Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-08-19 / 33-34. szám
26 -m 2012. augusztus 19-26. IFJÚSÁGI ÖLDAL Evangélikus Élét SZÉLRÓZSA-VISSZAPILLANTÓ Kilencedik Kilencedik. A legbosszantóbb helyezés. Legalábbis az olimpiai úszóversenyeken. Kilencediknek lenni nem jó. Kilencediknek lenni kifejezetten rossz. Pedig az olimpián kijutott belőle magyar úszóinknak bőven: Cseh, Hosszú, Verasztó vagy éppen a női gyorsváltó esete is idesorolható. Az az érzése az embernek, hogy lemaradt valamiről. Készült valamire iszonyú keményen, és néhány század másodperc miatt nem sikerült. Készült valamire éveken keresztül, aztán mégsem kapta mega lehetőséget, hogy bizonyítson a döntőben. Tekintsünk el attól, hogy kinek a hibája, és miért is hiányoztak azok a bizonyos század másodpercek, hanem figyeljünk magára a hajszálra, amely hiányzott. Az a hajszál, amely nem engedett bizonyítani. Az a hajszál, amely miatt többen úgy láthatják, hogy mégsem volt megfelelő a felkészülés. Az a hajszál, amely miatt többen azt gondolhatják, hogy a rajthoz állók mégsem tettek meg mindent a sikerért. Az a hajszál, amely miatt a kívülállók láthatják úgy, hogy itt mégis hibádzott valami a tervezésnél, előkészítésnél. Az a hajszál, amely miatt valószínűleg igaz a mondás, hogy nincsen rózsa tövis nélkül. Az a hajszál, amely miatt valószínűleg Szélrózsa sincsen tövis nélkül. Hogy ezt valóban szalagcímként kell-e egyházunk közvéleménye elé tárni, vagy megkell hagyni a szeptemberi kiértékelésre, azt mindenki döntse el maga, de összességében jó, hogy megfogalmazódnak olyan értékelő mondatok, amelyek segíthetik a következő Szélrózsát előkészítő csapat munkáját. így most azt mondom ki: kilencediknek lenni jó. A kilencedik Szélrózsára nagyon jó volt készülni. A kilencedik Szélrózsát nem volt rossz érzés lebonyolítani. A kilencedik Szélrózsát nem volt jó otthagyni. Sétálva a Balaton partján, Fonyódligeten július 22-én, vasárnap késő délután, házigazda lelkész kollégámmalfogalmaztuk meg hogy amolyan üresség van bennünk. Egy nagy pörgés utáni leállás okozta üresség. Olyan, amely azonban gyorsan újra megtöltődik. Gyorsan, mert rengeteg élményt tudunk előhívni. Rengeteg elégedettséget okozót, temérdek ajándékot, számtalan színt és áldást és sok olyat, amelyről valóban fogunk majd a kiértékelésen beszélni. A lényeg hogy ne maradjon űr. A lényeg hogy a kilencedik Szélrózsáról hazatérve ne maradjon senkiben űr. Legfeljebb az, amit - Istennek hála - sokan megfogalmaztak: hogy mikor jön már a következő. A tizedik. Vagy éppen a köztes évben megrendezendő sepsiszentgyörgyi találkozó. A lényeg hogy ne maradjon űr. Vagy ha kis ideig marad is űr, akkor tudjuk, hogy mi való oda. Amiről talán Bacon is (meg Gyökössy Bandi bácsi és oly sokan) beszélt már: amolyan Isten alakú űr. Amelyet más nem tölthet ki. Amelyet mással nem lehet betömni. Illetve lehet, de nemfog passzolni. Hosszú távon biztosan nem. Isten alakú űrünket mással nehéz, illetve leginkább lehetetlen kitölteni. Abba az űrbe csak az a Jézus férkőzhet be, aki az egész merítésünket is érvényesíti. Akiről - hiszem - az összes fonyódligeti igei alkalom bizonyságot tett. Akiről jó volt énekelni, beszélni, akitől jó volt hallani. Azt, hogy Isten szeret. Azt, hogy Isten úgy szeret, ahogy. Azt, hogy Isten engem is szeret. Az egyik reggeli merítés alatt Fonyódligeten szólt az ének, amelyet az ott előadott flash mobbal együtt - őszintén - nagyon szívesen látnék egyházunk imázsfilmjében is: „Dicséretet énekelek, / ha velem vagy, új ember lehetek! /A dalom már fent jár magasan, / Te vagy az erőm, csak te, Uram!” Ez alatt az ének alatt bennem is sokféle érzelem felszínre tört, és megéreztem azt, hogy nem mi cselekszünk. Mármint nem mi, szervezők. És talán ez a legfontosabb. Amikor az áldás túlnő a szervezők aggodalmán, görcsein. Amikor eszünkbe juthat azAgenda-beli imádság hogy „köszönjük, Urunk, hogy többet és jobbat adsz kéréseinknél.. ’.'Amikor őszintén azt érzem, hogy áldás van ezen az illatos virágon, ahogyan elnök-püspök úr is fogalmazott. Az illatos virág amelyről most már azt is tudjuk, hogy a „fertőzésveszély” sem volt valós... Folyamatosan imádkozom azért, hogy ez maradjon is így, illetve hogy áldás legyen az elhangzott igehirdetések utóéletén is. Amit nem tudunk mérni. Aminek hatásait csak nagyon közvetetten láthatjuk. Éppen ezért: Szereti valaki, ha kritizálják az elhangzott igehirdetését? Dehogy. Szereti valaki, ha egy tiszteletre méltó, idősebb kollégától olyan, szeretettel megfogalmazott tanácsot kap, amelytől azt gondolja, hogy jobb lelkész lehet? Mindenképpen. így vagyok hálás Pintér Károly lelkész testvéremnek azért, hogy a Fonyód ligeti visszhang című írásának elolvasása után jobb lelkész lehetek. Őszintén ezt gondolom. És osztom azt az imádságát is, hogy a fiatalok közül minél többen meghallják és megértsék Krisztus hívását. Remélem, ebben nem csak ketten vagyunk. ■ Mesterházy Balázs Szélrózsa-atya A Szélrózsa találkozóról a Magyar Televízióban Augusztus 19-én, vasárnap az Mi-en 11.30-kor, az M2-n 14.30-kor Szélrózsa címmel 26 perces műsorban számolunk be a fonyódligeti találkozóról. Szerkesztő Nagy László, rendező Horváth Tamás. Meghívó papnétalálkozóra Idén is megtartjuk hagyományos papnétalálkozónkat, melyre minden aktívan dolgozó lelkész feleségét szeretettel hívjuk és várjuk. A találkozót Gyökerek és szárnyak a sokarcú mesében címmel 2012. szeptember 28-30. között rendezzük az Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonban (8624 Balatonszárszó, Jókai u. 41.). További információ és jelentkezés szeptember 10-ig a következő e-mail címeken: Fabiny Katalin: fabinykati@gmail.com; Szemereiné Szigethy Enikő: szenikoster@gmail.com; Gáncs Péterné: gancsmarti@vipmail.hu.
