Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-09-02 / 35. szám
2 2012. szeptember 2. FORRÁS Evangélikus Élet SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 13. VASÁRNAP - EZ 18,25-32 Hit által üdvözülünk - cselekedeteink alapján ítéltetünk meg Ezékiel próféta szavaiból világos, hogy Isten az embert cselekedetei alapján ítéli meg. Részletkérdésnek tűnik - bár nem az hogy az utóbb véghezvitt cselekedetek nagyobb súllyal esnek latba a korábbiakhoz képest. A mai evangéliumban Jézus is az irgalmasság cselekvését ajánlja a törvénytudónak, aki megkérdezte tőle:,Mester,; mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” (Mt 19,16) A példázatában is arra int, hogy az ítélet napján semmi mást, mint az irgalmasság cselekedeteit fogja számon kérni: „Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.” (Mt 25,34-36) Pál apostolról általában az jut az eszünkbe, hogy a hit által, kegyelemből való megigazulást, illetve üdvözülést tanítja a cselekedetekből való megigazulással szemben. Azt kevésbé szoktuk tudatosítani, amit Pál többek között a Római levél második fejezetében ír: „Te azonban kemény szívvel és megtérés nélkül gyűjtesz magadnak haragot a harag napjára, amikor az Isten nyilvánvalóvá teszi, hogy igazságosan ítél. Mert mindenkinek cselekedetei szerint fog megfizetni.. ’.’ (Róm 2,5- 6) Talán még a Pál tanítását levelében kifogásoló Jakab figyelmét is elkerülték azok a mondatok, amelyek világosan tanúsítják, hogy az ítélet Pál szerint is cselekedetek alapján lesz. Pál nem mond ellent önmagának, amikor a Római levél későbbi fejezeteiben azt írja, hogy a megigazulás és az üdvösség hit által, kegyelemből lehet a miénk. Mint ahogyan Isten sem következeden, amikor azt mondja Ezékiel próféta által: „Ha az igaz eltér az igazságtól, álnokul él, és meghal: azért hal meg mert álnokul élt. Ha pedig a bűnös megtér, és nem követi el többé bűnét, hanem törvény és igazság szerint él, akkor megmenti az életét. Ha belátásra jut, és megtér, és nem követi el vétkeit, élni fog nem hal meg!’ (Ez 18,26-28) Isten nem nevezhető következetlennek, amiért az ember cselekedeteit nem önmagukban vizsgálja, hanem az ember életútját szem előtt tartva. A szakaszt megelőző mondat ezt így világítja meg: „Ha pedig az igaz eltér az igazságtól, és álnokul él, elköveti azokat az utálatos dolgokat, amelyeket a bűnös ember szokott, az ilyen éljen-e? Igaz tettei, amelyeket azelőtt véghezvitt, nem maradnak emlékezetben’.’ Az itt példaként említett ember esetében a kérdés az, hogy Isten melyik időszakban véghezvitt cselekedeteiről emlékezik meg, amikor a róla hozott ítéletét indokolja? Isten nyilván nem vádolható következetlenséggel, amikor azt mondja erről az emberről: „Igaz tettei, amelyeket azelőtt véghezvitt, nem maradnak emlékezetben. Hűtlenségéért, amelyre vetemedett, és vétkéért, amelyet elkövetett, megfog halni!” (18,24) Ugyanezt a logikát látjuk Jézusnak a már említett példázatában is. Egészen biztos, hogy nincs olyan ember, aki mindig, minden alkalommal enni adott minden éhezőnek, inni adott minden szomjazónak, és soha senkivel szemben sem mulasztotta el az irgalmasság cselekedetét. Ilyen tökéletes ember nincs. De akiket Jézus a példázat szerint a jobbjára állít majd, azoknak az életében azokról a cselekedetekről fog megemlékezni, amikor megtették mindezt akár csak eggyel is az elesettek közül. És nem fogja fölemlegetni azokat az eseteket, amikor elmulasztották, mert megbocsátott nekik. Azoknak az életében viszont, akiket kárhozatra ítél, egy olyan cselekedetről fog megemlékezni, amikor valakivel szemben elmulasztották az irgalmasságot. Mert nekik nem bocsátotta meg vétkes mulasztásukat. És egyetlen meg nem bocsátott vétek is elég ahhoz, hogy az ember kárhozatra jusson! De Jézus sem következetlen, mert nem önkényesen bocsátja meg vagy tartja emlékezetében a vétkeket. Akik hisznek benne, és ezért megismerték bűneiket, majd megbánták és megvallottak őket, azoknak megbocsát. Ezért az ítéletkor a jó cselekedeteik közül emel ki egyet, és annak alapján üdvözíti őket - kegyelemből. Akik nem hisznek benne, és ezért sok bűnükről nem is gondolják, hogy azok bűnök, sőt még dicsekednek is velük, azoknak Jézus nem bocsát meg, és ezért számolniuk kell azzal, hogy az ítélet napján egyetlen bűnös mulasztásukért örök kárhozatra ítéli őket. Isten nem következetlen, hanem nagyon is következetes! Mi vagyunk köHalálodat hirdetjük, Urunk, amíg el nem jössz! SEMPER REFORMANDA „Mózes a népet alapos törvényekkel látja el, nem hagyván helyet az értelemnek cselekedetek vagy másfajta istentisztelet kieszelésére. Mert nemcsak arra tanít, hogy Istent féljük, benne bízzunk, és őt szeressük, hanem a külső istentisztelet némely szertartását is megszabja, áldozattal, esküvel, böjtöléssel, testi sanyargatással stb., hogy senkinek ne jusson eszébe mást kigondolni. Hasonlóképpen tanít ültetni, építeni, leányt kérni, vitázni, gyermekeket, cselédséget, a háznépet irányítani, adni és eladni, hitelezni és a hitelt megváltani, és mindent, amit külső- vagy belsőképpen cselekedni kell; mindezt olyan alaposan, hogy bolondság és hiábavalóság Volna ezt bármivel megtoldani. De miért teszi Isten mindezt, kedvesem? Végül is ezért: népéül vette őket, hogy az övéi legyenek, és ő az Istenük akart lenni; és úgy akarta kormányozni, hogy bizonyos lehessen cselekedeteik helyességében. Mert olyan a cselekedet, amely felől Isten nem hagyott parancsolatot, akár az olvadó hó: semmivé lesz őelőtte.” M Luther Márton: Előszó az Ótestamentumhoz (Szita Szilvia fordítása) FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! Oratio oecumenica Mennyei Atyánk, köszönjük neked az elmúlt nyár ajándékait, a pihenés, a feltöltődés alkalmait. Igéd és testvéri találkozások által gazdagítottál minket fesztiválokon, konferenciákon, táborokban. Könyörgünk hozzád újuló erőért a kezdődő munkaévhez. Add meg fiataljainknak, tanároknak, szülőknek, lelkészeknek, gyülekezeti munkatársaknak egyaránt, hogy igéddel és áldásoddal induljunk az előttünk álló tanévnek. Könyörgünk gyülekezetünkért. Segíts bennünket, hogy újrainduló programjaink a veled való találkozás alkalmai lehessenek. A megszokott formákat te tedd élővé, és segíts új találkozásokat szerveznünk, amelyek országod építését szolgálják. Megszokottban és szokatlanban te adj nekünk újulást. Kérünk, add, hogy mind többen érezzünk elhívást arra, hogy másokat meglátogassunk, felkeressünk örömhíred követeiként. Igédből hallottuk: megtérésre, bűneink elhagyására hívsz bennünket. Kérünk, adj életújulásokat, hogy hittel, gyermekeid szabadságának örömével tanúskodjunk rólad mindennapjainkban. Könyörgünk családunkért és önmagunkért is. Rád bízzuk szeretteinket, barátainkat. Segíts minket, hogy életünk valóban ajándék, áldás legyen a körülöttünk élők számára. Rád bízzuk azokat a kapcsolatainkat, amelyek összetörni látszanak. Rád bízzuk azokat az embereket is, akiket nehezen vagy egyáltalán nem tudunk szeretetben elhordozni. Segíts, hogy a követés útján mindannyian megtaláljuk a hozzád és az embertársainkhoz vezető utat. Kérünk, segíts bennünket, hogy feladatainkat, munkánkat tisztességgel, a neked való számadás felelősségével tudjuk elvégezni. Könyörgünk minden szenvedőért. A szenvedő világért és a szenvedő emberért. Kérünk, te gyógyíts életet adó szavaddal minden betegséget, minden sérülést, minden szenvedést. Adj erőt azoknak, akiket arra hívtál el ebben a világban, hogy enyhítsék a szenvedést és a fájdalmát. Kérünk nehéz sorsú kortársainkért. Sok magányos, kiégett, beteg, szorongó, gyászoló, reménytelen ember él közöttünk. Sokan áldozatai a munkanélküliségnek, alig hordozható anyagi terheltnek. Mindent felülmúló erődből, kérünk, adj minden terhet hordozónak, és ragyogtasd fel előttük a szabadulás útját. Könyörgünk településünkért, országunkért. Te adj erőt egyházunknak, megszólított gyermekeidnek, hogy a békesség követeivé legyünk ebben a társadalomban, szűkebb és tágabb környezetünkben. Jézus Krisztusért kérünk. Ámen. Ez a rövid mondat válasz, a gyülekezet válasza a lelkésznek a szereztetési igék elhangzását követő bejelentésére. Ez a bejelentés így hangzik: „íme, megváltásunk szent titka!” Ezt a két mondatot egyházunkban talán még ritkábban használják az istentisztelet úrvacsorái liturgiájában, mint a Krisztus békességének továbbadását jelző kifejezést: „Békesség néked!” Ritkán és kevesen használják és használjuk, pedig nagyon fontos és lényeges tartalmat kifejező mondat mind a kettő: evangélikus keresztyén hitünknek központi eleme fogalmazódik meg bennük, éppen az istentisztelet csúcspontján. Feltárul a titok, Isten csodálatos, páratlan cselekedetének, a megváltásnak szent titka! Pár másodperccel ezelőtt a mi Urunk, Jézus Krisztus szavai - a megváltásra, áldozati halálára készülve az utolsó vacsorán elmondott szavai - hangzottak el. Krisztus Urunk teremtő, szentséges igéi, áttörve a tér és idő korlátját, számunkra is jelenvalóvá teszik az utolsó vacsora isteni csodáját: az életét - irántunk érzett szeretetből - odaáldozó Úr itt van, jelen van közöttünk valóságosan, ténylegesen és személyesen. Az ő teste, mely értünk töretett meg: az örök élet kenyere; az ő vére, mely miattunk, bűneink miatt és azok bocsánatára ontatott ki: az üdvösség drága itala! Krisztus Urunk testének megtöretése és vérének kiontása, azaz életének odaáldozása a mi megváltásunk: bűntől és haláltól való szabadulásunk miatt történt, őmiatta, ővele és őáltala van életünk, és van üdvösségünk! Az istentiszteleten, az úrvacsora szentségében tárul fel előttünk újra és újra a megváltásunk drága titka, ezért válaszoljuk rá: „Halálodat hirdetjük, Urunk, amíg el nem jössz!” De miért a halált, Krisztus halálát hirdetjük? Azért, mert nem a látványos csodákban, a lenyűgöző, magával ragadó szavakban, hanem a csúfos, botrányos és gyalázatos kereszthalálban mutatkozik meg Isten Lelkének mélysége: a kegyelme és a szeretete. Isten kegyelmes szeretete nyilvánult meg Krisztus szenvedéseiben, gyötrelmes fájdalmaiban és kínos halálában, melyben személyesen érintettek vagyunk: „Mélyen vésd emlékezetedbe, és soha ne kételkedj benne - írja Luther a Hogyan szemléljük Krisztus szent szenvedését? című írásában -, hogy te vagy az, aki Krisztust így megkínozza. Bizonyosan a te bűneid tették ezt vele!” Éppen személyes érintettségünk miatt személyesen nekünk szól Isten kegyelme és szeretete, mely Krisztus szenvedésében teljesedett be, és vált kétségtelenné: az ártatlan és bűntelen a mi bűnünket magára véve törte meg és győzte le halálával a bűn és a halál hatalmát, ezért a kereszt megváltásunk záloga, bizonyítéka és biztosítéka. A kereszt, Krisztus keresztje miatt biztos számunkra a bűnbocsánat, az élet, az üdvösség! Emiatt hirdetjük az ő halálát, amíg dicsőségesen vissza nem jön. Az ő visszajövetelével beteljesedik a hitünk, és látássá változik: látni fogjuk őt, a győztes Krisztust, látni fogjuk a teremtő Istent, az ő örök országát, melynek Krisztus áldozati halála miatt lehetünk és vagyunk részesei. A VASÁRNAP IGÉJE vetkezetlenek, ha ebből nem vonjuk le az egyetlen lehetséges következtetést: mivel Isten kegyelmes, és nem akarja a bűnös halálát, hanem azt akarja, hogy megtérjen és éljen, a megtérés kivétel nélkül mindenki számára elkerülhetetlenül szükséges, ha üdvözülni akar. A megtérés pedig a gondolkodás száznyolcvan fokos irányváltásával kezdődik: annak felismerésével, hogy én vagyok a bűnös, és nem mások; én jutok biztos kárhozatra az Isten bűnbocsátó kegyelme nélkül. Az Isten bűnbocsátó kegyelmét pedig csak hittel lehet megragadni. Ezért és nem másért lehetetlen Istennek hit nélkül tetszeni! De aki mindennap tudatában van elkárhozott bűnös voltának, és mindennap megragadja hittel az Isten bűnbocsátó kegyelmét, az reménykedhet abban, hogy vétkei ki lettek törölve a bíró emlékezetéből, és az ítélet napján csak az olyan igaz tetteiről esik említés, amikor irgalmasan lehajolt az elesetthez. Isten következetes! Legyünk hát mi is következetesek a megtérés naponkénti gyakorlásában! ■ Véghelyi Antal Imádkozzunk! Istenünk, te következetesen elítéled a bűnt, de éppoly következetességgel szereted és megmenteni akarod a bűnös embert. Taníts minket is következetességre, hogy mindennap meghalljuk és kövessük megtérésre hívó szavadat, és bűneinket megbánva reménykedjünk bűnbocsátó irgalmadban. Ámen. RÉGI-ÚJ LITURGIKUS Sokan közülünk azt mondják: az Istentiszteletnek ezek a mondatai olyanok, mint a római katolikus misében is elhangzó mondatok. Ezért érdemes egymás mellé tenni a kettőt. A katolikus misében ez hangzik el: „íme, hitünk szent titka!” - mondja a pap. „Halálodat hirdetjük, Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz!” - válaszol a gyülekezet. Ott a pap szava a bennünk levő hitre, tehát az emberre mutat; a mi istentiszteleti rendünkben a lelkész a megváltásunkra, tehát Krisztusra utal. A gyülekezet válaszában ott a Krisztus halálának hirdetése mellé odakerül az ember hitének cselekedete. Mi maradjunk meg a keresztnél - ahogyan Pál apostol is írja: „...a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje!’ „...úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről’.’ (íKor 1,18; 2,2) -, mert ott van Isten kegyelmes szeretetének, az Isten ismeretének és ajándékba kapott hitünknek is a középpontja, ahogyan Luther fogalmazza a Heidelbergi disputádéban: „Isten nem található meg másként, csak az ő szenvedéseiben és keresztjében.” Mondjuk ezért minél többen és minél gyakrabban: „Halálodat hirdetjük, Urunk, amíg el nem jössz!” ■ Isó Zoltán, a Veszprémi Evangélikus Egyházközség lelkésze ,-r- •'Evangélikus ÉlctS Evang ----. ’Evangélikus ÉletS Az Evangélikus Élet 2005-2011. évi lapszámai PDF formátumban letölthetők a www.evangelikuselet.hu címről.
