Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-06-10 / 23. szám
Remény a reménytelenségben „Ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem..” (Róm 5,20) SZEVERÉNYI JÁNOS Növekszik a bűn a világban, egyházban, családjainkban? Igen, sajnos. Érezzük, tapasztaljuk a kegyelem kiáradását is? Igen! És ez a lényeg. Ezt éltük át a Reménységfesztiválnak nevezett különös történésben is. Nemcsak három estén a Papp László Budapest Sportarénában és a SYMA Rendezvény- és Kongresszusi Központban június 1-3. között, hanem a másfél éves felkészülés során is. Elegáns távolságtartás, elitista, magyarosan kritikus, szűkszívű fanyalgások is kísérték a programot. Néhány ezek közül: „amerikai” „baptista”, „katolikus”, „karizmatikus”, „rockzenés” „a stadionos evangélizációk ideje lejárt”... Testvérek! Az Úr él, övé a föld és annak teljessége! Ő szabadon cselekszik, és ma még úton van. Belealázkodik, igen, belealázkodik különböző népek, felekezetek, zenék kultúrájába. Ő nem olyan finnyás, mint a magukat jól leplező mai farizeusok. Sokkal nagyobb a bűn által okozott romlás a világban, semhogy megengedhetnénk magunknak a zártságot, tompulást, elkülönülést. „Isten patakja tele van vízzel” (Zsolt 65,10) Ennek a pataknak a vizébe mi is belevethetjük magunkat, engedhetjük, hogy magával sodorjon. „De a tócsák és pocsolyák nem gyógyulnak meg: sósak maradnak” (Ez 47,11) A szervezés kezdetekor úgy éreztem, nem tudok újabb feladatot, terhet vállalni már, hiszen tele van a naptáram. De nem lehetett nemet mondani, félreállni. Nemcsak azért nem, mert egyházunk megbízott a képviselettel, hanem azért sem, mert éreztem, tudtam, hogy Istentől való ez a munka. Meggyőzött a sok lelki és gyakorlati gazdagság, tapasztalat. Kedves Olvasó! Nem az a kérdés, hogy ott voltál-e valamelyik rendezvényen, hanem az, hogy átélted-e és átéled-e mindennap bűneid bocsánatát! Van-e új életed és üdvösséged Krisztusban? Szorongat-e az ő szeretete, félted-e korosztályodat az Isten nélküli vegetálástól és a kárhozattól? És ami nagyon fontos: végzed-e a misszió és evangélizáció Isten által motivált, vezetett szolgálatát? A Billy Graham Evangélizációs Társaság hatvan éve vonja be munkájába a felekezetek széles spektrumát, motiválja és kiképezi a hívőket a szolgálatra a világ különböző pontjain. Fontos, szép, megrendítő három estét éltünk át a csarnokban, de ez csak a jéghegy csúcsa. Hónapokon át folyt az előkészítés, a felkészülés. Húsz bizottságban dolgoztunk ötszázan. Én magam három munkacsapatban voltam érdekelt: a nagy fesztiválbizottságban, a programokat előkészítő csoportban és a lelkipásztori bizottságban mint koordinátor. Tanfolyamon készült fel több mint ezer lelkigondozó, tonnányi segédanyagot nyomtattak ki (különböző munkafüzeteket, János evangéliumát, szórólapokat), összeállt egy fantasztikus, ezertagú ének- és zenekar. Istenem, hogy szólt Händel Halleluja-kórusa! Nem az a kérdés, hogy ott voltál-e valamelyik rendezvényen, hanem az, hogy átélted-e és átéled-e mindennap bűneid bocsánatát! Ez egyszeri ünnep volt, öröm volt részesülni benne. De a munkát folytatni kell, jóval nagyobb elkötelezettséggel, lendülettel, összefogással, mint eddig. Azon kívül, hogy hisszük és reméljük: sok százan élhették át életükben először Isten Jézusban megjelent szeretetét, sok tanulsága, következménye, gyümölcse van/lehet ennek a programnak. Megőrizve és becsülve felekezeteink ajándékait, egyre inkább össze kell fogni a népünk felé végzett misszióban. Igazolhatatlan a világ előtt a széttöredezettség, még inkább a felekezeti sovinizmus és az egymás ellenében végzett misszió. A Billy Graham Evangélizációs Társaság csak egy a sok ezer missziós és evangélizációs szolgálat közül. Nem kell majmolnunk senkit, ez igaz. Ugyanakkor nyitottan fogadhatjuk biblikus látásukat, teológiájukat, tapasztalataikat. Hisznek az evangélium tiszta, egyszerű hirdetésében és a lelkigondozás fontosságában. Mi hiszünk e még az evangélium erejében? Franklin Graham a sajtótájékoztatón (száztíz újságíró volt jelen) és az egyházvezetőkkel való találkozáson is magától értetődően mondta el a keresztről szóló üzenetet. Újra és újra. Miért tette? Megakadt a lemeze? Nem jutott más az eszébe? Nem, nem hiszem. Azért tette és teszi, mert ő is látja, tudja, hogy pusztulás felé rohanó világunknak erre van szüksége. Csak Isten, a hozzá való megtérés és Krisztus hétköznapi követése segíthet rajtunk. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) „Van-e remény még emberi fajunkban?” - kérdezte Illyés Gyula Bartók című versében. Nincs, nincs remény, csak Jézus Krisztusban. A szerző egyházunk országos missziói lelkésze Iskola Isten tenyerén 20(0) éves a Deák Téri Evangélikus Gimnázium De a hivatalos adatokon túl a kulisszák mögé is bepillanthatunk. Például a padlásra, ahová titokban jártak a nebulók, a Katalin-bálokra és „az iskola szellemét magába záró” palackba, amelyben hit, közösségépítés és tanulás egymás szövetségesei. A DEG-szellemet is olyasféle „tejsav és gyanta” tartja össze - von párhuzamot a tanárnő -, mint Ottlik Géza kőszegi katonaiskolájának diákjait. A mai eredmények az elődök munkája nyomán születhettek meg, ahogyan Kézdy Edit ezt először humorosan, az LGT-t, majd Newtont idézve megjegyzi: „Ha messzebbre láthattam, annak az volt az oka, hogy óriások vállán álltam.” Ezután virágot kap a már az újraindulás első évétől az intézményben dolgozó Horváth Gabriella tanárnő, Urbán Ágnes igazgatóhelyettes és Schulek Mátyás egykori igazgató, aki rögvest szóra is emelkedik. „Engem az Isten mindig nagyon szeretett, és a tenyerén hordott. Kitartott esőbe, hóba, szélviharba, de mindig tudtam, hogy a tenyerén hord” - mondja életútjának rövid, ám annál megkapóbb ismertetése után a tizenhárom évig iskolaigazgató Schulek Mátyás. Meséli, hogy egyszer Kézdy Edit kérdezte tőle, milyen iskolát álmodott meg. Mire ő rövid gondolkozás után ezt felelte: „Ilyet’.’ A Himnusz eléneklése után a gyülekezet átvonul a templom udvarára, ahol Bence Gábor vezényletével fúvósok, karénekesek, az iskola színjátszó csapata és nem utolsósorban a szülők által készített ínycsiklandó sütemények várják a vendégeket. Kákay István országos irodaigazgató lényegre törő beszédében a DEG- et az evangélikus oktatás csillagának, sőt az egész ország egyik büszkeségének, ékkövének nevezi. ^ Folytatás a 3. oldalon Deák tér. Sütő utca. A tavaly pünkösdkor kétszáz éves templom mellett az iskola. Deáknyelven csak DEG. Olyanok végeztek itt, mint Ignotus, Kandó Kálmán, Schulek Frigyes... Elegáns meghívó invitálta június elsejére, a Deák Téri Evangélikus Gimnázium évfordulós ünnepségére elsősorban az egykori leánygimnázium növendékeit - ma már szépkorú hölgyeket, akik anno egyenruhában koptatták a padokat -, valamint az újraalapítókat, püspököket, igazgatót, volt tanárokat és azokat a diákokat (ötvenheten voltak), akikkel húsz évvel ezelőtt ismét egyházunk fenntartásában indulhatott virágzásnak a negyven éven át állami kezelésben álló iskola. Gáncs Péter szolgálatával délután négykor a templomban kezdődik az évfordulós ünnepség. Az elnök-püspök Péld 14,26 és Mt 7,24 alapján hirdeti az igét. Mérföldkőnek nevezi az is az aktuális államhatalom önkényes döntésén túl? Miért kell „a vihar”? Válaszképpen a püspök a vihar megtisztító erejéről beszél és arról, hogy az újrakezdés mindig kegyelem, a Szentlé-1992-es évet, de hamar világossá válik: nem csak húsz évet ünnepelünk, annál sokkal többet. Tavaly pünkösdkor emlékeztek meg ugyanis a Deák téri templom fennállásának kétszázadik évfordulójáról. Mondhatjuk, a gimnázium közel egyidős vele, hisz az 1800-as évek elején alapították - más kérdés, hogy e század közepén a történelem közbeszólt... Gáncs Péter a DEG gyökereihez vezeti vissza hallgatóságát. És a történjelek miértjét kutatja. Vajon miért kellett az iskolából negyven évre kizárni az evangélikus egyházat? Lehet-e ennek valami más magyarázata lek ajándéka. Az ünnepi alkalom tehát elsősorban Istennek ad hálát, s csak ezután az iskolaalapítóknak, a ma is példaadó evangélikus pioníroknak. Imádkozunk a már elhunyt tanárokért, diákokért, lezárásként pedig elénekeljük az evangélikus himnuszt. Gadóné Kézdy Edit beszéde következik; a jelenlegi igazgató - öniróniával mondja - „henceg” Az iskola országos 29. helyezésével (a keresztény iskolák közül csak a Piarista Gimnázium előzi meg), a szövegértési és matematikamérések kiemelkedő eredményeivel, a 4,7-es érettségi átlaggal, sikeres színdarabokkal, csereutakkal... evangélikus hetilap 77. évfolyam, 23. szám ■ 2012. június 10. ■ Szentháromság ünnepe után 1. vasárnap Ára: 250 Ft „A gyülekezetek nagyfokú önállóságot élveznek, zsinat nem létezik az egyházban. A tíz püspök valóban a pásztorok pásztoraként végezheti szolgálatát.” Nagygyűlés a megújulás jegyében & 4. oldal „Franklin Graham huszonkét évesen döntött Jézus követése mellett. Az édesapjával folytatott beszélgetés tudatosította benne, hogy nincsen középút: vagy elfogadja Jézust, vagy elutasítja.” Reménységfesztivál W- 7-10. oldal „Amikor az utolsó tégla is a helyére kerül, és eljön a felszentelés pillanata, akkor megszületik a csoda. A halott kövek építése után az élő kövek építése következik! És való igaz, azt is láttam: mindenütt, ahol templomot emeltünk, ott a gyülekezet is épülésnek indult. Szaporodott a közösség.” Beszélgetés Benczúr Lászlóval W- 13. oldal Bűzlő életek )► 2. oldal Evangélikus lakásszentelő?! !► 2. oldal Égtájoló !► 3. oldal Egész héten Bach! !► 5. oldal Legyünk készek a végső harcra w 11. oldal Hét falu megújuló temploma W 14. oldal
