Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-06-03 / 22. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2012. június 3. *• 5 JÉZUSI SZELLEMBEN IGYEKEZNEK MEGTÖLTENI A BATYUT ...tartsd oda a másik arcodat is... ► Egy pillanat műve csupán, hogy csattan a pofon, hogy csusszan a gyilkos penge, s vannak, akik szerint a pillanat mindig megdöbbentően váratlan. Pedig dehogy. Az agresszió folyamat. Ha a maga törvényszerűségei szerint, zavartalanul halad előre, háborítatlanul gyűlik, gomolyogva terpeszkedik szét az indulat, megjósolhatóan jön lendületbe az a kéz, amelyből kiszalad az ártó mozdulat. De a folyamat megszakítható, elterelhető, ha van avatott szakember, aki képes és hajlandó beavatkozni... A tablettás abortuszról A nyíregyházi Oltalom Szeretetszolgálat tavaly decemberben indította el Batyu elnevezésű projektjét, amellyel a Csillag utcai anyaóvóban - családok átmeneti otthonában - elhelyezett, gyakran épp a bántalmazás elől menekült gyermekek és édesanyák sikeres társadalmi beilleszkedéséhez kívánnak útravalót adni. A komplex szocializációs program mintákat, értékeket közvetít. A Magyarországi Evangélikus Egyház Oltalom Szeretetszolgálatának anyaóvó intézménye Nyíregyházán egyedüliként nyerte el az Európai Unió és az Európai Szociális Alap közel harmincmillió forintos támogatását ehhez a projekthez, így azután még inkább felértékelődik együttműködése azokkal a nyíregyházi intézményekkel és szervezetekkel, amelyek ugyancsak a gyermekvédelemben dolgoznak: hasonló munkát végeznek, ugyanannak a célcsoportnak a támogatásáért dolgoznak. A nyertes projektben tehát partner a Területi Gyermekvédelmi Központ, a Gyermekjóléti Központ Családok Átmeneti Otthona és a Magyar Vöröskereszt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szervezetének Anya-gyermek Segítőotthona. A kliensek körében végzett, sok elemet magában foglaló, két éven át tartó munkát így kiegészíti a városban dolgozó gyermekvédelmi szakembereknek szánt továbbképzés, amely abból a nyilvánvaló tényből indul ki, hogy a gyermeki agresszió problémáival mindannyian küzdenek.- Májusban már a második kurzust tartjuk a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karának előadóival - mondja Daskóné Sós Anita, a családok átmeneti otthonának részlegvezetője, a projekt szakmai vezetője. - Az a célunk, hogy a képzés során a gyermeki agresszió kezelésére és megelőzésére olyan új eszközöket és módszereket sajátítsunk el, melyekkel mindennapi munkánk hatékonyságát segíthetjük elő, erősítve a szakemberek közti együttműködést is, közvetve ugyanis ez is hozzájárul a legfőbb cél eléréséhez: a gyermekek és a szülők sikeres társadalmi integrációjához. A továbbképzésen tehát különböző szervezetek szociális szakemberei ülnek együtt a hallgatóság soraiban. Az erőszak bibliai vonatkozásairól előadó Darvas Anikó érzékelte is némelyek kétségeit, elzárkózását, mikor mondandójába kezdett.- De érzékeltem a nyitottságot is - fűzi hozzá a Nyíregyházán hatod-, azaz gyakorlati évét töltő teológus. - Először is azt kell tudnunk, hogy a Biblia rengeteg erőszakos történetet ír le. Szó van benne gyilkosságról, népirtásról, nők megerőszakolásáról, csak ezekről kevesebbet beszélünk, különösen a hitoktatás keretei között, és ez, lássuk be - a gyerekek, fiatalok életkori sajátosságait szem előtt tartva -, így is van jól. A lényeg azonban az, hogy az erőszakra való hajlam bennünk van, és nem igaz, hogy nem haragszunk néha a másikra, nem igaz, hogy nem születnek bennünk indulatok. A munkával töltött sokadik órában joggal érezheti úgy valaki az iskolában, hogy most de szívesen képen törölné azt a rendetlen gyereket! Más dolog azonban így érezni, és más megcselekedni. A lényeg épp abban van, ahogyan ezeket az agresszív érzéseket levezetjük. Zsoltárokat olvashatunk telve gyilkos indulatokkal! Csakhogy aki Isten előtt ki tudja mondani, hogy így érez, az ezt a baját jó helyre tette le, mert utána már nem fog erőszakosan cselekedni. A másik aspektus pedig, amire a Biblia tarnt, az erőszakmentes ellenállás. Hogy az agresszióra nem szabad agresszióval válaszolni, mert akkor sosincs vége: vagyis tartsd oda a másik arcodat is...- Az agresszivitás őrlángja mindannyiunkban pislákol - erősíti megLaborczi Géza, az Oltalom Szeretetszolgálat igazgató lelkésze is -, és belobbanhat. Erről beszélgetni kell ebben a körben, és arról is, hogy hogyan lehet ezt elkerülni, a feszültségeket másképp levezetni. De van erre egy jézusi forgatókönyv is, és sok-sok család és közösség élete tanúsítja, hogy működik. Ezt a mintát kell felmutatnunk, de meg kell értenünk az agresszió természetét is. Miért ne lehetne a szeretet is fertőző? Az agresszió agressziót szül - erősítette meg a tételt Horváth László, az akkreditált képzést lebonyolító nyíregyházi egészségügyi kar dékánhelyettese, rámutatva, hogy olykor maguk a szociális szakemberek is lehetnek a bajok előidézői hozzá nem értésből, vagy mert már a kiégés tüneteivel küzdenek, anélkül hogy észrevennék. Mindenesetre a gyakorlati, módszertani ismeretek mellett biztos erkölcsi és szakmai alapra van szükségük ahhoz, hogy mindennapi munkájuk során feltárhassák a problémák okait, s közelebb jussanak ahhoz a megoldáshoz, melyet a közösségi szociális munka hordoz magában. Az anyaóvóban élő csonka családok jelentős része bántalmazás elől menekült. Abban a közegben, ahol ők szocializálódtak, a konfliktusok rendezésének legkézenfekvőbb módja az erőszak. Sokszor nem is ismernek más eszközt és más rendezőelvet, mint hogy az erős akarata érvényesül a gyengéé fölött. Ez még írható a kulturális különbségek számlájára. De ott a másik, kultúráktól független törvényszerűség, miszerint a bántalmazottakból lesznek később a bántalmazok. És nem árt azzal is tisztában lenni, hogy agressziót nem csupán tettlegességgel követhetünk el. ■ Veszprémi Erzsébet ■ Orosz Gábor Viktor Az elmúlt héten az evangélikus püspöki kar nyilatkozatot tett közzé az úgynevezett abortusztabletta magyarországi bevezetésével kapcsolatban. Nem csupán a nyilatkozatban, de a médiában is számos olyan pró és kontra érv jelent meg, amelynek értelmezése éppen a gyakran egymásnak ellentmondó érvelések miatt ütközik nehézségekbe. Az értelmezést nehezíti, hogy az abortusz kérdésköre, miközben orvosi, jogi és erkölcsi vonatkozású, mindezeket megelőző világnézeti meggyőződéseket is érint. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy miként vélekedünk az emberről. Immanuel Kant megfogalmazásában az ember önmagában vett cél, azaz sohasem lehet eszközként kezelni egy másik cél elérése érdekében. A teológiában az istenképűség fogalmán keresztül fejeződik ki az emberi élet méltósága, amely protestáns vélekedés szerint az ember szabadságában és Istenhez fűződő kapcsolatában ragadható meg, vagyis az emberi élet érinthetetlenségét teremtmény voltunk adja, és ennek tiszteletben tartása szabályozza. Hiszen a másik teremtmény méltóságát a vele kapcsolatba került embertársa tarthatja egyedül tiszteletben, amennyiben elismeri vele egyenlő szabadságát. Ugyanakkor az élet kezdetét érintő erkölcsi megfontolások során gyakran vetődik fel a kérdés, hogy egyáltalán mikor kezdődik egy ember élete, mikortól beszélhetünk személyről. Erre többféle válasz fogalmazódott meg a teológián belül is, de a leginkább elfogadott és igazolható álláspont az anyai és apai kromoszómák egyesülését követő beágyazódást tekinti kezdetnek. Ekkortól beszélhetünk individuumról - még ha az ikresedés lehetősége fenn is áll -, és ekkortól biztosítottak az embrió fejlődéséhez szükséges feltételek, az anyaméh éltető védettsége. Ebből következik, hogy miközben az embrió édesanyja méhében fejlődik, az anyának nem a tulajdona, hanem a gyermeke, akinek élethez való jogát és az erre való szabadságát nem korlátozhatja, csak támogathatja. Erre utal az evangélikus állásfoglalás is, amikor ellenzi az abortuszt. A megfogant emberi életért nem csupán a szülők tartoznak felelősséggel, hanem mindazok, akik valamilyen kapcsolatba kerülnek vele, tulajdonképpen az egész társadalom. Éppen ezért a társadalmat minősíti a születésszabályozás kérdéseire adott válasza. A felelősség vonatkozik a várandós nőre is, akinek egészsége éppen úgy védendő, mint a szíve alatt hordozott gyermekéé. Azonban - ritkán, de - adódhat olyan helyzet, amikor az anya életét terhessége veszélyezteti. A nyilatkozatban ez a szempont jelenik meg, amikor orvosi indokkal az abortuszt megengedhetőnek tartja, ha csak ezen az áron menthető meg a várandós nő élete. A magyar jog, hasonlóan más országokéhoz, akkor sem bünteti a terhességmegszakítást, ha a terhesség bűneset következménye, vagy súlyos válsághelyzetre hivatkozva kéri az édesanya, és kórházban történik. Ezekben az esetekben csak a 12. hétig valósítható meg (esetleg a 18. hétig). A hatályos jog szerint nem büntetendő abortusz lehetőségét a teológiai és erkölcsi vélekedés - mint láttuk - a legtöbb esetben nem igazolja, de ettől még napi gyakorlat, amely évente hazánkban több ezer emberi élet kioltását jelenti sebészeti úton. Az evangélikus dokumentum helyesen mutat rá arra, hogy az „abortusztabletta alkalmazása a művi abortusz sebészeti megvalósításának kémiai alternatívája” és a „kémiai beavatkozás lehetősége nem változtat az abortusz jogi szabályozásán, sem teológiai megítélésén” Ha azonban törvényeink lehetőséget adnak a terhesség megszakítására, akkor ebből erkölcsileg következik, hogy az abortusz „lehető legkíméletesebb” módját kell alkalmazni. Többek között ez utóbbi érv alapján vezették már be több nyugat-európai országban az abortusztablettát, és 1999-ben például Margót Kässmann - akkori hannoveri evangélikus regionális püspök - is ennek alapján támogatta bevezetését. Az akkori németországi vitát egyébként az álláspontok felekezeti megosztottsága jellemezte. Miközben a római katolikus egyház és a szabadegyházak tiltakoztak ellene, addig a Németországi Protestáns Egyház beleegyezett a tabletta orvosi felügyelet melletti használatába, de döntését nem indokolta. Tanulságos a Németországi Protestáns Diakóniai Szolgálat sajtóközleménye is. Ebben az áll, hogy a terhességmegszakítások tényét nem enyhíti a módszer mássága, de a közlemény hangsúlyozza az egészségügyi kockázat csökkentéséhez való jogot. Ennek alapján nem tartotta elvetendőnek a sebészeti beavatkozás farmakológiai alternatíváját, ha az kisebb kockázattal és kevesebb fájdalommal jár. Ugyanakkor, hasonlóan a magyarországi nyilatkozathoz, több veszélyre is felhívta a figyelmet. Ezek közül a legfontosabbak: szemben a sebészeti beavatkozással a magzat kémiai elhajtása több napig is eltarthat, ami a nőt lelküeg jobban megterhelheti. A tabletta bevétele a terhes nő saját tettének minősül, szemben a vákuumos eljárással vagy a méhfal eszközös kaparásának módszerével Ez a tény még inkább megnehezítheti a terhességmegszakítás későbbi feldolgozását, jóllehet az orvos számára éppen a fordítottja lehet igaz. Hiszen ebben az esetben az orvos „csak” segítséget nyújt a magzat elhajtásához, de nem ő viszi véghez. Több nyugat-európai protestáns egyház tehát nem azért fogadta el az abortusztabletta bevezetését, mert egyetértene az abortusz nem orvosi javallatra történő gyakorlatával, hanem azért, mert bizonyos esetekben ez a módszer kisebb megterhelést jelent az abortuszra kényszerülő nőnek. Emellett a korábban említett válsághelyzetről és kényszerről nem csupán az anya tehet, hanem az a társadalom, amely nem képes olyan hatékony lelki és anyagi támaszt nyújtani, hogy a várandós nő megtarthassa magzatát. Éppen ezért örvendetes az állásfoglalás utolsó mondatában megfogalmazott szándék, amelynek megvalósítása közös feladatunk: „Egyházunk ugyanakkor a válsághelyzetbe került nők iránti felelősségét is komolyan veszi, ezért lelkipásztori odafigyeléssel mindenkor kész mellettük állni.” A szerző az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszékének adjunktusa Bogárdi Szabó István református és Fabiny Tamás evangélikus püspök Új sebészeti tömbbel bővült az Országos Onkológiai Intézet. A május 24-i avatási ünnepségen Kásler Miklós, az intézet főigazgatója, Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter és Szócska Miklós egészségügyi államtitkár mellett az egyházi vezetők is szót kaptak. Az áldások a főbejáratnál felállított szobor leleplezése után hangzottak el. Egyházunk képviseletében dr. Fabiny Tamás püspök volt jelen, aki Kovács Imre lelkésznek a betegsége alatt írt gondolatait idézte. Kovács Imre maga is sok kezelést kapott az onkológiai intézetben 2010 júliusában bekövetkezett haláláig. A felszólalások során többször is hangsúlyt kapott az egyházak, a hit és a lelkigondozás fontossága a gyógyításban: „A beteg az orvosban, az orvos pedig Istenben hisz.” ■ HHÁ vangelikus.hu Magyarországi EvAN<
