Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-09-09 / 36. szám
Evangélikus Élet FÓKUSZ 2012. szeptember 9- 5 ANNA-MAIJA RAITTILÁRA EMLÉKEZÜNK A bizalom zarándoka „Agyő" - búcsúztunk Augusztus 26-án, 84 éves korában elhunyt Anna-Maija Raittila finn költő, műfordító, teológus, egyházi énekszerző, a finn egyházi élet megújítója, sok-sok magyar hűséges barátja. Kelet-Finnországban született 1928. július 23-án, tizenkét gyermekes családban. Édesapja építőmester volt, a laestadianus ébredési mozgalom aktív tagja. Anna-Maija gyermekkorát a szerető családi légkör határozta meg, melyben támogatták a gyermekekben sorra megjelenő művészi képességek kibontakozását. Első verseskötete még diákkorában jelent meg, ezt követte a többi. Haláláig mintegy háromszáz kötet hordozza a nevét, melyeket szerzőként, fordítóként, szerkesztőként jegyez. Magyarországon 1965-ben járt először: férjével, Taisto Nieminennel együtt öt napot töltött Sárszentlőrincen. A látogatás apropóját az adta, hogy Csepregi Béla - aki 1938/39. évi finnországi ösztöndíjas éve után örökre a finnek barátja és a finn-magyar kapcsolatok elkötelezett munkálója lett - szerette volna finnre fordíttatni Túrmezei Erzsébet verseit. Ezért félig ismeretlenül megkereste Anna-Maiját, és küldött neki nyersfordításokat is. A néhány napos magyarországi látogatás alatt megszületett az elhatározás: Anna-Maija és Taisto - akik addigra már számos nyelvet elsajátítottak - magyarul kezdtek tanulni. Ettől fogva minden évben hosszabbrövidebb időt töltöttek hazánkban, és sorra jelentek meg műfordításaik. Taisto Nieminen több regényt lefordított, Anna-Maija pedig nemcsak Túrmezei Erzsébet verseit, hanem a 20. századi magyar költészet nagy részét is átültette finn nyelvre. Előbb a kortárs, 1960-as évek költészetéből jelentetett meg antológiát Kaivojen maa (Kutak földje) címmel 1970-ben, melyben huszonöt magyar költő versei kaptak helyet. 1986-ban pedig a 20. század elejének nagyjait, a magyar költészet aranykorának képviselőit mutatta be a Taivas irtosi maasta (Az ég elvált a földtől) című kiadványban. Külön kötetet szentelt Ady Endre, Váci Mihály, Illyés Gyula és Pilinszky János verseinek. Sárszentlőrinc mellett a Raittila- Nieminen házaspár másik támaszpontja a nyáregyházi papiak lett, ahol az egykori helsinki diáktárs, Lupták Gyula volt a lelkész. A csodálatos kapcsolatteremtő képességgel megáldott Anna-Maiját azonban nem sokáig kellett pásztorolni - az ő közelében megnyíltak a szívek, őszinte érdeklődése, beleérző képessége mindenkit magával ragadott. A környezetében lévő emberek egymáshoz is közelebb kerültek. Anna-Maija a kortárs költők többségével is személyes kapcsolatban volt. Igen közel állt hozzá Váci Mihály, bár ismeretségük rövid ideig tartott - egyetlenegyszer találkoztak 1968-ban, Váci Mihály két év múlva meghalt. A költő szüleit a házaspár ezután sokszor meglátogatta Nyíregyházán, fogadott szüléikként tisztelték őket. Később Pilinszky Jánossal ápolt Anna-Maija szoros barátságot, levelezésüket a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának kézirattára őrzi, ahova Pilinszky iratai kerültek 1981-ben bekövetkezett halála után. Anna-Maija Raittila a határátlépés virtuóza volt - konkrét és átvitt értelemben egyaránt. Az 1970-es évek elején rátalált a taizéi közösségre, s ettől kezdve a bizalom zarándokaként járta a világot. Útjai során sorra születtek a közösségek Magyarországon, az NDK-ban és a Szovjetunióban. Nálunk nemcsak evangélikusokkal tartott kapcsolatot, hanem otthonosan mozgott a Farkas József vezette, Gyulai Pál utcai reformátusok között, részt vett Kállay Emil piarista atya miséin, a Bokor-közösség összejövetelein, a városmajori katolikus ifjúság alkalmain. Megszervezte afrikai ösztöndíjasok támogatását, és indiai gyerekek taníttatására európai méretű keresztszülő-hálózatot hozott létre. Nem állt meg a magyar határon, hamar rátalált a még nagyobb fenyegetettségben élő és még tiszteletreméltóbb helytállást tanúsító Erdélyre. Az 1990-es években Magyarországon átutazva már egyenesen oda ment, ott kereste fel jó barátait: Temesváron az atomfizikus Toró Tibort, Kolozsváron Kányádi Sándor költőt, Csernátonban a népművész Haszman testvéreket, Illyefalván Kató Béla református lelkészt, Brassóban Raduch Zsoltot és Sepsiszentgyörgyön a Jenei házaspárt. Finnországban Anna-Maija Raittila leginkább egyházi énekköltőként ismert. Az 1986 óta használatos evangélikus énekeskönyvben 18 saját szövegű éneke van, továbbá 83 olyan ének, melynek a szövegét átdolgozta vagy fordította. Ő volt az egyik szerkesztője a Svédországban 2002-ben megjelent, finn nyelvű evangélikus énekeskönyvnek is. A taizéi mozgalomhoz kapcsolódó, szemlélődő imádság és csend kultuszának elterjesztésében is döntő szerepet játszott. 2000 tavaszán Anna-Maija Raittila férje az önkéntes halált választotta. Ugyanazon év végén Anna-Maiját agyvérzés érte, s azóta mozgásában és beszédében súlyosan korlátozva, egyre fogyó erővel, de elfogyhatatlan türelemmel élte napjait mostanáig. Istennek adunk hálát, hogy a kortársai, barátai lehettünk. ■ Csepregi Márta Ut Vakon siettem a nap felé, nagy, álomlátó úton vándoroltam. De kétfelől hangzott a hívás egyre. S az egyik mind mélyülőbb dallamokban felfelé sürgetett a hegyre, magasságok harcába, örömébe. A másik ezt hazug hangnak ítélve, el akart tépni mindentől, mi drága: hulljon le álmom gyönyörű virága! Irgalmas és gyengéd erő emel, ha gyermekhitem Istenének hangja hazahív engem, visszakövetel. Ingadozom az alig járt úton, és a szív éjben és árván marad. Hiányzik még az éltető erő, s valami összetört az út alatt. Még mindig a tiltott úton reked, míg ki nem szakadnak a gyökerek, és az Irgalmas parancsa alá nem alázkodom csendben: „Tagadja meg magát s a maga útját, vegye fel keresztjét mindennap, aki követni akar engem...” Túrmezei Erzsébet fordítása „Agyő” - búcsúztunk. Isten hozzád! ésTeráztuk vállunkról testvérünk terhét. „Agyő” - búcsúztunk. Isten veled! Hasztalan vesződség! Utólagos részvéttel lágyítgattuk előzetes ítéletünket. Eltűnődve, megkönnyebbülten sóhajtottunk, s nem sejtettük, hogy mélyen az élet ereiben árad a türelmes kegyelem. Túrmezei Erzsébet fordítása Anna-Maija Raittila és Túrmezei Erzsébet görögdinnyézik Levél Finnországból ► Az idén száz éve született Túrmezei Erzsébet evangélikus költőnőt, diakonisszát szoros barátság fűzte Anna-Maija Raittilához és annak családjához. 1970-ben Erzsébet testvér útra kelt, hogy finn barátnője meghívására néhány napot Lappföldön töltsön. Az alábbiakban közöljük onnan írt levelét, amelynek címzettje Gubek Mária, a csömöri gyülekezet felügyelőasszonya volt. Kedves Mancikám! Ma este érkeztünk haza Anna-Maijával gyönyörű hosszú utunkról, megpróbálok hát legalább röviden egy kis beszámolót adni, bár igen lassan megy a gépelés, mert egészen máshol vannak ezen a gépen a betűk. 19-én érkeztem, s már 21-én reggel indultunk repülőn Lappföldre. Ragyogó idő volt, gyönyörű volt az út. Rovaniemiig repültünk, Rovaniemi Lappföld kapuja. Onnét többórás (ötórás) autóbuszút után megszálltunk Saariselkä turistaházának egyik faházikójában, másnap onnét tettünk a tundrákra kirándulást (hatórásat). Ismerkedés volt ez a zuzmófajtákkal és a rénszarvasokkal. Este értünk jött autón Ivalo lelkésze, s a vasárnapot ott töltöttük. Hétfőn Inariba mentünk autón. Gyülekezetileg Ivalóhoz tartozik, de külön fiatal missziói lelkésze van. Az Inari-tavon, Suomi legnagyobb taván motorcsónakon mentünk aztán a lappok hajdani áldozati szigetére, az Ukonsaarira s a gyülekezet két temetőszigetére. (Régen a medvék, farkasok miatt csak szigetekre lehetett temetni.) Látom már, hogy ilyen részletes beszámolóra nem vállalkozhatom, nem érek a végére. Kedves napokat töltöttünk a svéd határon, a Tornio folyó partján, Ylitornióban. Onnét csodálatos hegycsúcsokra tettünk kirándulásokat, és Pajalába, Laestadius régi parókiájába és sírjához. Szép volt a szombat este egy ifjúsági táborhelyen. Vasárnap Anna-Maija unokaöccse esküvőjén vettünk részt Rovaniemiben. Másnap Ouluba látogattunk el. Aztán Pyhäjoki, Kalajoki, Haapavesi következett. Hangulatos esték parókiákon, tengerparti nyaralóházikóban: ropognak a kandallóban a fahasábok, és gyertyafény mellett üldögélünk, közben sül a parázson vacsorára a siika vagy a lazac... A tengerparton az egyik este még az északi fény is megmutatkozott. Halvány nyári változatban, de mégis. Volt néhány kedves magyar esténk is: közösen olvastunk Anna-Maijával finnül-magyarul verseket. Nagyon szép napok voltak, de hazaérni is jó volt, hiszen itt várt nagy örömömre a közben összegyűlt hazai posta friss hazai hírekkel. Jártomban-keltemben úgyis annyit gondolok haza... (...) Hazaérkezésem pontos idejét majd megírom, most még csak azt tudom, hogy innét 17-én indulok. Ragyogó vasárnap van. Itt ma volt a konfirmáció. Nagyon örülök a csömöri híreknek. Szeretettel köszöntőm nagytiszteletű úrékat, Péteréket, Ágiékat, Arit - az egész kedves gyülekezetét! Sok csókkal, üdvözlettel, nagy szeretettel: Erzsébet néni Tapiola, 1970. szeptember 5-6.
