Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-06-24 / 25. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2012. június 24. *■ 3 Orgonapadról a szószékre Széli Éva Anna ordinációja ► Visszaemlékeztek a régi napokra, végiggondolták az Úr tetteit, elmélkedtek keze alkotásain (vő. Zsolt 143,5) a Monori Ágostai Hitvallású Evangélikus Fiókegyház megalakulásának századik, önálló gyülekezetté válásának hetvenötödik, valamint temploma felszentelésének hetvenharmadik évfordulója alkalmából rendezett június 17-ei hálaadó nap résztvevői. A családi tanévzáró istentisztelet és az azt követő közös ebéd bizakodásra adott okot: a gyülekezetnek nemcsak múltja, de jelene és jövője is van, lehet. A hittanosok és a kisifisek egy-egy jelenettel, az énekkar két dicsőítő énekkel készült az alkalomra. A júniusi születésnaposokat áldással köszöntötték, és a jelenlévők az úrvacsora közösségét is átélhették. „Istennek terve van ezzel a gyülekezettel is” - erősítette meg igehirdetésében Krámer György pilisi lelkész, a Dél-Pest Megyei Egyházmegye újabb hat évre megválasztott esperese. Ehhez azonban az szükséges, hogy ne ragadjon le a „bezzeg” idők felemlegetésénél, és a mögötte álló száz esztendő történéseit se néhány személy kimagasló tetteként értékelje, hanem lássa meg: rajtuk keresztül is mindvégig az Úr cselekedett. Ha továbbra is Istenre bízza, akkor az ő kezében ezután is jó helyen lesz a közösség élete - fogalmazott az Északi Egyházkerület püspökhelyettese, aki prédikációja végén erőik összehangolására, ezzel a gyülekezet erejének megsokszorozására biztatta a jelenlévőket. Monor 100 Az istentiszteletet követő ünnepi közgyűlés legfőbb eseménye a gyülekezet eddigi lelkészeinek emléket állító márványtábla leleplezése volt. Az érintettek közül Muntagné Bartucz Judit, id. Cselovszky Ferenc és Selmeczi Lajos - a jelenlegi lelkész édesapja - emlékezett vissza személyesen is a Monoron töltött évekre. A Los Alamos-i (Új-Mexikó, Amerikai Egyesült Államok) Betlehem gyülekezet és pásztora, Bruce Kuenzel jókívánságait Anne Morawski tolmácsolta. (Az egyetemi lelkészként szolgáló Anne nem csak egy napra érkezett; idén immár harmadik alkalommal vesz részt a monoriak - lapzártánk idején is zajló - gyermek- és ifjúsági táborában.) A köszöntések sorát az egy időben társegyházközségként is működő bényei gyülekezet lelkésze, Buday Zsolt zárta. A monori lutheránusokat a múlt század első éveiben bizonyos Meskó István tanító kezdte el közösséggé szervezni. 1912- től már fiókegyházi keretek között folyt a hívek megszólítása, lelkigondozása. 1937-ben, húsz évvel a helyi evangélikusok öntudatra ébredése után vált önállóvá az egyházközség, két évvel később pedig, a Szentháromság ünnepe utáni második vasárnapon Raffay Sándor püspök felszentelte a Sándy Gyula tervezte templomot. A Budapesttől harmincöt kilométerre délkeletre fekvő település nagy lélekszámú református, illetve római katolikus gyülekezetei mellett az evangélikus mindig is kevesebb főt számlált, és története folyamán többször is súlyos anyagi nehézségekkel küzdött. Ugyanígy az 1949 decemberében átadott parókia és az 1953 áprilisában kialakított gyülekezeti terem állapota is újra és újra aggodalomra adott okot. A lelkészlakás problémája 2003 nyarán oldódott meg, D. Szebik Imre püspök ekkor áldotta meg az új hajlékot, mely jelenleg a lelkipásztori feladatokat 1999. január í-jétől - Monorierdőn, Csévharaszton és Vasadon is - ellátó Selmeczi Lajos Péter és családja otthonául szolgál. A gyülekezeti helyiségek átfogó felújítása még várat magára, de kisebb-nagyobb munkálatokat folyamatosan végeznek az épületen. Napjainkban - az ifjúság (!) kezdeményezésére és koordinálása mellett - egy közösségi szoba komfortosabbá tételére gyűjtenek. ■ V.J. ► „Nem is tűnt fel, hogy most viseled először a Luther-kabátot, mert olyan természetesen áll rajtad, mintha mindig is ebben szolgáltál volna” - fogalmazott köszöntőbeszédében Szabó András, a Nógrádi Egyházmegye esperese, Széli Éva Anna frissen ordinált lelkésznő hatodéves mentora június 17-én, vasárnap a kispesti templomban. A lelkészszentelés szolgálatát Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke végezte. Az ünnepi istentisztelet prédikációjának alapigéjéül a 118. zsoltár 1-6. verseit választotta a püspök. A liturgiában dr. Bácskai Károly, az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) Újszövetségi Tanszékének megbízott vezetője mellett az éppen negyven éve ordinált lelkész édesapa, Széli Bulcsú vett részt. A családias hangulatú köszöntésekben a muzsika is fontos szerepet kapott: többek között a vanyarci és a kispesti gyülekezet kórusa üdvözölte zenével az ifjú lelkésznőt. A lelkészi oklevelet az egyházkerület nevében Radosné Lengyel Anna kerületi felügyelőtől és Gáncs Péter püspöktől vehette át. Széli Éva Lucfalván, édesapja egykori szolgálati helyén nőtt fel. Tízévesen adta át az életét Jézusnak, és megfogadta, hogy egész életében őt fogja szolgálni. Ennek az ígéretnek a beváltását kántorként kezdte 1994-ben, majd négy évvel később hittanári oklevelet szerzett az EHE-n. Ezt egészítette ki 2001-ben, amikor kitüntetéssel végezte el a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Karát énekzene szakon. Még ugyanabban az évben második helyezést ért el az országos tudományos diákköri konferencián Johann Sebastian Bach korálpartitájának (O Gott, du frommer Gott) elemzésével. 2001 őszén egyéves ösztöndíjat nyert el a herfordi (Németország) egyházzenei főiskolára, majd ennek leteltével - hogy folytathassa kinti tanulmányait - orgonista és karvezetői állást vállalt. 2006-ban jött haza, s ekkor kapott elhívást Istentől a lelkészi szolgálatra. Az ötéves elméleti képzést négy év alatt fejezte be. A gyakorlati (hatod-) évet Szabó András esperes mentori irányítása alatt töltötte a vanyarci gyülekezetben. Szeptembertől a mezőberényi német gyülekezet lesz a szolgálati helye, emellett pedig iskolalelkészként számít rá a városban a következő tanévben induló evangélikus iskola. ■ BZS Az egyház erős vár lehet a mindennapokban Beszélgetés Adorjáni Dezső Zoltánnal, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspökével ► Nem túlzás: szinte nem volt olyan hét, hogy valaki ne vetette volna szemünkre a múlt év pünkösdjén - Ittzés János püspök nyugállományba vonulásával - „felfüggesztett” Égtájoló rovat folytatásának elmaradását. Nos, Szentháromság ünnepével újraindítottuk rovatunkat! Azzal a különbséggel, hogy egyházkerületeink lelkészi vezetőitől nem jegyzeteket várunk, hanem válaszokat - olvasóink kérdéseire. Az „első körben” azonban még mi kérdezzük püspökeinket... Olvasóink kérdéseit - „Égtájoló” jeligével - szerkesztőségünk postacímére, illetve az evelet@lutheran.hu e-mail címre várjuk. - A szerk.- Romániában június 10-én helyhatósági választásokat tartottak. A települési és a megyei önkormányzatok összetételéről döntő voksoláson magyar színekben három párt indult. Püspök úr hogyan értékeli az eredményeket?- Két héttel ezelőtt a szavazófülkékben két testületi és két személyi döntést kellett a választópolgároknak meghozniuk: a listákról helyi tanácsot, azaz önkormányzati képviselőket és polgármestert, valamint megyei tanácsot, vagyis közgyűlési tagokat és tanácselnököt választottunk. A polgármesteri és a megyei közgyűlési elnöki tisztségek esetében név szerinti, a képviselő-testületek és a megyei közgyűlések tagjai esetében pártlistás szavazás zajlott. Nagy volt a tét, mert újdonságként egyfordulós választás döntötte el a polgármesteri és a megyei tanácselnöki tisztségeket. Az nyert, aki a legtöbb szavazatot kapta. A választás másik érdekessége az volt, hogy megjelent a színen három, magát magyar érdekképviseletnek nyilvánító párt. Ezáltal még jobban megoszlottak a szavazatok, illetve a magyarok amúgy is kényes érdekképviseleti arányai... A magyarországi politika által is megtámogatott szakadás nagyon is jól érzékelhető volt - megosztotta a szavazókat. El is veszítettük azokat a lehetőségeket, amelyeket az egység biztosított volna - gondolok itt például Szatmárnémetire vagy Marosvásárhelyre.- Mit tehetett az egyház, és kellett-e egyáltalán tennie valamit egy ilyen helyzetben? Például a kampányidőszakban ?- Kellett, nagyon is sokat. Tudomásul kell venni, hogy a kisebbségi lét különleges helyzet. Mi nem egy kiforrott demokráciában élünk, hanem olyan helyzetben, ahol a románságot a helyhatósági választásoknál sok esetben még mindig az motiválja, hogy a magyarok ellen szavazzon. Az egyház pedig - bár mennyei gyökerei vannak - egy, az e világban élő közösséget jelenít meg, ebben a világban él és működik. Épp ezért ki kell állnunk, és intenünk kell az egymásnak feszülő magyar pártokat az egységtörekvésre, a józan kompromisszumra.- Ez jól hangzik, de hogyan lehet megvalósítani a gyakorlatban?- Nyilvános kerekasztal-beszélgetéseket, fórumokat szerveztünk több alkalommal, több helyen is: Brassóban, Kolozsvárt, Sepsiszentgyörgyön. Püspökként én magam meghívtam a magyar pártok képviselőit. Ezeken a - többnyire egyházi helyszíneken zajló - eseményeken a negyven-hatvan fős hallgatóság soraiban is több esetben megfogalmazódott az az igéoy, hogy ezek a pártok egyesítsék erőiket, és induljanak együtt. Különösen fontos lett volna az összefogás a szórványvidéken vagy ott, ahol a magyarok kritikus aránya ezt indokolta volna, mint Nagyváradon, Marosvásárhelyen, Kolozsváron és így tovább. Nagyon remélem, hogy a novemberi parlamenti választások előtt az illetékesek leszűrik a júniusi események tanulságait, és értelmesen cselekszenek a közös cél érdekében.- A világi panaszok után térjünk át egyházi kérdésekre, és beszéljünk az egyházi örömökről. Mi ad optimizmusra okot a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyházban 2012 júniusában?- A romániai magyar nemzetközösség hangulatára valóban rányomják bélyegüket a politikai kudarcok, de úgy érzem, ebben a helyzetben az egyház olyan közösségi alternatívát és értékrendet tud felkínálni, amely erős vár lehet a mindennapokban. Bármilyen kicsi is egyházunk - eddig körülbelül harmincezer főről tudtunk -, és bármennyire riasztóak is a demográfiai adatok, életképes, új gyülekezetek alakulnak ott, ahol eddig remény sem volt a megmaradásunkra. Emellett a szolgálatok minőségét tekintve is érzékelhető a pozitív elmozdulás. Az egyik ilyen hely Beszterce. Eddig szász testvéreink adtak helyet a gyülekezeti alkalmaknak, de ez a megoldás sok szempontból körülményes volt, így Tóth Zoltán lelkész vezetésével a gyülekezet önálló istentiszteleti hely létesítését határozta el. Az önkormányzat és a magyar képviselet is partner volt ebben, így telket kaptunk a belvárosban. Június 16- án már le is tettük a templom és a gyülekezeti központ alapkövét. (Tudósításunk a 13. oldalon. - A szerk.)- Úgy tudom, hasonlóra készülnek az Arad megyei Simonyifalván is.- így van. Simonyifalva nagyon szép falu a nyugati határszélen, Gyulához közel. A településen a római katolikusok vannak többségben, ezért úgy tűnt, semmi esély arra, hogy itt valaha is nagyobb evangélikus gyülekezet alakuljon. Néhány éve azonban agilis fiatal lelkészek kerültek a településre, és áldásos munkájuk nyomán elkezdett az evangélikus közösség növekedni. Szerencsés az is, hogy a lelkészek a helyi nyolcosztályos általános iskolában a vallás mellett más melléktárgyat is tanítanak. A mostani lelkésznek, Deák Bálint Sándornak a felesége is tanít, így a gyerekeken keresztül egyre több családot érnek el. A nemrégiben még negyvenfős közösség mára százötven fős aktív gyülekezetté vált. így ott is parókia- és templomépítési projektbe kezdtünk.- S ha már szóba került az oktatás: az anyaországi evangélikus egyház idén is több oktatási intézménnyel gazdagodik. Önöknél mi a helyzet e téren?- Romániában a hatályos törvények miatt nagyon nehéz felekezeti iskolát alapítani. Azonban Brassóban visszakaptunk egy gimnáziumi épületet, amelyben idén szeptembertől egyházi magániskola indul intenzív nyelvoktatással.- Mit jelent az, hogy egyházi magániskola?- Egy magyar evangélikus alapítvány fogja beindítani, amelynek elnöke a brassói gyülekezet egyik presbitere. Az épület az egyházé, az intézmény pedig szoros kapcsolatban fog működni a helyi gyülekezettel. Sajnos a működéshez semmiféle állami támogatást nem lehet igénybe venni, az épületnek viszont szigorú előírásoknak kell megfelelnie, illetve a pedagógusok bérét is elő kell teremteni, ezért az ott tanuló diákoknak tandíjat kell majd fizetniük. A tehetséges, de szegényebb sorsú gyerekek anyagi terhét az egyház fogja átvállalni.- Mit lehet tudni a képzésről?- Négy párhuzamos osztályt indítunk nyelvekre specializálódva. Intenzíven, nagy óraszámban fogják tanulni a diákok az angolt, a németet, a magyart és a románt. Természetesen a vallási nevelésre is nagy súlyt helyezünk majd. Mivel az intézmény anyagi támogatásában külföldi pályázati pénzek is szerepet játszanak, az iskola nemzetközileg akkreditált intézmény.- Gondolom, már megvan a neve is. Milyen elnevezés olvasható majd az épület homlokzatán?- Augustana Jules Verne. Az első szó az Ágostai hitvallásra utal, a Jules Verne pedig arra a fantasztikus képzelőerőre, kreativitásra, amely mindig képes előremozdítani az emberiség sorsát. ■ Boda Zsuzsa ÉGTÁJOLÓ Adorjáni Dezső Zoltán püspök Romániai Evangélikus-Lutheránus . / .Egyh'áz/..
