a szfinxszel az ókori világ hét csodájának egyike. Méretük lenyűgöző, méltán hirdetik az építésük idején elfogadott nézetet: „Mindenki egyért, aki a csúcson van.” Ma a fordítottját reméljük: mindenki tegyen valamit az egy rászorulóért. Miért voltunk Kairóban? Jelezni kívántuk sok szenvedést megélt kopt keresztény testvéreinknek, hogy velük vagyunk életük e nehéz szakaszában. Nemcsak imádkozunk, de az egyház kapcsolatrendszerében teszünk is értük. Kifejezésre akartuk juttatni ugyanakkor mohamedán embertársaink számára, hogy nyitottak vagyunk a párbeszédre. Bár hívtuk és kértük őket erre, ez a dialógus most sajnos elmaradt, okainak ismertetése meghaladná ennek az írásnak a terjedelmi kereteit. Miért mentünk mégis Kairóba? Jelezni kívántuk, hogy az ökumené sokak által alaptalanul kritizált mai időszakában is lehet együtt elcsendesedni, imádkozni, egymást elfogadni s szeretetben megélni a Krisztushoz tartozást. Biztatni akarunk mindenkit, hogy a maga lakóhelyén és gyülekezetében vegye komolyan Jézus igéjét: „Arrólfogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást’.’ (Jn 13,35) ■ D. Szebik Imre nyugalmazott püspök
