Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-06-24 / 25. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2012. június 24. *• 5 Évzáró az Evangélikus Hittudományi Egyetemen zetei című könyvéért. E munkát a Dr. Sólyom Jenő Alapítvány százezer forinttal jutalmazta. Idén is elismerésben részesültek a kimagasló tanulmányi eredményt elért hallgatók. A Dr. Sólyom Jenő Alapítvány - és az abban foglalt egyéb alapítványok, köztük a Csonka Albert- és & Folytatás az 1. oldalról A diplomaosztás után az Agape zenekar Játéka vezette át a programot a jubilánsok köszöntéséhez. Külön örömmel üdvözölték a húsz évvel ezelőtt végzett levelező tagozatos évfolyamot, amelynek tagjai szintén megjelentek az alkalmon. zőművész albumát kapták ajándékba. Nevükben először Széli Bulcsú szólt, majd D. Szebik Imre mondott köszöntést. Az ünnepi ülés végén vehette át az idei díjazott, dr. Birkás Antal a Sólyom Jenő-díjat Reformáció, államhatalom, politika - Luther és Kálvin jogftlozófiai és politikai filozófiai né-Teológiai tanulmányai befejezésének negyvenedik évfordulóját ünnepelte Görög Zoltán, Jankovits Béla, Lehel László és Széli Bulcsú. Munkájuk elismeréseképp emléklapot vehettek át. Arany oklevelet kapott az ötven éve végzett Baranyay Kálmán, Detre János, Káposzta Lajos, Kovács Etelka, Kőszeghy Tamás, Liska Endre, Molnár Jenő és D. Szebik Imre. Hatvan esztendeje fejezte be teológiai tanulmányait dr. Juhász Géza, Madarász István, Trajtler Gábor és Varga György, ők gyémánt oklevelet vehettek át. Tanulmányai befejezésének hatvanötödik évfordulóján vasdiplomát kapott Tóth-Szöllős Mihály, rubin oklevelet pedig a hetven éve végzett Horváth Miklós. A jubilánsok az országos egyház ajándékaképpen Vinczellér Imre képa nemrégiben csatlakozott Bonnyaialapítvány - jóvoltából tizenkét hallgató vehetett át jutalmat: Seben Glória, Bérces Flóra, Gyurkó Donát Sámuel, Kovács Barbara Luca, Őri Katalin, Lázár Anikó, Kárnyáczki Eszter, Hajduch-Szmola Patrik, dr. László Virgil, Gömbös Katalin, dr. Schneller István Márton és dr. Tonhaizer Tibor. A rektor megköszönte mindazokat az adományokat, amelyeket az év folyamán a lelkészképzésért felelősséget érző gyülekezeti tagok juttattak el az alapítvány és az egyetem számára. Fontos a jövő szempontjából - állapította meg Szabó Lajos -, hogy az egyháztagok támogassák a hittudományi egyetemet. A tanévzáró ünnepség méltó lezárásaként Szabó Lajos az Evangélikus Hittudományi Egyetem munkatársainak mondott köszönetét. Külön kiemelte a tanárok, a gazdasági munkatársak, a recepción és az irodákban dolgozók munkáját, akik mind hozzájárultak a tanév sikeres lebonyolításához. Köszönet illette a hallgatói önkormányzat aktív és építő tevékenységét is. Az egyetem százhuszadik, teljes teológiai képzést nyújtó tanévét a Himnusz zárta le, egyben utat nyitva a következőnek, amely remélhetőleg az ideihez hasonlóan szép lesz. ■ KB. Vasdiplomát vehetett át az Evangélikus Elet korábbi főszerkesztője, Tóth-Szöllős Mihály A küldetés nem nyugdíjazható! Meghívó - nyugdíjas lelkészek részére A nyugdíjas lelkészek már kezükbe vehették azt a meghívót, amely őszi lelkészkonferenciára invitálja őket a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központba, az október 16- 18-án tartandó találkozóra. Reménykedve várjuk a visszajelzéseket, bizakodunk benne, hogy sokan elfogadják meghívásunkat. Részben azért is, hogy újra átéljük a testvéri találkozót, és felelevenítsük az emlékeinket, részben azért is, hogy kialakítsunk egy teológiai stratégiát mi, az élet rendje szerint nyugdíjba került lelkészek. E sorok írója még csak frissnyugdíjas, még nem igazán ismeri a tétlenség keserű terhét és a feleslegesség érzését, de szívesen vállalta fel ennek az akciónak a gyakorlati és szellemi támogatását. A németországi Rosenheimben tavaly novemberben tartottak olyan konferenciát, ahol a különböző életkorok, azaz generációk közötti jobb együttműködésről hangzottak el előadások. Ennek a tanácskozásnak is az volt a fő témája, hogy a még hadra fogható egyházi (lelkész) nyugdíjasokat be kell vonni az egyház szellemi életébe, mert nincs annál rosszabb és haszontalanabb, mint ha Isten szolgái ölbe tett kézzel, magánlakásba zárt lélekkel tengetik az életüket szívük utolsó dobbapásáig. . , . Mi tehát most tesszük meg az első lépéseket a nyugdíjas lelkészi társadalom mobilizálása felé. Jó hír az öregedésről! Az életkor - bizonyos értelmes határok között és egészségi állapot függvényében - nem lehet kifogás. Az említett rosenheimi konferencián hangzott el egy érdekes adat az öregedéssel kapcsolatosan. Az előadó szerint a németországi kutatók nagyon érdekes megállapításokat tettek: nevezetesen, hogy nemcsak az emberi életkor határa tolódott ki, hanem a szellemi és lelki teljesítőképességé is. A német előadó szerint kortársaink képesek a nyolcadik évtizedig lelkileg fittek és egészségesek maradni. Megállapítást nyert, hogy a mai nyolcvanévesek - korábbi időszakokhoz képest - olyan energiákkal rendelkezhetnek, mint régebben a hetvenévesek, illetve a mai hetvenesek olyanokkal, mint korábban az egy évtizeddel fiatalabbak. Természetesen ez nem vihető abszurd módon tovább, de számunkra is érzékelhető a generációs határok ide-oda való eltolódása. Ugyanebből az előadásból tudtuk meg azt az első hallásra nehezen érthető tételt is, hogy olyan korba értünk, amikor az ember évente csak hárorn frópapot öregszik. Az előadó az okok között említette a jobb orvosi ellátást, a fizikai munka visszaszorulását, a táplálkozás racionalizálását stb. Harminc évvel ezelőtt - így az előadó - Németországban háromszáz ember volt száz esztendőnél idősebb, most tízezer felett van a számuk. De a szellemi kapacitás határa is kitolódik. Az Úr Jézus Krisztus nem azt mondta, hogy nyugdíjas korunkig kell teljesítenünk a küldetésünket, hanem visszajövetele előtt szívünk utolsó dobbanásáig, amíg testünk és értelmünk engedelmeskedik. Előzetes felhívás: már előre készülnünk kellene arra a megbeszélésre, amelyre - Deo volente - október 18- án, csütörtökön délelőtt kerül sor! Ki milyen témában vállalna dolgozatot azzal a céllal, hogy egymást is, de a minket követő fiatalokat is gazdagítsuk? Azt talán szükségtelen hangsúlyoznom (Kazinczy után szabadon), hogy „jót s jól”. Isten megbízást ad az idősebbeknek is, nekünk, nyugdíjasoknak! Találkozzunk Révfülöpön, az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban 2012. október 16-18-án, és a többit ott megbeszéljük! A hivatás és küldetés nem nyugdíjazható! ■ Ribár JÁNOS ,„ A nyugalmazott esperes Isten szeretetének szolgálatában Interjú az Agape együttes tagjaival ^ „Személyes kedvenceim, akár udvari muzsikusoknak is elfogadnám őket” - így nyilatkozott dr. Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora az Agape zenekarról. így nem véletlen, hogy Kovács Viktor, Pfeifer Ottó, Vigh Bence, Hajduch-Szmola Patrik az egyetem évzáróján is megmutatta, hogy nemcsak teológusok, de kiváló zenészek is. Az utolsó iskolai nap sietségében beszélgettem velük, kicsit foghíjasán, ugyanis a zenekar ötödik tagja, Barcsik Zoltán nem tudott jelen lenni. Balról jobbra: Pfeifer Ottó, Vigh Bence, Hajduch-Szmola Patrik és Kovács Viktor- Tíz hónap alatt ismertük meg a neveteket. Hogyan kezdte meg működését az Agape együttes? Bence: Először mi ketten, Viktorral kezdtünk el zenélgetni. Aztán később állt be hozzánk Ottó, Patrik és Zoli. Konkrét napot nem tudnék mondani, amikor megalakultunk, de ez az öt fő körülbelül szeptember óta játszik együtt. Viktor: Utána pedig jött a névválasztás!- Az agapé görög szó, azt jelenti: „szeretet”. Miért pont ez lett a nevetek? Viktor: Mindenképp alfával kezdődő nevet szerettünk volna. Először ugyanis a lógónk készült el, amely egy gitárban végződő alfa jel. így kezdtünk el gondolkodni, hogy milyen görög szó felel meg ennek. Patrik: Én még a teológiai lexikont is felcsaptam, hogy minél jobbat találjunk. Bence: Zoli pedig azt mondta, jó, hogy Agape lesz a nevünk, mert így reménykedhetünk, hogy minden egyes szolgálatunk végén lesz szeretetvendégség is.- Sikeretek talán annak is köszönhető, hogy többeteknek van már tapasztalata a zenélésben. Viktor, te egy másik, világi zenekarban is dobolsz, és te írod a dalszövegeket is. Az Agape együttesben is ilyen vezető szerepet töltesz be? Viktor: Nem mondanám, hogy a zenekar vezetése egy kézben fut össze, főleg nem az enyémben. A zenei vezetés Bence feladata, bár tény, hogy én vagyok a „buldózer” a csapatban. A hangosabb énemet kiélem a világi zenekarban, a szolgálat, az más kategória. A szolgálatot az embernek alázattal kell végeznie.- Az Agape célja tehát a szolgálat? Viktor: Kizárólagosan a szolgálat. El is döntöttük az elején, hogy mi nem koncertezünk, hanem szolgálatot végzünk. Nem előadni akarunk valamit, hanem közösségi éneklésre bátorítjuk az embereket.- Sok helyre hívtak már benneteket. Jártatok Györkönyben, Kelenföldön, a Szélrózsa-elő találkozón. Az ifjúsági fesztiválok mellett templomokban is zenéltek? Bence: Már az elején eldöntöttük, hogy mindenhová igyekszünk elmenni, ahová hívnak bennünket. Viktor: Egyre jellemzőbb, hogy templomokban is játszunk. Nem zárhatjuk el magunkat a világ változásai elől, hanem meg kell látnunk, hogy mire van igény az emberekben.- Az idősebb korosztálynak is erre van igénye? Viktor: Kit nevezünk idősnek? A hatvanas korosztály már az Illésen nőtt fel! Persze tőlük is mindig pozitív visszajelzéseket szoktunk kapni. Patrik: Azért játszunk könnyűzenét, mert így az evangélikus korálkincset bármilyen korosztállyal meg lehet szerettetni. Az időseknek tetszik, mert bár könnyűzene, de mégiscsak korálszövege van. A fiataloknak is tetszik, mert bár korálszövege van, mégiscsak gitáron és dobon játsszák. Mindenki megtalálja benne, ami a sajátja.- Melyik volt a legemlékezetesebb szolgálatotok? Patrik: Minden szolgálat attól emlékezetes, hogy együtt vagyunk. Együtt beülünk a kisbuszba, elutazunk, együtt alszunk, ha kell, mínusz tíz fokban, a fűtetlen szobában... Ilyen is volt! Amikor nincs kilátásban szolgálat, akkor is összeülünk próbálni, mert szükségünk van rá. Viktor: Igen, ahogy haladunk előre az időben, egyre fontosabb lesz számunkra a közösség. A heti két próbára nem is elsősorban zeneileg van szükségünk, hanem lelkileg.- Mi a jövő? Bence, téged jövőre kihelyeznek lelkésznek, Viktor, te már beosztott lelkészként dolgozol. Lesz időtök próbálni? Bence: Kezdettől fogva tudtuk, hogy tíz hónapunk van arra, hogy együtt zenéljünk. Hogy mit hoz a távolabbi jövő, azt nem tudhatjuk. Viktor: A lehetőségünk meglenne rá, hogy folytassuk a munkát. A próbák ezentúl már csak a frissen tartást szolgálják, mert a tíz hónap alatt olyan széles körű énekrepertoárt sikerült összeállítanunk, hogy a szolgálat előtt nem kell új dalokat tanulnunk, csak kiválasztunk néhány jól begyakoroltat.- Ha egy mondatban összefoglalhatnátok, mi lenne a mottótok? Ottó: Hála és dicsőség Istennek, amiért adott alkalmat arra, hogy együtt zenélve szolgáljuk őt.- Ez nagyon kifejező... Patrik: Énekeljünk a végén egyet? „. . . ■ Kovács Barbara
