Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-06-10 / 23. szám
14 ■+ 2012. június io. KRÓNIKA Evangélikus Élet Temetetlen családnevek Hét falu megújuló temploma ► A Vadosfai Evangélikus Egyházközség hét leánygyülekezetének (Vadosfának, Gyórónak, Kisfaludnak, Magyarkeresztúrnak, Mihályinak, Potyondnak és Zsebeházának) a tagjai templomépítő elődeikre való hálás emlékezésük nemes jeleként elhatározták, hogy a vadosfai templom megépítésének és fölszentelésének századik évfordulójára, 2012- ben felújítják nevezetes templomukat. Soltvadkerti német és szlovák családnevek - ez volt a témacíme annak az órának, amelyet soltvadkerti alsó tagozatos diákok a közös protestáns temetőben töltöttek egy napfényes, tavaszi napon. Eilemé Hollós Ildikó és Mihókné Rácz Renáta tanárnők a német kultúra megszerettetése és a településsel kapcsolatos ismeretek elmélyítése céljából már eddig is több olyan ötlettel előrukkoltak, melyek segítik kialakulni a gyerekekben a lokálpatriotizmus érzését. Ez pedig - utalva a legrégebbi helyi felekezetekre - az evangélikus és a református ősökkel is összefügg. Az első betelepülők német, illetve szlovák ajkú protestánsok voltak a 18. század közepén, akiket több száz hasonló vallású és nyelvű család követett. Többek között az ő leszármazottaik is voltak azok a gyerekek, akik ez alkalommal jegyzetfüzetbe írták a régi neveket a sírkövekről. Tegyük hozzá rögtön: a legtöbb név még mindig ismerősen cseng a kicsik fülében is, hiszen saját felmenőikről vagy iskolatársaik őseiről volt szó. A kísérő pedagógusok még arra is kitértek a téma órai feldolgozásakor, hogy melyik idegen hangzású családnévből mi lett a „kötelező” magyarosításkor, a II. világháborút követő esztendőkben. Remélhetőleg a családokban, az otthoni beszélgetésekben is előkerül ez a téma... ■ Ifj. Káposzta Lajos felvétele Rábaköz népének nagy része a reformáció terjedésével evangélikus lett. Az első vadosfai templom (imaház) a falun kívül állt. Az első igazi templom 1614-ben épült, ezt 1734-ben követte a második, immár nagy templom. Azért volt szükség nagy templom építésére, mert a Habsburgok protestánsellenes politikája az 1681-es soproni országgyűlésen keresztülvitte, hogy Rábaközben csak egy temploma lehetett az evangélikusoknak. Az akkori hívek egyházhűségét és áldozatkészséget mutatja, hogy negyven község lakói fogtak össze, s adakozásaiknak köszönhetően elkészülhetett a nyolcszáz személy befogadására alkalmas, kőkerítéssel körülvett templom. 1911-re azonban életveszélyessé vált, ezért a hívek - immár az említett hét falu evangélikusairól van szó - elhatározták, új templomot építenek. Példás áldozatvállalással, kitűnő szervezéssel és hozzáállással az 1912. február 28-án elkezdett munkát ugyanazon év novemberében be is fejezték, s november 10-én került sor a mindazok számára jól ismert új templom fölszentelésére, akik Vadosfára jártak vagy járnak istentiszteletre, akiket ott kereszteltek, akik ott konfirmálkodtak, akik ott tartották esküvőjüket, vagy akik vendégként, látogatóként ismerhették meg a templomot. A hívek adományainak köszönhetően új harangok kerültek az új toronyba, s beépíttettek egy modern, egymanuálos, tizenegy regiszteres Angster-orgonát, amely a karzat esztétikai képét nagyban emeli. A templom a maga valóban szép kivitelezésében gyorsan ismertté vált, s nem véletlen, hogy „rábaközi lutheránus katedrális”-ként kezdték emlegetni. 1913-ban joggal írta az akkori lelkész, László Miklós: „Gyülekezetünk minden tagját örömmel és büszkeséggel tölti el az a tudat, hogy Istennek dicsőségére ilyen szép, ilyen hatalmas hajlékot emeltünk, amely bizonysága lesz a késő utódok előtt is annak, hogy a harmadik templomnak építői hitbuzgóság és áldozatkészség tekintetében méltók voltak apáikhoz [...]. Legyen ez a templom - melynek sudár tornya »diadalmasan tekint szét a Rábaköz messze síkjain« - hirdetője évszázadokon át a lelkiismereti szabadságnak, megszentelt helye Isten lélekben és igazságban imádásának, nevelője a valláserkölcsi életnek, erősítője a hazaszeretetnek - Istennek dicsőségére!” Száz év telt el azóta. Elmélkedhetünk, vajon hány ezer, a templomhoz kötődő ember nem él már. Találgathatjuk, milyen sokan elhunytak, akik hosszú évtizedeken át nap mint nap hallhatták a vadosfai harangok messze hallatszó hangját. Már kevesen vannak azok is, akik még emlékezhetnek arra, hogy minden vasárnap mind a hét faluból emberek tucatjai indultak a vadosfai istentiszteletre: sokan gyalog, ritkábban szekéren, kocsin, idővel egyre többen kerékpárral. A két irányból jövő hívek (a magyarkeresztúriak, potyondiak és zsebeháziak kelet felől, a gyóróiak, kisfaludiak és mihályiak meg Mihályin keresztül, észak felől) Vadosfán találkozva - mint amikor két folyó egymásba ömlik - faluhelyen ritkán látható „embertömeggé” egyesültek. Ünnepek voltak a vasárnapok, ünnepek voltak a vadosfai templom alkalmai! A világ nagyot változott. Számos jó változás mellett nem kevés negatív jelenséggel is találkozunk. Megdöbbentő a népességfogyás általában is, s megdöbbentő a gyülekezeti tagság megfogyatkozása is, mely utóbbinak két oka van: a demográfiai fogyás és az egyháztól való elfordulás. 1912-ben 2606 egyháztag volt a hét faluban - ma alig több mint 900! Nem csoda, hogy a templom fölszentelésének napján sokan nem fértek be a templomba. A templomot fölszentelő Gyurátz Ferenc püspök dicsérte a hívek „firól fira szálló örökség"ét, az „alkotó erejű hitbuzgóság”-ot, a templomépítést segítő áldozatkészséget. Payr Sándor, a neves egyháztörténész azt mondta: „íme kész a szent emlék, mely a késő unokáknak is hirdetni fogja az apák erényét” S hozzátette: „Őseink nehéz viszonyok között nemcsak megépítették templomaikat, hanem buzgón látogatták is.” Eltelt száz év, elérkezett a felújítás ideje. A létszámában erősen megcsappant gyülekezetre vár a feladat, hogy ősei példáját legalábbis részben kövesse. Nem új templom építéséről van szó, hanem a meglévőnek a felújításáról. Örömteli, hogy többen is megfogalmazták: ha eleink képesek voltak templomot építeni, szégyen volna, ha mai, modern utódokként mi a felújításra sem volnánk készek és képesek! Ezzel nagyszüleink, dédszüleink emlékének is tartozunk! Természetesen nemcsak azokra számít az egyházközség, akik ma is rábaközi szülőfalujukban élnek. Hanem arra a virtuális közösségre, gyülekezetre is, amelynek azok is tagjai, akik elkerültek szülőföldjükről, s talán alig van kapcsolatuk szülőfalujukkal, volt gyülekezetükkel. Bizonyosak vagyunk ugyanis abban, hogy egyrészt a gyökerek minden ember életében fontosak, másrészt hogy nemes ügy felkarolását akkor különösen is szívbéli kötelességünknek tartjuk, ha ezekről - az emlékek révén is megtartani és táplálni képes - gyökerekről van szó. Minden támogatást, adományt köszönettel, hálásan fogad a Vadosfai Evangélikus Egyházközség. És szívesen lát minden elszármazottat, s nem csak a jubileumi ünnepségen! ■ Dr. Kiss Jenő (Mihályi-Budakalász) Istentiszteleti rend ♦ 2012. június 10. Szentháromság ünnepe után 1. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: íjn 4,i6b-2i; sMóz 6,4-9. Alapige: Jn 4,39-42. Énekek: 65., 232. Budavár, I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Johannes Erlbruch; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bence Imre; Fébé, II., Hűvösvölgyi út 193. de. 9. Veperdi Zoltán; Sarepta, II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; Deák tér, V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfiné dr. Brebovszky Éva; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. (kantátazenés áhítat, Bach-hét záróalkalma) Szabóné Mátrai Marianna; Fasor, VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (angol nyelvű, úrv.) Scott Ryll; de. 11. (úrv.) Aradi György; Józsefváros, VIII., Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33- de. 9. Szabó Bertalan; Ferencváros, IX., Gát u. 2. (katolikus templom) de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; du. 6. (vespera) Bolba Márta, liturgus: Muntag Lőrinc; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. dr. Blázy Árpádné; de. fél 11. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; du. 6. dr. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; Angyalföld, XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Grendorf Péter; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv., tanévzáró) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 73. (nagytemplom) de. 10. Szirmai Zoltán; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Fekete Gy. Viktor; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. dr. Agód Anett; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. dr. Agód Anett; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Kovács Áron; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kovács Áron; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Nagyné Szeker Éva; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75- de. 10. Endreffy Géza; Soroksár, Otthon Közösségi Ház, Szitás u. 112. du. 2. Győri János Sámuelné; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. (tanévzáró) dr. Lacknerné Puskás Sára. Összeállította: Boda Zsuzsa HIRDETÉS Felhívás egy nemes cél támogatására Százesztendős temploma felújítására minden támogatást, adományt köszönettel, hálásan fogad a Vadosfai Evangélikus Egyházközség. Kérjük, hogy felhívásunkat terjesszék minél szélesebb körben, valamint kísérjék figyelemmel honlapunkat (http://vadosfa.lutheran.hu), amelyet folyamatosan frissítünk. Elérhetőségeink: Evangélikus Lelkészi Hivatal, 9346 Vadosfa, Kossuth L. u. 13.; e-mail: vadosfa@lutheran.hu; telefon: 20/824-6887. Számlaszámaink: Vadosfai Evangélikus Egyházközség: 59500186-11094690. Vadosfai Evangélikus Gyülekezet Alapítvány: 58900026-10018163.
