Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-02-05 / 5. szám
4 ◄« 2012. február 5. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Imára hangoló Várnak rád ♦ ♦ ♦ ► Az elmúlt hét igazán téliesre fordult szombatján a forró trópusokat idéző látvány fogadta a nők világimanapjának előkészítő ülésére érkezett asszonyokat a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) székházában. A kápolna padlójára kirakott gyümölcsök, növények, szárított fűszerek, a színes kendők mind a délkelet-ázsiai országot, Malajziát idézték. Idén március 2-án, a hónap első péntekjén ugyanis éppen ők, az Egyenlítő mentén élő maláj asszonyok szólítják meg bátorító üzenetükkel a keresztény világot. Gondolataik, írásaik természetesen már hónapok óta elérhetők voltak német, angol vagy francia nyelven, január 28. óta azonban már magyarul is hozzáférhetők. Az előkészítő konferencia napjára meg is érkezett a nyomdából a lefordított istentiszteleti liturgia. Átvitt értelemben is szükség volt azonban a „magyarosításra” Bár van igazság abban, hogy az asszonyok örömei és gondjai ugyanazok szerte a világon, mégsem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az eltérő földrajzi adottságok és társadalmi viszonyok miatt a nők más-más módon kell, hogy megéljék küzdelmeiket, másként fogalmazzák meg érzéseiket. Az idei világimanapi előkészítő is arra szolgált, hogy mi, magyarok is „ráhangolódhassunk” maláj testvéreink gondolkodására, arra a képességre, ahogyan hitüket kifejezik, nem kevésbé pedig arra, hogy megismerjük mindennapjaikat. így került sor tehát a nap folyamán az úgynevezett országbemutatásra diaképek segítségével. Színesítette az alkalmat az az ételkóstoló, amellyel a szombathelyi református nőszövetség tagjai kínálták az egybegyűlteket. Az ebédszünetben mindenkinek módja nyílt arra, hogy megízlelje a maláj konyha néhány jellegzetességét, kezdve a sárga rizstől a zöldséges fasírton át a desszertként szolgáló kókuszos-rizses wajikig. A felkészülésből természetesen nem hiányozhatott a maláj asszonyok által választott két igeszakasz tanulmányozása sem. A hamis bíró példázatát (Lk 18,1-8) P. Tóthné Szakács Zita, a MEÖT női bizottságának elnöke magyarázta, az ószövetségi textust, Habakuk próféta szavait pedig e sorok írója segített értelmezni. Az elhangzott beszámolók, előadások szombat óta letölthetők az Ökumenikus Tanács honlapjáról (www.meot.hu). Ezt az oldalt kell a gyülekezeteknek használniuk, mert idén már nem jelent meg CD-n az istentisztelet kép- és hanganyaga. A plakátok, imanapi füzetek postázását sem tudja vállalni többé az ökumenikus nőbizottság, így azokat az espereseken és női missziós körökön keresztül igyekszünk eljuttatni azokhoz a gyülekezetekhez, amelyek az evangélikus női missziónál igényelték. A digitális technikára való átállás azonban ne szegje kedvét a testvéreknek! Az imanap kiváló alkalom arra, hogy a különböző felekezetek tagjai ismét együtt lehessenek, közös célokért imádkozhassanak. Dr. Bóna Zoltán, a MEÖT leköszönt főtitkára sem véletlenül emelte ki köszöntőjében az alkalom elején, hogy számára a női világimanap jelentősége mindig is vetekedett a januári egyetemes imahétével. Hóseás próféta mondata pedig - amelyre zárszóként Kovács Gézáné, az ökumenikus női bizottság baptista képviselője hivatkozott - figyelmeztető intés felénk a mai nehéz gazdasági helyzetben: „Ahelyett, hogy szívből kiáltanának hozzám, csak jajgatnak.. ” (Hós 7,14) ■ B. Pintér Márta A leprások világnapjának magyarországi ünnepsége a fasori evangélikus templomban ^ A leprások világnapjáról a földkerekség több mint száz országában emlékeznek meg évről évre. Az alkalomnak kötött időpontja van: mindig január utolsó vasárnapja. Idén január 29-én a fasori evangélikus gyülekezet temploma adott otthont a magyarországi rendezvénynek. Hazánkban 1974 óta tartjuk számon ezt a napot. E legelső alkalommal alakult meg a magyarországi Lepramisszió, amely 2000 óta - a volt szocialista országok közül egyedüliként! - a nemzetközi szervezet teljes jogú tagja. A házigazdák nevében Aradi András fasori evangélikus lelkész, a Déli Egyházkerület missziói lelkésze fogadta az ünnepségre érkezett, különböző felekezetekhez tartozó vendégekét. Köszöntőjében emlékeztetett arra, hogy az esemény „két ökumenikus összefogás közé” ékelődik be: nemrég fejeződött be az egyetemes imahét, és készülünk a nők márciusi világimanapjára. Ez az estébe hajló délután azonban figyelmeztet, hogy a könyörgésen túl más feladata is van Isten népének, mégpedig az, hogy a „cselekvő szeretet” valóban megnyilvánuljon a hívő emberek tetteiben. A gondolatsort a nyitóáhítatban folytatta Eszes Tamás cinkota-csömöri baptista lelkipásztor. Igehirdetésének alapjául azt az Elizeus próféta korában történt csodás eseményt választotta, amikor négy „poklos” (leprás) ember elszántságának köszönhetően szabadult meg a nép az éhínségtől (2Kir 7.3-9). Kilátástalan helyzetekre mindig van megoldási terve az Úristennek - vallotta hittel a lelkipásztor -, csakhogy ezek végrehajtásához az Úr munkatársakat keres. Szavaira rímelt az együttléten többször fellépő Csömöri baptista kórus első énekének kezdő sora: „Jézus szolgálókat hív még ma.” A lepramissziós világnap ünnepi közgyűléssel folytatódott, amelyet Kapi Zoltán pusztavám-móri evangélikus lelkész, a magyarországi Lepramisszió elnöke vezetett. Itt hangzott el Riskóné Fazekas Márta igazgató jelentése a 2011-es esztendő tevékenységeiről. Akkor, amikor minden más szervezet anyagi nehézségekkel küzd, a magyar Lepramisszió növekedésről számolhat be. A tervezett bevételekhez képest tizenhárom százalékkal több pénzadomány érkezett a betegek gyógyítására. Az elmúlt esztendőben 661 új adakozót sikerült megnyerni a jó ügynek, köztük néhány kisebb vállalatot, kft.-t is. így 2011-ben a Lepramisszió mintegy nyolcmillió forintnak megfelelő összeget utalhatott át az általa támogatott leprakórházaknak. Az adakozók között idén már olyanok is megjelentek, akik nem rendszeresen templomba járó emberek. Őket a világi lapok hasábjain közzétett fizetett hirdetéssel szólították meg a Lepramisszió munkatársai. A reklámokra fordított összeg bőségesen megtérült, hiszen a felhívás lehetőséget adott arra, hogy „az a sok ember, akiben lelki nemesség lakik" e módon kimutathassa azt. A Lepramisszió kuratóriumi tagjainak írott korábbi levelében az igazgatónő erről így emlékezett meg hálásan: „Számomra különösen nagy jelentőségű, hogy ráadásul mindezt nem hazai rászorulóknak, hanem indiai, kínai, bengáli és nepáli embereknek kértük, és adták a kicentizett megélhetésű magyar emberek.” A közgyűlést követően megrendítő képek tárultak a résztvevők elé. Az igazgatónő novemberben a kínai Jünnan tartományban járt, ennek déli részén fekszik az a leprakórház is, amelyet a magyar szervezet támogat. A beszámolóját kísérő képek zöme azonban nem a fővárosban, Kunmingban készült, hanem a déli tartomány fölé magasodó hegyekben, ahol a miao népcsoport tagjai élnek, pontosabban: ahová száműzve lettek. Közülük a legnyomorúságosabb körülmények közt élnek ugyanis azok, akiket leprabetegségük miatt a törzsük kiközösített. A tablettáknak köszönhetően legtöbbjük már meggyógyult - gyermekeik, unokáik is születtek -, de rajtuk és utódaikon is ott marad örökre a bélyeg: leprások! Kirekesztettségük miatt nem tudnak elhelyezkedni, a kevés munkalehetőségből egy sem az övék. A kopár hegyoldal köves talajának keserves megművelése is alig-alig kínál megélhetést. A jövő reménytelen, kilátástalan a számukra, hiszen gyermekeik nem járhatnak iskolába. Szabályos „leprafalvak” alakultak így ki. A Lepramisszió hat esztendeje szolgál Kínának ebben a tartományában. Ezalatt már jó néhány családon tudott segíteni, életminőségükön javítani. Egy olyan asszony képe is feltűnt a vetítővásznon, akinek arcvonásait már örökre eltorzította a betegség, de kezeit - korrekciós műtét segítségével - rendbe tudták hozni, dolgozhat. Az idősebb gyermekek ösztöndíjat kaphatnak, így bentlakásos iskolákban tanulhatnak - értesülhettek az egybegyűltek a reménykeltő fejleményekről. Az igazgatónő vetített képes előadását s egyben a világnapi alkalmat a han, ji, bai, hani, csuang, dai, miao, illetve hűi népcsoportra kért áldással zárta. Ne feledjük, Urunk az áldások közvetítését ránk, „kicentizett megélhetésű” magyarokra is bízta! így még érthetőbbé válik a leprások 2012. évi világnapjára készített plakát felszólítása: Téged vár! Segíts! ■ B. P. M. www.digitalstand.hu satlakozzon hozzánk a Facebookon is! f ■ Olvassa az Evangélikus Elet digitális változatát! DIGITALSTAND www.digitalstand.hu Válogasson az első magyar platformfüggetlen online újságosstand kínálatából, olvasson számítógépen, táblagépen vagy okostelefononl HIRDETÉS HIRDETÉS Megemlékezés Túrmezei Erzsébetről A Magyarországi Evangélikus Egyház tisztelettel meghívja Túrmezei Erzsébet (Tamási, 1912. február 14. - Budapest, 2000. május 22.) költő, műfordító, a Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület főnökasszonya születésének századik évfordulója alkalmából Tamásiban február 12-én tartandó ünnepségére. Az ünnep programja 9.30: Istentisztelet az evangélikus templomban. Igét hirdet Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke. 11.00: Ünnepi megemlékezés Túrmezei Erzsébetről a Könnyű László Városi Könyvtár és Helytörténeti Gyűjtemény olvasótermében. Köszöntőt mond Miskolczi Zoltánné könyvtárigazgató. Túrmezei Erzsébet költészete címmel előadást tart id. Zászkaliczky Pál nyugalmazott lelkész. Közreműködnek a Würtz Ádám Tagiskola drámaszakkörös tanulói (felkészítőjük Páliné Rauch Judit tanárnő). Zárszót Gáncs Péter püspök mond. 12.30: Túrmezei Erzsébet emléktáblájának megkoszorúzása.
