Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)

2012-05-27 / 21. szám

Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2012. május 27. 5 Kerületi missziói nap ÉSZAKON ^ Folytatás a 3. oldalról A lelkészi szolgálatba állását megelőzően a százhalombattai erőműben művezetőként dol­gozó lelkész az élet lényegéről, a szeretetről beszélt. Az ember elidegenedett Is­tentől. Istentelensége emberte­lenné tette - állapította meg. Aki pedig nem követi Isten szeretetparancsát, elidegene­dik embertársától, és mind ön­zőbbé válik. Isten a szeretetlen­­séget ítélet alá vette, de elküld­te Fiát, hogy általa életet nyer­jenek azok, akik őt választják. Aki ebben hisz és él, az magán­életi és családi konfliktusain is úrrá lehet - nem kell mindig a mélységekben járnia. „A legna­gyobb kincs a szeretet. Kérd Atyádat, hogy adja neked!” - zárta szavait Ittzés István. A délelőtt programjának má­sodik részét Szarka Miklós re­formátus lelkész, pár- és család­terapeuta, klinikai lelkigondo­zó vezette fel A családok védel­me, a válságok megelőzése és ke­zelése című előadásával. Az ezt követő pódiumbeszélgetést dr. Fabiny Tamás püspök mode­rálta. Beszélgetőpartnere az előadón kívül - a Reformáció és nők tematikus év jegyében - három, igen különböző hát­térből érkezett hölgy volt: Adá­­mi Márta, nagycsaládban fel­nőtt hitoktató, Bakondiné Ga­­rádi Zita többgyermekes édes­anya és Farkas Edit, a gödöllői Tessedik Sámuel Evangélikus Szeretetotthon és Családok Át­meneti Otthonának volt lakó­ja, jelenlegi munkatársa. A referátumban elhangzot­takat gyakran felidéző, őszin­te, a közönséget feszült és együtt érző figyelemre sar­kalló beszélgetés alkalmas volt arra, hogy minden korosz­tálynak segítséget nyújtson. A püspök személyre szabott kérdései a családban betöl­tött különböző szerepekből fakadó nehézségekre és áldá­sokra koncentráltak. Az ötnegyed órás ebédidő megadta a lehetőséget a várva várt vagy éppen meglepetés­szerű találkozásokra. Akinek továbbra is bent volt kedve né­zelődni, szemügyre vehette a VISZ, illetve az egyházme­gyék bemutatkozó standjait. Utóbbiak közül az Észak-Pest megyei bizonyult a leglátvá­nyosabbnak. Eközben - mert a szükség és a józan ész így hozta - az egyházkerületi közgyűlési ta­gok rövid ülésre gyűltek össze, kezükben ebédjükkel, hogy jóváhagyják az egyházkerü­leti felügyelői tisztségre jelöl­tek listáját. Ugyancsak a szü­netben adódott a legjobb alka­lom a felvidéki Hosszúszóról érkezett testvérek és a magló­­diak találkozására - a kerületi missziói napot használták fel arra, hogy megbeszéljék bon­takozó testvérgyülekezeti kap­csolatuk további lépéseit. Kora délután Oberfrank Pál és Kéri Kitty színművészek Szeretetnyelv című, közel egy­órás irodalmi előadása hang­zott el. A férfi és a nő párbe­szédére épült előadás a félre­értett szavakról, az egymás mellett való elbeszélésről, a fi­gyelem megtanulásáról szólt. Rólunk és Istenről, aki megta­nít bennünket szeretni. Fábri György egyetemi do­cens, az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem rektorhelyettese, egyházunk stratégiai bizottsá­gának tagja a magyarországi evangélikusok között végzett szociológiai felmérésről szólt, különösen is kiemelve, hogy a hazai lutheránusságra a család szeretete a legjellemzőbb. Ezután a nyírteleki Filadelfia gyülekezet négy nőtagja tett bizonyságot arról, hogyan emel­te ki őket Isten a legnagyobb emberi mélységekből, hogy magához ölelve őket, boldog életet élhessenek. Az elhangzot­tak kétségkívül mindenkit rá­hangoltak a záróalkalomra. Az együtt töltött nyolc óra számtalan pillanatában újra megtapasztalhatták az egybe­gyűltek: öröm Isten családja tagjának lenni. Mert ahol jelen van, ott a várakozásokat is megszégyenítő módon meg­áldja az emberi igyekezetét. ■ Horváth-Hegyi Áron A nap legmeghittebb része - ahogyan erről többen nyilatkoz­tak - a záró istentisztelet volt. Talán azért is, mert a sokszí­nű program adta impulzusok ebben az órában kezdtek egésszé összeállni. Keczkó Szilvia budahegyvidéki lelkész - há­romgyermekes édesanya - igehirdetésének szívhez és lélek­hez szóló szavai; az úrvacsorára készülve a gyónáskor egyként felálló sokaság; a missziói nap előtti utolsó héten a programba illesztett, huszonöt tagú svéd Stöde Kyrkokör kórus zenei aláfestése; a pax alkalmával megmozduló gyülekezet mind abban segített, hogy a Krisztustól jövő béke és az együvé tartozás érzése legyen úrrá a jelenlévőkön a sportcsarnok falain belül felépült, alkalmi templomban. »TI MAGATOK IS MINT ÉLŐ KÖVEK ÉPÜLJETEK FEL LELKI HÁZZÁ...« Hálaünnep Sárszentlőrincen „Ha visszatekintünk az elmúlt idő­szakra, először előkerült az országos egyház budapesti épületének pincé­jéből az elveszettnek hitt koronás to­ronydísz - kezdte köszöntését múlt vasárnap a sárszentlőrinci gyüleke­zet felügyelője. - Aztán új parókia épült. Évről évre új könyvek jelentek meg a gyülekezet múltjáról és jele­néről. Sikerült a templomot renovál­ni. Most pedig itt állnak az oltár előtt öten, akik elvégezték a piliscsabai munkatársképző tanfolyamot, s ki­­bocsátjuk őket szol­gálat végzésére. Mi más tölthetné be a szívünket, mint há­la és magasztalás Is­ten meg nem érde­melt, minden kép­zeletet felülhaladó ajándékaiért?” Az öt kibocsátott munkatárs közül négyen cigányok. Mind az öten fel­ajánlották segítsé­güket a gyülekezet egészének, idősö­dő, beteg, segítség­re szoruló gyüleke­zeti tagoknak. A múlt vasárnapi igehirdetés alapigéje a jeruzsálemi diakónu­sok kibocsátása volt. Az első gyüle­kezetben azért kellettek segítők, mert sokan csatlakoztak hozzá, megsokasodott a krisztust köve­tők száma. Mi azért imádkozunk, hogy a segítők munkája által is sza­porodjon a gyülekezet, és bízunk benne, hogy így lesz. Jeruzsálemben a héberül és görö­gül beszélő zsidók között feszültség támadt. A nyelvi-kulturális különb­ségek könnyen feszültségek forrásai lehetnek. A mi gyülekezetünkben magyarok és cigányok élnek együtt. Adja Isten, hogy mindig sikerüljön a Szentlélektől kapott bölcsességgel és szeretettel egyetértést és békessé­get teremteni a más-más kultúrájú, különféle szokásokkal, értékrenddel bíró csoportok, személyek között! Az apostolok tanácsára Jeruzsálem­ben a görög nyelvűek közül választot­tak diakónusokat. Ebben kifejező­dött az is, hogy a keresztény gyüleke­zetben nincsenek előjogok, őslakosok, bevándorlók, jöttmentek; nincsenek gazdagok, szegények, tanultak, ta­nulatlanok; nincs személyválogatás, egyaránt értékesek vagyunk Isten szemében és ebből következően egy­más számára is. Milyen jó, Hogy a most végzett munkatársak kibocsátá­sa, szolgálatra való készsége is bizony­sága annak, hogy a mi gyülekezetünk­ben sincsenek származási, kulturális határok, egyek vagyunk Krisztusban! Gábor és Mari már évek óta se­gítenek a tanodában, szegény, el­esett, sok hátránnyal küszködő ci­gány gyerekeket oktatnak, nevelnek. Szeretik ezt a munkát, hálásak a le­hetőségért. Jóska a temetőt és a temp­lomkertet tartja rendben. Jól érzi ma­gát a keresztény kö­zösségben, minden munkát szívesen el­vállal. Szilvi a gyüle­kezet pénztárosa, a rendezvények szer­vezésének motorja. Annus szolgálati te­rülete most körvona­lazódik: imalánc kéz­ben tartása, karácso­nyi csomagokhoz ajándékgyűjtés, idő­sek istentiszteletre 2 hozása stb. A szolgálatba ál­lított munkatársak felolvasták az erre az ünnepre válasz­tott igéiket, beszá­moltak eddigi szolgálatukról, meg­osztották a gyülekezettel jövőbeli terveiket, s áldással, imádsággal indul­tak szolgálatukra. Első jótéteményük az a szeretetvendégség volt, amellyel a gyülekezet megvendégelésére készül­tek az istentisztelet után. ígéretes kezdet, az Úristen adjon áldott folytatást! ■ Karl Jánosné Csepregi Erzsébet Bajor-magyar óvodai találkozó Soltvadkerten ► A gyermekek személyiségfejlődésének támogatása bibliai történe­tek segítségével - ez volt a mottója a közelmúltban zajlott soltvad­­kerti szakmai találkozónak. A továbbképzésen mintegy negyven óvónő és egy „óvó bácsi” vett részt Bajorországból, illetve hazánk evangélikus óvodáinak képviseletében. Túl a továbbképzésen a program célja volt a felkészülés is arra a nürn­bergi találkozóra, amelyet a bajor-magyar egyházi testvérkapcsolati megállapodás megkötésének huszadik évfordulója alkalmából ez év őszén rendeznek. A bajorországi eseményen ugyanis az óvodai neve­lés is fókuszba kerül majd mint a két egyház húszéves múltra vissza­tekintő együttműködésének egyik szelete. A négynapos konferencia fő előadói dr. Varga Gyöngyi és Susanne Menzke lelkésznők voltak, de módszertani bemutatót tartott a Déli Evan­gélikus Egyházkerületben az év lelkészének választott Lázárné Skor­­ka Katalin is. A résztvevők interaktív beszélgetések, valamint a helyi óvónők által vezetett bemutató csoportfoglalkozások tevékeny tanúi is lehettek. A fő cél egymás munkamódszereinek megismerése, a két óvodai ne­velési rendszer különbözőségeinek és hasonlóságainak megtalálása, il­letve az őszi közös bemutató alkalomra való felkészülés volt. A részt­vevőknek azonban a négy nap alatt természetesen nem csupán szakmai programokban lehetett részük: volt alkalom a közösségépítésre, egymás megismerésére is. A házigazda soltvadkerti Evangélikus Egyházi Óvo­da szervezésében lovas kocsis határjáráson, borkóstolón és egyéb kö­tetlen programokon vehettek részt a jelenlévők a háziasszony-óvoda­vezető Lakatosné Hachbold Éva kalauzolásával. A konferencia lelki táplálékát - a közös reggeli és esti áhítatok alkal­mával - a részt vevő lelkészek szolgáltatták. A német és magyar nyelven folyt alkalmon zökkenőmentesen zaj­lott a kapcsolatfelvétel és az együtt gondolkodás, köszönhetően első­sorban Révész Rita tolmácsolásának - egyházunk oktatási és iskolai osztályának munkatársa egyébként a szakmai szervezésből is orosz­lánrészt vállalt. Az elért eredményeket reménység szerint sokan láthatják és ellen­őrizhetik majd ősszel Nürnbergben, egy-egy bemutató foglalkozás alkalmával. ■ - homoki -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents