Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-22 / 3. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2012. január 22. » 15 A közösségben rejlő erő kiaknázása Egy amerikai modell továbbfejlesztésével művészek, feltalálók, fejlesztők és kutatók projektjeit támogatja egy vadonatúj hazai internetes szolgáltatás, az Indulj.be (http://indulj.be). A közösségi finanszírozás - angolul crowdfunding - az egyik legfiatalabb internetes jelenség, és egyre nagyobb szerepet kap kreatív ötletek és művészeti projektek megvalósításában. 2009 óta az Egyesült Államokban számos kezdő vállalkozó és művész kapott elindulási, bemutatkozási és befutási lehetőséget azáltalT hogy a felhasználók anyagi segítségét kérhették egy kifejezetten ebből a célból létrehozott közösségi oldalon keresztül. Ugyanis a tervezett könyvek, rajzés dokumentumfilmek, találmányok és vállalkozásötletek rövid bemutatói alapján a látogatók dönthették el, hogy támogatják-e pénzzel a kitalálóikat. A sikeres amerikai Kickstarter (http://kickstarter.com) működési modelljéhez hasonlót hoztak létre az Indulj.be fejlesztői: a kreatív ötletek megvalósítására koncentrálnak az egyszerű pénzgyűjtés helyett. A működési elv itt is a közösség erejére épül, és egyfajta előértékesítésként az ismerősök hozzájárulásán keresztül valósulnak meg az ötletek. A közösségi oldalakon meghirdetett projektek sikere éppen ezért az ismerősök aktivitásától is függ, egy jó ötlet már néhány száz támogatóval is komoly sikert érhet el. „A hétfőn éjféltől élesben működő oldal segítségével bárki kiadhatja a könyvét, lemezét, de ugyanígy lehetővé teszi egy festőművész eszközeinek a beszerzését, egy új online szolgáltatásnak a beindítását, egy mobilalkalmazásnak a kifejlesztését vagy éppen egy új szuperkütyü prototípusának a legyártását” - összegzi a szolgáltatás lényegét Moldován Csaba ötletgazda. Az oldal tervezői a magyar viszonyok között évi százötven-kétszáz projekttel számolnak, de felkészültek arra is, ha ennek a többszörösét kellene átfuttatniuk rendszerükön. A EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence mintának tekinthető amerikai Kickstarter az elmúlt három évben tízezer projektet valósított meg, így könnyen lehet, hogy a magyar változat siker esetén felborítja az elképzeléseket. Az oldal fejlesztői azt tervezik - hasonlóan az amerikai változatokhoz -„hogy csak saját országuk állampolgárainak teszik lehetővé projektek indítását a rendszerben. Ez nyilván nemcsak azért hasznos, mert így az üzemeltetőknek kizárólag a magyar adózási rendszerhez kell igazítaniuk a működésüket, hanem azért is, mert a gazdasági válságok időszakában a hazai ötletek megvalósítását indíthatják be. A templomjáró emberek számára nem idegen, hogy perselybe dobott több-kevesebb pénzzel járuljanak hozzá a gyülekezet működési költségeihez vagy időnként egy-egy összegyházi kezdeményezéshez. Ha az Indulj.be modellje beválik, akkor egyházközeli projektek indításához is felhasználható lehet a rendszer. Mint jövőbeli lehetőségre érdemes lesz majd néha rápillantani. ■ Nagy Bence „Én és a Béres Csepp" pályázat Kedves Olvasó! Bármerre járok az országban, az emberek azonnal felemlegetnek egy rokont, barátot, ismerőst, vagy akár önmagukat, és megajándékoznak egy igaz Béres Cseppes történettel. 2012-ben 40 éves a Béres Csepp. Arra kérem, Önöket, hogy a jubileum kapcsán idézzék fel emlékeiket akár a régmúltból akár a jelenből. írják meg kedves vagy éppen torokszorító, felemelő és tanulságos Béreses történeteiket, hogy ezekkel köszönthessiik Magyarország legnépszerűbb egészségvédő készítményét! s Köszönettel: ifj. dr. Béres József írásaikat „Én és a Béres Csepp" jeligével maximum 3 oldal terjedelemben az alábbi címre küldjék: Béres Gyógyszergyár Zrt. 1300 Budapest, Pf. 270. vagy e-mail: palyazat@beres.hu Beküldési határidő: 2012. március 31. További információ: www.beres.hu oldalon l.dfj: 2 3. díj: 4-10. díj: 1-20 helyezett: Kiilöndljak: 2 éjszaka félpanzióval az erdőbényei Magita Hotelben és borkóstoló a Béres Szőlőbirtokon Béres termékcsomag 20.000 Ft értékben Béres termékcsomag 10.000 Ft értékben Cseppben az élet című, id. dr. Béres József életútját bemutató könyv 1 db Nők Lapja Psziché megjelenés és 1 éves előfizetés 1 db Nők Lapja Egészség megjelenés és 1 éves előfizetés g nők lapja» E BÉRES Psziché A BÉRES CSEPP VÉNY NÉLKÜL KAPHATÓ ROBORÁLÓ GYÓGYSZER. A kockázatokról és mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét! Vendég a sajtóbizottság ülésén Ülést tartott a Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóbizottsága január 10-én az országos iroda Üllői úti székházában. A tanácskozás meghívott vendége dr. Fábri György, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektorhelyettese volt, aki egyházunkat képviseli a Közszolgálati Testületben, és egyben annak megválasztott vezetője is. Jóvoltából a testület munkájába nyerhettek betekintést a bizottság tagjai. N Forrás: evangelikus.hu Bonyhádi diák a dobogón Matematikaversenynek adott otthont január 12-én Pécsett a Janus Pannonius Gimnázium. A régió — Baranya, Somogy, Tolna és Zala megye - e tantárgyban legjobb 11-12. évfolyamos középiskolás tanulói mérték össze tudásukat. A megyéket mindkét évfolyamon a novemberi megyei verseny első hat-hat helyezettje képviselte. A legjobb eredményt a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium könyvelhette el 227,2-es pontszámmal. Második a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium lett (217,3), harmadik a pécsi Leőwey Klára Gimnázium (160,4), negyedik helyen a nagykanizsai Batthyány Lajos Gimnázium (134,5) végzett a rendező Janus Pannonius Gimnázium (108 pont) előtt. Mindkét évfolyamon pécsi tanuló nyert. A legeredményesebb Tolna megyei versenyző a 11. évfolyamos Bősze Zsuzsanna, a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium diákja lett, aki harmadik helyezést ért el. M Ev$let-infó EVÉL&LEVÉL&LEVÉL Evangélium és istentisztelet Elcsépelt közhelynek tűnik a kijelentés, hogy az egyház krízisben van. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy bajban van, hanem inkább azt, hogy cselekvési kényszerben van, gondolkodnia kell. Valaminek történnie kell, mert ami most van, nem kielégítő. Istentiszteleteink ma nem tudják teljesíteni azt a feladatot, amellyel Urunk megbízott bennünket: az evangélium hirdetését. A vasárnapi istentisztelet lenne az evangélium hirdetésének alkalma, gyakran azonban az lehet az ember érzése, hogy legtöbben nem az evangéliumért jönnek, hanem azért, mert vasárnap van, és vasárnap templomba kell menni. Majdnem mindegy, hogy mit mond a lelkész. A „jó" igehirdetés alig növeli a gyülekezet létszámát, a „rossz” igehirdetés alig csökkenti. Istentiszteleteink lényege nem az evangélium, hanem a kultusz, a vallásos igény kielégítése. Fontos lenne tisztán látnunk, hogy Urunk mire adott nekünk megbízást a missziói parancsban. Nem arra, hogy egyházat szervezzünk és fenntartsunk, nem is arra, hogy dogmatikailag és liturgiailag helyes istentiszteleteket tartsunk, hanem hogy az evangéliumot hirdessük. Istentiszteleteinken jelenleg ez nem igazán valósul meg. Itt ugyanis nemcsak a szavak fontosak, hanem az is, hogy kifejezésre jusson az öröm, a közösség Krisztusban, a dicsőítés és hálaadás. Istentiszteleteinken leginkább magukba zárkózott embereket látunk, akik általában jó messze ülnek egymástól. Ahol az evangélium szólal meg, ott felfigyelnek az emberek, megtérnek vagy megharagszanak. Ahol Jézus tettei és szavai megelevenednek, ott váratlan dolgok történnek. Ez sajnos nálunk, néhány kivételtől eltekintve, nem így van. Mintha az lenne jó, ha nem történne semmi, hanem folytatnánk mindent, ahogy eddig. Jobban kellene figyelnünk azokra a vallási közösségekre, melyek ma növekednek, tért hódítanak. Ott középpontban van a személyes hangvétel és az egymásra figyelés. Nálunk az emberek anonimitásban vannak, egyéni vallásos igényeiket elégítik ki, és nem akarják, hogy ebben valami szokatlan dologgal meglepjék és megzavarják őket. Kis túlzással azt lehetne mondani, hogy „nézők”. A részvétel nem merülhet ki avval, hogy felállnak, leülnek, elmondják a hitvallást, a Miatyánkot, és énekelnek - talán. A probléma nem a „régi” vagy az „új" liturgia, hanem maga az istentisztelet, ahogy azt ma tartjuk. Az istentisztelet nem az egyház istentisztelete, nem is a lelkészé, hanem azoké az embereké, akik odajönnek vasárnap. De ha ott vasárnapról vasárnapra csak egy szerkesztőbizottság által megfogalmazott, sematikus és dogmatikus szövegfelolvasása történik, akkor az ember nem igazán érzi magát megszólítva. Bizonyára többen azt állítják, hogy a liturgia is az evangélium hirdetése. Igen, lehetne. De egy előre megszerkesztett szöveg felolvasása nélkülözi a személyes bizonyságtétel jellegét és erejét. Ha az imádság, amelyet a lelkész a gyülekezet nevében elmond, egy mások által megírt, könyvből felolvasott szöveg, akkor az nem sokat mond a mai embernek; ez nem evangélium, hanem kultusz. A kultusz mindig ugyanaz. Az evangélium megdöbbent, felforgatja gondolkodásunkat, mindig újat ad. A reformáció megpróbált ezen változtatni, a kultuszról az evangélium hirdetésére tenni a hangsúlyt, de legtöbb helyen, így a lutheránus egyházakban is, visszatértek a merev formákhoz, a központi irányításhoz. A tiltakozás hamar elkezdődött ugyan, de az egyház vezetése szigorúan fellépett a kis közösségek ellen, ahol a szabadság és a személyes bizonyságtétel lett uralkodóvá. Ez akkor talán érthető volt, de ma? Az evangélium természetesen ugyanaz ma, mint volt az első évezredben, de az evangélium hirdetésének körülményei teljesen mások. Az a tekintélyrendszer, amely egyházunkban is érvényesül, ma idegen. Az emberek személyes részvételt, véleménynyilvánítást, őszinte hangot és párbeszédet igényelnek egy közösség életében. Ezzel szemben a templomban egy ember fekete ruhában áll, és ellentmondás nélkül azt mond, amit akar, és felolvas valamit, amit egy bizottság előírt. Senki sem szólhat bele, legfeljebb távol maradhat. Be kellene látnunk, hogy az egyház ilyen istentiszteletek megtartásával ma már nem tud eleget tenni a missziói parancsnak. Ha a krízisből jól akarunk továbbjutni, akkor nem maradhat minden úgy, ahogy évszázadok óta van. Az emberek gondolkodásában, a társadalmi viszonyokban és a kommunikációban alapvető változások történtek, de istentiszteletünk megmaradt a középkorban kialakult formák és gyakorlat mellett. Nem elégedhetünk meg avval, hogy régi liturgikus szövegeket olvasunk, és a 17. században keletkezett énekeket énekelünk. A gyülekezet részvétele szükséges ahhoz, hogy a szavakból élet legyen. Ha az istentisztelet abból áll, hogy a lelkész végigolvas kijelölt szövegeket, és húszperces beszédet tart, lehetőleg szórakoztató történetekkel és példákkal, akkor ott nehéz lesz meglátni az evangélium életet formáló erejét. Szilas Attila nyugalmazott evangélikus lelkész (Várpalota) Szükség van erre? Tisztelt Szerkesztőség! Meglepetéssel vegyes szomorúsággal olvastam január 15-i számukat. Ebben lapjuk feladta egy bizonyos határon túli, eddig sikerrel megőrzött közéleti semlegességét, cikkeinek szokásos hangvételét. Hagyta, hogy a közéleti vihar hullámai elkezdjék sodorni. Faggyas Sándor Ellenállás - keresztény módra című, hangnemében ettől az újságtól merőben idegen cikke néhány világi lapból unalomig ismert lózung ismételgetésével az Evangélikus Életet is nemtelen politikai csatározások színterévé tette. Mindezek tetejében a szerző „...nekünk, keresztény hitű embereknek is van, legyen szavunk” megjegyzésével maga és tábora számára még a kereszténységet is kisajátította. Hogy ezt még tovább fokozza, Jakab apostol, az Erős várunk... és Kölcsey célzatos idézésével a másik tábort „ördögnek”, „gonosznak” minősítette. Ez a cikk ebben az amúgy is kritikus időszakban nem érhet el mást, mint hogy az ellenségeskedést, a feszültséget növelje egyházunkban, gyülekezeteinkben is. Erre pedig itt, gondolom, senkinek sincs szüksége. Tisztelettel: Lukáts Miklós evangélikus lelkész, az Antall-kormány volt kereszténydemokrata államtitkára
