Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)

2012-08-19 / 33-34. szám

k- * it $ «r « f , í ' ♦ ♦ ♦ ♦ .' :% * ♦ 2012. augusztus 19. • 3 űt/trrsgg Mégis élünk Véget ért az aratás Pillanatkép a Rajna-vidéki és Vesztfáliai Magyar Protestáns Gyülekezet mindennapjairól Az Útitárs 2011. augusztusi szá­mában - Gábry Sándor tiszteletes úr nyugdíjba vonulása után — megjelent egy gyülekezetünket érintő beszámoló. A két tartomá­nyi evangélikus egyház — egy zsi­nati határozat alapján - az eddig finanszírozott magyar evangéli­kus lelkészi állást Gábry Sándor nyugállományba vonulásával meg­szüntette, és törölte a dologi kiadá­sokhoz való hozzájárulást is. így szinte kilátástalannak látszott öt­venkét éve alapított gyülekeze­tünk fennmaradása. Az egyetlen reménység egyesü­let alapítása volt, ugyanis a német egyház a jövőben - megfelelően kidolgozott „projekteken” ke­resztül - csak egyetlen közös ma­gyar egyesületet támogat. Mivel jelenleg a németországi magyar protestáns gyülekezetek mind­egyike sajátos, egyéni körülmé­nyek között működik, a Holzha­­usenben 2012-ben megalakult egyesületi szövetség feladata lesz a Németországi Protestáns Egyház (EKD) juttatásának szer­vezett, „igazságos” elosztása. Mindez azonban nagyon távoli, nagyon bizonytalan. Gyülekezetünk a maga szórtsá­gában és az eddigi anyagi támogás megszűnése miatt nem sok re­ménnyel tekinthetett a jövőbe. A presbitérium sok tervet fontolga­tott, átmeneti megoldásokat kere­sett, eredmény nélkül. És akkor megtapasztalhattuk Urunk kegyelmét. Elküldte hozzánk Gulyás Márta tiszteletes asszonyt, aki elfogadta a felkérést, és a jelenleg betöltött félállása melletti szabad idejében fizetés nélküli, tiszteletbeli lelki­pásztori munkát vállalt gyüleke­zetünkben. Gulyás Márta fiatal református lelkészként Gödöllőn egy idősott­hon vezetője volt. Onnan települt át Kölnbe, miután házasságot kö­tött korábbi lelkészünkkel, Gulyás Kornéllal. Hamarosan özvegység­re jutott. Kölnbe érkezése után szinte azonnal a Deutschlandfunk rádiónál kapott állást, majd mun­káját a Deutsche Wellénél foly­tatta, ahol a mai napig is félállás­ban dolgozik. Ez okból vált sajnos szükségessé az istentiszteletek számának csökkentése. Anyagi támogatást egyelőre se­honnan nem kapunk. A gyüleke­zet a nehéz időkre félretett arany­­tartalékából és önkéntes adomá­nyokból csak a legszükségesebbe­ket tudja fedezni, így például a lel­kész útiköltségét, bérleti díjakat, biztosítási, postai díjakat stb. Bí­zunk benne, hogy ez kitart addig, amíg az egyesületen keresztül jut­tatott támogatás megérkezik. Mindezek ellenére Márta asz­­szony elhivatottsága nagy pezsdü­­lést hozott a gyülekezet életébe. Nagyszerű prédikációi közvetítet­ték az evangéliumot, emelkedett az istentiszteleteken részt vevők száma, és végre megjelent az if­júság is. Generációváltás? Mindeneset­re meglepő volt, hogy több alka­lommal a harminc alattiak domi­náltak összejöveteleinken. A köl­ni istentiszteletek után például a szeretetvendégség átalakul ifjúsá­gi találkozóvá. Hívő, nem hívő, mást hívő, illetve „kereső” ma­gyar fiataloknak van alkalmuk vallásról, morálról, filozófiáról, emberismeretről és az élet aktuá­lis kérdéseiről diskurálni, elgon­dolkodni - és mindehhez lelki­pásztori vezetést kapnak. A részt­vevők száma itt is nő. Tíz hónap telt el a 2011. szep­temberi újrakezdés óta. A szintén sok nehézséggel küzdő deutzi gyülekezet - amennyire a körül­ményei engedték - befogadott minket, helyet biztosított szá­munkra. Szeptemberben közös is­tentiszteletre készülünk, melyre a deutzi gyülekezet százötven éves jubileumi ünnepségén már elhang­zott a meghívás. Június 23-án Aachenben gyüle­kezeti napot tartottunk. Aznap számtalan iskolai, lakóhelyi és más összejövetel volt a városban, mégis - gyermekekkel együtt -közel százan jöttek el. A prédiká­cióból - Nóé hitét, bizalmát és en­gedelmességét megismerve - ta­nulságként magunkkal vittük: „Akkor is fogadd meg az Úr ren­delését, ha ma még nem látod ér­telmét.” Együttlétünket az is színesítet­te, hogy Márta asszony újra meg­nyerte Zambelly Bianka opera­énekesnőt, hogy eljöjjön közénk: először kuruc dalokat, műsora második részében pedig magyar népdalokat énekelt. A lelki táplálék mellett a bősé­ges testi táplálékra is gondoltak a szervezők. Nagyon finom bog­rácsgulyást kaptunk. Gergely Péter zongoraművé­szünk ebéd után játszott, fülbe­mászó csárdásaira egy Erdélyből érkezett házaspár még táncra is perdült; őket aztán többen is kö­vették. A jelen lévő aranyos gyer­mekek megtanultak egy hosszú dalt, ennek előadásával ajándé­koztak meg bennünket. A délutá­ni programban az egyik csoport tudományos filmet látott Nóé bár­kájáról, a másik pedig bibliai rejt­vényt fejtett meg. A díjkiosztás hatalmas meglepe­tés volt. A tiszteletes asszony tor­taremekeit kapták a csillogó sze­mű nyertes gyermekek: futballpá­­lya, labda, nyitott könyv Biblia al­fa-ómegával, csokitorta, mézes sütemény bibliai „alapanyagok­ból”... Köszönjük! A Jóisten áldását kérjük erre a megindult munkára. Sturz-Koritsánszky Sára Evangélikus énekeskönyv - 490. Vé- get - ért az a - ra - tás, Asz-ta-lon az ál - dás. Hoz-zád száll ma, jó A-tyánk, Há-la és i - má- dás. Hű kéz - zel, bő - ség - gél Gon-dós - kod - tál ró - lünk. Kö - sző - ne - tét mon - dunk. 2. Amit Isten megígért Még Noénak régen, Hogy amíg lesz ez a föld, Aratás is lészen: ím, betölt, mert a föld, Termését megadta: Hű a népek Atyja! 3. Jó reményben hullt a mag A föld rejtekébe. Felsarjadt a zöld vetés, És az Úr megvédte, ő adott harmatot Az eltikkadt földre, És úgy lett gyümölcse. 4. Alázzuk meg magunkat, Ha így áld az Isten, Hiszen jóra érdemünk Nékünk soha sincsen, Mert szívünk, életünk Oly rest a jótétre, A gyümölcstermésre. 5. Bűnbánó, hálás szívvel, Atyánk, áldj meg minket! Az termi jó gyümölcsét Szeretetnek, hitnek. Dicsérjen, hirdessen Minden áldás téged! Zengjen hálaének! Payr Sándor (1861-1938) Szélrózsa-levél A középső napon a Kehely sátorban a pódiumbeszélgetés témája a Magyar Evangélikus Konferencia (Maekj volt. Képünkön (jobbról balra) Adorjáni Dezső Zoltán püspök (Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház), dr. Lackner Pál főtitkár (Maek) és a beszélgetés koordinátora, Pángyánszky Ágnes lelkész vita közben. Rajtra készen A hagyományos közép-európai gondolkodásban szeptember és az iskolaév szervesen összetartozik. Az augusztus 20-i ünnepek után a kisdiákok és a szülők gondolatban már az iskolára fókuszálnak (ta­pasztalataim szerint ez a nagyobb diákok esetén nem mindig törté­nik így...). Nagyon eltérő távolságokat gon­dolunk végig a tanév kezdetén. Van, aki a hétvégét várja, más az el­ső szünetre készül. A nagyobbak már a tanéven túl is látnak, hiszen eredményeikkel a továbbtanulást, ezzel pedig egész életüket határoz­zák meg. A művészek, sportolók életét egyes, kiemelkedően fontos­nak tartott versenyek szakaszolják - mint az e sorok írása közben is zajló olimpiai játékok. Minden tanév új feladatot jelent az iskolafenntartásban is, hiszen a szabályok, az igények és lehetősé­gek koordináta-rendszerében kell- ha nem is az ideális, de - a lehető legjobb helyet megtalálni. „Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk” - hallottuk sok­szor, tán mondtuk is párszor. A keresztyén ember számára persze a mondat hosszabb: az örök életre tanulunk. Nemcsak tantárgyakat- ideértve a hittant is -, hanem emberséget, tisztességet, aláza­tot, reménységet is. Akkor is, ha ezek ma nem tartoznak a népszerű, sokak által választott szakokhoz. Mert ezekkel juthatunk - nem föl­di álláshoz, hanem mennyei polgár­sághoz, KISS tamAs felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents