Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)

2012-09-16 / 37. szám

2 -m 2012. szeptember 16. FORRÁS Evangélikus Élet SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 15. VASÁRNAP - PÉLD 16,1-9 Életközösségben Istennel Oratio oecumenica Megtartó Urunk! Köszönjük szava­dat, mellyel közeledbe hívogatsz minket. Olyan jó, hogy nálad mindig van „azután” hogy hozzád bármikor visszatérhetünk, eléd bármikor lebo­rulhatunk, te szeretettel fogadsz minket. Figyelmezz most is így kö­nyörgésünkre, kegyelmes Isten! Ma félelmeinket és örökös aggo­dalmunkat tartod elénk. Szeretnénk becsukni a szemünket, befogni a fü­lünket, előlük legszívesebben elme­nekülnénk. De minden hiába, azok úgyis velünk jönnek. Add, hogy most egy pillanatig szemébe merjünk néz­ni annak, ami leginkább aggaszt, amitől legjobban félünk. Jó lenne, ha a te szemed nézne vissza ránk abban, gondviselő Isten! Könyörgünk hozzád azokért, akik nincsenek tudatában annák, hogy magukon viselik alkotó kezed nyo­mát. Könyörülj azokon, akik napon­ta rongálják a maguk vagy a körülöt­tük élők egészségét, vagy bármily módon veszélyeztetik saját maguk, esetleg családjuk boldogságát. Könyörgünk azokért, akik elveszí­tették józan tájékozódóképességüket, s nélküled kóborolnak ebben a világ­ban. Hajolj hozzájuk atyai szereteted­­del, és újítsd meg rajtuk tieiddel kö­tött szövetségedet. Atyánk, könyörülj rajtunk, hogy ki tudjuk mondani hittel a nevedet, mert akkor megtelünk vigasztalással. És ez a vigasztalás kell a rászorulóknak, mert ez nem tőlünk jön, hanem tőled. Köszönjük, hogy Jézus Krisztusban mindenben gazdaggá tettél minket! Hadd álljunk meg a héten is ezzel a gazdagsággal, a te Lelked erejével és bölcsességével a rászorulók mellett. Betegágynál, csüggedt, fáradt, kiáb­rándult, útra készülő testvéreink mel­lett, amikor látjuk és érezzük, hogy fogy az élet. Kedves Atyánk! Köszön­jük, hogy egyetlen szón keresztül is tudsz üzenni nekünk. Könyörgünk hozzád azokért, akik másokat tartanak hatalmukban. Vess véget a számtalan elnyomásnak itt a földön! Taníts minket a te hatal­madból élni, oda visszatérni, hozzád hűnek lenni. Tedd meg és vidd vég­hez rajtunk mindazt, amit eltervez­tél, hisz te Úr vagy távol és közel. Engedd, hogy hűséges szolgáid maradhassunk mindvégig neked, aki gyermekednek nevezel minden em­bert a világon. Neki, aki gyermekként jött a világra, és a Megszentelőnek, aki a fiúság lelkét adja övéinek. Ámen. SEMPER REFORMANDA „Pál azt mondja: »Minden rossz gyö­kere a kapzsiság.« (íTim 6,io) Ennek igazságát olyan erőteljesen tapasztal­juk meg gyalázatos és gonosz korunk­ban, hogy talán egyetlen krónikában sem találni hasonlót. Mert tekints csu­pán arra az iszonyú, szörnyű gaztett­re, amit a kapzsiság a kártékony uzso­ra révén művel. Arra, hogy néhány fi­nom, értelmes és derék embert is annyira megszállott a kapzsiság ördö­ge és az uzsora démonja, hogy tuda­tosan és ép ésszel űzik a nyilvános uzsorát, és így szándékosan és szín­józanul imádják a mammon bálvá­nyát, szemtelenül fittyet hányva az is­teni kegyelemre és haragra.” M Luther Márton: Előszók az ószövetségi Szentírás könyveihez (Csepregi Zoltán fordítása) Lelki tételek, melyek a hívő, Isten rendje szerint élni, gondolkodni és érezni akaró emberek mindennapi já­tékszabályai. Érdemes minden egyes aforizmán elgondolkodni. Minőségi életet szeretnél élni? Leld meg azt a lelki forrást, amely megszentelő mó­don gazdagítja az életedet! Ennek egyik csodálatos lehetősége Sala­mon bölcs kijelentéseinek ez a köny­ve, miközben nem szabad elfelejte­nünk, hogy Salamon csak áldott esz­köz, Isten szócsöve számunkra. Az ótestamentumi bölcsességiro­dalom a Krisztust követni akaró em­ber számára olyan szent lelki kalauz, amely nagyon nagy segítséget je­lenthet az élhető emberi élet minden­napi valósága számára. Olyan alap­vető, szent igazságokat tartalmaz A példabeszédek könyve, amelyek meg­tanulása és begyakorlása a hétközna­pi életünk minőségének javítását nagyszerűen segítheti elő a Lélek vezetése által. Minden egyes kijelen­tés olyan mély szellemi igazságokat tartalmaz, amelyek nélkülözhetetle­nek a keresztyén életben. Nem pusztán szellemes aforiz­mák ezek a mondatok, vagy bölcs ta­nácsok, hanem Istennek olyan igéi, amelyek a kinyilatkoztatás részei, tudatosítandók a minőségi keresz­tyén életvitel számára. Ezek a kijelen­tések nem függetleníthetők Isten szent szándékától, hogy felismer­hessük megváltottságunkat és az örök életre való meghívottságun­­kat. Csak ebben az esetben az élő Is­tennel való szoros kapcsolatunkról van szó, az Istenhez tartozásunk megélése a feladat, az Istennel való életközösség a tudatosítandó. S eb-Ez a fontos mondat a liturgiában a kollekta imádság végén csendül fel. Sokak számára unalomig ismételve, sokak számára pedig már előre várt, biztos pontként, amely a változó ré­szek között az állandóságot, az is­mertséget, az otthonosságot jelenti. Az egész kollekta (= gyűjtő) imádság nélkülözhetetlen része a liturgia szent dramaturgiájának. Egyfajta összegzés és programbejelentés, for­dulópont és tartópillér. Most azonban koncentráljunk csupán erre a záradékként használt mondatra. Már ez is annyi kincset rejt magában, hogy megismerése e cikk kereteit messze meghaladja. Ezt a mondatot is érdemes kóstolgat­ni, ízlelgetni, elsajátítani, ismétel­ten mondogatni. S akkor reménysé­günk szerint feltárul a gazdagsága. „Imádkozunk, kérünk, könyörgünk Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel Isten!” Gyermekként mindig mérgelőd­tem: miért nem tudnak valami újat mondani, miért hangzik mindig ugyanaz a zárómondat hétről hétre, istentiszteletről istentiszteletre? Ma már szinte fizikai fájdalmat érzek, amikor olyan istentiszteleten va­gyok, ahol a feszes szerkezetű kollek­ta imádság helyett valami könnye­debb hangvételű, oda nem illő mű­ben az életközösségben primátusa az élő Istennek van, aki szánkba adhat­ja a mondanivalót, vizsgálja az éle­tünket, akinek a szeretete és a hűsé­ge létünk megtartója, alakítója, for­málója, üdvözítője. Ha egyetlen tétel köré szeretnénk kikristályosítani ennek az igesza­kasznak az üzenetét ezen a vasárna­pon, hangozhatna így: életközösség az Istennel a saját érdekünkben. Mert a kijelölt igeszakasz minden egyes tétele ezt célozza meg: az em­ber, különösen, ha Krisztust szeret­né követni, értse meg, hogy életünk minden része Istennel függ össze! Sőt teljes egészében tőle függünk, mert ha - látszólag sikeresen - függetle­nítjük is magunkat tőle, paradox módon akkor sem tudunk tőle füg­getlenek maradni. Ugyanis az Isten teremtői böl­csességénél fogva úgy szerkesztette meg ezt a világot (ilyen a lét szerke­zete), hogy kivétel nélkül minden az általa kitűzött célt szolgája, még a szent rend ellen lázadó bűnös ember is (Péld 16,4). Luther híres tanítása szerint még az ördög is az Isten esz­köze, ami feltétlenül azt jelenti, hogy a Krisztushoz tartozók életében még ez a sötét hatalom sem mehet tovább annál, mint amennyit az Isten enge­délyez neki. Érdemes itt felidézni Pál apostol híres, Lélek ihlette kijelentését Róm 8,28-ból, hogy akik az Istent szeretik, azoknak minden a javukra van. Kicsit rugalmasan ezt úgy is értelmezhet­jük, hogy azoknak, akik az Istent sze­retik, minden az üdvösségüket szol­gálja, még az életben sajnálatos mó­don felbukkanó rossz is: betegség fajú, az istentisztelet felépítésétől idegen imádságot mondanak, s elma­rad az „elmaradhatatlan” kollektazá­­radék. Rájöttem ugyanis, hogy mi­csoda erő rejlik ebben a mondatban, s micsoda áldássá válik, ha szívből és hittel imádkozza az ember. Az istentisztelet folyamán külön­böző műfajok fonódnak egymásba. Az éneklés nem csupán ének, hanem igehirdetés, hitvallás vagy éppen imádság is egyben. A hitvallás nem csupán hitünk megvallása, de igét is hordoz, és imádságkaraktere is van. így mondom, vagy így hangzik szá­momra a kollekta imádság bizonyság­tevő mondata: Jézus Krisztus által, aki veled - tudniillik az Atyával - és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik mindörökkön örökké. A kollekta imádság amellett, hogy könyörgés és istendicséret, egyben hitvallás is. Hitvallás elsősorban ar­ról, hogy a Szentháromság egy Isten él és uralkodik mindörökké. Nem a múlt emléke, nem a képzelet szüle­ménye, nem az emberi elme vagy vágy alkotása. Élő. Övé a hatalom. Ő uralkodik. Nem a politikusok, nem a média, nem a pénz, nem a termé­szet erői. Ő, az élő Isten uralkodik. Az az Isten, akit az ember názáreti Jézusban ismerhettünk meg. Sokan tisztelik a Betlehemben született ta­vagy bármilyen negatív esemény. Az Istent szeretőknek minden a javuk­ra van, minden az örök célt szolgál­ja, mert az Istennel való életközösség­nek mindez a velejárója. így kell olvasnunk és hallgatnunk Salamon bölcsességeit, A példabeszé­dek könyvét, hogy annak a kijelenté­sei kinyilatkoztatásértékű lelki útmu­tatások a hívő ember számára. Pál apostol után szabadon mondható, hogy többé nem én élek (Gál 2,20), hanem hordoz engem a szent isten­közösség a gyakorlati útmutatók se­gítségével. Ha ezekre az igékre hall­gatunk, és a lelki tanácsokat Isten Lel­ke segítségével követjük, akkor meg­tapasztaljuk a megtartó istenközös­séget, és könnyebben harcolhatjuk meg a „hit nemes harcát” (íTim 1,18 és 2Tim 4,7). Első és az egész igeszakaszt átfo­gó tételünk annak felismerése, hogy az Isten teljes fennhatóságát fel- és el­ismerjük. Tervezhet az emberi érte­lem bármit, kimondandó szót vagy utat, mondhatja magáról, hogy helye­sen, igazul jár az életben, de mind­ezek felett ragyog az Isten fennható­sága, a nagy átvilágító, mert a világ vi­lágossága a.mi nagy átvilágítónk, és ebben a fényben minden meglát­szik titkolhatatlanul (1-2. és 8-9. v.). Ha felismertük Istennek ezt a szent fennhatóságát, ezt a szent tör­vényszerűséget, hogy minden az ő szent kezében van, akkor a második tételünk az kell legyen, hogy tanul­ni akarom a teljes ráhagyatkozást, mert „akkor teljesülnek szándékaid” (3. v.). Ez a ráhagyatkozás nehéz művészet, mert akarnokok vagyunk, s abban a téves hitben élünk, hogy mi nítót, orvost, csodatévő rabbit. Tisz­telik tanításáért, életpéldájáért, erköl­csi magaslataiért - s még sorolhat­nánk. Keresztények és kereszténysé­gen kívüliek becsülik őt mint az em­beriség legnagyobbjainak egyikét. Ő azonban sokkal több az imént felsoroltaknál. Ő Isten! Az Atyával és a Szentlélekkel együtt Isten. Ezért volt különösen is hangsúlyos, hogy az Új liturgikus könyv a kollek­ta imádság eddig megszokott záradé­kát ezzel a krisztológiai hitvallással egészítette ki. A korábbi Ágendában ez állt: „Veled és a Szentlélekkel él és uralkodik.” Most azonban így szere­pel: „Veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik.” A názáreti Jézus, az egyház Ura nemcsak valóságos ember volt, de va­lóságos Isten is. Ezért nem csupán emlékezünk rá mint az emberi nem kiválóságára. Nem egyszerűen az emberiség nagy tanítója, akinek sza­vai, bölcs mondatai ma is aktuálisak. Nem is csupán példaképünk, akire felnézünk, és akit megpróbálunk követni. Ő Istenünk. így is fordulunk hozzá, benne lett számunkra, embe­rek számára közeli az Isten: felfogha­tó, megismerhető, megérthető, hi­szen emberi nyelven szólt, emberi gesztusokkal mozdult, emberként viselkedett. De benne az Isten jelent A VASÁRNAP IGÉJE magunk tudjuk a legjobban, mi len­ne nekünk jó. Ennek a ráhagyatko­­zásnak fontos mozzanata, hogy akar­­nok énemet a Lélek segítségével igyekszem Istennek alárendelni ama szilárd meggyőződés alapján, hogy ő tudja legjobban, mi az, ami igazán az életem értelmét szolgálja. Ebben az alárendelési folyamat­ban jelentős segítséget kapunk az ál­tal a felismerés által, hogy kiktől viszo­­lyog még az Isten is. Ha túlságosan büszke és gőgös akaratunk miatt fel­­fuvalkodottakká válunk Isten igéjével szemben, akkor megutál minket az Isten, és ez a veszély rettenetesen fe­nyeget bennünket. Jézust rendkívül irritálták azok a farizeusok, akik min­denkit megvetettek, de önmagukra büszkén mutogattak (farizeus és vám­szedő, Lk 18,11; „nem vagyok olyan..!’ - és jön egy ellenszenves felsorolás). Ez a lelkűiét lehetetlenné teszi az Istenre hagyatkozás fontos lelki dön­tését (5. v.). A legnagyobb lelki segít­ségünk az istenfélelem (6b v.). Nem Istentől félünk, hanem őt féljük, tisz­teljük, azaz tudjuk, mindent értünk és a javunkra tesz (első tétel). Ez nem „félelem” hanem hálával bélelt, meg­hatott lelkiállapot. Felragyog az evangélium, mert íme, a megváltás: „Szeretettel és hű­séggel jóvá lehet tenni a bűnt...” (6a v.) Mi már tudjuk - tapasztalatból is, az ige tanításából is -, hogy erre a jó­­vátételi akcióra ember nem képes, csak egyedül az Úr Jézus Krisztus! Ő a teljes, páratlan szeretet (agapé­­szeretet), és ő a hűség Istenhez, az Atyához és hozzánk, az ő követőihez. ■ Ribár János RÉGI-ÚJ LITURGIKUS meg. Ahogy az Atya és a Szentlélek Isten, úgy Jézus is velük együtt. A Szentháromság tagjaként. Amikor vasárnapról vasárnapra - a gyülekezettel együtt - kimondom a jól ismert, begyakorlott, megszokott záradék végén az áment, akkor meg­vallom hitemet abban a Jézusban, aki Isten, méghozzá az én Istenem. Egy­ben térdet is hajtok - a János evan­géliumából megismert Tamás apos­tollal együtt, és vele mondom: „Én Uram, és én Istenem!” (Jn 20,28) Az imádság-hitvallás erőnek erejé­vel Jézusról tanúskodik, de ez a nagy egészbe tagolódva a teljes Szenthá­romságot vallja meg és dicséri. Azt a titkot, amelyet eszünkkel felfogni nem tudunk, de hitünkkel megsejthe­tünk. A Szentháromságról vallani sa­ját erőnkből bizonyára nem tudunk. Kevesek vagyunk ahhoz, hogy befo­gadjuk a legnagyobb misztériumot. Ezért ha értelmünk nem segít, hát ott vannak, akik előttünk és utánunk, kö­rülöttünk és velünk mondják: Veled és a Szentlélekkel együtt Isten... A liturgia egyik - nem titkolt - cél­ja éppen ez: segítse kimondani azt, amit mi magunktól alig tudunk, segít­sen begyakorolni és így „elsajátítani" azt, amit az értelmünk csak nehezen vagy egyáltalán nem ragad meg. ■ Dr. Hafenscher Károly (ifi.) evangelikuselet.hu „...Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel Isten!” Megszokott imádságformula, avagy biztos hitvallás?

Next

/
Thumbnails
Contents