Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-09-30 / 39. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2012. szeptember 30. » 5 Ars Sacra Óbudától Kőbányáig - evangélikus templomok éjszakája * Az Ars Sacra fesztivál 2 012, azaz a szakrális művészetek hete szeptember 15-től 23-ig várta egyházbarát programokkal az érdeklődőket. A fesztivál keretei között szervezték meg - immáron harmadszor - a nyitott templomok éjszakáját. De nem csupán a templomok tárták ki 15-én kapuikat: elfeledett parkok, bevehetetlen várak, kihalt temetők is megnyíltak, az Ars Sacra világi testvére, a kulturális örökség napjai ugyanis szintén ez idő tájt zajlottak. Kereszt(be)utak a városban „Hagyja, hogy vigye a kultúra örvénye!” - invitálja kissé patetikusan olvasóit a Fidelio programfüzet. Bár meg kell hagyni, van ebben az „örvényben” valami. Gondoljuk csak el, hatszázötven különböző helyszínen várták a látogatókat ezen a hétvégén, hatszázötvenfelé indulhattunk. Ha vidékre - Egyházaskozárra, Jánossomorjára vagy épp Nagytarcsára - nem állt is módunkban utazni, keresztbe-kasul bejárhattuk Budapestet. Buda polgári macskakövein, a Duna-parton vagy épp a Városliget berkeiben könnyen visz a láb, könnyű a szív. Könnyen odacsapódunk, könynyen szóba elegyedünk, vitába bonyolódunk, hisz ezért jöttünk: közvetlen kapcsolatot létesíteni a kultúrával, mely kapcsolat a hétköznapokban jellemzően a virtuális térre szűkül. Az örökségfesztiválon első kézből tudhatunk meg olyan információkat, amelyekhez másképp csak a legelvetemültebb autodidakták juthatnak hozzá. Hányszor mentünk már el ez előtt az épület előtt, és fogalmunk se volt, kik hozták létre, milyen körülmények között, milyen céllal. Áll az nélkülünk is. Sőt állt, és minden bizonnyal túl is fog élni bennünket... Amint viszont foglalkozni kezdünk valamivel - lett légyen személy, tárgy vagy fogalom -, az egyre fontosabbá válik számunkra. Kapcsolódunk hozzá. Ha tetszik: megszelídítjük. Az ismerős látványra újra rácsodálkozunk, s miután „bevettük” új minőségben áll előttünk: most már van hozzá közünk. így lehet a komoly-komornak tűnő Akadémiából jó barát - egy rendszeres visszatérésre késztető olvasójeggyel meg is pecsételhetjük ezt a barátságot -, egy sarokból „a” sarok, templomból imahely, szürke kiskocsmából mulató. Benépesül egy kőrengeteg azzal, hogy történetét megismerjük. Hisz minket, magunkat is történeteink éltetnek, hát még egy kevéssé lélegző, csupán emberi alkotást! Cseh Tamás után szabadon sokan állítják, Budapestet csak igazi, időtlen csavargással tehetjük magunkévá: végig a Lövölde téren, a Lánchídon, a Széna téren át... Nem túlzás tehát az „örvény” szó használata a fesztiválok széles kínálatára értve, várnak a terek - szakrálisak, szekulárisak, populárisak egyaránt -, és ha nyitott szívvel megyünk, megnyílnak nekünk, megelevenednek letűnt korok, régi arcok, hajdani hangulatok... Lutheránus zarándoklat egy kora őszi éjszakán Józsefváros, Kelenföld, Kőbánya, Óbuda, Budafok, Budavár, Csillaghegy. És persze a vidéki evangélikus helyszínek: Fót, Maglód, Nagytarcsa, Telekgerendás. Meg azok, amelyek kevéssé hirdették magukat, de kitárták a kapukat. Idén egyházunk is aktívan részt vett a nyitott templomok éjszakáján, illetve azon túl is, az „örökségvasárnapon” és a szakrális művészetek hetén. A középkori Óbudát bemutató, kiadós romfelfedező túra után jólesik gondolatban nem egykori fürdőket, laktanyákat rekonstruálni, hanem mondjuk egy színes üvegablakon megpihentetni szemünket. Egész nap várta a látogatókat az („újkori”) ablakaira különösen is büszke óbudai evangélikus templom. Kivetítőn meg lehetett tekinteni a történetéről szóló húszperces kisfiámét, a mesélő a helyi lelkész, Bálintné Varsányi Vilma. Érdekes például, hogy egy nem épp evangélikus jelképként számon tartott kakas is ül a templom homlokzatán, amely az éberséget hivatott szimbolizálni. Ez az éberség vonatkozhat a templom viszontagságos történetére is: 1944-ben kiégett, és habár két év múlva már használni tudták, a teljes felújítás csak 1996-ban fejeződött be. A kazettás mennyezet és az óriás tölgyfa kereszt árnyékában az egymást kétóránként váltó fogaAz óbudai evangélikus templom dóbizottság - dr. Győrfi Károly felügyelő vezényletével - készséggel válaszolt a film kapcsán felmerült kérdésekre, és ajánlott lelki épülést szolgáló könyveket. A 86-os busz Óbudáról Kelenföldre szállítja a megszállott lutheránust. Újbuda egész más vidék, egész más hangulat. A kelenföldi templom nagyobb, mint az óbudai, és talán kevésbé családias. Az oltárkép a hitetlen Tamással és később a zsoltáréneklések viszont nagyon is személyessé teszik a találkozást. Az Ybl-díjas Pazár Béla tudományos hangvételű építészeti előadása után lehetőség nyílik föntről, az orgona mellől is megszemlélni a templombelsőt, sőt a toronyba is felmászhat, aki bírja az ingatag fatákolmányokon való közlekedést. Gyerekek, idősek egyaránt nekiveselkednek, másznak a félhomályos terekben, mikor egy lépcsőfordulóban összezsúfolódnak, udvariaskodnak, mosolyognak. A harangon túl már kissé szürreális a kirándulás a madártetem-maradványokkal, harisnyaszaggató kiszögellésekkel. Aki ide is felmerészkedik, az csöppnyi rácsos ablakokon át túlláthat Újbudán, épp lemegy a nap... A My Friends négytagú vokál tanácsterembéli kedves előadása után „Én édes idvösségem” címmel mozgóképes és zenei Szenczi-zsoltár-feldolgozásokkal találkozhattunk. Grunwalsky Ferenc filmetűdjeiben erős metamorfózison megy át - a kevésbé színházbarátoknak - az Üvegtigrisből ismert „Csoki” azaz Csuja Imre. A kelenföldi vásznon hol panaszos, hol haragos, de mindenképpen komoly, hithű szerzetest játszik, gyertyalángot fújva szaval, vagy perel a Mindenhatóval. A kisfilm előtt és után zsoltármegzenésítéseket hallhatunk Károly Edit és a Custos Viol Consort előadásában. Az est zárásaként orgonás imaóra következik, Pál Diana és - Bence Gábor vezetésével - a Fővárosi Protestáns Kántorátus szolgál. Mindeközben a kőbányaiak is nyitott ajtóknál orgonáinak - dr. Kinczler Zsuzsanna, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docense és Görög Zoltánná, a helyi kántor tart koncertet -, majd a Cantate Domino kórus hangolja át a közönséget meditációs hangulatból hallelujázósba. Aki nem ismerős erre, annak irányadó lehet a templom jellegzetes tornya, főleg esténként, mikor átszűrődik kereszt formájú ablakán a benti fény. Beesik az ember, aztán az elébe jövő nyájasságtól meg ámulatba esik. Igés kártyát húzhat, nem csak magának, az egész családnak, aztán a programokról is bőséges információt kap, taizéi imaóra után zsíros kenyeres agapé, majd kőbányai templomtúra várja. A pincébe díszkísérettel mehettem. Bent néma csend, Ecser Réka, a kőbányai ifi lelkes tagja épp az alaposan átélt „Feszítsd meg!” mondat után tart szünetet. Középen asztal, rajta gyertya, félkörben ül a hallgatóság. Réka mellett Regős Mátyás. Felváltva szavalnak. Nem csupán az egyházi viszonylatban talán már elkoptatott Ady-, Pilinszky-, Reményik-sorokkal érkeznek, Nemes Nagy Ágnes, Szilágyi Domokos, Kányádi Sándor, Petőcz András és Kertész Eszter istenes versei is szerepelnek a repertoárban. Az oltár köré kör alakban építkező templomban a kései istenes óra is kerekebb, a tér is segítségünkre van a testvéri közösség megélésében. Kár, hogy a Harry Potter-beli „hoppanálás” technikáját nem tudja alkalmazni a szombat esti zarándok, szívesen megnézte volna ugyanis, hogyan alakult az együttlét Budavárában, ahol Völgyessy Szomor Fanni dalai, és Csillaghegyen, ahol pedig Ted Hughes Prométheusz-versei - Lázár Júlia fordításában - szólaltak meg... És persze szívesen meghallgatta volna Foton az Abel Concerts barokk muzsikáját, Nagytarcsán pedig a Korál-sziget koncertjét is... ■ Kinyik Anita Titkos terek az Üllői út 24.-ben A nyitott templomok éjszakája után nappal is folytatódott az áhítatos programsorozat. Egyházunk országos központjában, az Üllői út 24.-ben szép számmal gyülekeznek a józsefvárosi, eleddig eldugott gyülekezet székhelyének felkutatására. Lila ruhás ifjú hölgy libben be kerékpáron, Románná Bolha Márta. Ő itt a lelkész augusztus óta. Az épület látszólag csak a kutatóknak lehet érdekes, a felirat tanúsága szerint ez az Evangélikus Országos Levéltár. Már az első lépcsőforduló után kiderül, sokkal többet rejt... A második emeleten találjuk a templomteret, melynek történetét Horthy Ákosnak, a józsefvárosi gyülekezet felügyelőjének előadásában ismerhetjük meg.Olyan fordulatokkal örvendezteti meg hallgatóságát, mint hogy „a tótok addig fúrták-faragták a gyülekezetei...” Látszik, szívügye a józsefvárosi evangélikusok sorsa. Az első emeletre ereszkedve veszi át az idegenvezető szerepét. A zöld teremben telepedik le a társaság (képünkön), majd ráveti magát a körbeadott százéves kódexekre. A régi lapoknak jellegzetes illatuk van, onnan mosolyognak ránk a Kossuth Nyomda jóvoltából 1905-ben könyvbe zárt, egykor illatos kisasszonyok arcképei... A könyvállomány egy szerencsés frigyből való: Podmaniczky Géza és Degenfeld Schomburg Berta házasságának öröksége. Kiskartali kastélyuk könyvtárának bútorzata is ide került, tudhatjuk meg a kiskartali karosszékekbe süppedve. Érdekes, hogy a könyvtár története egy időre összefonódott a az Evangélikus Teológiai Akadémia könyvtárának történetével, amíg az akadémia a mai helyére, a Rózsavölgyi közbe nem került. Hálaadás Szügyben ► Ünnepi istentiszteleten adott hálát szeptember 23-án a szügyi gyülekezet, miután befejeződött templomának külső felújítása. A három évig tartó renoválásra nemcsak esztétikai okokból volt szükség, hanem az épület állaga is indokolta. Az istentiszteleti szolgálatot dr. Fabiny Tamás püspök vezetésével Szabó András, a Nógrádi Egyházmegye esperese és a helyi lelkész házaspár, Blatniczky János Dániel és Blatniczkyné Hammersberg- Ganczstuckh Júlia végezte. A liturgiát hegedű- és énekkari betétek színesítették. Az igehirdetés alapjául Jeremiás könyvének 32,26. verse szolgált: „Én vagyok az Úr, minden élőnek az Istene. Van-e számomra lehetetlen?” Az Északi Egyházkerület lelkészi vezetője rámutatott: az ősök élő hiténél fontosabb, hogy az élők is minél intenzívebben bekapcsolódjanak a gyülekezet életébe, és ezáltal nekik is élő hitük legyen. Ez a kulcsa a gyülekezet megmaradásának, ahová mindenkinek meghívása van. Az istentiszteletet ünnepi közgyűlés követte, ahol a jelenlévők tájékoztatást kaptak arról a folyamatról, mely a templom megújulásáig vezetett. A gyülekezet lelkésze külön kiemelte, hogy a kivitelező cég rendkívül precíz munkát végzett, és a határidőket szigorúan betartotta. Szólt arról is, hogy a munka mindvégig jó légkörben zajlott, s a vállalkozás vezetőjével és munkatársaival testvéri, baráti kapcsolat alakult ki a hosszú együttműködés során. A felújítási munkák közel ötvennégymillió forintba kerültek, az összeg mintegy kilencven százalékát európai uniós forrásból sikerült előteremteni. A fennmaradó részt a gyülekezet, az egyházkerület és az országos egyház biztosította. Dr. Fábri György egyházkerületi felügyelő felhívta a figyelmet arra, hogy a felújítás sikere igazolja: a Magyarországi Evangélikus Egyház olyan közösség, amely a rendelkezésére bocsátott forrásokkal jól tud sáfárkodni. ■ Zsugyel Kornél
