Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-08-19 / 33-34. szám
Evangélikus Élet KÖZELKÉP 2012. augusztus 19-26. !► 23 ► Az idei általános tisztújítás során az Északi Egyházkerületben Benczúr László eddigi felügyelő helyére a gyülekezetek presbitériumai - két jelölt közül - dr. Fábri György kommunikációs szakembert választották meg. A csömöri gyülekezeti kötődésű felügyelő több felelős világi pozíciót is betölt: az Eötvös Loránd Tudományegyetem habilitált egyetemi docense, rektorhelyettese, a Közszolgálati Testület evangélikus küldötte, egyben elnöke. Szeptemberi beiktatása előtt kérdeztük őt.- Az EvÉlet hasábjain legutóbb 2005-ben volt olvasható interjú Önnel; akkor még a Mindentudás Egyeteme Kht. tudományos igazgatójaként a nagysikerű televíziós ismeretterjesztő sorozatért volt felelős. Mit gondol, az ott szerzett tapasztalatait tudja majd használni egyházi berkekben is?- Remélem, többféleképpen is. Az egyház megújítása stratégiájának alakításakor megszólítottunk tudósokat, szakembereket a szervezeti határokon átlépve, és ezt folytatnunk kell. Ehhez a folyamathoz viszont elengedhetetlen az egyházi kommunikáció fejlesztése - bízom benne, hogy a szakterületemen, a tudomány- és társadalmi kommunikáció terén szerzett tapasztalataimmal ebben is segíteni tudok.- Gondolom, elnöktársa, dr. Fabiny Tamás médiáért is felelős püspök örömmel tekint ez elé. De Ön mennyire ismeri egyházi sajtónkat, és szükségesnek látja-e a változtatást ezen a területen?- Mint egy átlagos „sajtófogyasztó’! Olvasom az Evangélikus Életet, látogatom az egyház honlapját, illetve a Credo evangélikus folyóirat két évvel ezelőtti megújulása óta annak szerkesztőbizottsági tagja vagyok. Azt látom, hogy az evangélikus belső nyilvánosságnak óriási kiaknázatlan lehetőségei vannak. Már körülbelül tíz évvel ezelőtt, a kommunikációs robbanás idején újra kellett volna gondolni az egyházi kommunikációs stratégiát. Nem voltunk és ma sem vagyunk felkészülve arra a radikális változásra, amely az internet térhódításával következett be. Ezeket a lehetőségeket felhasználva kell hagyományos értékeinket továbbvinni, továbbadni, megtalálva a nyomtatott sajtó szerepét is.- Kommunikációs szakemberként mit gondol, hogyan tudná az egyház még inkább kiaknázni az internet nyújtotta lehetőségeket?- Olyan kommunikációs közösséget kellene létrehozni, amelyben bátran felvethetjük a magyarországi evangélikusok számára releváns kérdéseket.- Ilyen fórum már létezik Fraternetmindenki elnevezéssel. Erre a levelezőlistára bárkifeliratkozhat, és tematizálhatja az ott folyó beszélgetést. Az más kérdés, hogy ez sokszor méltatlan stílusban, olykor már személyeskedésbe torkollva zajlik...- A belső kommunikáció kiterjesztése nem egy-egy divatos technológiai megoldás használatát jelenti. A digitális világ demokratikusnak látszó, Vonzó célt adni idősnek, fiatalnak Interjú dr. Fábri Györggyel, az Északi Egyházkerület új felügyelőjével mostanra azonban tévútnak bizonyult megoldása volt a strukturálatlan fórumfelületek használata. A parttalan agora előbb vagy utóbb az agresszivitás győzelmét hozza, ami a szabad véleménynyilvánítás ellen van. Ehelyett jól tagolt, a véleménycserében részt vevők felelősségét egyértelműen tükröző, a minőségi megnyilvánulásokat előnyben részesítő formákat célszerű alkalmaznunk, ezek jobban ösztönzik az érdemi részvételt is.- Egyházkerületifelügyelő-jelöltként az északi kerület honlapján is olvasható bemutatkozásában a következőképpen fogalmazott:„Az Északi Egyházkerület körében ráadásul ennek a magyar valóságnak a végletei vannak jelen: az északkeleti országrészben fájdalmasan terjedő elnyomorodás, feszültségek a kisközösségekben, a regionális depresszióval szemben magukat építeni próbáló városok, a budai jómódú kerületek’.’Mit tehet egy kerületi elnökségi tag ebben a helyzetben?- Vegyüli például az épületek, a „kövek” kérdését, amelyet kulcsfontosságúnak tartok. Kezdeni kell valamit az elnéptelenedő települések fogyó gyülekezeteinek templomaival, úgy, hogy nem feledkezhetünk meg az érzelmi szálakról sem, amelyekkel még néhányan kötődnek hozzájuk. Hiszen sok esetben generációk sorának volt lelki otthona egy-egy ilyen templom... Kudarc lenne egyszerűen bezárni ezeket az épületeket. Helyette szemléletet kell váltanunk. Vizsgáljuk meg, hogy abban a régióban vagy azon a településen lehetne-e olyan új funkciót keresni, amelynek révén - nem feltétlenül egyházi irányítással - hasznossá tehetnénk ezeket az ingatlanokat.- Konkrétan mire gondol?- Legyenek a helyi közösség kulturális, képzési terei, akár népfőiskolái keretek között, miközben megmaradhatnának az imádság, a lelki csendesség házaiként is. Az egyháznak Krisztustól rendelt feladata és kötelessége az elesettek, hátrányban lévők, maguktól talpra állni nem tudók megsegítése. Ezekben a régiókban a mélyszegénységben élőknek, szociálisan végletesen leszakadtaknak, közöttük nagy hangsúllyal a szocializációs zsákutcába szorult cigányságnak ilyen kitörési pontokat kell kínálnunk.-Haszarvasi TessedikSámuel-népfőiskolánknak az anyagi forrás elapadása miatt be kellett zárnia a kapuját, miért lenne egy ilyen kezdeményezésnek nagyobb jövője az ország északi területein?- Nem ismerem a szarvasi történet részleteit, de azt tudom, hogy ilyen projektekre az Európai Unióban még mindig hatalmas összegű pályázati források léteznek, nem szólva a lehetséges együttműködésekről az e területen élen járó lutheránus skandináv országokkal. De ne csak pénzt, hanem jó gyakorlatokat, szervezési kultúrát is igyekezzünk átvenni!- Mindezekhez is nagyobb mértékű önkéntes munkára lenne szükség berkeinkben. Nem olyanra, amilyenről az Ön által írt, a Credo evangélikus folyóirat 2010/3-4. számában megjelent tanulmányban olvashatunk. A Nekünk így is jó? - Egyházszociológiai felmérés tükrében a magyarországi evangélikusság című dolgozat az evangélikus megújulást célzó, Élő kövek egyháza nevet viselő stratégia hátterét adó szociológiaifelmérés adatait elemzi. Ennek a felmérésnek - nem is mellesleg - Ön volt az egyik vezetője. Az eredmények azt mutatják, hogy a megkérdezettek 72 százaléka egyáltalán nem végez egyházi önkéntes munkát...- Három nagy problémát látok a vizsgálat eredményeinek tükrében - közülük pedig ezt tartom a legdrámaibbnak. Hangsúlyozom azonban, hogy- A Magyar Evangélikus Ifjúsági Szövetség a Mevisz Bárka szakcsoportja sok-sok éve szervez nyári táborokat kerekes székesek számára, és ehhez ép fiatalokat szólítanak meg segítőnek.- így van. Ami pedig a középgenerációt illeti, valóban sok teher nyomja a vállukat, és kevés szabad idejük van. De legyünk őszülték magunkhoz: nagyobb fegyelemmel nem tudnánk az elszórt idők között tartalékot találni? Biztos, hogy keresztényként nincs egy héten négy óránk, amikor a közösségért, evangélikus vagy nem evangélikus testvéreinkért tehetnénk?- De miért tenné ezt a középgeneráció? Az előbb említett tanulmányban olvasható, hogy a megkérdezettek egyharmada nem tartja szükségesnek ez magyar jelenség, más országokban ennél sokkal jobb az önkéntes munkát vállalók számaránya.- De mit tudunk tenni? Köztudomású, hogy egyházunkban hiányoznak az erejük teljében lévő középkorúak. A gyermeknevelés, az idős szülők gondozása, netán két állás mellett nem sok energiájuk marad a templomba járásra vagy egyházifeladatvállalásra. Az idősek tennék, de őket sokszor egészségi állapotuk akadályozza, míg a fiatalok egyelőre önmagukat keresik.- Akkor vegyük ezeket végig. Miért ne adhatnánk méltó feladatot az időseinknek? Például miért ne nyithatnánk ki templomainkat tavasztól őszig, és miért ne kérhetnénk meg őket arra, hogy kalauzolják az arra tévedő turistákat? Vagy miért kell a városi lelkészi hivataloknak délután egy órakor bezárniuk?! Miért ne tarthatnának legalább telefonügyeletet - anyagi ellenszolgáltatás nélkül - a nyugdíjasaink? A fiataljaink: csak rajtunk áll, hogy tudunk-e számukra vonzó célt adni. A kortárs segítés jelenti a legtöbbet a függőségekben szenvedők, az elkallódok számára, de biztosan számíthatnánk rájuk az internetes felületeken indítható és nem csupán az evangélikusoknak szóló hasznos információszolgáltatásban is. másoknak elmondani, hogy evangélikus, mert idetartozásuk nem hozott előnyt a számukra.- Szándékosan fogalmaztam úgy, hogy azt a heti négy órát ne az egyházra szánják, hanem embertársaikra. Ha maguktól nem látják meg, hogy a környezetükben ki szorul segítségre, akkor ebben segítsen az egyház. Hozza össze az embereket. Mutasson rá, hogy például kinek lehet hetente egyszer autóval bevásárolni, vagy kivel lehet kölcsönösen gyerekmegőrzést szervezni. Ma Magyarországon az emberek átlagosan napi - hangsúlyozom: napi! - négy és fél órát töltenek tévénézéssel. Ebből kicsit lecsippentve nem lehetne másokon segíteni?-Az egyházszociológiaifelméréssel kapcsolatban három nagy problémát említett. Ebből az egyik az önkéntességhiánya volt. Mi a másik kettő?- A második a lelkészeinkkel függ össze. Nagyon fontosnak tartom, hogy a munkájukat - az önkéntesen vállalt szolgálatainkkal - minél jobban segítsük. Ezáltal terheket tudunk levenni a vállukról, ők pedig megerősödve hatékonyabban láthatják el elsődleges feladataikat. Döbbenetes, hogy - hasonlóan a magyar átlagemberekhez - az evangélikusok is magukba zárkózva őrlődnek személyes problémáikkal. Nem vagy csak nagyon ritkán fordulunk a lelkipásztorunkhoz, nekik pedig sok esetben már nem marad idejük, energiájuk felkeresni a nehéz helyzetben lévőket. Pedig bűnös, gyötrődő emberek vagyunk valamennyien - Krisztus szava a maga közvetlenségében támogatást, terápiát nyújthat.- Egyetértek azzal, hogy lelkészi karunk jelentős része kiválóan végzi szolgálatát. Az is igaz, hogy vannak esetek, amikor több gyülekezeti feladatátvállalással valóban a szakmai kiégéstől, esetleg magánéleti válságtól menthetnénk meg őket. De ki segít a híveknek a lelkészük ellenében? Amikor a közösség és az autokrata vagy - például - lusta vezető között az ellentétek csak mélyülnek, a gyülekezet pedig ennek következtében egyre fogy.- Erre nehéz általánosságban válaszolni, ismerni kell hozzá a konkrét helyzetet. Ha már szinte a szakadásig mélyültek a konfliktusok, azt a helyzetet nagyon nehéz kezelni. A kezdeteknél kellene figyelnünk: bármire késztet is minket a finanszírozás, ne vegyünk fel a hittudományi egyetemre lelkészi pályára alkalmatlan személyeket, illetve a hat év alatt folyamatos szűrésen essenek át a hallgatók. Tudom, lelkészképzésünket sok külső eredetű kényszer sújtja. De itt is, ahogyan mindannyiunk személyes és intézményi munkájában is, jobban megéri a minőséget megkövetelnünk önmagunktól, mint értékbeli kompromisszumokkal átevickélni a nehéz időkön.- És mi a harmadik nagy probléma az egyházban?- Az egyház és az állam viszonya. Keresztény, evangélikus közösségként vessünk számot azzal, hogy a mindenkori hatalomnak vagy Krisztusnak tartozunk-e inkább igazodással! Jól ismerjük a jézusi mondást: adjuk meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené. Ezt gyakran az egyházi simulékonyság jeligéjeként emlegették. De mi mondjuk ezt a krisztusi hangsúllyal: megadjuk a „császárnak” a mindenkori hatalomnak a lojalitást, a szervezeti együttműködést, de csak azt. Nem adjuk oda azonban azt, ami csak az Istené! A lelkiismeretünk, a hitünk, a személyes elkötelezettségünk, morális értékrendünk az Istené, ebből ered az elesettek iránti szolidaritásunk, a nemzeti és a nyugati keresztény közösséghez való kötődésünk és a hitvallás szabadsága melletti kiállásunk. Ezeket sem erővel, sem csábítással nem vehetik el tőlünk. ■ Boda Zsuzsa Dr. Fábri György iktatása Dr. Fábri György újonnan megválasztott északi egyházkerületi felügyelő beiktatása a kerület szeptember 21-én tartandó őszi közgyűlésének keretében lesz 14 órától a budahegyvidéki evangélikus templomban. Az esemény - miként maga a közgyűlés - nyilvános. Mindenkit szeretettel várunk.
