Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-02-05 / 5. szám
EVANGÉLIKUS HETILAP 77. évfolyam, 5. szám ■ 2012. február 5. ■ Hetvened vasárnap Ára: 250 Ft „Mindenhonnan írt nekem. Nemcsak „Tíz év távlatából most már világos számomra, hogy vi„Az ördög olyan, mint az I-Konok !► 3. oldal Balassagyarmatról, de ahova csak szolhart okozó levelünknek volt egy aktuálpolitikai, egy oroszlán, de láncon van. Tízéves a Hét Hárs 3. oldal gálni hívták, mindig küldött néhány mélypolitikai és egyházpolitikai kontextusa is, és ennek Ha nem közelítünk hozzá, Imára hangoló !► 4. oldal sort. Ha külföldre ment, akkor beszámi akkor egyáltalában nem voltunk tudatában.” nincs veszély.” Hősök, királyok, szentek... !► 6. oldal móló érkezett.” Őrállás, hitvallás, tanítás - Tízéves az Evangélikus Győzelem a mindennapi élet Akik élertre keltik a régi zenét 1*- 6. oldal Levelek Túrmezei Erzsébettől *• 5. oldal Belmissziói Baráti Egyesület !► 8-9. oldal bűnei felett !► 11. oldal Egy csapatban Jézussal 15. oldal Luther-konferencia - 2012 ► Ötödször adott otthont Lutherkonferenciának január 27-28-án a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ. Pénteken este hatvanan gyűltek össze a rendezvényre: lelkészek, gyülekezeti csoportok, egyéni érdeklődők. A közös vacsora után elsőként Ittzés János nyugalmazott püspök tartott előadást Mit jelent lutheri módon gondolkodni a 21. századi magyar valóságban? címmel. Nem válaszokat kívánt megfogalmazni, hanem kérdéseket tett fel, és együtt gondolkodásra hívott. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy lutheri módon akkor gondolkodunk a magyar valóságról, ha minden kérdésünkben a tulajdonképpeni kérdést, az Isten-kérdést látjuk. Dr. Fabiny Tibor egyetemi tanár az 51. zsoltár lutheri magyarázatáról szólt referátumában. A hallgatóság szemléltetésként táblázaton kísérhette figyelemmel a zsoltár különböző fordításai közötti különbségeket. Az első oszlopban a Vulgata latin szövege volt látható, amelyet Luther is alapul vett, a többi hat különböző magyar fordításokat tartalmazott. Weltler Sándor nyugalmazott lelkész előadásban számolt be vállalkozásáról: 2015-ig - magánkiadásban - megjelenteti Luther Zsolozsmáskönyvének tizenkét kötetét; közülük három már kézbe is vehető. Az imádság jelentőségéről szólva az előadó kifejtette, hogy az igazi imádság mindig „vihar utáni csendben” születik. Ez az a csend, amelyben a Szentlélek szólal meg az imádkozó szívében. Az első nap programja a Luther Zsolozsmáskönyve szerint tartott vesperával zárult. A szombat reggeli laudes után Isó Dorottya veszprémi lelkész állt a hallgatóság elé A pedagógus Luther című előadásával. Bár Luther nem volt pedagógus, egész életében tanított - mutatott rá az előadó -, és pedagógiai munkája mérföldkővé lett a nevelés történetében. A lelkész először a tanítás teológiai alapjait mutatta be Luther munkásságában. A teremtési rendekről és arról szólt, hogy a középkori felfogással szemben Luther szerint nemcsak a papi rendnek van hivatása, hanem mindenkinek. Ezért szükséges a gyermekek hívő, istenfélő, igaz kereszténnyé való nevelése, ezért kell minden fiú- és leánygyermeknek iskolába járnia. Véghelyi Antal lelkész A prédikáló Luther című előadásában először áttekintette Luther 1519-ben elmondott seímóit (témaprédikációit). A homíliákra (textus alapján mondott prédikációk) térve részletesen ismertette a Mt 15,21-28 alapján elhangzott, az úgynevezett Házi posztillákban ránk maradt igehirdetést, valamint Luther 1546-ban, a vízkereszt ünnepe utáni utolsó vasárnapon, néhány nappal halála előtt elmondott, utolsó templomi prédikációját. A 2012. évi Luther-konferencia sorrendben utolsó előadását ifi. dr. Hafenscher Károly lelkész tartotta Az istentisztelet teológiája Luther életművében - Egy elfeledett könyv címmel. (Rövidített szövege lapuunk 10. oldalán olvasható. A többi előadás szerkesztett változatát jövő heti számunkban tervezzük közölni. - A szerk.) Ebéd után úrvacsorái istentisztelettel ért véget a konferencia. A liturgiát és az igehirdetés szolgálatát Ittzés János végezte. A felolvasott igék Pál apostol megtérésének január 25-i ünnepére utaltak. Mt 19,27-30 alapján tartott igehirdetésében a nyugalmazott püspök rámutatott: Pál emléknapján nem Pált ünnepeljük, hanem az evangéliumot, Isten hatalmát, amely Sault Pállá tette, és megtanította „kárnak és szemétnek” ítélni mindazt, ami korábban Krisztustól elválasztotta. Ittzés János a 19-20. századi teológia legnagyobb bűnének mondta, hogy igyekezett elhitetni az egyház népével: áldozathozatal nélkül is lehet kereszténynek lenni. Rámutatott: ha Krisztus követése itt a földön elkerülhetetlen veszteségekkel jár is, a nyereség mégis mindenért kárpótol. Ez a Krisztust követők közös reménysége. Ez azonban nem tehet elbizakodottá. Hiszen Jézus is erre int: „sok elsőből lesz utolsó” Ezért „aki úgy érzi, hogy áll: vigyázzon, hogy el ne essék!” ■ V. A. SEMPER REFORMANDA „Alighogy Isten kegyelméből német nyelven közzétettük az evangéliumot, mindjárt mindenki a legjobb mesternek tudja magát, és a Szentlelket egyedül a magáénak mondja, mintha az evangéliumot azért prédikálták volna, hogy eszességünket és értelmünket ezen fitogtassuk, és a magunk dicsőségét keressük általa, így ezek a korinthusiak méltán állhatnak példaképpen a mi időnk emberei előtt, akiknek szintén nem válna kárára egy efféle levél. De mindezeknek így kell lenniük, ez az evangélium sorsa, hogy - amint Szent Pál mondja - a megszállott szentek és a zöldfülű Okostónik viszályt és háborgást szítsanak, a megpecsételtek pedig nyilvánvalókká legyenek általa. Ezért feddi és kárhoztatja Szent Pál nagy szigorúsággal az efféle szégyenletes bölcselkedést, és bolonddá teszi az orrukig is alig látó szenteket, mert egyszerűen azt mondja róluk, hogy semmit sem tudnak Krisztusról, a Lélekről és Isten ajándékairól, amelyek Krisztusban adatnak nekünk, és még bőséggel volna mit tanulniuk.” M Luther Márton: Előszó Szent Pálnak a korinthusiakhoz írt első leveléhez (Szita Szilvia fordítása) Hídemberek Sajtóhír: A Skót Egyház 2011-2012. évre megválasztott moderátora, David Arnott január 21-30. között tíz napot töltött Magyarországon. Elsődleges célja a Skót és a Magyarországi Református Egyház közötti testvéri kapcsolatok megerősítése, illetve az utóbbi években elindult közös kezdeményezések ösztönzése volt. David Amott ellátogatott Kárpátaljára, részt vett a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület és a Budapesti Református Skót Misszió által közösen szervezett Jane Haining-megemlékezésen, és a magyarországi politikai helyzetről is tájékozódott. Lakatos Judit Széchenyi István az egyik legnagyobb álmodó, akit ismerek. Parkokat, sétautakat, korcsolyapályát, kaszinót, lóversenypályát álmodott ott, ahol nem volt semmi, csak por, sár és tökéletes közöny. Hidat álmodott a Dunára, hol addig nem volt más, csak ladikok meg a zajló jég. 1832-ben megszervezte a Budapesti Hídegyesületet, amely éveken át gyűjtötte a tőkét és kereste a szakembereket, hogy az állandó híd valóság legyen. 1839-ben végre megindult a munka, s tíz év múlva el is készült a Lánchíd, amelynek a jelentősége jóval túlment azon, hogy egész évben lehetővé tette a közlekedést Pest és Buda között. A híd tervezését Széchenyi egy skót mérnökre, Adam Clarkre bízta, ő pedig skót munkásokat hozott a kivitelezéshez. így egy kisebb skót kolónia alakult Pesten. De akkortájt más céllal is jártak Magyarországon skótok. S itt egy kicsit messzebbre kell visszamennünk az időben... A skót református egyház az 1830-as években ébredési időket élt át, annak köszönhetően, hogy egy olyan missziós célt tudott maga elé tűzni, amely az egész egyházat megmozgatta: a zsidók közötti evangélizáció ügyét. 1839-ben négy misszionárius indult útnak Palesztinába. Athénból a Közel-Keleten dúló pestisjárvány miatt nem tudtak hajóval továbbutazni Alexandria felé, ezért teveháton voltak kénytelenek folytatni az útjukat. Palesztina pusztájában azonban dr. Alexander Black leesett a tevéről, eltörte a lábát, és haza kellett utaznia. A legrövidebb utat választva a Balkánról a Dunán hajóval folytatta az utat egyik társával, aki vállalta, hogy elkíséri. A kalandos utazás újabb fordulatot vett, de most dr. Alexander Keith betegedett meg, éppen amikor Pesten éjszakáztak. így kénytelenek voltak útjukat megszakítani, „hogy megrendeljék a koporsót” dr. Keithnek. A két skót misszionáriusnak Pesten magas rangú pártfogója akadt az evangélikus, mélyen hívő Mária Dorottya főhercegnő személyében, aki történetesen annak a József nádornak volt a felesége, akinek az emlékét 1848 áprilisában még törvénybe is iktatták a magyar reformerek. (Ő alapította például a Pesti Szépítési Bizottságot, és sokat tett nemcsak a város, hanem az egész ország fejlődéséért.) Mária Dorottya 1819 óta élt Magyarországon, s fájdalmasan nélkülözte a württembergi keresztyén gyülekezeteket a katolikus birodalomban, ezért a skót misszionáriusokat kérte, maradjanak ott, s a magyarországi zsidók körében kezdjenek szolgálatot. Ezzel ő maga is lelki közösségre találhatott körükben. A két skót misszionáriusnak Pesten magas rangú pártfogója akadt az evangélikus, mélyen hívő Mária Dorottya főhercegnő személyében. 1841-ben - immár a skót református egyház megbízásával - megérkezett három misszionárius Magyarországra, s John Duncan vezetésével angol nyelvű protestáns gyülekezetei szerveztek a katolikus Habsburg Birodalom kellős közepén. A gyülekezet magvát a Széchenyi István megbízásából hidat építő skót munkások és családjaik alkották. A Skót Misszió munkatársai Magyarországon siralmas állapotokat találtak. „Mikor megérkeztünk, csaknem az egyetemes kábultság halotti leplével letakarva találtuk őket. (...) A protestáns lelkészek nagy tömege, ha nem neológ, akkor gondtalan, néma eb, amely nem tud ugatni.” Áldozatkész munkájukkal azonban a vallási megújulás elindítói lettek. Iskolát szerveztek zsidó gyerekek számára, traktátusokat osztogattak, s számos egyesületet alakítottak, amelyek elkötelezettek voltak a misszió ügye iránt. A skót iskola egyik első igazgatója a holland Adrian van Andel lett, aki missziós indíttatását a metodista egyházban kapta, s annak laikus prédikátora is volt. A Skót Misszión keresztül kerültek kapcsolatba a magyar protestánsok az Evangéliumi Aliansz mozgalommal is, amely máig imaalkalmakat szervez az év első teljes hetében. Széchenyi István nemcsak az angolszász technika, civilizáció terjedéséhez, a modern Magyarország születéséhez járult hozzá, de - tudtán kívül - a lelki újjászületéséhez is. Skót munkatársai, miközben hidat építettek két város között, egy hittel megélt keresztyén élethez is hidat építettek a magyarok számára, s híddá váltak a Krisztus ügyét komolyan vevő felekezetek között is. A szerző újságíró, a Protestáns Újságírók Szövetségének elnökségi tagja
