Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-09-02 / 35. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2012. szeptember 2. 15 Kedves Húgom! ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Amikor ezeket a sorokat írom, már mérséklődött a nagy forróság. De tulajdonképpen az egész tavasz és nyár az átlagosnál forróbb, és ami még inkább baj, csapadékszegény volt. A búzatermés gyengébb lett, kukorica pedig szinte nem is lesz, itt a határban már júliusban kiégtek a kukoricatáblák. A kiskertekben is szinte végig öntözni kellett, aki valami miatt nem tudott locsolni, alig tud valamit télire eltárolni. Nem tudom, van-e még ember, aki kételkedik a globális éghajlatváltozásban. Régebben felmelegedésnek hívták, de mostanában a változás szó a hangsúlyosabb, és ez tükrözi leginkább azt, amit megtapasztalunk már a saját bőrünkön is. Mert a nyár melegebb és szárazabb lett, a viharok pusztítóbbak. Ha esik is az eső, hirtelen zúdul le hatalmas mennyiség, amelyet a föld nem tud hirtelen elnyelni, a kis patakok folyókká duzzadnak, és egy fél óra alatt elmosnak mindent, ami az útjukba kerül. Megtanulhattunk mostanában egy új kifejezést, biztosan te is hallottad már: az ökológiai túllövés napja. Ez az a virtuális dátum, amikorra a világ felélte azokat az egy évre jutó erőforrásokat, amelyeket a Föld még fenntartható módon képes előállítani. Idén ez a dátum augusztus 22-ére esett. 2009- ben szeptember 25., 2010-ben augusztus 21., 2011-ben pedig szeptember 17. volt az ökológiai túllövés napja. A globális adósságválságok korát éljük, a pénzügyi deficit számításához hasonlóan számítják ki az ökológiai deficitet is. A bankszámlakivonatokhoz hasonlóan a bevételeket és kiadásokat követi nyomon évről évre a Global Footprint Network, ezek alapján számítja ki minden évben az ökológiai túllövés napját. Az ökológiai túlfogyasztás a pénzügyi túlfogyasztáshoz hasonlít. Nagyon egyszerűen fogalmazva: ha már nincs pénz a pénztárcánkban, kölcsön kell kérnünk, ezzel pedig adósságot halmozunk fel. A keletkező ökológiai adósság úgy jelenik meg, hogy a természeti tőkét kezdjük elfogyasztani, és szén-dioxidot halmozunk fel a légkörben, ennek következményeként pedig az üvegházhatás fokozódik, és még inkább szélsőséges lesz az időjárás. Az ökológiai túllövést három tényező befolyásolja: a fogyasztás mértéke, az emberiség létszáma és az erőforrásokat biztosító természet állapota, vagyis a biokapacitás. Az adatok azt mutatják, hogy mind a fogyasztás mértéke, mind a bolygó népessége erőteljesen növekszik. Ugyan a modern technológia segítségével sikerült a terméshozamokat növelni, de az emelkedő hozamok sem képesek lépést tar-Rovatgazda: Sánta Anikó tani az emberiség lélekszámának és a fogyasztás mértékének növekedésével. Az emberiség tehát jelenleg több erőforrást fogyaszt, mint amennyit Földünk biztosítani képes. Könnyen belátható, hogy ez az állapot hosszú távon nem tartható fenn, hiszen egyszer kifogyunk az erőforrásokból. Hogy mi a megoldás? Nagyon röviden összefoglalva: csökkenteni kell az ökológiai lábnyomunkat. Vagyis tudatosan kell hűteni, fűteni, használni az elektronikai berendezéseket, tudatosan kell közlekedni, de akár az étkezéseinket is tudatosabban átgondolni - már ezzel sokat tennénk a környezetünkért és végső soron magunkért. Augusztus 22-én tehát elértük az ökológiai túllövés napját, azóta „kölcsönből” élünk - amelyet persze egyszer kamatostul vissza kell majd fizetni. Jó lenne, ha írnál arról, hogy ti hogyan csökkentitek az ökológiai lábnyomotokat a családban, az iskolában, a városban, talán tudnánk belőle tanulni. Szeretettel üdvözöl: ■ Nővéred Jézus hírnökei Napvető táborok két helyszínen ► A KOSZI, azaz a Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért idén a kisiskolásoktól az érettségizőkig minden korosztálynak kínált tartalmas nyári programot. A16. Napvető evangélikus közösségépítő tábort immár három turnusban és két helyszínen, Piliscsabán és a szlovákiai Garamkövesden rendezték meg. A Napvető Kölyök, Felvidék, illetve Ifi táborban negyvenhat településről összesen százhatvanöt résztvevő és szervező lehetett együtt. A Napvető táborokat intenzív szervezőmunka előzi meg, a vezetői stáb már a nyitás előtt kilenc hónappal munkához lát. Az előkészületekért és a táborok lebonyolításáért idén Frenyó István (Kölyök), Gengeliczki Barbara (Felvidék) és Kelényi Zsolt (Ifi) táborvezetők feleltek. A július 22-28. között tartott Napvető Felvidék tábor valójában nem új: hosszú évek óta megszervezik magyar-szlovák evangélikus gyermektábor néven, de csak ez évtől került hivatalosan is a Napvető táborok sorába. A KOSZI azért kapcsolódott be a szervezésbe, mert fontosnak tartja a határokon túli közösségépítést is. Itt 3-8. osztályos szlovák és magyar gyerekek gazdagodhattak lelkiekben, töltekezhettek föl élményekkel. Az év igazi újdonsága a korosztályokra bontott „dupla tábor": a Napvető Kölyök és a Napvető Ifi volt. Az előbbi a 3-8. osztályosokat várta július 29. és augusztus 4. között, az utóbbinak pedig augusztus 12-től 18-ig 7-12. osztályosok voltak a résztvevői. A KOSZI együttműködő partnereként áldozatos munkájával állt a szervezők mellé a Piliscsabai, illetve a Százdi Evangélikus Egyházközség, valamint a felvidéki Capella Polgári Társulás. A táborok lelki vezetői - ők tartották a záró istentiszteletet is - evangélikus lelkészek voltak: a piliscsabai Napvetőben Szabó B. András, a felvidéki táborban pedig Asztalos Richárd és Hanka Penicková. A három hét során a táborozok megismerkedhettek Jézus hírnökeivel, Ábrahámmal, Mózessel, Illéssel, Dáviddal és Keresztelő Jánossal, életútjuk jelentőségével, cselekedeteikkel és azzal is, hogy mindezek milyen üzenetet hordozhatnak ma számunkra. Elmaradhatatlan program volt mindhárom táborban a napot indító reggeli áhítat, majd a kreatív hittanórák, a „kupaktanácsok” következtek. Ezeken az alkalmakon gyerekek és fiatalok kis csapatokba szerveződve beszélgettek és oldottak meg különböző feladatokat az adott nap hírnökéhez és egyben Istenhez kapcsolódva. A tanuláson túl a táborlakóknak persze módjuk volt sportolni is, mehettek kreatív klubba, részt vehettek zenekari próbán, vízi olimpián, éjszakai túrán, volt városi portya, a kölyöktáborosokat pedig várta a Tiéd az erdő! természetismereti túra. Mindemellett minden táborban a Ki mit tud?-on is bemutatkozhattak a vállalkozó kedvűek. A táborok fontos momentuma még a Napvető játék: a különböző feladatokért elnyert KÖSZI-pontok gyűjtése folyamatosan izgalomban tartotta a gyerekeket. Az ifitáborok újdonsága idén a mesterkurzus volt. Maguk a fiatalok tarthattak egymásnak előadásokat, illetve készíthettek feladatokat. Működött a versolvasó kör, meghallgathatták a Csodálatos fizika című előadást, rajzolhattak, de volt beszélgetés is az ifjúságot érintő problémákról, továbbá koncert, amelyet a résztvevők maguk szerveztek meg. A táborokat a Megálló istentisztelet zárta - dramatikus, tematikus és interaktív istentiszteleti formájával már sokan találkozhattak év közben is, hiszen a KOSZI háromnegyed éve álmodta meg és szervezi ezeket az alkalmakat. Az érdeklődők szeptembertől júniusig minden hónap első vasárnapján - néhány ritka kivétellel - a Deák téri evangélikus templomban válhatnak részeseivé. Az alkalmak fiatalokat (is) érintő témákat dolgoznak fel, a soron következő évadban az együttműködés jegyében. A tábori istentiszteleti alkalom kidolgozásában - mintegy műhelymunkaként - részt vettek a gyerekek és fiatalok is. Közreműködtek a liturgiában is felolvasással, imádságírással és zenei szolgálattal, illetve színdarabbal. Ez utóbbi - más néven „szkit” - igen fontos eleme a Megálló istentiszteletnek, hiszen az evangélium üzenetét a lelkész ezen a kis jeleneten keresztül bontja ki közönsége számára. A Napvető Ifi záró istentiszteletén a felrajzolt hatalmas Magyarország-térképen kereszttel jelölték be a tábort, és minden táborozó elfoglalta saját lakhelyét a térképen, szimbolizálva ezzel, hogy Isten már új minőségben, kis hírnökként, örömhírrel, napvetéssel küldi haza... A KOSZI által rendezett táborokban (Téli berek, Életfonal, Napvető) idén vagy a korábbi években részt vevő minden gyereket és fiatalt várnak a szervezők október 12-14. között a piliscsabai KÖSZI-tábortalálkozón, melyre a www.koszi.net oldalon már lehet jelentkezni. ■ Szlaukó Orsolya EVÉL&LEVÉL Re: Rekviem a demokrácia áldozataiért Szép és becsülendő, hogy szót ejtünk azokról a volt tisztségviselőkről, presbiterekről, akik a tavaszi tisztújításkor nem jutottak elég szavazathoz, és nem kerültek be az új testületekbe, pozíciókba. Remélem és hiszem, a gyülekezetekben megfelelően megköszönték eddigi szolgálatukat, sőt talán kellő ünnepélyességgel el is búcsúztatták őket. Valóban, még talán annak is fennáll a lehetősége, hogy az eredmény megfelelő „lobbival” irányított folyamat végén szülessen. De hát ez hasonlóképpen történhet más (világi) választások esetén is. Nagy tisztelője vagyok ifi. dr. Hafenscher Károlynak, nem is szeretnék vitába szállni vele. Mint lelkész és intézményvezető valószínűleg nálam sokkal nagyobb tapasztalattal, szélesebb rálátással bír ezekre az eredményekre, folyamatokra. Én kis gyülekezetem, illetve az egyházmegye tapasztalatai alapján kérdezem: biztos, hogy kiszorultak a régi „funkcionáriusok” (a szó nemes értelmében)? Nem lehet, hogy nem is vállalták újra a tisztséget, a megmérettetést? Tudok olyan esetről, hogy a helyi lelkész viselkedése „hathatósan befolyásolta” a jelöltség el nem fogadását. (Bizonyára ez csak ritka, helyi jelenség lehetett). Segített-e mindenhol a lelkész abban - hittel és szeretettel, nem bizonyos érdekeket szem előtt tartva -, hogy felvállaljon egy újabb ciklust az a régi gyülekezeti tag, vagy „beszálljon a ringbe” - más nem lévén - egy újonc, és presbiterséget vagy más tisztséget vállaljon?! Úgy tűnik, sokan megcsömörlöttek az általuk szerzett, esetleg negatív egyházi tapasztalatoktól, korábbi sikertelenségeiktől, és elment a kedvük a vezetésben való további részvételtől. Vagy csak az általános érdektelenség eredményeként nem akartak még egyszer „felesleges nehézségeket, kényelmetlenségeket a nyakukba venni”? Reméljük, ezek a kétségek helyi szinteken lelkészi vezetéssel, békés beszélgetéseken elsimultak, nem hagyva senkiben se tüskét. Hiszen azt hangoztatjuk, hogy legfontosabb az őszinteség, a hibák feltárása, az esetleges problémák kibeszélése. Ez mindig így is történik...? Miért mennének másképp a dolgok, mint a nagypolitikában? Sok példát látunk, láttunk már arra, hogy nem minden - sok minden nem - a szeretet, a keresztyénség jegyében valósul meg, jön létre, alakul ki. Pedig Urunk, Istenünk a Szentíráson keresztül lépten-nyomon ezt tanítja nekünk! Kár, hogy ez a tanítás sose jut el a fülünkig, legfőképp a szívünkig! Sokkal fontosabbak az egyéni érdekek, sokkal előbbre helyezzük őket, mint a gyülekezetünket, a közösségünket, Jézusunkat! ...és ez nem csak a presbiterség-nem presbiterség kérdésében van így! Gosztola Szabolcs felügyelő (Harka) Szembenézni a helyzettel Kedves Szerző, Főszerkesztő Úr és Püspök Urak! Az EvÉlet augusztus 12-i számában megjelent, Rekviem a demokrácia áldozataiért című írás jelentős mérföldkő egyházi közösségünk életében. Fontos közéleti, történelemszemléleti és egyházstratégiai kérdések közös újragondolását készíti elő. Habár a püspökök korábban is közzétettek a szemléletet és közszellemet véleményező gondolatokat, mégis e cikkel értünk határkőhöz. Nem kevés főszerkesztői bátorságra volt szükség a megjelentetéséhez. Az írás egyes gondolatai ugyanis kényes tabukat kérdőjeleznek meg, köztük egy olyat is, amely a jelenleg hatályos magyar jog védelmét élvezi. Őszinte örömömet váltotta ki, hogy annyi év falra hányt borsó sorsára jutott leveleim és írásaim után mégis történt elmozdulás abba az irányba, hogy szembenézzünk a Magyarországi Evangélikus Egyházban kialakult helyzettel, elfogadottként beállított vélekedésekkel és viselkedésformákkal, egyháziatlan normákkal. E korszakalkotó cikk megjelenése óta reális esélyt látok arra, hogy egyházi közéletünk megtisztuljon legalább a nyilvánvaló erkölcsi szennytől, világiasan hatalommániás kis csoportok terrorjától, és csökkenjen azok befolyása, akik az egyház erőforrásain élősködnek ahelyett, hogy a saját erőforrásaikat bevetve az egyházért szolgálnának. Szívesen vagyok partner abban, hogy közös jövőnket egy új, revideált szemlélet szerint az alapoktól újragondoljuk. Mindnyájatoknak sok kitartást és hitet kívánok a szolgálatotokhoz. Prőhle Péter matematikus (Budapest) Különleges oltárterítő várta Kajárpécen augusztus 12-én, vasárnap az istentiszteletre érkezőket. A Nóé történetének egy jelenetét ábrázoló textilkép az augusztus 6. és 9. között zajlott hittantábor alatt, a gyermekek bevonásával készült. A jó hangulatú, tartalmas programon több mint harminc - nem csak evangélikus - kajárpéci, felpéci, valamint gyomoréi gyerek vett részt. ■ Kép és szöveg: JCsCs mmmmmmmmmmmmmmmmmmammm vangelikus.hu Magyaröhszácíi Evangélikus Egyház
