Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)

2012-09-30 / 39. szám

12 ■m 2012. szeptember 30. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet PALACKPOSTA „Merre rendelte menned?” „Többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodród­nak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkod­va növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus” (Ef 4,14-15) Gyermekkor, felnőttkor. Kiskor, nagykor. Tanulás, pályaválasztás, hivatás, küldetés. A ré­gi kérdés: mi leszel, ha nagy leszel? Tűzoltó? Ka­tona? Juhász?... Ezen tűnődünk gyermekko­runkban. A bátyám például mindig tudta, én csak nagy sokára jöttem rá. Tanítványaimat is sokszor kérdezem, pláne az idősebbeket, így a tanév elején, a későbbi to­vábbtanulás irányát már nagyjából előre jelző fakultációválasztások napjaiban: tudjátok-e már, hogy a gimnázium után merre, hogyan to­vább? Kikristályosodott-e valami a nyár során? Ezek az évek a nyugtalan út-, hely- és külde­téskeresés évei. Sokszor még főiskolai, egyete­mi éveink alatt is ide-oda hányódunk és sod­ródunk, nemegyszer tévutakra. A számtalan le­hetőség közül nehéz választanunk. Melyik iskola és szak komoly, melyik komoly­talan? Melyik mögött van valódi tartalom, és melyik nem több agyafúrt blöffnél: szép csen­gése, jó hangzása mögött csak a nagy semmi? Hallgassunk-e apánk, anyánk tanácsára? Ami nagyapánknak, apánknak ment, megy-e nekünk is? Vigyük-e tovább a családi hagyományt? Vagy tán épp az a tévút, ha nem visszük tovább? Jó-e nekünk is az, ami a többieknek jó? Van-e értelme a diplomahalmozásnak? Mélyítsük el tudásunkat, vagy inkább a több területre rálát­ni segítő, felszínesebb ismereteinket szélesítsük? De sok, de nehéz kérdés! A legfontosabbak még így is hátravannak: Boldog és elégedett emberek lennénk-e azon az úton, amelyet választunk? Szinkronban lennének-e az Úristen életünkre vonatkozó ter­vével a terveink, céljaink? Miről látjuk ezt, ha igen, s miről, ha nem? Sokat emlegetem e kérdésben Babits Szim­bólumok című versét - „...minden vágyad az Isten szava benned / mutatva, hogy merre ren­delte menned” - és az önismeret fontosságát. Vonzalmaink, hajlamaink, „húzásaink” ügyes­ségünk, tehetségünk bizonyos tantárgyak, té­mák, feladat- és tevékenységtípusok terén, vi­szolygásaink és ügyetlenségünk más tárgyakat, témákat és feladatokat illetően az Úristen egy­értelmű útjelző táblái az életünkben. Hiába hangzik és fizet jól egy adott út, szak vagy szakma - ha hiányzik hozzá a hajlam, a vonzódás, a lelkesedés, ha csak vért izzadva megy, ha hiányzik közben a „flow”, ha nem ra­gad magával, nem tölt el örömmel, ha nem ajándékoz meg a megnyugtató „helyemen va­gyok” tudattal, ha stresszel és megbetegít, ak­kor ne menjünk arra, ne menjünk tovább azon az úton, mert az számunkra hamis út, tévút! A nekünk rendelt, hozzánk illő út ismérve az, hogy azon örömmel és tárgyunk, foglalko­zásunk iránt érzett őszinte, elfogult, rajongó szeretettel, üde és egészséges lélekkel járunk- miközben rengeteget dolgozunk, áldozunk és fáradozunk. Rengeteget. Ahhoz ugyanis, hogy utunkon ne csak örömmel és szeretet­tel, de az igazsághoz is ragaszkodva haladjunk- hogy tárgyunk, tudományunk, szakmánk igazságainak, szabályainak, tanításainak iga­zi és lehető legteljesebb megismerésére eljus­sunk -, rengeteg tanulás és munka, áldozat­­vállalás, nagy szorgalom, rettenetesen sok be­fektetett idő és energiák szükségesek. Máshogy nem érdemes. Krisztus - a fej - ebben, az igaz küldetésbe­töltésben is követendő példaképünk. ■ Magyarkúti Gyuláné Tóth Katalin Névjegy: Magyarkúti Gyuláné Tóth Katalin A Deák Téri Evangélikus Gimnázium iskolalelké­sze vagyok. OSZTOZÓ Klasszikusok nyomában három város Nemzetijében »AZ OVISOK MÉG TUDJÁK, HOGY A TESTMOZGÁS ÖRÖM« Falmászás, síelés, tollaslabda, kirándulás - a sport mindenkié ► A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kol­légium diákjai számára minden adva van ahhoz, hogy ked­vükre sportolhassanak, élvezzék a mozgás örömét. Akár tanórán, akár szabadidejükben teszik ezt, akár verseny-, akár tömegsportot művelnek, nyitott kapuk, remek test­nevelők, kitűnő tárgyi feltételek várják őket. Nem varázs­ütésre jött létre mindez, az intézmény már a nyolcvanas évektől azon munkálkodik, hogy kulturált, szakszerű sportos környezetet biztosítson az itt tanulók számára. Mert ők már régóta vallják, hogy a sport mindenkié - vagy min­denkié kell, hogy legyen. Jótékony hatásairól Ónodi Sza­bolccsal, a középiskola testnevelés-földrajz-biológia sza­kos igazgatójával beszélgettünk. Miután a vénasszonyok nyara is lecseng, és egyre többször ködösek a hajnalok, szürkék a nappalok, és esősek az esték, talán te is többször veszel könyvet a kezedbe. Ezúttal vi­szont arra biztatunk, hogy az iskolában is megismert klasszi­kusokkal ne csak az olvasófo­teledben ülve, hanem a színhá­zakban is ismerkedj! Budapesten a Nemzeti Szín­ház Vörösmarty Mihály csoda­világba kalauzoló művét, a Csongor és Tündét tűzte műso­rára (képünkön). Már önmagá­ban a történet is tele van ellent­mondással. Ahogy a darab szi­nopszisában olvassuk: korabeli ponyva, zsebben elférő love story, amely a legősibb, legmé­lyebb népmeséi motívumok­ból építkezik. Ebből faragott a költőóriás igazi klasszikust. A központi kérdés is ellentmon­dás: beteljesedhet-e egy em­ber és egy tündérlány szerelme? Ezt a mesét adja tovább a Nem­zeti Színház társulata nekünk, 21. századi nézőknek 21. száza­di színházi eszközökkel. A teátrum szerint az elő­adás igazi kihívás lesz a színé­szeknek, és ritkán látott szín­házi csemege a közönségnek. A premiert október 6-án tart­ják a színház Gobbi Hilda Színpadán, majd októberben még négyszer gördül fel a füg­göny a Vörösmarty-mű előtt. A19. század másik költőóri­ásának, Petőfi Sándornak talán legismertebb műve a János vi­téz, amelyből Kacsóh Pongrác írt daljátékot. A mű már az ős­bemutatón óriási sikert aratott, és egymás után százhatvanöt­­ször játszották, ami egyedülál­ló volt a korabeli színházi élet­ben. A zenés játék kottájából félmillió példányt adtak el. Ha úgy döntesz, hogy jegyet vál­tasz a Pécsi Nemzeti Színház előadására, ne lepődj meg, ha a darab zárórésze nem lesz azonos az általános iskolában megismert történettel. Bako­nyi Károly, a librettó szerzője ugyanis más befejezést adott Jancsi és Iluska szerelmének. Hogy a románc a színpadon beteljesül-e, most nem áruljuk el - ülj be a nagy múltú szín­ház egyik páholyába! John Steinbeck amerikai re­gényíró-novellista 1937-ben vetette papírra az Egerek és em­berek című történetet, amely­nek színpadi változatáért Pu­­litzer-díjat kapott a később irodalmi Nobel-díjjal is kitün­tetett szerző. A történet két vándormunkásról, szegény napszámosról szól. George és Lennie együtt próbál boldogul­ni, munkát találni. Kapcsolatu­kat meghatározza, hogy Len­nie értelmi fogyatékos, kis­gyermekként él és gondolko­dik. És hogy hol van az egér? Lennie zsebében: egy döglött állatot tart magánál. Mindent szeretget, cirógat ugyanis, ami puha és jó tapintású. Vajon hogyan boldogul a két barát? Sikerül-e a közösen tervezett tanyát megvásárolni­uk, ahol boldogan élhetnek? És egyáltalán, hová vezet egy sérült és egy fürge észjárású ember barátsága? Megtudha­tod szeptember 29-én vagy októberben a tíz előadás vala­melyikén a Szegedi Nemzeti Színház Kisszínházában. ■ Jenő- A szülők arról panaszkod­nak, hogy nem tudják rávenni a gyerekeiket egy kis testmoz­gásra, arra, hogy szakadjanak el a számítógéptől. Ha a moz­gás olyan nagy öröm lenne, megtennék maguktól is, nem?- Korunkban már nem­igen. Ez teljesen újszerű prob­léma. Az előző generáció még nem ült ennyit a televízió előtt, számítógépe sem volt ennyi embernek. Ezek az esz­közök olyan vizuális élmé­nyeket kínálnak, amelyek fe­ledtetik a belső igényt a moz­gásra. Pedig a késztetés ben­nünk van. Figyeljünk csak meg egy óvodást. Miközben be­szélünk hozzá, vele, egy per­cig nem tud nyugton marad­ni, pattog ide-oda, hatalmas a mozgásigénye. Boldog, örül, ha futkározhat.- Aztán ezt hallja állandó­an: „Maradj nyugton!”- Az iskolarendszerbe be­kerülve a kicsik négy-öt, majd hat-hét órát kénytelenek vé­gigülni, szinte alig mozoghat­nak. A természetközeli né­pek a gyermekek mozgásszük­ségleteihez igazítják a kép­zést, ellentétben az úgyneve­zett civilizált világ népeivel. Nálunk az emberi kényelem­hez, nem az élettani adottsá­gokhoz passzítják az oktatást. Pedig ösztönösen mindenki tudja, hogy mi a jó a testének, mi válik előnyére. Épp ezért örülünk, hogy amivel mi már évtizedek óta próbálkozunk, arra most törvényi lehetőség van. Jó, hogy a mindennapos testnevelés révén segíthetünk kielégíteni a biológiai igénye­ket, s az is remek, hogy sok szabadidős sport is bekerült az iskolai oktatásba.- Tizen-, húszon-egy néhány éve falun, de még városon is az volt a menő, aki a legügyeseb­ben mászott fára, rúgta a bőrt, építette a legpöpecebb ban­kit; a lányok többek közt ugró­köteleztek, nem is akármilyen szinten - hogy csak a legegysze­rűbb és leghétköznapibb moz­gásformákat említsük. Nem is volt annyi rossz tartású, al­lergiásgyerek, mint napjaink­ban.- Hosszú lenne felsorolni, hova vezethet a mozgássze­gény életmód, különösen, ha már fiatalkorban elmaradnak a megfelelő ingerek. Például a csontozat nem fog megfelelő­en fejlődni, ebből pedig szá­mos mozgásszervi elváltozás adódhat, többek között ge­rincferdülés. Ez pedig a belső szervekre is kihathat, érint­heti a keringést, ami fulladás­sal, szívbetegséggel járhat. A kevés mozgás nem erősíti meg vagy épp legyengíti az im­munrendszert, ezáltal nagyobb az esélye az allergiának, az asztmának. Eddig időskori be­tegségnek tekintették a cu­korbajt, de ez a kór is egyre fi­atalabbakat támad meg, ami­ben szintén nagy szerepe van az ülő életmódnak, az iskolai tanórák magas számának, a te­levízió és a számítógép előtt töltött rengeteg időnek.- Ajaj, ez nagyon rémisztő. Beszéljünk arról is, mit kapunk cserébe, ha eleget mozgunk.- Röviden: egészséges életet. Az előbb felsoroltak ellentétét. Az erős csontozat helyes test­tartást eredményez; kicsi az esélye, hogy kóros mozgás­­szervi elváltozásaink lesznek. A tüdő erősödik, az immunrend­szerünk megfelelő lesz, így az allergia, az asztma jó eséllyel nem alakul ki. A cukorbetegség mozgásgazdag életmóddal megelőzhető, illetve ha már kialakult, jól karbantartható. A kezdeti izomláz megszű­nik, átáll a szervezet. Mérhe­tő, pozitív változások mennek végbe fizikumban és lélekben egyaránt. A mozgás segíti a fi­nommotorikus képességeket, így az íráskészség kifejlődését, ami ugye nem mindegy az írás elsajátításakor. Nagyon tanulságos ered­mények születtek különféle vizsgálatok során. Pont az írástanulásnál mutatták ki, hogy a kertes házban élő gye­rekek, akik kedvükre játsz­hattak a szabadban, könnyeb­ben tanultak meg írni. Aztán az autóvezetés. A statisztika azt mutatja, hogy a zárt közeg­ben, például emeletes házak­ban felnövő fiatalok, akik többnyire a számítógép előtt ülnek, kevésbé tudnak több mindenre koncentrálni. Nehe­zen oszlik meg a figyelmük az út, a jelzőtáblák és az autó ve­zetése között.- Mindegy, milyen moz­gást, sportot űz a gyerek, a fi­atal?- Ha életmódról beszélünk, akkor mindegy. Az a lényeg, hogy mozogjon, sportoljon, és teljék benne öröme. Nagyon egyszerű példa: gimnáziu­munkban nagyon nagy nép­szerűségnek örvend a „Ki tud többet futni?” megmérette­tés. A lényege az, hogy az at­létikai pályát ki tudja a legtöbb­ször körbefútni. A száz kört fu­tók pólót kapnak, ámit büsz­kén viselnek. Van, aki százhet­ven kört fut le pár óra alatt. ■ V. Gánszler Beáta Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit PÁLYÁZAT - VALLOMÁSOK A BIBLIÁRÓL A reformáció ünnepét megelőző vasárnapot bibliavasárnapnak is nevezik egyházunkban, ezért terveink szerint az október 28-ai Evangélikus Élet ifjúsági oldalának is ez lesz majd az egyik témája. Szerkeszd velünk az oldalt! Várjuk rövid írásodat, vallomásodat arról, szerinted miért a Biblia a könyvek könyve. írd meg nekünk, miként változtatta meg az életedet a Biblia rend­szeres olvasása, fogalmazd meg, másokat hogyan buzdítanál a testamentumok lapozgatá­sára, vagy gyújtsd csokorba, milyen érveid vannak a Szentírás mellett! A pályázatra 16-24 év közötti evangélikus fiatalok írásait várjuk, pályázónként egy írást. A pályaművek terjedelme szóközökkel együtt nem haladhatja meg a kétezer karaktert. Beküldési határidő: október 15., hétfő éjfél. A pályaműveket a következő e-mail címekre (egyidejűleg mindkettőre!) kérjük elküldeni: evelet@lutheran.hu és zs.v.judit@gmail.com. A megjelent pályaművek szerzőit a Luther Kiadó egy-egy kötetével ajándékozzuk meg!

Next

/
Thumbnails
Contents