Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-06-03 / 22. szám
8 ■m 2012. június 3. PANORÁMA Evangélikus Élet „Drága Jancsi!” Ünnepi lepkék a mendei májfákon ► A pünkösdi sokadalom jegyében telt május 27-28-a a szentendrei skanzenben. A rendezvény egyben a szellemi kulturális örökségek második nemzetközi találkozója is volt. Bemutatkozott valamennyi hazai csoport, amely felkerült a szellemi kulturális örökség nemzeti listájára, valamint - vendégként - Bulgária, Albánia és Törökország egyegy hagyományőrző együttese. Még a fesztivál előtt, május 26-án tartották a Pest megyei Mendén az örökségelemek szakmai közösségi fórumát, s ennek keretében a külföldi és belföldi résztvevők megtekintették a mendei templomdíszítés szokását is. Néhány évtizeddel ezelőtt a kapcsolattartás fő formája a kézzel írott levél volt. Ma már ez retró. A levelezés mint „rítus” kiveszett mindennapjainkból, betűkanyarítás helyett pötyögünk a klaviatúrán, a képeslapválasztás, címzés, bélyegnyálazás aktusát is hanyagoljuk, hiszen csak a „Küldés” gombra kell kattintanunk... Régi leveleket olvasni tehát már csak ezért is izgalmas - hát még ha a címzettjük történetesen Pilinszky János. A levélírók hol anyáskodón aggódó, hol játékosan feddő, hol írásra ösztönző soraiból kirajzolódik a költő mint ember; aki jól teszi, ha eszik (ahogyan erre Nemes Nagy Ágnes - a későbbiekben csak NNÁ - több ízben felhívja figyelmét), és még inkább jól teszi, ha nem iszik (miként erre orvos barátja, Wiener Pál vagy a rajongásig szeretett amerikai színésznő, Sheryl Sutton rávilágít). A dohányzás szervesen hozzátartozik Pilinszky alakjához. Arra senki sem kéri, hogy a cigarettát tegye le; az olyan volna, mintha arra kérnék, legyen szíves, és ne írjon több verset. A ködös, folyton szökő anyag - ahogy a jelenlét lehetetlensége - vele jár. Verseinek formájára azonban nem telepszik rá a füstköd, költészetét végletekig letisztult, lecsupaszított sorok jellemzik. Az Új Forrás Kiadó által megjelentetett, Levelek Pilinszkynek című kötetből megtudhatjuk, hogyan vélekedtek ezekről a sorokról Pilinszky rokonai, barátai, sors- és kortársai. Hogyan biztatták, kritizálták, hogyan viszonyultak ahhoz a „lírai én”-hez, aki magát örök idegenként definiálja itt, a földi létben, s ahhoz a „prózai én”-hez, aki fényes nappal is sötét szobában kuksol. Maguk a levelek tíz évig kallódtak, mire napvilágra kerülhettek. Ugyanaz a Hafher Zoltán volt a dokumentumok gondozója, válogatója, széljegyzetelője, aki Pilinszky összegyűjtött leveleit is szerkesztette ’97-ben. 2700 levélből (!) 240-et válogatott be többek között Bende József műfordító és Pilinszky unokaöccse, Kovács Péter segítségével. A levelek ereje intimitásukban rejlik: ahogy „lejancsizzák” a katolikus költőt, ahogy ironizálnak magának - valóságával, ahogy mohó szeretettel követelik azonnali megjelenését... Nagy, ágas-bogas háló képződik a levelek által Pilinszky körül, aki meg csak hallgat. Figyelembe véve a költői életművet nem is lehetne hívebb „a kutyaólak csöndjéhez” a kötetkompozíció. Mégis, mások levelei által megjelennek előttünk életének fontosabb eseményei, így édesanyja vagy nővére halála, nősülései, utazások (ezek közül a legmeghatározóbb a pár hónapos római tartózkodás költő barátjával, 7o/dalagi Pállal), különböző vers- és kötetmegjelenések. Ez utóbbiakra persze részletesebb életrajzot bújva is rátalálhatunk, na de arra az NNÁ által rajzolt kecses kézfejre, mely Pilinszky gesztikulációját hivatott illusztrálni, már bajosan! Ilyen finomságok, ínyencségek tárháza a kötet. Ám nem csak Pilinszkyt ismerjük meg jobban a levelekből: megelevenedik előttünk az ötvenes, hatvanas, hetvenes évek egész szellemi közege Aczél Györgyöstül, MSZMP-üdülőstül, emigrációstul. És persze lágerekkel, fülledt, fullasztó hallgatással terhelten „a szenvedés szűk, lassan hömpölygő erén” (Németh László, 9. levél). Külön figyelmet és megbecsülést érdemelnek az „egy szem” levelek, így például Kassák Lajosé vagy Kertész Imréé. Kertész hiányolja Pilinszkyt a szigligeti alkotóházból. A műhely egyébként Bölöni György kezdeményezésére ’52-től fogadta a term(el)ékeny elméket. A vidéki idillben lehetőség volt elvonulásra és eszmecserére egyaránt. Pilinszky is föl-föltűnt Szigligeten, s aztán új ismeretségekkel, címekkel, új inspirációval távozott, maga után hagyva pár képet, nyomot. „Árokpart, zsebkendő, éji bogár - látom az arcát, amint fölmerül valahonnét. Általában mindig úgy jut eszembe, hogy »fölmerül«, vízből, romból (Pilvax), indulatból, az előrebukó hajfürtjeivel, ahogy költőnek illik.” (NNÁ, 18. levél) Ma is élnek, életre kel(te)nek ezek az ’52 nyarán Balatonföldváron rótt sorok. A levél őrző, élő kapcsolat lenyomata, feladóját és címzettjét túlélő, örök érvényű dokumentum. Pilinszky is „fölmerül” a neki szánt levéltengerből, mi pedig elmerülhetünk egy letűnt korszak szellemi és lelki gazdagságában. ■ Kinyik Anita Levelek Pilinszkynek. Szerkesztette Hafner Zoltán. Új Forrás Kiadó, Budapest, 2012. Ára 2600 forint. Tavaly három elemmel bővült a szellemi kulturális örökség magyar jegyzéke. A már meglévő nyolc mellé ez alkalommal került fel a mendei evangélikus templom pünkösdi díszítésének szokása is. Bár Tessedik Sámuel egykoron örömmel nyugtázta, hogy megszűnőben van a templomi zöldágazás pünkösdi szokása, a Pest megyei településen, Mendén ennek töretlen a gyakorlata. A Szentlélek eljövetelének ünnepén a gyülekezet tagjai ünnepi díszbe öltöztetik a templomot. Nyolc nyárfát állítanak a templom két padsora közé, s a fákat szalagokkal, kézzel hímzett és horgolt kendőkkel, úgynevezett lepkékkel díszítik fel. Ennek a hagyománynak most már évek óta a nyolcvankét éves Andrejkovics Mihály né, Rózsika néni a szakértő éltetője (képünkön). Szüleitől, nagyszüleitől leste el már gyerekkorában az ünnepi templomdíszítés csínját-bínját, és csak remélni tudja, hogy lesznek fiatalok, akik tőle is ellesik. A templomi zöldágazás pünkösdi szokását a tót (nem szlovák - mondja Rózsika néni) ősök hozhatták magukkal Trencsén vármegyéből. Azért díszítik éppen a nyárfát, mert az a tavasz legkorábbi hírnöke, akárcsak a lepke, amely a térítőknek kölcsönzi alakját. Az életet akarták így megköszönni Istennek a régi öregek. A máj fák később nemcsak a templom díszeivé váltak, hanem ajándékul is szolgáltak a falu leányainak. Ha a mai fiatalok ezt a szokást korábban megmosolyogták is, most már értéknek tekintik. Baksa Brigitta néprajzkutató, helyi pedagógus pedig nemcsak a közösségben tudatosította a hagyomány megtartásának fontosságát, hanem - mint szellemi kulturális örökséget - a szentendrei múzeum illetékeseinek is a figyelmébe ajánlotta. És a pünkösdi templomdíszítés mendei szokása fel is került a nemzeti örökség listájára... Ez a továbbiakban kötelezettséget is ró a közösségre: hosszú távon megőrizni és továbbadni a hagyományt - mondta el lapunknak dr. Csonka-Takács Eszter, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóságának vezetője. A mendeieknek talán nem lesz nehéz dolguk, hiszen a nemzeti listára való felkerülésnek szintén ez volt a feltétele. Akkor csak remélték, hogy szokásuk különleges és értékes - ma már tudják is. ■ Veres Emese-Gyöngyvér HIRDETÉS ÄMl „Vilit* VAU Válogasson az első magyar platformfüggetlen online újságosstand kínálatából, olvasson számítógépen, táblagépen vagy okostelefononl DIGITALSTAND WWW vangélikus Elet ■HIRDETÉS______________________________________________________________ Meghívó tanévzáróra „Mert megörvendeztettél tetteiddel, Uram, kezed alkotásainak ujjongok’.’ (Zsolt 92,5) Az Evangélikus Hittudományi Egyetem június 15-én, pénteken 14.30-kor tartja tanévzáró istentiszteletét és ünnepi ülését a budapest-zuglói evangélikus templomban (Budapest XIV., Lőcsei út 32.). Az igehirdetői szolgálatot Szabóné Mátrai Marianna végzi. Ünnepünkre szeretettel meghívjuk. Dr. Szabó Lajos rektor Az ünnepi ülés rendje: ♦ Megnyitás ♦ Rektori beszéd ♦ Diplomaosztás ♦ Jubilánsok köszöntése ♦ A Sólyom Jenő-díj átadása ♦ Bejelentések ♦ Himnusz Közreműködik: dr. Finta Gergely (orgona), az egyetem liturgikusének-szemináriuma, fúvósegyüttese Tóth Péter vezetésével, valamint az Agapé zenekar. Az énekkart Wulfné dr. Kinczler Zsuzsanna vezényli. Az offertórium a Dr. Sólyom Jenő Alapítvány javát szolgálja. A SZERZŐ FELVÉTELEI
