Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-29 / 4. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2012. január 29. *• 15 Fenntartható közösségek - a városokon kívül vagy belül? ► A National Geographie című folyóirat decemberi számának egyik tanulmányában fogalmazódott meg az alábbi gondolat: míg a 19. században egyre nagyobb gondot okoztak a növekedő (egyre sűrűbben lakott) városok, addig ma éppen ezek jelenthetik a megoldást a túlnépesedésre és „orvosolhatják a leghatékonyabban a Föld sokasodó nyavalyáit” Az urbanizáció és a gazdasági fejlődés elválaszthatatlan egymástól - hangsúlyozza a cikkben egy dél-koreai közgazdász. Míg 1970-ben három olyan (mega)város létezett, amelyben tízmilliónál többen éltek, addig ma - beleértve az agglomerációs körzeteket is - huszonhét ilyen van. Az említett tanulmányban - az elsősorban nem székében, hanem főként magasságban terjeszkedő városmodellt szem előtt tartva - az urbanizáció fő szószólóinak érve többek között az, hogy a kisebb távolságok miatt olcsóbban szállítható az ember, az áru, a szellemi tőke, továbbá a koncentráltabb településszerkezet következtében rövidebbek a közműhálózatok, ezáltal kisebb energiabefektetéssel lehet őket üzemeltetni. Összességében tehát - a kivételektől, a kifejezetten ipari városoktól eltekintve - az itt lakók ökológiai lábnyoma kisebb, mint az egész országra vonatkozó átlag. Említik azt is, hogy a városi létformának köszönhetően az emberiség fele elfér a megművelhető földterületek négy százalékán. A környezetvédők és az urbanizáció előretörését ellenző szakemberek azonban felhívják a figyelmet arra, hogy a fejlődő országokban a munka reménye miatt vidékről a városokba özönlő lakosság elsősorban a nyomornegyedek növekedését eredményezi. Egyes ENSZ-szakértők szerint 2050-re a Föld összlakosságának hetven százaléka él majd városokban, és ebből kétmilliárd ember nyomornegyedekbe kényszerül. Ez utóbbiakban a lakosság fogyasztása valóban kisebb, de olyan gondok merülnek föl például, mint a tiszta vízhez való hozzájutás vagy a szemétszállítás megoldása. Az urbanizáció a népesség növekedésére jelenthet egyfajta megoldást, ám véleményem szerint épp egy fontos szempontot hagy figyelmen kívül: egymásrautaltságunkat, a teremtett világgal (embertársainkkal és a természettel) való harmonikus viszony kialakításának fontosságát és lehetőségének megteremtését. (Persze nem tekinthetünk el a népesség növekedésének problémájától, ennek megoldásában azonban több szervezet - például az e rovatban is többször a hangját hallató Bocs Alapítvány - a fejlődő országokban sokkal inkább a felvilágosításra, a nők oktatására, helyzetének javítására tenné a hangsúlyt.) Eszembe jut az e lap hasábjain két hete megjelent, Mi, „falusiak” című írás, amely a városi életforma mellett jól diagnosztizálta a világ egyetlen globális faluvá válásának negatív velejáróit: az elszemélytelenedést, „az elidegenedést a környező világtól és saját lelki mélységeinktől” És mint egy globális falu lakói elmondhatjuk, hogy ezek a jelenségek különböző formában - lakóhelyünktől függetlenül - mindnyájunkat érinthetnek. Felmerül a kérdés: mit tehetünk ebben a helyzetben? Mi lehet a mi feladatunk? Hiszen jogosan érezhetjük, hogy átlagemberként aligha van befolyásunk a világméretű folyamatokra. Az előbb említett cikk szerzői is (a kapcsolat és a személyesség mel-ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Sánta Anikó lett) a közösséget említik mint megtartó erőt, mint lehetséges megoldást a problémákra. Keresztényként - felelős életvitelünk mellett - a gyülekezet mint közösség valóban lehetőséget nyújthat számunkra, hogy elsősorban saját környezetünkben megtegyük az (első) szükséges lépéseket egy élhető világ megteremtésére, és hogy végső soron igaz és fenntartható közösséggé váljunk. Álljon itt ehhez néhány szempont, melyek az Európai Keresztény Környezeti Hálózat 2005 májusában Bázelben tartott ülésén fogalmazódtak meg (részletesen lásd Evangélikus Élet, 2005/36. szám): az emberi közösségek igazak és fenntarthatok, ha hosszú távon tekintetbe veszik a jövő és a jelen nemzedékek szükségleteit: tekintettel vannak a teremtettség egységére, beleértve ebbe a növény- és állatvilágot; mind befelé, mind kifelé a szolidaritás jellemzi őket; egyensúlyban tartják a művelést és az őrzést (íMóz 2,15); megtartják az új kihívásokra való megfelelő válaszadás képességét. S mindezek kiindulópontja nem más, mint saját teremtett mivoltunk s az a viszony, melyben Teremtőnkkel állunk, s melyben megtapasztalhatjuk, hogy Isten munkatársai vagyunk - falun és városban egyaránt. Végezetül egy kis segítség az első lépések megtételéhez: kifejezetten családok számára kiírt energiacsökkentő versenyről tájékozódhatunk a kislabnyom.hu oldalon. ■ JCsCs In memóriám vitéz Magassy Sándor (1959-2012) A legifjabb Magassy Sándor apai és anyai oldalról is lelkészelődök több nemzedékének leszármazottjaként, Magassy Sándor tárnokréti lelkész és Urbán Margit diakónus lelkész második gyermekeként született 1959. június 5-én Sopronban. Az általános iskolát édesapja szolgálati helye szerint Tárnokrétiben, Takácsin, Nemesszalókon, a gimnáziumot Pápán és Celldömölkön végezte. Teológiai tanulmányait 1977-ben kezdte, és 1982-ben OttlykErnő püspök avatta lelkésszé Nagysimonyiban. Az Északi Egyházkerület Püspöki Hivatalában és a Budai Egyházmegye esperese mellett szolgált segédlelkészként 1982-83-ban, majd Csornára került, a lelkészvizsga után a csorna-kapuvári és a tárnokréti-rábcakapi gyülekezetek lelkésze lett. Az itt eltöltött több mint egy évtizedes szórványszolgálata alatt másokkal együtt szervezte és irányította a Mustármag ifjúsági egyesületet, évente csendesnapokat és nyaranta táborozásokat tartva - amikor az ilyen egyházi munka még megtűrve is alig volt. Részt vállalt a Rábaköz társadalmi életéből, Csornán önkormányzati képviselőnek választották. A rendszerváltás után, 1992-ben a Kölcsey Újságíró Akadémián szerzett oklevelet. Határozott egyéniségnek ismertük, aki véleményt nyilvánított és állást foglalt, mindig barátságosan, olykor harsányan, és az elsők között volt, ha tenni vagy szervezni kellett valamit. A Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat újbóli megalakulását követően - anyai nagyapja, dr. Urbán Ernő nyomdokába lépve - katonalelkészi szolgálatra jelentkezett. Szentendrén 1995-től főiskolai lelkészként megtalálta az elöljárókkal és a beosztottakkal is azt a hangot, amellyel az új lelki szolgálatot a honvédségben végezni lehet. Keresztelte és eskette a katonákat és családtagjaikat is. Szolgálatát hitelesítette, hogy ejtőernyős ugrásokra és hat hónapos koszovói békefenntartó kiküldetésre is vállalkozott. 2005-ben a tábori püspökségre került titkári beosztásban. 2006 végén, az átszervezéskor alezredesi rangban szolgálati nyugállományba helyezték. Sikátor-veszprémvarsányi lelkészként 2007-től szolgált, édesanyja utódaként. Itt is bekapcsolódott a település társadalmi életébe: alpolgármester és nemzeti ünnepek szónoka. Első házasságából három, második házasságából egy gyermeke született. Betegségéről családja csak néhány hónapja szerzett tudomást. A zirci kórházban hunyt el 2012. január 11-én. Koporsóját a helybeliek, volt gyülekezeteinek tagjai, számos rokon és sok lelkész, egykori bajtárs és más felekezetű lelkész, valamint katonai díszegység állta körül és kísérte. Jákob János tábori püspök és dr. Fabiny Tamás püspök - Magassy Sándor évfolyamtársa -, valamint Pákozdi Imre gyülekezeti felügyelő és Vígh Boglárka, a polgármester leánya mondott búcsúszavakat. Igét dr. Lackner Pál korábbi tábori püspök hirdetett: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz’.’ (2Kor 12,9a) ■ Dr. Reuss András EVÉL&LEVÉL&LEVÉL Konzekvens magatartást kérek! Nagy örömmel olvastam az Evangélikus Élet január 15-i számában azt a Faggyas Sándor jegyezte cikket, amelynek közléséért egy másik olvasójuk megrója az újságot (Lukáts Miklós: Szükség van erre?, január 22., 15. o.). Egy egyházi kiadású orgánum nem állhat pártszolgálatba, de hogy igazság és hazugság-hamisság kérdésében ne foglaljon állást egyértelműen, azt nem teheti meg. Nem a különféle meggyőződésű olvasói miatt, hanem azért, mert evangéliumi elkötelezettségű, s számon kérő Urától úgy tanulta: legyen a ti beszédetek igen, igen és nem, nem. Aki szimpátia megszerzéséért vagy megtartásáért nem vall színt igazság-hazugság dolgában, hanem sunyit, nemcsak gerinctelen, hanem súlyosan vét. A pilátusi mosom kezeimet, nem foglalok állást vagy arról vall, hogy sötétségben vagyok jó és rossz kérdésében (s akkor a vak vezet világtalant ismert helyzete áll fenn), vagy ha tudom, de (vélt) érdekből elhallgatom az igazat, akkor cinkosává leszek a hazugságnak. Babits klasszikussá lett megfogalmazásában: „Vétkesek közt cinkos, aki néma!” S akkor megérdemli (egy újság esetében), hogy papírkosárba tegyék. (Hivatkozhatnék ismét arra is, aki ezt üzente egy magát nevéről nevező közösségnek: sem hideg nem vagy, sem hév, kiköplek!) Magyarország közakarattal választott vezetésének, kormányának és miniszterelnökének nincs ellenzéke, csak ellensége van, melynek megnyilatkozásai gyűlöletből és hatalomvágyból fakadnak, s mert számára a cél minden eszközt szentesít, ezért - én is a Luther-himnuszt idézem - „csalárdság fegyvere" A haza minden előtt! - így tanultuk, és így érzek ma is. Ebben a konzekvens magatartást és megnyilatkozást mindenkitől kérem! Komlósi Péter (Ráckeve) SZERETETVENDÉGSÉGRE Morgós csúcs Hozzávalók a tésztához: 10 dkg darált babapiskóta vagy háztartási keksz, 20 dkg darált dió, 30 dkg porcukor, 4 dkg kakaó, 8 dkg Rama margarin, 0,5 dl tej, kristálycukor a forgatáshoz. Hozzávalók a töltelékhez: 25 dkg gesztenyemassza, 5 dkg porcukor, 15 dkg darált babapiskóta vagy háztartási keksz, 10 dkg Rama margarin, kevés rum, magozott meggybefőtt. Elkészítése: A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, nedves kézzel golyókat formálunk belőle, és kristálycukorban meghengergetjük őket. Egy-egy golyóból - egy felfordított citromfacsaró üregébe, a falhoz nyomkodva -tölcsért készítünk. A közepébe egy meggyszemet teszünk, majd az elkészített gesztenyés töltelékkel megtöltjük az üreget. Egy kedves férfi olvasónk levélben hívta fel a figyelmemet arra, hogy a lapunk január 8-ai számában megjelent receptben az almás-diós kenyérnek a nevében ugyan szerepel a dió, de a hozzávalók között nem. A Szeretetvendégségre rovatba csak kipróbált, majdnem minden esetben általam elkészített sütemények receptjei kerülhetnek be. így adott esetben lehetőségem van az eredeti receptet módosítani, saját tapasztalatom alapján praktikus tanácsokkal kiegészíteni. Ez történt az almás-diós kenyér esetében is: az eredeti hozzávalókat kiegészítettem 10 dekagramm darált dióval, amely a túl lágy, folyós tésztát kicsit megkötötte, az ízét pedig gazdagította. Amikor begépeltem a receptet az újság számára, nagyon figyeltem, hogy az eredeti leírásból ne hagyjak ki semmit, ám végül éppen a saját kiegészítésemet nem írtam bele... Elnézést kérek, ha ezzel zavart okoztam! Az alábbiakban a javított változatot közöljük, kivételesen fotó nélkül. ■ Boda Zsuzsa rovatgazda Almás-diós kenyér Hozzávalók: 20 dkg reszelt alma, 2 tojás, 10 dkg porcukor, 10 dkg étkezési búzadara, 10 dkg darált dió, 1/2 csomag sütőpor, 5 dkg Rama margarin, 1 csomag vaníliás cukor, mazsola, fahéj. Elkészítése: A meghámozott és reszelt almát összekeverjük a fahéjjal és a mazsolával. Állni hagyjuk addig, amíg elkészítjük a tészta többi részét. A tojássárgákat jól kikeverjük a cukrokkal és a margarinnal. Hozzáadjuk az almát, a búzadarát, a sütőport és a diót, végül belekeverjük a kemény habbá felvert tojásfehérjéket. Sütőpapírral kibélelt, 31 cm-es őzgerincformába öntjük a masszát, és előmelegített sütőben kb. 160 fokon fél óráig sütjük. Ha kihűlt, tetszés szerint bevonhatjuk csokimázzal is. Megalakult a Neumann János informatikai kupa versenybizottsága A több mint tízéves múltra visszatekintő informatikai verseny az idén teljesen megújul. A felügyeletét ellátó bizottság Budapesten január 18-án tartotta alakuló ülését. A testület elnökének Csordás Jánost, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium, titkárának pedig Sölét-Ormos Juditot, a Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium, Kollégium és Szakképző Iskola tanárát választották meg. A verseny névadójának alma materében, a fasori gimnáziumban január 27-én megrendezendő vetélkedőn egy tucat evangélikus iskola diákjai küzdenek a vándorserlegért. H EvÉlet-infó
