Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-09-16 / 37. szám
2 -m 2012. szeptember 16. FORRÁS Evangélikus Élet SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 15. VASÁRNAP - PÉLD 16,1-9 Életközösségben Istennel Oratio oecumenica Megtartó Urunk! Köszönjük szavadat, mellyel közeledbe hívogatsz minket. Olyan jó, hogy nálad mindig van „azután” hogy hozzád bármikor visszatérhetünk, eléd bármikor leborulhatunk, te szeretettel fogadsz minket. Figyelmezz most is így könyörgésünkre, kegyelmes Isten! Ma félelmeinket és örökös aggodalmunkat tartod elénk. Szeretnénk becsukni a szemünket, befogni a fülünket, előlük legszívesebben elmenekülnénk. De minden hiába, azok úgyis velünk jönnek. Add, hogy most egy pillanatig szemébe merjünk nézni annak, ami leginkább aggaszt, amitől legjobban félünk. Jó lenne, ha a te szemed nézne vissza ránk abban, gondviselő Isten! Könyörgünk hozzád azokért, akik nincsenek tudatában annák, hogy magukon viselik alkotó kezed nyomát. Könyörülj azokon, akik naponta rongálják a maguk vagy a körülöttük élők egészségét, vagy bármily módon veszélyeztetik saját maguk, esetleg családjuk boldogságát. Könyörgünk azokért, akik elveszítették józan tájékozódóképességüket, s nélküled kóborolnak ebben a világban. Hajolj hozzájuk atyai szereteteddel, és újítsd meg rajtuk tieiddel kötött szövetségedet. Atyánk, könyörülj rajtunk, hogy ki tudjuk mondani hittel a nevedet, mert akkor megtelünk vigasztalással. És ez a vigasztalás kell a rászorulóknak, mert ez nem tőlünk jön, hanem tőled. Köszönjük, hogy Jézus Krisztusban mindenben gazdaggá tettél minket! Hadd álljunk meg a héten is ezzel a gazdagsággal, a te Lelked erejével és bölcsességével a rászorulók mellett. Betegágynál, csüggedt, fáradt, kiábrándult, útra készülő testvéreink mellett, amikor látjuk és érezzük, hogy fogy az élet. Kedves Atyánk! Köszönjük, hogy egyetlen szón keresztül is tudsz üzenni nekünk. Könyörgünk hozzád azokért, akik másokat tartanak hatalmukban. Vess véget a számtalan elnyomásnak itt a földön! Taníts minket a te hatalmadból élni, oda visszatérni, hozzád hűnek lenni. Tedd meg és vidd véghez rajtunk mindazt, amit elterveztél, hisz te Úr vagy távol és közel. Engedd, hogy hűséges szolgáid maradhassunk mindvégig neked, aki gyermekednek nevezel minden embert a világon. Neki, aki gyermekként jött a világra, és a Megszentelőnek, aki a fiúság lelkét adja övéinek. Ámen. SEMPER REFORMANDA „Pál azt mondja: »Minden rossz gyökere a kapzsiság.« (íTim 6,io) Ennek igazságát olyan erőteljesen tapasztaljuk meg gyalázatos és gonosz korunkban, hogy talán egyetlen krónikában sem találni hasonlót. Mert tekints csupán arra az iszonyú, szörnyű gaztettre, amit a kapzsiság a kártékony uzsora révén művel. Arra, hogy néhány finom, értelmes és derék embert is annyira megszállott a kapzsiság ördöge és az uzsora démonja, hogy tudatosan és ép ésszel űzik a nyilvános uzsorát, és így szándékosan és színjózanul imádják a mammon bálványát, szemtelenül fittyet hányva az isteni kegyelemre és haragra.” M Luther Márton: Előszók az ószövetségi Szentírás könyveihez (Csepregi Zoltán fordítása) Lelki tételek, melyek a hívő, Isten rendje szerint élni, gondolkodni és érezni akaró emberek mindennapi játékszabályai. Érdemes minden egyes aforizmán elgondolkodni. Minőségi életet szeretnél élni? Leld meg azt a lelki forrást, amely megszentelő módon gazdagítja az életedet! Ennek egyik csodálatos lehetősége Salamon bölcs kijelentéseinek ez a könyve, miközben nem szabad elfelejtenünk, hogy Salamon csak áldott eszköz, Isten szócsöve számunkra. Az ótestamentumi bölcsességirodalom a Krisztust követni akaró ember számára olyan szent lelki kalauz, amely nagyon nagy segítséget jelenthet az élhető emberi élet mindennapi valósága számára. Olyan alapvető, szent igazságokat tartalmaz A példabeszédek könyve, amelyek megtanulása és begyakorlása a hétköznapi életünk minőségének javítását nagyszerűen segítheti elő a Lélek vezetése által. Minden egyes kijelentés olyan mély szellemi igazságokat tartalmaz, amelyek nélkülözhetetlenek a keresztyén életben. Nem pusztán szellemes aforizmák ezek a mondatok, vagy bölcs tanácsok, hanem Istennek olyan igéi, amelyek a kinyilatkoztatás részei, tudatosítandók a minőségi keresztyén életvitel számára. Ezek a kijelentések nem függetleníthetők Isten szent szándékától, hogy felismerhessük megváltottságunkat és az örök életre való meghívottságunkat. Csak ebben az esetben az élő Istennel való szoros kapcsolatunkról van szó, az Istenhez tartozásunk megélése a feladat, az Istennel való életközösség a tudatosítandó. S eb-Ez a fontos mondat a liturgiában a kollekta imádság végén csendül fel. Sokak számára unalomig ismételve, sokak számára pedig már előre várt, biztos pontként, amely a változó részek között az állandóságot, az ismertséget, az otthonosságot jelenti. Az egész kollekta (= gyűjtő) imádság nélkülözhetetlen része a liturgia szent dramaturgiájának. Egyfajta összegzés és programbejelentés, fordulópont és tartópillér. Most azonban koncentráljunk csupán erre a záradékként használt mondatra. Már ez is annyi kincset rejt magában, hogy megismerése e cikk kereteit messze meghaladja. Ezt a mondatot is érdemes kóstolgatni, ízlelgetni, elsajátítani, ismételten mondogatni. S akkor reménységünk szerint feltárul a gazdagsága. „Imádkozunk, kérünk, könyörgünk Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel Isten!” Gyermekként mindig mérgelődtem: miért nem tudnak valami újat mondani, miért hangzik mindig ugyanaz a zárómondat hétről hétre, istentiszteletről istentiszteletre? Ma már szinte fizikai fájdalmat érzek, amikor olyan istentiszteleten vagyok, ahol a feszes szerkezetű kollekta imádság helyett valami könnyedebb hangvételű, oda nem illő műben az életközösségben primátusa az élő Istennek van, aki szánkba adhatja a mondanivalót, vizsgálja az életünket, akinek a szeretete és a hűsége létünk megtartója, alakítója, formálója, üdvözítője. Ha egyetlen tétel köré szeretnénk kikristályosítani ennek az igeszakasznak az üzenetét ezen a vasárnapon, hangozhatna így: életközösség az Istennel a saját érdekünkben. Mert a kijelölt igeszakasz minden egyes tétele ezt célozza meg: az ember, különösen, ha Krisztust szeretné követni, értse meg, hogy életünk minden része Istennel függ össze! Sőt teljes egészében tőle függünk, mert ha - látszólag sikeresen - függetlenítjük is magunkat tőle, paradox módon akkor sem tudunk tőle függetlenek maradni. Ugyanis az Isten teremtői bölcsességénél fogva úgy szerkesztette meg ezt a világot (ilyen a lét szerkezete), hogy kivétel nélkül minden az általa kitűzött célt szolgája, még a szent rend ellen lázadó bűnös ember is (Péld 16,4). Luther híres tanítása szerint még az ördög is az Isten eszköze, ami feltétlenül azt jelenti, hogy a Krisztushoz tartozók életében még ez a sötét hatalom sem mehet tovább annál, mint amennyit az Isten engedélyez neki. Érdemes itt felidézni Pál apostol híres, Lélek ihlette kijelentését Róm 8,28-ból, hogy akik az Istent szeretik, azoknak minden a javukra van. Kicsit rugalmasan ezt úgy is értelmezhetjük, hogy azoknak, akik az Istent szeretik, minden az üdvösségüket szolgálja, még az életben sajnálatos módon felbukkanó rossz is: betegség fajú, az istentisztelet felépítésétől idegen imádságot mondanak, s elmarad az „elmaradhatatlan” kollektazáradék. Rájöttem ugyanis, hogy micsoda erő rejlik ebben a mondatban, s micsoda áldássá válik, ha szívből és hittel imádkozza az ember. Az istentisztelet folyamán különböző műfajok fonódnak egymásba. Az éneklés nem csupán ének, hanem igehirdetés, hitvallás vagy éppen imádság is egyben. A hitvallás nem csupán hitünk megvallása, de igét is hordoz, és imádságkaraktere is van. így mondom, vagy így hangzik számomra a kollekta imádság bizonyságtevő mondata: Jézus Krisztus által, aki veled - tudniillik az Atyával - és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik mindörökkön örökké. A kollekta imádság amellett, hogy könyörgés és istendicséret, egyben hitvallás is. Hitvallás elsősorban arról, hogy a Szentháromság egy Isten él és uralkodik mindörökké. Nem a múlt emléke, nem a képzelet szüleménye, nem az emberi elme vagy vágy alkotása. Élő. Övé a hatalom. Ő uralkodik. Nem a politikusok, nem a média, nem a pénz, nem a természet erői. Ő, az élő Isten uralkodik. Az az Isten, akit az ember názáreti Jézusban ismerhettünk meg. Sokan tisztelik a Betlehemben született tavagy bármilyen negatív esemény. Az Istent szeretőknek minden a javukra van, minden az örök célt szolgálja, mert az Istennel való életközösségnek mindez a velejárója. így kell olvasnunk és hallgatnunk Salamon bölcsességeit, A példabeszédek könyvét, hogy annak a kijelentései kinyilatkoztatásértékű lelki útmutatások a hívő ember számára. Pál apostol után szabadon mondható, hogy többé nem én élek (Gál 2,20), hanem hordoz engem a szent istenközösség a gyakorlati útmutatók segítségével. Ha ezekre az igékre hallgatunk, és a lelki tanácsokat Isten Lelke segítségével követjük, akkor megtapasztaljuk a megtartó istenközösséget, és könnyebben harcolhatjuk meg a „hit nemes harcát” (íTim 1,18 és 2Tim 4,7). Első és az egész igeszakaszt átfogó tételünk annak felismerése, hogy az Isten teljes fennhatóságát fel- és elismerjük. Tervezhet az emberi értelem bármit, kimondandó szót vagy utat, mondhatja magáról, hogy helyesen, igazul jár az életben, de mindezek felett ragyog az Isten fennhatósága, a nagy átvilágító, mert a világ világossága a.mi nagy átvilágítónk, és ebben a fényben minden meglátszik titkolhatatlanul (1-2. és 8-9. v.). Ha felismertük Istennek ezt a szent fennhatóságát, ezt a szent törvényszerűséget, hogy minden az ő szent kezében van, akkor a második tételünk az kell legyen, hogy tanulni akarom a teljes ráhagyatkozást, mert „akkor teljesülnek szándékaid” (3. v.). Ez a ráhagyatkozás nehéz művészet, mert akarnokok vagyunk, s abban a téves hitben élünk, hogy mi nítót, orvost, csodatévő rabbit. Tisztelik tanításáért, életpéldájáért, erkölcsi magaslataiért - s még sorolhatnánk. Keresztények és kereszténységen kívüliek becsülik őt mint az emberiség legnagyobbjainak egyikét. Ő azonban sokkal több az imént felsoroltaknál. Ő Isten! Az Atyával és a Szentlélekkel együtt Isten. Ezért volt különösen is hangsúlyos, hogy az Új liturgikus könyv a kollekta imádság eddig megszokott záradékát ezzel a krisztológiai hitvallással egészítette ki. A korábbi Ágendában ez állt: „Veled és a Szentlélekkel él és uralkodik.” Most azonban így szerepel: „Veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik.” A názáreti Jézus, az egyház Ura nemcsak valóságos ember volt, de valóságos Isten is. Ezért nem csupán emlékezünk rá mint az emberi nem kiválóságára. Nem egyszerűen az emberiség nagy tanítója, akinek szavai, bölcs mondatai ma is aktuálisak. Nem is csupán példaképünk, akire felnézünk, és akit megpróbálunk követni. Ő Istenünk. így is fordulunk hozzá, benne lett számunkra, emberek számára közeli az Isten: felfogható, megismerhető, megérthető, hiszen emberi nyelven szólt, emberi gesztusokkal mozdult, emberként viselkedett. De benne az Isten jelent A VASÁRNAP IGÉJE magunk tudjuk a legjobban, mi lenne nekünk jó. Ennek a ráhagyatkozásnak fontos mozzanata, hogy akarnok énemet a Lélek segítségével igyekszem Istennek alárendelni ama szilárd meggyőződés alapján, hogy ő tudja legjobban, mi az, ami igazán az életem értelmét szolgálja. Ebben az alárendelési folyamatban jelentős segítséget kapunk az által a felismerés által, hogy kiktől viszolyog még az Isten is. Ha túlságosan büszke és gőgös akaratunk miatt felfuvalkodottakká válunk Isten igéjével szemben, akkor megutál minket az Isten, és ez a veszély rettenetesen fenyeget bennünket. Jézust rendkívül irritálták azok a farizeusok, akik mindenkit megvetettek, de önmagukra büszkén mutogattak (farizeus és vámszedő, Lk 18,11; „nem vagyok olyan..!’ - és jön egy ellenszenves felsorolás). Ez a lelkűiét lehetetlenné teszi az Istenre hagyatkozás fontos lelki döntését (5. v.). A legnagyobb lelki segítségünk az istenfélelem (6b v.). Nem Istentől félünk, hanem őt féljük, tiszteljük, azaz tudjuk, mindent értünk és a javunkra tesz (első tétel). Ez nem „félelem” hanem hálával bélelt, meghatott lelkiállapot. Felragyog az evangélium, mert íme, a megváltás: „Szeretettel és hűséggel jóvá lehet tenni a bűnt...” (6a v.) Mi már tudjuk - tapasztalatból is, az ige tanításából is -, hogy erre a jóvátételi akcióra ember nem képes, csak egyedül az Úr Jézus Krisztus! Ő a teljes, páratlan szeretet (agapészeretet), és ő a hűség Istenhez, az Atyához és hozzánk, az ő követőihez. ■ Ribár János RÉGI-ÚJ LITURGIKUS meg. Ahogy az Atya és a Szentlélek Isten, úgy Jézus is velük együtt. A Szentháromság tagjaként. Amikor vasárnapról vasárnapra - a gyülekezettel együtt - kimondom a jól ismert, begyakorlott, megszokott záradék végén az áment, akkor megvallom hitemet abban a Jézusban, aki Isten, méghozzá az én Istenem. Egyben térdet is hajtok - a János evangéliumából megismert Tamás apostollal együtt, és vele mondom: „Én Uram, és én Istenem!” (Jn 20,28) Az imádság-hitvallás erőnek erejével Jézusról tanúskodik, de ez a nagy egészbe tagolódva a teljes Szentháromságot vallja meg és dicséri. Azt a titkot, amelyet eszünkkel felfogni nem tudunk, de hitünkkel megsejthetünk. A Szentháromságról vallani saját erőnkből bizonyára nem tudunk. Kevesek vagyunk ahhoz, hogy befogadjuk a legnagyobb misztériumot. Ezért ha értelmünk nem segít, hát ott vannak, akik előttünk és utánunk, körülöttünk és velünk mondják: Veled és a Szentlélekkel együtt Isten... A liturgia egyik - nem titkolt - célja éppen ez: segítse kimondani azt, amit mi magunktól alig tudunk, segítsen begyakorolni és így „elsajátítani" azt, amit az értelmünk csak nehezen vagy egyáltalán nem ragad meg. ■ Dr. Hafenscher Károly (ifi.) evangelikuselet.hu „...Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel Isten!” Megszokott imádságformula, avagy biztos hitvallás?
