Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-08-12 / 32. szám
8 «. 2012. augusztus 12. PANORÁMA Evangélikus Élet K É T A R C ^ Csináljuk a fesztivált. Egyre többet. Hol keresztényt, hol kevésbé azt. Már valóságos dömping van belőlük. Az idén huszonkét éves Művészetek Völgye se a régi már - hallani sokfelé, s van, ki ténylegesen csalatkozva más, újabb, a szó mindkét értelmében gazdagabb fesztiválokat látogat inkább. A mesebeli névre hallgató Balaton-felvidéki települések valamiféleképp mégis megőrizték a maguk sajátos hangulatát. Július 27-étől augusztus 5-éig várta a látogatókat a Völgy - mostanra már csak Kapolcs és Taliándörögd. És várta a látogatókat ingyenes programjaival a mára már külön „firmának” számító evangéliumi műhely is... Régi arcok: hobók, bölcsészek, nemezesek. Vannak a Völgy kiskirályai, kik már be vannak betonozva az udvarukba. így például a csupa élet, most épp kismama Palya Bea vagy az ingerlékeny, még mindig nagy hajtó Földes László Hobo („Csak hajtó vagyok, ne lőjetek!”- Vadászat). Házigazda még az evangélikus Gryllus Dániel Kossuth-díjas zenei gárdája, a Kaláka is. Köztisztelet és nagy szeretet veszi őket körül, méltán. Gyakorlatilag ők viszik vállukon a Völgyet (no meg a mézes-mázas csuprok vásárlása). Három igen különböző dalszerző, versmegzenésítő, előadói attitűd. Mint amilyen a jó sült kolbász, a ribizliálmos palacsinta és a juhtúrós puliszka egymás mellett. Jó, ízes, ízletes. De talán nem ártana valami zsengébb, valami élénkebb - habár lehet, nem véletlenül a csiga a Völgy kabalaállata... Miközben az ember ténfereg a hol macskaköves, hol patak menti ösvényeken, tarkóját tűzi a nap. Jobbról-balról kínálják eredeti, egyedi, csak itt és csak most megvásárolható portékájukat a mesteremberek. Talán úgy vannak, mint Lackfi János a verseivel, túl sokat farigcsáltak... * * * Jó kis szociológiai tanulmányút egy kapolcsi séta. Megannyi völgylakó a raszta hippiapukától a muzsikus cigányig. Mégis, a sokféleségben, tarkaságban érezhető valamiféle egység. Ez talán a Völgy szelleme, ahol o-tól 24-ig szól az örömzene. „Énekelni egy refrént hányszor lehet büntetlenül?” - énekli az árokparti zöldben újra és újra a huncut szemű fiúcska, még büntetlenül. A Palya-udvarban tornával kezdik a napot, ám nem holmi fitneszlédiket láthatunk: az udvar a természetes lányoké, modern anyukáké és „alter” partnereiké. Napköszöntő táncuk bediene az Úr dicsőítésének, ám itt ilyesmiről persze nincs szó. Általában kora délután kezdődnek a programok. Habár előfordulnak reggeli, álmos beszélgetések is. Délelőtt jellemzően mégis alusznak a völgyesek, vagy fák árnyékába, boglyák hűvösébe, napernyők oltalmába bújnak bodzaszörpöt, macifröccsöt szürcsölve. Márta István, a Völgy művészeti vezetője hű maradt a szavához: Coca-Cola-reklámmal Kapolcson nemigen találkozhatunk. A programfüzet karcsúsága ennek a tartásnak is betudható. Állandó értékeket próbál közvetíteni a fesztivál, ez vitathatatlan. Pál apostol leveleinek élő előadása - melyet a Kaláka először ‘91-ben mutatott be - például mindig katartikus. De valljuk be, Kapolcs valahol a szabadosság melegágya lett. Azt csinálsz, amit akarsz, úgy, ahogy neked tetszik. Nyugágyban fekszel, mert megérdemled. Déli alkoholtól értetlenül bámulsz a Kobuci-színpadra, mert szabin vagy. Sárga táskád még nincs - most már van... A völgyi spiritusz kifogyóban. Hisz ezt is táplálni kell! Az évek során a sok nehézséggel valahogy veszített lendületéből ez az összművészeti kavalkád. Lett belőle egy amorf maszlag, mely már csak nyomokban tartalmazza a régi álmokat. Könnyen válhat tengés-lengéssé az ittlét, ha nem tudatos az ember, ha nem fogalmazza meg, mit akar nyerni ebből az egészből. És hiába fújja ugyanolyan lelkesedéssel Éri Péter a töröksípot, közlekedik otthonosan a Völgy udvaraiban tokkal-vonóval a Rackajam Ferenczi Gyurija... ettől még nem lesz közösség, közös fejlődés, épülés. # * * „Nem lehet áthatolni, / Te ott vagy, én meg itt: / a valóság két oldala. / Te fényben, én meg a villódzások között / törölgetem szemem falát, / hogy össze ne tévesszem / az árnyékokat.” Háló Gyula baptista lelkipásztor verse, mely az evangélikus templom emeletén olvasható (a szerző baptista testvérlapunk, a Békehírnök főszerkesztője - a szerk.), nagyon jól megvilágítja az érem két oldalát: az úgynevezett kultúr- és az evangéliumi Völgyet. Egyik oldalon a villódzás, másikon valami egyenletes meleg. De nem áthatolhatatlan, átjárhatatlan a rés. Az ajtó - esetünkben az evangélikus templom kapuja - mindig nyitva áll. Úgy vonzza az embert - ha az első közvetlen, mély s ezért néha ijesztőnek tetsző beszélgetésen túllép -, mint a mágnes. „Ez ä Völgy, itt szeretet van” - mondja a könyvárus srác inkább hippi, mint jézusi alapokra támaszkodva. Leülök hozzájuk elkölteni az elemózsiám. De valahogy úgy le vannak lassulva... Szemben, az Élő Víz pincében azonban serényen folyik a munka: párnák, takarók kerülnek ki a napfényes pinceoldalba, hogy mire a nézők megérkeznek, kényelem fogadja őket. Veress István evangélikus lelkész és fia, Jónás a mozi műszaki előkészítői. Mindennap délután háromtól más film forog. A női osztag - Kata és Ildikó, kik már évek óta a maréknyi misszionáriuscsapat tagjai - feladata az igényes szórólapok osztogatása, a hívogatás és süteménypakolás. A pince falain a Bibliából vett igék illusztrációit láthatjuk, melyek - az Úron túl - Ildikó kezeinek munkáját dicsérik. Idén igen széles a repertoár. Forog Vangelis zenéjével a Tűzszekerek, a gyenge idegzetűeknek kissé nagy dózis A fülke, a megmosolyogtató című Géppisztolyos prédikátor, Jim CarreyvelAMindenóó... Legnagyobb sikere a Gabriele Salvatores rendezte Nem félek című filmnek van. A vetítés után a résztvevők maradnának még a pincében beszélgetni - egy gond van csak, nem jön ki hang a torkukon... A többi program a templomban zajlik. Bizonyságtételeket, tudományos előadásokat, színdarabokot láthat-hallhat a közönség. És az igét, folyamatosan. Amikor ugyanis nincs fix program, bibliai hangoskönyv szól az Isten házában. Be lehet ülni, meg/el lehet hallgatni. Az emeleten pedig a Bizalom a láthatatlanban című kiállítás várja az érdeklődőket. Bódis Kata fény-árnyék játékkal, levéllel és tenyérrel alakított, valamint Lengyel Orsolya mezzotinto technikával készült, ablakokkal, résekkel kísérletező grafikai munkáit tekintheti és gondolhatja meg a közönség. * * # A kapolcsi - illetve kővágóörsi - evangélikusok a Budapesti Autonóm Gyülekezettel (BPA) szövetkezve alkotják a Völgyben ingyenes, missziós szigetüket. A BPA lelkes, karizmatikus csapat. Kispályásnak nem mondhatók, hisz az előadott színdarabok esztétikai minősége elvitathatatlan. Nemcsak lelkesek, hanem szuggesztívek is. Az előadások előtt, után lehetőség van beszélgetésre. A személyes hangnem hívogatóbb, mélyrehatóbb, mint egy vérszegény vasárnapi prédikáció, amely után csak a hiányérzet marad... A BPA színházi társulata 2001-ben jött létre. Megálmodója és vezetője Takács Ferenc, korábban világi, ma már evangéliumi színházi rendező. Megtért underground arc. Olyannyira, hogy a rendezés mellett prédikál is. Kiállása és beszéde - mely nem elken vagy finomít, hanem világossá teszi, hogy Jézus eldöntendő kérdés - erőteljes, bár kissé darabosnak mondható, és talán Franklin Graham evangélizációs stílusával rokonítható. De kétségkívül hatásos. Minden bizonyságtétel és színházi előadás után lehetőség van vele mondani a megtérők imáját. Többeknek sikerül ez szívből, Koncz Eszter és balján Éli Nóra, a Menedék című monodráma főszereplője ők aztán a kijáratnál kis - a Völgyben vásárolt táskában is remekül hordozható - Bibliát kapnak ajándékba, valamint egy igével ellátott követ. (A Bibliák számának megfogyatkozása alapján idén több mint ötven megtörtét regisztrálhat a csapat.) Két Takács Ferenc rendezte darabot emelnék ki, a Corrie ten Boom önéletrajzából készült, Menedék című monodrámát és az ultramodernnek mondható, szembesítő szándékú produkciót, a Remixet. A Menedék Éli Nóra fantasztikus, szívből jövő játékát dicséri. Miközben mesél, az oltár előtt kellemes kis konyhának berendezett térben ínycsiklandó franciasalátát készít. A koncentrációs táborok derűjéről van szó. Isten paradoxonjairól. Arról, hogy miért jó, ha az embert bolhák csípik... A darab végén szem nem marad szárazon, és száj se éhesen, hiszen az ipari mennyiségű saláta fogyasztásra kész. A Remix megosztóbb darab. Először is kicsit merész a három főszereplő lány erotikus tánca a szakrális térben, habár védhető: a darab célzottan kíván rávilágítani manipulált világunkra, és ehhez eszköze a túlzás, az irónia. Ötletes és pozitív értelemben hatásos viszont a kamerával való játék: az előadás alatt végig egyedi szűrőn keresztül, kivetítőn is követhetjük az eseményeket. A szőke lány vadul rázza loboncát, haja beteríti a képernyőt, snitt. A Jézust alakító szereplő fakeresztet tart, kezére zoomol a kamera, snitt. A farizeus bábok eltorzított hangon kiáltoznak, szörnyarcuk nőttön-nő, snitt. Az interaktív színház és a film kellékei egyszerre vannak jelen. Hogy az életnagyságú keresztet körbeadják a templomi sorokban, meg hogy mécsvilágot kapunk a kezünkbe a darab közben, az hagyján, de hogy úrvacsorát osszanak végül a színészek... Megráz ez a „fény- és hangeffektusokra épülő, interaktív színpadi játék”, amely végül valósággá válik. Nem elég egyszer megnézni. Ahogy a megtérők imáját se elég egyszer elmondani. Ahogy a völgylakó evangélikusokkal sem elég egyszer találkozni! * % * Jövőre a Palya-udvarból kipateroltatnak a kismamák, és újra parókiaudvar lesz. Három helyszínen is folyik majd a misszió. Három helyszínen is lehet macifröccs helyett vörösbort magunkhoz venni. Veress Istvánék már megtartották az első megbeszélést a következő evangéliumi műhelyről. Ha fele olyan tartalmas lesz, mint az idei, már érdemes elmenni. A két völgyes programfüzetet egymás mellett lapozzuk hát. Csoóri Sanyiék vérpezsdítő futamai után betérhetünk a templomba egy közös elcsendesedésre, egy sokkoló Takács Feri-darab után meg a Kobuciba egy jó pofa sörre... Ezzel a „politikával” tehetjük virágzóvá magunk számára a Völgyet. ■ Kinyik Anita Az egyik bizonyságtevő a kiskunfélegyházi születésű Koncz Eszter színésznő volt. A karakteres, karakán leány meggyógyult betegségéből, letette a kamaszkora óta napi kellékké vált cigarettát, és felhagyott a szintén előszeretettel űzött káromkodással. Mindez elmondása szerint Isten kegyelméből volt lehetséges. Krisztus-követése előtt mindenféle ezotériákkal próbálkozott, például reikivel, kineziológiával, mígnem saját bőrén tapasztalta, hogy veszélyes terület a „fehér mágia” És rájött: csak egy út és megoldás van. Eszterrel külön is beszélgettünk. Főleg a mai fiatalok kérdéseiről. A féktelen bulizás és tulajdonképpen minden káros szenvedély szerinte mindig valamiféle űr betöltéséről szól. „Én a gyülekezetben bulizok” - mondja nevetve. Folyamatosan reflektál saját „harsányságára” amely egyébként kifejezetten magával ragadó. Istentisztelet közben búcsúzom némán, integetve, indul a buszom Budapestre. Eszter nagy gesztikuláció közepette formál telefont a kezéből, és teszi füléhez, és most is úgy látom, belül ugrabugrál... A telefon egyébként nem csupán kétvégű drót Eszternél. Barátnőjével, Grétivel egy időben kezdtek közeledni Jézushoz. Ma is nap mint nap együtt imádkoznak telefonon keresztül, minthogy Gréti Félegyházán, Eszter meg már Pesten lakik. Takács Ferenc humorosan profi lehallgatónak nevezi a Mindenhatót.
