Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)

2012-02-05 / 5. szám

12 -m 2012. február 5. GYERMEKOLDAL Evangélikus Élet Fenyőrigó Kis számban költenek hazánkban, de igazán nagy csapatok is láthatók ké­ső ősszel és télen. Megjelennek váro­sokban is, mindenütt, ahol táplálékot találnak. Budapesten elsősorban az ostorfa apró bogyóit keresik. Éven­te látom őket például a Népligetben, ahol sok ostorfa áll. Először mindig a felső ágakról szedik a bogyókat, aztán fokozatosan szorulnak egyre lejjebb. Mulatságos látvány, ahogy szárnyaikkal verdes­ve kapaszkodnak a lelógó vékony gallyakon, hogy az ott lévő bogyókat is elérjék. Közben folyamatosan hal­latják jellemző „sak-sak” hangjukat. Megjelennek a szűk utcákban is, ha ott ostorfák állnak; ilyenkor még azok is felfigyelnek rájuk, akik külön­ben nem érdeklődnek a madarak iránt. Sok telefont kapok ezekben a hetekben, az emberek tudni szeret-MESÉLNEK AZ ÁLLATOK fröcskölt madár tollai annyira össze­ragadtak, hogy nem tudott repülni, és elpusztult. A fenyőrigók bátran támadják így az arra sompolygó macskát, de van­nak adatok arra is, hogy a fészek kö­nék, milyen madarak ezek, és honnan érkeztek a fővárosba. Ha madárbarátok félbevágott al­mát tűznek a gyümölcsfák ágaira, azt is boldogan csipegetik. Ha pedig már minden elfogyott, a mezőkön ál­ló ezüstfákon táplálkoznak. A fenyőrigók észak felől terjesz­kedve körülbelül harminc éve kezd­tek mind gyakrabban költeni ha­zánkban, elsősorban a Kisalföldön és az Alföld északi tájain. Ahol gyako­riak, ott a rigóféléknél szokatlan módon kis telepeken is fészkelnek. A párok védik a fészek környékét, és ha dolmányos varjú, szarka, de akár karvaly közeledik, föléjük kerül­ve ürülékükkel spriccelik, bombáz­zák. Előfordult, hogy az ürülékkel be­zelében felbukkanó embert sem kí­mélték. A nagy fenyőrigócsapatok kora tavaszig maradnak nálunk. A hóol­vadás után gyakran seregélyekkel, bí­bicekkel keresgélnek a réteken és legelőkön. ■ Schmidt Egon Kérdések: 1. Mit gondolsz, hány fiókát nevelnek a párok? 2. Hány nap alatt kelnek ki a kicsi­nyek? 3. Mivel etetik őket? ■sí pyyouvAOA dp 'pyypj -zsi]iSSd]of'í Hn-£i z .'9-S t :>/ozsv]v/[ Kedves Gyerekek! ► Mostani ötrészes sorozatunkban Sámuel próféta életét elevenítjük fel. A sorozat minden részében találhattok egy-egy rejtvényt is, ezeknek a helyes megfejtését küldjétek el a végén összegyűjtve szerkesztősé­günk címére (Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. 2. Miután Anna a kis Sámuelt Éli pap gondjaira bízta, a fiú Silóban nevel­kedett. Hiába volt Éli az Úr hűséges szol­gája, a két fia sok rosszat tett. Ők is papként dolgoztak a templomban, de viselkedésük nem tetszett Istennek. Ahogy telt az idő, Sámuel egyre nagyobb lett. Éli pedig megöregedett, a látása megromlott. Az egyik éjszaka az Úr szólította Sámuelt. Ő felébredt, és azt hitte, hogy Éli hívja. Odament hát hozzá:- Hívtál engem, itt vagyok.- Nem hívtalak - felelte az. - Menj vissza, feküdj le! A fiú visszament hát az ágyába, és újra elaludt. Nemsokára azonban ismét arra ébredt, hogy a nevét hall­ja. Megint odament Éhhez, aki most is azt mondta:- Nem hívtalak. Eredj vissza a he­lyedre! Amikor harmadszor is megismét­lődött az eset, akkor értette meg az öreg pap, hogy az Urat hallja a fiú. Azt mondta neki:- Menj, feküdj le! Ha újból szólít, akkor ezt mondd: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!” Sámuel így is tett. Nem sok idő múlva megint hallotta a hangot:- Sámuel! Sámuel!- Szólj, Uram, mert hallja a te szol­gád!- Élivei és családjával meg fogom tenni azt, amit korábban ígértem neki - mondta az Úr. - Meg fognak halni, mert sok rosszat követtek el. Éli pedig nem fenyítette meg a fiait a bű­neik miatt. Reggel Sámuel nem merte elmon­dani tanítómesterének az üzenetet. Éli azonban így szólt hozzá:- Sámuel! Ne titkolj el előlem semmit abból, amit az Úr mondott neked! Amikor Éli meghallgatta Sámuel beszámolóját, két mondattal vála­szolt. Fejtsétek meg a titkosírást, és megtud­játok Éli válaszát! GYERMEKVÁR HUMORZSÁK Párbeszéd a templom lépcsőjén:- Hallja, maga tegnap mint süket koldult, és most mint vak kéregét!- ja kérem, ez sajnos a mestersé­günkkel jár. Alig lábal ki az ember az egyik betegségéből, rögtön egy má­sikba esik. * * * Petit kérdezik:- Ha már a harangozó fia vagy, meg tudod-e mondani, hogy mi­lyen növény a harangvirág? Mire a felelet:- A bimbambuszok családjába tartozó. * * * Megy a teknőc az erdő szélén, és köz­ben ezt mondogatja folyamatosan maga elé:- Hú de jó, hogy ilyen lassú vagyok! Közben száguldoznak el mellette az állatok, de ő csak megy, megy, és mondogatja:- Hú de jó, hogy ilyen lassú va­gyok! Megáll mellette a nyuszi, és meg­kérdezi:- Mondd, teknőc, miért mondo­gatod ezt? Miért olyan jó, hogy lassú vagy?- Mert rossz irányba megyek...

Next

/
Thumbnails
Contents