Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-06-17 / 24. szám
ÉLŐ VÍZ 2012. június 17. *• 7 Evangélikus Élet * *> * Vallomás a Bibliámról HETI ÚTRAVALÓ Itt sorjáznak könyvespolcomon a jó öreg „Károktól” kezdve a legkülönbözőbb nyelvű és kiadású Bibliák. Végigsimogatom őket tekintetemmel, s kezembe veszem a legkedvesebbet. Fatáblák közé kötött, kapcsos, megsárgult lapu, régi-régi könyv. Évszázadok terhe nehezedik rá. A Majna menti Frankfurtban nyomták még gót betűkkel 1718-ban. Tán édesanyám ősei vehették, és hozták magukkal Hessenből a baranyai lankákra telepedve a török kitakarodása után, amikor a magyar földön új otthont, szebb életet kerestek. Mi mindent élt át ez a drága könyv családunk és Európa izgalmas történetéből? A vándorlást és járványokat, tűzvészeket és háborúkat, születések örömét és szomorú haláleseteket, lakodalmakat és ünnepeket. De most arra gondolok: mit adhatott ez a könyv azoknak, akik kézbe vették és szavára figyeltek? Hiszen a Biblia nemcsak van, létezik, eseményeket átél, hanem a Biblia szól és kiált, beszél és tanácsol, mert Isten igéjének hordozója. A Biblia nemcsak könyv, hanem mennyei üzenet! Hányszor adott erőt és vigaszt a szava, csendességet és frissülő reményt mondanivalója. De lehet, hogy parancsolt és megítélt, leleplezte a vétkeket, és bűnbánatra indított, amint az a Szentléleknek tetszett. Gyermekek tanulták belőle a betűvetést, olvasást, erkölcsöt és magatartást. Öregek remegő ajakkal ismételték szavát, s vették a bátorságot belőle az élethez és a csendes halálhoz. Mert a Szentírás isteni szó, atyai üzenet. A Biblia persze nem csak a vasárnapé. Hétköznapok vándora ő. Nemcsak ünnepi kalács, de mindennapi kenyér. Az Élet kenyere! Nemcsak ünnepre szóló ajándék -hanem szürke hétköznapok egyformaságában is: élet és lélek! Ezért a régi, ősi „emlék” Bibliám mellett szeretem a használatban elkopottat is. Konfirmációmra kaptam keresztanyámtól. Magammal vittem a teológiára. Egyik kedves professzorom azt tanácsolta, hogy naponta három oldalt véve egy esztendő alatt az egész Bibliát végigolvashatjuk. Magam is megfogadtam ezt a biztatást, és azóta ezt a Bibliát „ismerem” a legjobban. (Bizonyára ő is engem!) Aláhúzott mondatok, lapszéli jegyzetek, kérdő- és felkiáltójelek mutatják: a hétköznapokban is szólt, beszélt vagy olykor hallgatott az Ige. A borító üres lapjain számomra néhány jelentős gondolatot jegyeztem fel. Például: „A hit nem az én döntésem Isten mellett, hanem Isten döntése énmellettem.” így élt velem, és éltetett engem a Bibliám. De hát nem csak engem. Hány és hány embertestvéremet a földkerekségen! Nem csak én vallók róla boldogan. Neked is van bizonyára sok élményed vele. A tizenöt éve elhunyt Várady Lajos így vallott róla: Csak könyv? Óh, mennyivel több annál! Hisz azt hirdeti, hogy Isten szeret! Megragadom, hogy ő is megragadjon, És élettel töltse be szívemet. S amikor a népek haragra gyálnak, És remegve forrong a nagy világ Hirdetem azt, mit Isten hirdet: béküljetek meg egymással! - és magasra emelem a Bibliát! ■ Bencze Imre (A szerző 1986. október 26. megjelent írásával - halálának tizedik évfordulóján - a nyolcvankét éves korában elhunyt evangélikus lelkész emlékének is adózni kívántunk.) Hosszú vagy mély? (Egy különleges konfirmandusvizsga) Kis gyülekezet a pesterzsébeti. Kicsinységében is vannak persze hullámhegyei és -völgyei. Vannak bő konfirmandusévfolyamok, és vannak ritkábbak. Ez utóbbi volt a 2011-2012-es konfirmandusok közössége is. Mivel csak két konfirmandus korú fiúcska jelentkezett konfirmációra - és a vasárnapi istentiszteletünk ráadásul keresztelői istentisztelet is volt -, elhatároztam, hogy nem tartunk külön vizsgát. Kis gyülekezet lévén a szó szoros értelmében keresztelői istentiszteleteket tartunk, amelyekre meghívjuk az egész családot. A gyülekezetre emlékeztető lapot kapnak a szülők, a keresztszülők, és a nagyszülőkről, sőt a dédszülőkről sem feledkezünk meg. (A Szentháromság vasárnapján tartott alkalmon megkeresztelt csecsemő egyikének még az üknagyanyja is él, tehát őneki külön imádságot írtunk az emléklap borítójára.) Ilyen körülmények között készültünk a konfirmációs vizsgára. Nem arra gondoltunk, hogy hosszú lesz az istentisztelet, hanem arra, hogy a káté vizsgatételeit beépítjük a szertartásba. így kaptunk választ a bibliaismeretről, mielőtt a lekció elhangzott volna. Ismertettük a keresztség lényegét a szertartás előtt, és még azzal is emlékezetesebbé tettük az eseményt, hogy a keresztelőkút mellett a két fehér ruhás konfirmandus fiú mondta el a keresztség szereztetési igéit. Ezután következett egy hagyományos és - szerintem - kívánatos fogadalomtétel. Idősebb konfirmandusaink - a fiatal házaspár - saját szavaikkal is elmondták, hogy egy életre döntöttek az Ür Jézus mellett. Ehhez a döntéshez kérték a Szentlélek erejét és a gyülekezet támogató imádságát. Ezután csendült fel az „Erősítsd meg, Istenünk, amit cselekedtél értünk...” (Gyülekezetünk honlapján - www.pegy.hu - mindenki elolvashatja a Holl házaspár által korrektül megfogalmazott és elhangzott bizonyságtételt, és ugyanott meg lehet nézni a keresztelőiemléklap-sablonokat is.) Ez a konfirmáció nem hosszú volt, hanem - mint a zsúfolt templom atmoszféráján lemérhettük - mély. És épp ezért - reméljük - maradandó. ■ Győri JS. *vdm Krisztus mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek’.’ (Mt 11,28) Szentháromság ünnepe után a 2. héten az Útmutató reggeli s heti igéiben Isten s emberek meg/elhívását találjuk. Igéjében s szolgái által evangélium hangzik - ezért ne vessétek meg azt, aki szól! „Isten beszéde élő és ható: élesebb minden kétélű kardnál, és megítéli a szív gondolatait és szándékait!' (Zsid 4,12) S „mi, akik élünk, áldjuk az Urat mindörökké” (GyLK 749). Isten szeretete s jósága körülöleli életünket, ezért Dáviddal valljuk: „Szeretlek, Uram, erősségem!” (Zsolt 18,2) Halljuk meg Luther Márton bátorítását: „Te tudd, hogy nincs a földön nagyobb vigasztalás, mint amit Urad maga kínál és ád. Mert amikor téged Krisztus szeret, akkor Isten maga szeret. Az ő tulajdona, édes gyermeke vagy! És igéjében mindent megtalálsz, ami az ő akaratát és üdvösségedet illeti.” Fogadd el ezért Jézus heti igénkben felcsendülő hívását, hogy elmondhasd: „Boldogaz, aki Isten országának vendége’.’- „Jöjjetek, mert már minden készen van!’{Lk 14,15.17) A nagy vacsora résztvevői csak azok lesznek, kik nem utasították el a Fiú meghívását, aki Atyja ígéretét teljesíti be: „Felüdítem a fáradt lelket, és megelégítek minden elcsüggedt lelket’.’[jer 31,25) Örökké az ő szeretetközösségében élhetnek, és „boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára” (Jel 19,9). Pál megerősíti a gyülekezetek tagjainak szóló meg/elhívást: „Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus’.’ (Ef 2,19-20) E világban egyszerre hangzik a bölcsesség s a balgaság hívogatása; de mi tudjuk az igéből: „A bölcsesség kezdete az Úrnakfélelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet’.’ (Péld 9,10) Midján papja, Jetró befogadta a menekülő Mózest: „Miért hagytátok ott azt az embert? Hívjátok ide, és egyék velünk!” (2MÓZ 2,20) Az istenfélő Anna imádkozva hívta segítségül a Seregek Urát: ha „nem feledkezel megszolgálólányodról, hanem fiúgyermeket adsz, akkor egész életére az Úrnak adom..!’ (íSám 1,11) Jézus meghívta a három napja őt hallgató, éhes sokaságot a pusztában egy különös, közös étkezésre: „...vette a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte, és a tanítványoknak adta... Mindnyájan ettek, és jóllaktak..!’ (Mt 15,36.37) Az Ür Jézus a kereszten, a halála előtti utolsó, embernek mondott szavával így hívta magához első vendégként az istenfélő gonosztevőt, aki elismerte saját bűneit, s felismerte Krisztus királyi uralmát: „Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban!’ (Lk 23,43) Isten hazaviszi népét örök országába: „Mert megváltotta az Úr Jákobot, megszabadította. Megjönnek majd, és ujjonganak...” (Jer 31,11.12) „Jöjjetek, Isten Fia hív: / »Térj énhozzám, megterhelt szív! / Jöjj, hívlak, fáradt lélek! / Te, ifjú s öreg, jöjjetek! / Hadd adjak örök kincseket / És nyugalmat tinéktek!«” (EÉ 435,1) ■ Garai András * Olvassa az Evangélikus Elet digitális változatát! Válogasson az első magyar platformfüggetlen online újságosstand kínálatából, olvasson számítógépen, táblagépen vagy okostelefononl Múzeumok éjszakája 2012. június 16. - Evangélikus Országos Múzeum Keresd a nőt! Kiállítás: Hivatásunk az élet - Reformáció és nők Egynapos tárlat: Nők a Bibliában Sminkes tanácsok a 18. századból / Mrs. XX / Kakukktojások / Múzeumi totó 19.00- 20.00: Asszonyélet - Kertész Eszter költő, Borsos Kata (hegedű) 20.00- 21.00: Gazdasszonynak szükséges könyv, azki tud vele élni - házi praktikák régen, kóstolóval - S. Sárdi Margit irodalomtörténész 20.00- 21.00: Orgonakoncert - Somogyi Anna 21.00- 22.00: „Zeng a lélek, zeng a szó, zeng a szerelemajtó" - Joób Emese (ének, koboz) 22.00- 23.00: Régi zene - régi nőktől - Abel Concerts (Murányi Márta, Bozzai Balázs, Regős Júlia, Győri István) 23.00- 24.00: Szőlőskertek királynője és a Róka. Női borkóstoló bordalokkal - Nyakas Borászat és Róka Szabolcs (ének, koboz) TÓTH PÉTER FELVÉTELE
