Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-22 / 3. szám
Evangélikus Élet élő víz 2012. január 22. » 11 Kezek evangéliuma - végre kezünkben ► Köpenyzsebben vagy kisebb kézitáskában kényelmesen elférő, ám fontos könyvecskét jelentetett meg nemrégiben a Luther Kiadó Kezek evangéliuma címmel. A kiadvány szerkesztője Hafenscher Károly, bevezetőjét Ittzés János nyugalmazott püspök írta. A „könyvecske" megjelölés ez esetben csak a méretre vonatkozik, tartalmát tekintve a kiadvány sokkal súlyosabb: nem egyszeri végigolvasásra, hanem sokszori lapozgatásra készült. Arra, hogy alkalmanként ne csak egyvalakihez szóljon, hanem többen is üljenek körülötte, végigmeditálva, -imádkozva az emberi lét drámai vagy meghitt pillanatait, az elmúlás, élet és halál nagy törvényszerűségeit. „Kézikönyv és lelki útravaló a diakóniában dolgozóknak” - így szól az alcím, amely konkrétabb magyarázatát adja a címül szolgáló Sztehlo Gábor-i meghatározásnak arról, hogy mi is a diakónia. Célját tekintve az egyházi szeretetszolgálatban dolgozók segítségére siet ez a könyv. Ahogyan a szeretetintézmények munkatársainak meg kell tanulniuk, hogyan lehet beteg, mozgásában korlátozott vagy idős embert mosdatni, etetni, öltözködésében, mozgásában segíteni, ugyanígy elsajátítandó gyakorlat a lelki segítségnyújtás, a válaszok keresése a nehéz kérdésekre, rövid, imádságos áhítat megtartása. Ilyenkor élik meg a diakóniában dolgozók, hogy munkahelyi feladatuk nemcsak a test, hanem a lélek ápolására is szólítja őket. Hiszen emberekkel törődni mindig nagyon összetett munka; ha jól akarjuk végezni, az egész embert kell látnunk testi-lelki valójában, életútjával, problémáival, félelmeivel, örömeivel együtt. Ezt a csodálatos munkát nem lehet tökéletesen, csak jobban vagy rosszabbul végezni aszerint, hogy mennyire látjuk őt magát, az embert, akivel dolgunk van. A szép rőtbarna vászonkötésű kötet a líraian szép fotókkal együtt valójában nem is egy könyv, hanem legalább négy: egy kátészerű ismertetés egyházunk legalapvetőbb tanításaival, egy bibliai válogatás zsoltárokkal és fontos igékkel, egy énekesés imádságoskönyv, továbbá egy agenda, amelyben rövid áhítatok, istentiszteletek liturgiáját, rendjét találhatjuk. Végül hadd következzen itt egy rövid személyes vallomás. Egy kórházlelkész táskájában is sok mindennek el kell férnie. Először is egy miniatűr Bibliának (külön cipzáras tokban, hogy finom lapjai ne gyűrődjenek), aztán néhány példányban fénymásolt énekeknek, színes igés lapoknak, apró mécseseknek, alkalmanként pedig egy rövidített Agendának, úrvacsoráztató készletnek és Luther-kabátnak. Az elmúlt években folyamatosan fejlesztettem annak a tudományát, hogyan kell sok dolgot minél kisebb térfogatba összecsomagolni, most azonban ezzel a könyvvel („könyvecskével”) együtt ezen a téren is nagyot léptem előre. Az én táskámban biztosan sokszor fog ott lapulni a Kezek evangéliuma. ■ Balogh Éva Kezek evangéliuma - Kézikönyv és lelki útravaló a diakóniában dolgozóknak. Összeállította és szerkesztette Hafenscher Károly. Luther Kiadó, Budapest, 2011. Ára 890 forint. Kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllői út 24.) és a Huszár Gál papír- és könyvesboltban (1054 Budapest, Deák tér 4.). Nehéz percek - rövid vigaszok Bár a füzetecske címe - Fájdalmak iskolája - Lélekerősítő írások betegágyon fekvőknek - egy konkrét élethelyzetre utal, valójában sokkal szélesebb olvasóréteget szólít meg. Hiszen nem kell ágyhoz kötöttnek lenni ahhoz, hogy úgy érezzük: napjaink fájdalommal és szomorúsággal terheltek, hangulatunkat szürke felhők árnyékolják be, bűneink vagy a próbatételeink súlya szinte elviselhetetlenül nehezedik ránk. Amikor úgy érezzük: nincs kiút. A Gál Judit szerkesztésében és a Kálvin Kiadó gondozásában 2011- ben megjelent kiadvány írásai életünk egy-egy nehéz szakaszában segíthetnek hitünkben megerősödni és a testilelki gyógyulásra várva újra megtapasztalni: a nehéz utat nem kell egyedül megtennünk, mert van, aki életünk minden percében a tenyerén hordoz. A rövid lelki útravalók emlékeztetnek: lázadás helyett inkább azt keressük, miben kell változnunk, és a próbatételek segítségével mit kell megtanulnunk. ■ BODAZS Fájdalmak iskolája - Lélekerősítő írások betegágyon fekvőknek. Szerkesztette Gál Judit. Kálvin Kiadó, Budapest, 2011. Ára 260 forint. A könyv a Luther Kiadó könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllői út 24.), illetve a Huszár Gál papír- és könyvesboltban (1054 Budapest, Deák tér 4-) is kapható. Leickerősítö írások betegágyon fekvőknek Ízelítőül álljon itta kiadvány egy fejezete: Tanulni, hogy van erőnk az erőtlenségben Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem. (Fii 4,13) Pál apostol ezt a levelét börtönből írja, a Krisztus utáni 55. esztendőben. Fogságban van tehát, valószínűleg Efezusban. Az a tény, hogy fogságból írja meleg hangú, szeretetteljes és gyakorlati tanácsokat is tartalmazó levelét, már elgondolkodtató. Hogyan lehetséges az, hogy valaki ennyi erőt, ennyi lelkierőt tanúsítson egy ilyen élethelyzetben? Olyannyira, hogy még ő erősítse, ő vigasztalja a levél címzettjeit. Elég könnyen elképzelhető, milyen lehetett a komfortérzete, és milyen lehetett a lelkiállapota ennek az embernek ott, abban az ókori börtönben. Azt is biztosan tudjuk már, hogy mindeközben Pálnak nemcsak a börtönélmény miatti mentális állapota tény, hanem ráadásul van egy titokzatos testi betegsége, amit homály fed; nem tudjuk a diagnózist. Egy biztos: a korinthusiaknak ezt írja: „... tövis adatott a testembe..., hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem’.’ (2l<or 12,7-8). Tövis... Nem tudjuk, mi ez a tövis - mozgásszervi nyavalya vagy más -, de az biztos, hogy valami nem stimmel egészen az egészségével. Azt viszont tudjuk: az Úr nem vette el tőle ezt a tövist. Tehát Pál nemcsak hogy „elvan” a fogságával meg a tövisével, hanem kész a másoknak is jó recept, a tanács az ajkán: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem’.’ Neki van ereje. Mindenre. Nemcsak a fogság elviselésére, de az apostoli sors elhordozására is. Nem kell különösebb képzelőerő ahhoz, hogy belássuk: valószínűleg ezer oka lett volna szidni a helyzetet, bűnbakokat keresnie azért, hogy neki most éppen börtönben kell sínylődnie, és aztán kitérnie arra, hogy ő milyen szerencsétlen, boldogtalan, perspektívátlan és a többi... De ő nem ezt teszi, hanem üzen a börtönből. Üzen, hogy lehetőleg minél többen megtudják: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem’.’ Igaz, háromszor könyörgött az Úrnak a titokzatos tövis kiiktatásáért. Háromszor - és nem többször. Háromszor könyörögni valamiért - azt jelenti, hogy ebben a szent hármasságban benne van: a döntés joga másé. Tehát nincs negyedik könyörgés. Ebben a dologban nincsen, hanem marad a szituáció. Nem szeretve - de elviselve. Kegyelemből elviselve! Mert „mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem”. Krisztusban, Krisztus kegyelme által lehetséges elviselni a reánk nehezedő terheket, a kilátástalan helyzeteket, a megpróbáltatásokat és mindent. Adja az Úr mindannyiunknak e boldog megtapaszfalásjt! Úgy legyen! IX0YC HETI ÚTRAVALÓ „Akkor eljönnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek az Isten országában’.’ (Lk 13,29) Vízkereszt ünnepe után a harmadik ____ héten az Útmutató reggeli és heti igéi a pogánymissziót és a hit néhány csodáját tárják elénk. Jézus a világ, így a pogányok világossága is, és Krisztusban látható Isten szeretete: „Ti, akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a rosszat!" (GyLK 736,10) De „már fénylik az igazi világosság, és aki szereti az ő embertársát, az a világosságban marad” (íjn 2,8.10; LK) Jézus meggyógyította a pogány százados szolgáját, aki elismerte hatalmát. El is csodálkozott ezen az Úr: „...senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izráelben”. Azoké a mennyek országa, akik őt hittel befogadják. „Menj el, és legyen a te hited szerint’.’ (Mt 8,10.13) Luther így vélekedik: „E történet kétféle, illetve kettős csodáról szól. Egyiket Krisztus teszi, másikat a százados. Jézus értünk tett ilyen csodát is, de azok a csodák, mint amilyen a százados hite is, folytatódnak, és mindvégig megmaradnak.” Az üdvösség egyedül hit kérdése! Pál a prófétát idézi (lásd Hab 2,4): „Az igaz ember pedig hitből fog élni’.’ (Róm 1,17) Nincs különbség, mindenki csak hit által ragadhatja meg Isten igazságát. S ezért hirdeti az Ószövetség evangélistája, hogy a pogány népek is megtérnek az Úrhoz. „A Seregek Ura pedig ezt az áldást mondja: Áldott Egyiptom, az én népem, és Asszíria, kezem alkotása, meglzráel, az én tulajdonom!" (Ézs 19,25) A zsidó Illést a pogány özvegyhez küldi Isten, hogy gondoskodjon róla. A föníciai asszony hitt Illés Istene, az élő Úr szavának, és „a lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki, az Úr ígérete szerint, amit megmondott Illés által”. (íKir 17,16) Az özvegy Naomi egyik özveggyé lett menye is visszatért vele Moáb mezejéről a kenyér házába, s erre Ruth meg is esküdött: „Mert ahová te mégy, oda megyek... Néped az én népem, és Istened az én Istenem. (...) Ügy bánjék velem az Úr most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled!” (Ruth 1,16-17) Saul is választásra kényszerült a damaszkuszi úton, s megtérésekor ezt kérdezte: „Ki vagy, Uram?”És az üldözőből üldözött lett, akit utolért Isten kegyelmes szeretete Fiában: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.” (ApCsel 9,5) így lett ő Pál, a pogányok apostola! Első missziói útján így szólt a nekik ellentmondó zsidóknak: „Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, mivel azonban ti elutasítjátok..., íme, a pogányokhoz fordulunk. Mert így parancsolta meg nekünk az Úr: Pogányok világosságává teszlek, hogy üdvösségük légy a föld végső határáig!’ (ApCsel 13,46-47) Korábban Jézus is így vélekedett Názáretben: „Bizony, mondom néktek, hogy egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában’.’ (Lk 4,24) A pogánymisszió célhoz ér Istennél az üvegtenger mellett, „mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid” (Jel 15,4). Halleluja! „Jő minden tájról, együtt énekel, / És együtt ujjong, együtt ünnepel...” (EÉ 454,7) ■ Garai András «... összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet” A címbéli idézet Magyarország Alaptörvényében olvasható. Kikre gondolnak a szerzők? Nyilvánvaló, hogy hazánkra és annak lakóira; kisebb-nagyobb közösségekre: családra, barátokra, munkatársakra és számtalan más csoportra, amelyeknek együttese maga az ország. Sok ember számára talán nem egyértelmű, hogy kerül ez a mondat az Alaptörvénybe. Az alkotmány sokak számára elvont, száraz, sokszor érthetetlen mondatoksora. A hívő, keresztény ember azonban örömmel fedezi fel benne a Biblia igéinek, Jézus tanításainak, a próféták, az apostolok, az evangélisták üzeneteinek közvetett-közvetlen idézését. „Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját’.’ (Jel 2,10) „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pediga legnagyobb a szeretet? (íKor 13,13) Sokaknak nem tetszik a törvényből idézett mondat. Talán nem is tudják értelmezni, pedig hívő és hitetlen ember egyaránt nyer vele. Ha hiszek valami nemes dologban, már értelmet nyer az életem. A remény éltet, a hűség biztonságot ad, a szeretet legyőz minden akadályt. Ha ebből indulunk ki, akkor a törvénynek ez a mondattöredéke mindenkihez szól, nemcsak a magyarokhoz, a keresztényekhez, hanem az egész világhoz, annak minden népéhez, vezetőkhöz és vezetettekhez egyaránt. Bizonyára egyszer majd ez a január elsejével életbe lépett Alaptörvény is érvényét veszíti, de reménykedjünk, hogy az emberiség számára nemcsak törvényként, hanem örök érvényű értékként, élő valóságként maradnak fenn biblikus kitételei. ■ Csaba Piroska
