Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)

2012-02-05 / 5. szám

6 ■« 2012. február 5. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ Hősök, királyok, szentek a galériában ► A Himnusz és a Szózat sorain keresztül vonultatja föl a magyar művészet legkiválóbb alkotásait a Magyar Nemzeti Galéria január elején nyílt időszaki kiállítása. A Hősök, királyok, szentek - A magyar történelem képei és emlékei című tárlaton, mintegy rímelve új Alaptörvé­nyünkre, a történelmi festmények és portrék mellett nyomtatványok, dokumentumok és tárgyak is láthatók, bemutatva a magyar történelem sorsfordító eseményeit és legismertebb hőseit. A műveket és a dokumentu­mokat jó néhány közgyűjte­ményből válogatták össze, a ki­állítás a Magyar Nemzeti Mú­zeum, a Magyar Országos Le­véltár, a Magyar Tudományos Akadémia, az Országos Szé­chényi Könyvtár, illetve az Or­szággyűlés Hivatala együtt­működésében jött létre. A magyar piktúra történel­mi témákban (is) alkotó jelese­inek művei kerültek a falakra: Barabás Miklós, Lotz Károly, Mednyánszky László, Munká­csy Mihály - hogy csak néhá­nyat említsünk az illusztris névsorból. Külön érdekesség Munkácsy monumentális, ti­zenöt méteres, Honfoglalás cí­mű táblaképe, amelynek ottho­na a Parlament épülete, így a nagyközönség most találkozhat vele először. S ugyanebben a te­remben látható Benczúr Gyu­la díjnyertes munkája, a Vajk megkeresztelése is. A tematikus csoportosítás­ban bemutatott művek közül kiemelkednek a nemzeti hitval­lásunkhoz kapcsolódó művek; nemcsak a Szózat és a Himnusz szerzőinek, de a költemények megzenésítőinek arcképei is a falakra kerültek, sőt egy másik teremben az alkotások kézira­tai is megtekinthetők. De lát­ható például az 1568-as tordai országgyűlés határozata a val­lási felekezetek egyenjogúságá­ról éppúgy, mint az első ma­gyar Újszövetség-fordítás, Syl­vester János 1541-ben megjelent munkája. Szerencsés választás volt a budavári helyszín, hiszen az egykori királyi palota ma mú­zeumként funkcionáló ter­mei, folyosói méltó hátteret kí­nálnak az alkotásoknak, ame­lyek történelmünknek nagyjá­ból ezer évét ívelik át a hon­foglalástól a legújabb kori ese­ményekig híres emberek, hí­res helyszínek és híres esemé­nyek felidézésével. Külön teremben helyezték el az új Alaptörvény - azóta meg­jelent - díszkiadásához állami megrendelésre készült illuszt­rációkat. A megfestett negy­venből húszat bemutató tárlat igazolja, hogy az alkotások ön­állóan is megállják helyüket. S hogy láthatóbb legyen a képek Alaptörvényhez kapcsolódása, a látogatók kezükbe is vehetik a vaskos díszkiadás egyik be­mutató példányát. A kiállítás igazi csemege a képzőművészet rajongóinak, egyszersmind kitűnő összefog­lalója is a magyar nemzeti fes­tészetnek. S míg szemünk a szépséget kutatja, szinte simo­gatja magyarságtudatunkat a falakon sorjázó képek látvá­nya. Talán nem véletlen, hogy a kiállítás gyermek látogatói felől gyakran felhangzik: „Ez is benne van a könyvünkben!” A kiállítás minden korosz­tálynak kellemes kikapcsoló­dást, színvonalas szórakozást, egyszersmind művelődést ígér, akár családi vagy gyülekezeti közösséggel, akár baráti társa­sággal keresik fel. Megjegyzen­dő azonban, hogy a belépő - igaz, az intézmény valamennyi tárlatára érvényes - 2400 forin­tos ára nem igazán látogatóba­rát, ám a galéria időseknek, gyermekeknek és családoknak is kedvezményt nyújt, csakúgy, mint a csoporttal érkezőiének. Ez utóbbiak pedig jönnek is szép számmal, külföldiek és magyarok egyaránt, elsősor­ban persze a hétvégéken. így akik szombaton keresik föl a ga­lériát, azoknak a várakozás el­kerülése érdekében érdemes a tízórai nyitás környékén meg­érkezniük vagy előzetesen be­jelentkezve időpontot kérniük a 20/439-7325-ös központi in­formációs telefonszámon, netán a Magyar Nemzeti Galéria hon­lapján. Az időszaki kiállítás 2012. augusztus 26-ig látható. ■ Gyarmati Gábor Benczúr Gyula: Vajk megkeresztelése (részlet) Laurum Blockflőte Akik életre keltik a régi zenét ► A régi zene elnevezés hallatán ta­lán sokan elbizonytalanodnak, vajon mit is takar, mennyire ré­gi zenére utal ez a kifejezés. A kételyek eloszlatása végett elő­ször is tegyük helyére ezt a mű­faji fogalmat. A régi zene a kö­zépkor, a reneszánsz és a barokk kor zenéje. A kategorizálás alap­ja a jellegzetes hangszerhasz­­nálatból és a sajátos előadói módszerekből ered. Az ózdi La­urum Blockflőte együttes e zenei műfaj egyik jelentős képviselő­je. Nemcsak az észak-borsodi kistérség településein arattak szép sikereket fellépéseikkel, de országos jelentőségű helyszíne­ken is bizonyítottak már. Az együttes művészeti vezetője, Nagy Károly megelégedéssel te­kint vissza az elmúlt évek ered­ményeire, a közös élményekre, a gazdag zenei múltra.- A furulyaegyüttes megalapításá­nak gondolata huszonnégy évvel ez­előtt merült fel bennem. Az indítta­tást az adta, hogy szerettem volna új alternatívát nyújtani azoknak a gye­rekeknek, akik nem nyertek felvételt az ózdi Erkel Ferenc Zeneiskola kü­lönböző tanszakaira. Kezükbe adtam a blockflőtét, ők pedig örültek a le­hetőségnek. így alakult meg helyi és környékbeli fiatalokból a Laurum Blockflöte régizene-együttes, amely hivatalosan huszonhárom éve létezik.-A kezdeti nehézségek után milyen irányt vett az együttes sorsa?- Az indulás akkor sokkal köny­­nyebb volt, mint napjainkban. Pár év múlva már megyei, majd országos furulyaversenyek résztvevői vol­tunk. 1991-től szerepeltünk a zene­iskolai zenekarok háromévenként megrendezett országos fesztiválja­in is. Veszprémben még csak ki­emelték a játékunkat, Salgótarjánban már harmadik helyezést értünk el, majd Abonyból blockflőte kategóri­ában az első díjat, vegyes zenekari kategóriában pedig a harmadik dí­jat hoztuk haza. Sorra jöttek a dicséretek, ennek köszönhetően figyelt fel ránk Czid­­ra László blockflőte-művésztanár is, aki meghívott minket Keszthelyre, az általa, valamint a Magyar Kórusok és Zeneka­rok Országos Szövet­sége (KÓTA) által szervezett reneszánsz és barokk napok nyá­ri rendezvénysoroza­tának zenei kurzusára. 1996-ban ötvenhárom együttes részvételével európai ifjúsági zene­kari találkozót ren­deztek, melyen ott voltunk mi is. Nagy megtiszteltetés volt ez, máig szívesen em­lékszem vissza rá.- A közösen megélt sikerek hogyan hatottak az együttes tagjaira?- A zenélés öröme igazi közösség­gé kovácsolt minket, ehhez csak pluszként jött az, hogy szép eredményeket értünk el. Az egyik találkozó fődíja az volt, hogy a győztes csapattal élő rádiófelvételt készít a Bar­tók rádió. Legnagyobb örö­münkre ezt mi érdemeltük ki, és 2000 áprilisában egy nyír­egyházi stúdióban el is ké­szült a felvétel. Sorra jöttek a nívódíjak, az elismerések. Aztán eljött az idő, amikor már nem jártunk versenyekre. Más jellegű fellépések kerültek előtérbe: kastélyokban, temp­lomokban szerepeltünk, és hadd említsem meg itt, hogy a budai Várban, a Budapest Kongresszusi Központban, a Budapest Sportcsarnokban, a Magyar Tudományos Akadé­mián, a Műcsarnokban, a lillafüredi Palotaszállóban és a kassai Thália Színházban is fölléptünk már. Mér­földkőnek számított az is, amikor végre megjelentethettük zenei anya­gunkat CD-n. Az első album 2002- ben látott napvilágot, a második pedig há­rom évvel később. Egy együttes számára ez óriási dolog, a mi ese­tünkben még inkább, ha visszagondolunk arra, hogy honnan in­dultunk...- A Laurum nélkül talán már meg sem rendeznék a korábban említett keszthelyi kurzust, hiszen az együttes a kezdetek óta minden évben je­len van, ez pedig ön­magában is nagy do­lognak számít a mai világban...- Igen, bár nagyon nehéz előterem­teni ennek az anyagi feltételeit, mi hu­szonegy éve mindig ott vagyunk. Az együttes tagjainak művészi játéka fo­lyamatosan csiszolódik a neves taná­rok jóvoltából. A szakmai fogások el­sajátítása mellett intenzív zenei elmé­lyülést is jelent ez a néhány nap a kur­zus résztvevői számára. A hangszeres oktatás mellett népi ének és historikus tánc is szerepel az órarendben. Mind­emellett az esti koncertek hangulata és maga a helyszín, vagyis a Festetics-kas­­tély légköre is hozzájárul ahhoz, hogy fiataljaink minden nyáron szívesen tér­nek vissza ide tanulni.- Hol lépett fel az együttes az utóbbi időben, és mi minden szerepel a további tervek között?- A tavalyi évet két fellépéssel zár­tuk. December 18-án a borsodnádas­­di evangélikus templomban adtunk koncertet „telt ház” előtt. A tőlünk megszokott reneszánsz és barokk muzsika mellett régi magyar verbun­kos dallamokat és klasszikus meló­diákat is megszólaltattunk. A kará­csonyi blokkban alkalomhoz illő és egyházi zenék szerepeltek. Ebben a részben a blockflőte­­együttes az arlói vegyes karral szere­pelt együtt, amelynek szintén én va­gyok a művészeti vezetője és karve­zetője immár két és fél éve. A két csa­pat első alkalommal dolgozott így együtt, és a siker nem maradt el. A közös előadás fénypontja az volt, amikor Louis Armstrong What a Wonderful World című dalának ma­gyar változatát szólaltattuk meg. Másnap egy miskolci felkérésnek tettünk eleget: Szemán Erzsébet ver - seskötetének bemutatóján működ­tünk közre a megyeszékhely városi könyvtárában, klasszikus és örökzöld könnyűzenei darabokkal szórakoztat­va a közönséget. Hogy mit hoz a jövő? Jó lenne tud­ni ebben a nagy bizonytalanságban. A Laurum Blockflöte egy ideje köz­hasznú alapítványként működő zene­kar, ami azt jelenti, hogy az egyszá­zalékos adófelajánlásokból, a fellépé­sekért kapott bevételből, valamint az ózdi önkormányzat évi 50 ezer forin­tos támogatásából tudunk létezni. Megnehezíti a munkát az is, hogy a tagok szét vannak szóródva a szél­rózsa minden irányában - ló itt, ki ott tanul vagy dolgozik -, és már a pró­bák összeegyeztetése sem könnyű, nemhogy a fellépések megszerve­zése. Városi rendezvényeken sze­repelünk, és jelen vagyunk a kistér­ség számos településén is, ha hívnak, de mindez csak alkalomszerű. Lényegében a fennmaradásért küzdünk. Tesszük ezt úgy, hogy a mi zenénk rétegzene, ezért sajnos sokszor szembe­sülünk azzal a problémával, hogy más szempontok ke­rülnek az igényesség elé. Az utánpótlás is hiányzik, pedig szívesen fordítom az időmet zenészpalánták nevel­­getésére, de csak elvétve akad olyan jelentkező, akit később tényleg be lehet vonni az érde­mi munkába. Aki viszont rá­­érez a régi zene szépségére, az az elkötelezettjévé válik. így vagyok ezzel én is. Bajok, ki­hívások, akadályok mindig adódnak. Mi ennek a műfaj­nak elkötelezettjei vagyunk, az eddig elért eredményének köteleznek bennünket, és már csak ezért is tovább kell csinálni... ■ Kovács Krisztina Nagy Károly Három „régi”flötés az együttes tagjai közül

Next

/
Thumbnails
Contents