Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)

2012-08-19 / 33-34. szám

Evangélikus Élet FORRÁS 2012. augusztus 19-26. *• 13 SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 12. VASÁRNAP - 2MÓZ 34,6-10 Isten megbocsát, hogy megtisztíthasson Oratio oecumenica A pusztában Isten megbocsátott az aranyborjú körül táncoló, ellene lá­zadó népének, de a nép ettől nem lett jobb. Szívében továbbra is ott él a lá­zadás, és ezt Mózes is tudja. Nem is tagadja, amikor Isten előtt közben­jár értük: „...keménynyakú nép ez” Szívükben továbbra is ott élnek azok a bűnök, amelyek az aranyborjú el­készítésére indították őket. Isten nem egy lázadó szívű, ellen­szegülő népet akar bevinni az ígéret földjére. Ezért szövetséget köt velük, de ez nem azt jelenti, hogy a mos­tani állapotukban bemehetnek Ká­naánba. Negyven évig kell a pusztá­ban vándorolniuk, hogy szívük meg­tisztuljon. A pusztában bűnhődni­ük kell, de mivel Isten szövetségre lé­pett velük, a büntetés már nem pusztulásukat, hanem megtisztítá­sukat fogja szolgálni. Isten mégsem csupán a rájuk váró szenvedésekkel fogja őket megtisztí­tani, hanem azzal is, hogy a szenve­dések közepette hatalmát is megmu­tatja nekik. Kiszolgáltatja őket szám­talan veszélynek, engedi, hogy túlerő­ben levő ellenség törjön rájuk, hogy eközben megtapasztalják: Isten az egyedüli szabadítójuk. Kiszolgáltatja őket az éhségnek és a szomjúságnak, hogy megtanulják, számukra nem a kenyér és nem a víz jelenti az életet, hanem Isten az élet egyetlen szüksé­ges és önmagában elégséges feltétele. Ha Isten velük van akkor, amikor kell, a sziklából is víz fakad. Ha kell, az ég hullat kenyeret. A pusztában vándorló nép számá­ra a tisztulás tanulási folyamat. Meg kell tanulniuk, hogy nincs okuk féle­lemre, és nincs okuk zúgolódásra, mert Isten hűséges szövetséges. Min­dig, minden körülmények között velük van, és ez elég. Néha jelenlétét közvetlenül is tapasztalhatják, más­kor csak a segítsége érkezik épp ide­jében. Meg kell tanulniuk, hogy Isten akár láthatóan van jelen, akár látha­tatlanul, soha, egy pillanatra sem hagyja el őket. Amikor a tisztulás negyven eszten­dejének elteltével a nép átkel a Jordá­non, és Kánaán földjére lép, többé nincs a szívében félelem. Engedelme­sen követi Isten parancsait, és ujjon­gó szívvel veszi birtokba örökségét. A bűnbocsánat már az ószövetség­ben sem volt azonos a bűntől való megtisztulással, a bűn eltörlésével. Eredetileg az áldozati állatok leölé­se sem a bűn eltörlésére történt, ha­nem azt volt hivatott kifejezni, hogy Isten megbocsátotta a bűnt, és ezért beéri azzal, ha egy állat életét oltják ki a bűnös élete helyett. A bűnös pe­dig moratóriumban részesül: időt nyer, hogy bűnétől megtisztuljon addig a napig, amelyen Isten ítéletet mond fölötte. Ezen a ponton az ószövetség túl­mutat önmagán, és kimondatlanul is feltételezi, hogy Isten gyermekeinek a földi Kánaánon túl - amely ideig­lenes, és ahol az élet múlandó - van egy végső és elmúlást nem isme­rő örökségük is. Jézus ezt hol a mennyek országaként, hol Isten eljö­vendő országaként hirdeti meg, és vi­lágosan beszél arról, hogy a belépést ítélet előzi meg. Mert az Istennel va­ló, vég nélküli közösségben nem le­het helyük olyanoknak, akikből hi­ányzik az Isten iránti feltétlen biza­lom, akik lázadó indulatokat táplál­nak Isten ellen. Más szóval: akik nem fogadják el Isten szeretetét, és nem szeretik Istent. Ennek pedig az a legfőbb jele, hogy nem szeretik em­bertársaikat sem, viszont bizalmat­lanságot és gyűlöletet táplálnak szí­vükben mások iránt. Kétségtelenül hinnünk kell: Isten megbocsátotta bűneinket, és ezért el­fogadta, hogy Jézus helyettünk haljon meg, hogy mi időt nyerjünk az Isten elleni lázadó indulatoktól és a gyűlö­lettől - minden bűn gyökerétől - va­ló megtisztulásra. Földi életünk min­den napja és perce ezért kegyelmi idő. De ahogy az ószövetségi népnek sem a maga erejéből és elhatározásából kellett a pusztában a lázadás bűnétől megtisztulnia, hanem Isten maga munkálta megtisztulását - egyrészt szenvedések, másrészt hatalmas cso­dák által úgy Isten bennünket sem hagy magunkra. Hiszen a ma­gunk erejéből nem is lennénk képe­sek az Isten iránti bizalmatlanságot és zúgolódást kiűzni a szívünkből. Mint ahogy azokat sem tudjuk a magunk erejéből szeretni, akik velünk ellen­ségesek, akik arra törekednek, hogy szavaikkal és tetteikkel ártsanak ne­künk, akik a becsületünkbe gázolnak, jó hírünket rombolják. Ám ha belátjuk, hogy naponta segítségre van szükségünk ahhoz, hogy valóban más emberré, olyan új emberré legyünk, akinek a szívében többé nincs hely az Isten jóságával, igazságosságával, szeretetével szem­beni kételyeknek, és nincs hely a re­­vánsvágynak, a gyűlöletnek sem más emberekkel szemben, akkor Isten nem hagy minket magunkra. Akkor Jézus halálát naponta hatékonyan munkálkodó erővé teszi az életünk­ben, hogy néha a szenvedéseiben va­ló részesedés által, néha hatalmának csodálatos tapasztalása által megszü­lessen és naponta erősödjön, növe­kedjen bennünk az az új ember, aki - bárhogy alakul is a sorsa - feltétel nélkül bízik Istenben, és feltétel nél­küli szeretettel viseltetik embertár­sai iránt. Akkor azonfelül, hogy Jézus haláláért bűneink bocsánatot nyer­tek, az ő vére valóban el is törli azo­kat ott, ahol vannak: a szívünkben. Ha engedjük, hogy Jézus halála nap mint nap végezze bennünk bűn­törlő, tisztító munkáját, akkor azon a napon, amikor kegyelmi időnk le­jár, Isten örömmel fog bebocsátani minket gyermekei örökségébe, a ve­le való szüntelen közösségbe, az el nem múló életbe. Ám ha úgy reménykedünk bűne­ink bocsánatában és Isten kegyelmé­ben, hogy a bűneink elleni naponkén­ti harcot, a bűntől való megtisztulást fölöslegesnek ítéljük, és ellene szegü­lünk Isten Lelkének, hogy Jézus ha­lálát aktív, bűntörlő és újjáteremtő erővé tegye az életünkben, akkor kegyelmi időnket elvesztegetjük, és magunkat rekesztjük ki az Isten gyermekeire váró örökségből. Mert a bűnbocsánat az új szövet­ségben is moratórium: az ítélet elha­lasztása és Jézus haláláért ajándékba adott kegyelmi idő a bűntől való tényleges megtisztulásra, amelyet Isten maga visz véghez övéi életében, hogy az ítélet napján késznek talál­tassanak örökségük átvételére abban az újjáteremtett világban, ahol Isten lesz minden mindenekben. ■ Véghelyi Antal „A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el’.’ (Ézs 42,3) HETI ÚTRAVALÓ Szentháromság ünnepe után a 12. héten az Útmutató reggeli s heti igéi a bűn és a betegség, az emberi lét e két alapvető kérdésére adnak közös választ: Is­ten igazít meg a belé vetett hit által Krisztus érdeméért. Őt bűneink miatt törték össze, az ő sebei árán gyógyultunk meg, s a teljes írás hirdeti: „...én, az Úr, vagyok a te gyógyítód’.’ (2MÓZ 15,26) „Kegyelemből tartattatok meg, hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” (Ef 2,8; LK) Az ő szelíd szabadító szolgája - heti igénket betöltve - földi életében igazán hirdette a törvényt és „a mennyek országának evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép körében” (Mt 4,23). Ezért hittel kérheted: „Te­­benned bízom, Uram! / A te igazságod szerint ments meg, szabadíts meg!” (GyLK 721,1-2) Luther vallja: „Mikor Isten megigazított, akkor Krisztus vé­rével mint váltságdíjjal a bűn hatalmából tulajdonává vásárolt meg. Istené vagyok, Krisztus a királyom, s csak neki engedelmeskedhetem. Erre erőt a megszentelő Szentlélek ad nekem.” Jézus mentő s irgalmas szeretetét látjuk gyógyításainál: „Effata, azaz: nyílj meg!” - így szólt négyszemközt a süket­némához. A sokaság ezt hirdette: „Mindent helyesen cselekedett: a sükete­ket is hallóvá teszi, a némákat is beszélővé’.’ (Mk 7,34-37) Jézus az őt üldöző Sault pedig választott eszközévé tette, aki új látást nyert Anániás által: „...Jé­zus, aki megjelent neked az úton..., azért küldött, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel.” Pál megkeresztelkedett, „és azonnal hirdetni kezdte a zsina­gógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia”. (ApCsel 9,17.20) Jézus meggyógyí-IX0YC tott két vakot, akik hitték, hogy meg tudja tenni: „... megérintette a szemű- -----­két, és ezt mondta: »Legyen a ti hitetek szerint!« Erre megnyílt a szemük’.’ (Mt 9,29-30) Mirjám a testvére ellen lázadozott, és poklos lett. „Ezért így kiál­tott Mózes az Úrhoz: Istenem, gyógyítsd meg őt!” (4MÓZ 12,13) Hét nap múl­va visszafogadták a táborba gyógyultan. A holdkóros fiúból nem tudták ki­űzni az ördögöt a tanítványok kishitűségük miatt. „Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag..., semmi sem volna nektek le­hetetlen’.’ (Mt 17,20) Jakab tanácsa: „Beteg-e valaki közöttetek? (...) Vallj átok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyó­gyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének’.’ (Jak 5,14.16) De ki lehet igaz Isten előtt? Akit ő ingyen megigazít kegyelméből, s megvált Krisz­tus által; „...mert ahogyan ő (az Úristen) igaz, igazzá teszi azt is, aki Jézus­ban hisz’.’ (Róm 3,26) A Keresztelő Jánost lefejező „róka” Heródest nem Jé­zus lénye, csak csodái érdekelték volna: „Hosszasan kérdezgette őt, de Jézus semmit sem válaszolt neki’.’ (Lk 23,9; lásd EÉ 328,2) A felséges, ám könyö­rülő Isten ma is felüdíti a megtört és alázatos lelkű ember szívét. „Láttam útjait, mégis meggyógyítom és vezetem őt. (...) Ezt mondja az Úr: Meggyó­gyítom őt!” (Ézs 57,18.19) „A te gyógyító szent kezed / Orvosolta fájdalmam...” (EÉ 373,3) Jézus, üdvösségem. ■ Garai András Mindenható Urunk, felséges Iste­nünk, aki végtelen hatalmaddal je­len vagy a világ mindennapjaiban! Hálát adunk neked, hogy kapcsola­tot keresel és találsz mindazokkal, akik segítségül hívják a te nevedet. Ámulva csodáljuk bátorságodat, hogy a benned bízókat sem veszed ki a világ forgatagából, hanem meg­őrződ őket. Megőriztél mindeddig bennünket is. Ezért borulunk le könyörgéssel színed elé. Kérünk téged... Szavadért. A ma is teremtő, meg­újító szóért. Ne engedd elhallgatni, se elhalkulni közöttünk. Mert igéd útmutatása nélkül célt tévesztett és szárnyaszegett minden emberi pró­bálkozásunk. Nyitottságért. Hogy jelenléted és szereteted számtalan jeléből minél többet észrevegyünk, és ezek is erő­sítsék hozzád való kötődésünket. Türelemért, hogy ne szabjunk ha­tárt cselekvő szeretetednek, hanem gyermeki bizalommal hagyjuk rád mindazon dolgokat, amelyeken nem tudunk változtatni. Békességért, hogy a külső feszült­ségek és belső bizonytalanságaink is elcsendesedjenek jelenlétedet meg­élve. Szabadságért, hogy felszabadult lé­lekkel hirdessük mindazt, amit meg­tapasztalnunk engedtél a mindenség határtalanságából. Áldunk téged, hogy engeded meg­tapasztalnunk a kicsinységben rejlő erőt, a nagyságban rejlő felelősséget, a sikerélményben rejlő ösztönzést és a kudarcokban rejlő iránymutatást. Könyörgünk mindazokért, akik nélkülözni kénytelenek a veled való kapcsolatot. Mindazokért, akiknek megfakult a kapcsolatuk veled. Mind­azokért, akik szándékosan fordulnak el tőled. Mindazokért, akik beérik formális kapcsolattal, amikor rólad van szó. Mindazokért, akiket éppen a magukat Krisztus-követőknek val­lók taszítottak messzire tőled. Mind­azokért, akik keresnek téged, és aki­ket te keresel. Urunk, aki Krisztusban eljöttél hozzánk, és Lelkeddel megtartasz minket, adj nekünk őszinte hitet, a je­lenbe és eljövendőkbe vetett re­ménységet és a te szeretetedben va­ló szüntelen örvendezést! Ámen.

Next

/
Thumbnails
Contents