Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-05-20 / 20. szám
4 •« 2012- május 20. EVANGÉLIKUS ÉLET Evangélikus 'Élet Elnök-püspöki beszámoló... W- Folytatás a 3. oldalról Tegyük hozzá: és egyetlen egyház sem maradhat fenn, ahol a különböző szinteken szolgálattal megbízott elöljárók bizalomerősítés és közösségépítés helyett mérgezik a légkört, és rombolják a törékeny bizalmat és közösséget. Nehéz elfogadni, de reálisan kell számolni azzal a ténnyel, hogy a remélt gyógyulási folyamat hosszadalmas, és a visszaesés veszélye is nagy. Fontos, hogy adjunk esélyt az egészséges Krisztus-test immunrendszerének, amely legyőzheti a külső-belső fertőzéseket. Meggyőződésem, hogy a magyarországi evangélikusság döntő többsége olyan egyházban szeretne élni és szolgálni, amelyet a megbékélt különbözőségek, az egymást kiegészítő és gazdagító sokszínűség, a kölcsönösen megelőlegezett bizalom és a harmonikus együttműködési készség jellemez. Egészséges egyház felé Egy ilyen egészséges Krisztus-test, azaz egyház előfeltétele, hogy a fő, Jézus Krisztus tagjaiként valóban benne, belőle, vele és általa éljünk. Nemcsak egymás mellett, hanem egymásra figyelve, egymást elfogadva, egymást hordozva, egymásért. Ehhez viszont szükség van arra, hogy egymást, egy mást, a másikat jobban megismerjük, aminek alapja a személyes találkozás. Az elmúlt időben igencsak megnőtt egyházunkban az ilyen találkozások, találkozók vonzása, gondoljunk az egyházkerületi missziói napokra vagy a Szélrózsa találkozóra. Az immár évek óta népszerű egyházkerületi munkaévkezdő lelkészkonferenciákat az elmúlt esztendő augusztusában országos lelkésztalálkozóvá szélesítettük ki, amelynek Bonyhád adott otthont. A konferencia főelőadója, Klaus Douglass német teológus szembesített minket a régi és új feszültségével, kihívásaival a gyülekezet- és egyházépítésben. Igazi lelkiszellemi- testi feltöltődést ajándékozott ez a két nap, amelyen lelkészi karunk mintegy kétharmada vett részt. Fontos, hogy a kerületi identitás ápolása mellett tudjunk egész egyházban is gondolkodni, tervezni és együtt készülni a közös szolgálatra. Reménység szerint a bonyhádi első országos evangélikus lelkészkonferenciával hagyományt teremtettünk, és három-négy évenként ilyen formában is újra találkozhatunk. Egy egészséges egyházban - a bonyhádi konferenciához hasonló, színvonalas teológiai továbbképzés mellett - szükséges lelkészeink rendszeres hivatásgondozásának, lelkigondozásának a kiépítése. Még az elején járunk ennek a sürgető feladatnak, de örömmel jelenthetem, hogy részben a lelkészakadémia szolgálatához kapcsolódóan, illetve egyházkerületi szinten is biztató kezdeményezések indultak. A holisztikus szemléletben gondolkozó, tehát az egész embert pásztoroló, egészséges egyházban a szellemi és lelki töltődéssel összhangban biztosítanunk kell lelkészeink, lelkészcsaládjainak fizikai rekreációját is. Köztudott tény, hogy a lelkészi hivatás - sajnos - nem család- és házasságbarát foglalkozás. Ezt szomorúan bizonyítják a házassági krízisek, válások... Igen fontos a prevenció, melynek egyik szerény eszköze a házassági, családi kapcsolatok ápolását segítő közös pihenési alkalmak megteremtése. Az egyes lelkészcsaládok anyagi lehetőségei között igazságtalanul nagy a különbség egyházunkban. Vannak, akik évente akár hosszabb külföldi nyaralást is megengedhetnek maguknak, mások viszont még egyházi üdülőinket sem tudják megfizetni... Ezen a területen erősíteni kell a munkaadó gyülekezetek és az országos egyház felelősségvállalását. Különösen azok után, hogy az üdültetési és gyógykezeltetési offertórium eltörlésre került... A lelkészekkel együtt, szinte egy lélegzettel szeretném említeni hitoktatóinkat és evangélikus oktatási és diakóniai intézményeink dolgozóit is, akik szolgatársaink, és akiknek száma immár a lelkészi kar többszöröse. Az ő testi-lelki-szellemi erőnlétük karbantartása is feltétele az egyház egészséges életének. Természetesen tudatában vagyok annak, hogy ez a feladat már-már meghaladni látszik egyházunk teherbíró képességét. S ezzel már érintem egyik legnagyobb dilemmánkat, az intézményátvételek problematikáját, amellyel külön pontban szeretnék foglalkozni. Mielőtt az „intézményátvételi láz” (Ittzés János) kezelésére térnék, hangsúlyosan szeretnék szólni az egyházunkban önkéntesen szolgálatot vállaló nem lelkészi munkatársak fontosságáról. Nélkülük nincs egészséges egyház, csak csonka torzó. Örvendetes, hogy közülük egyre többen igénylik a szolgálatra felkészítő képzéseket, továbbképzéseket, melyek ma már országos és regionális szinten is szerveződnek. Reméljük, hogy a különböző képzések harmonizálását elősegíti majd, hogy ez év januárjától országos programkoordinátor lépett szolgálatba. Az induló hatéves szolgálati ciklus elején kívánatos, hogy megszervezzük a második országos evangélikus presbiteri találkozót, amelyre a tervek szerint a jövő évben kerülhet sor. De addig is fontos, hogy minden gyülekezetünkben éljünk az újrakezdési lehetőség esélyével. Ha eddig nem is volt, most elkezdődhet helyi szinten is a presbiterek, önkéntes gyülekezeti munkatársak szervezett, tudatos képzése, gondozása. Az új presbitériumok új élethelyzetet jelentenek, a régi és új emberek összecsiszolódását teszik szükségessé. Váltóállítást jelent a tisztújítás. Nem mehet minden ugyanúgy tovább, ahogy eddig. Sok mindent újra kell tanulnunk. Ez a tanulási „kényszer” Jézus tanítványainak kiváltsága, egyszerre joga és kötelessége. Jól segítheti ezt a speciális felnőttképzést a Luther Kiadó gondozásában megjelent, Tarts, Uram, a kezedben című kötet, melynek alcíme: Személyes szavak presbiterekhez. Életképes egyház Az egészséges egyház szinonimája az életképes egyház. Ez olyan közösséget jelent, amely nemcsak befogadja, hordozza a felülről kapott élet ajándékait, hanem kész és képes azok továbbadására, továbbplántálására. Ebből az egyházképből kiindulva hiszem és vallom, hogy egyházunk nem szenved az intézményalapítás beteges lázától. Azt nem vitatom, hogy ezen a területen némi „hőemelkedés" azért időnként diagnosztizálható, de úgy tapasztalom, hogy az oktatási, diakóniai és gazdasági szakembereink által körültekintő felelőséggel kidolgozott intézményátvételi követelményrendszer megnyugtató védelmet jelent a meggondolatlan átvételekkel szemben. Ezen a helyen is megköszönöm az országos iroda fáradságot nem ismerő munkáját az intézményátvételek ügyében. Fontos, hogy a szükséges racionális szempontok (gazdaságosság, fenntarthatóság stb.) komolyan vétele mellett döntéseinkben prioritást kapjon a világos teológiai alapállás. Az egyház küldetése nem önmaga fenntartása, tradíciói, épületei konzerválása. Nem lehet cél önmagunk átmentése, túlélve különböző politikai kurzusokat. Az egyház Krisztustól kapott mandátuma arról szól, hogy az életet hordozó evangéliumot minden lehetséges eszközzel felkínálja, továbbadja mindazoknak, akiket el tud érni szolgálatával. Ennek a küldetésnek, missziónak alapvető hordozói, eszközei a gyülekezetek, de adott történelmi helyzetben a gyülekezetek mellett - sohasem helyettük - oktatási és diakóniai intézmények is, hiszen Jézus missziói parancsának szerves része az evangélium verbális hirdetése mellett a tanítás és a gyógyítás szolgálata is. Mint egyházunk oktatási intézményeinek felügyelő püspöke Isten előtti felelősséggel vallom, hogy csak olyan helyen vettünk át és készülünk átvenni oktatási intézményeket, ahol az említett szakmai szempontok mellett a missziói perspektíva is adott. Azaz: van esély az életképes működésre, az élet továbbadására. Ennek legfontosabb előfeltétele az elkötelezett evangélikus intézményvezető, az együttműködésre kész és képes helyi gyülekezet, az új feladatokra nyitott helyi gyülekezeti lelkész, illetve lelkészek, és nem utolsósorban a speciális szolgálatra bevethető iskolalelkész. Távol áll tőlem, hogy idealizáljam a helyzetet, és lebecsüljem az intézményátvételek kockázatát. Bizony sok helyütt tapasztaljuk, hogy viharos ellenszélben kell vitorlát bontanunk. Nem könnyű megtalálni a minden szempontból ideálisnak tűnő intézményvezetőket és iskolalelkészeket. Ezen a területen sokkal tudatosabb, átgondoltabb és szervezettebb - divatos szóval élve - humánerőforrás-gazdálkodásra van szükség egyházunkban. Reméljük, hogy az Evangélikus Hittudományi Egyetem is frissen tud reagálni az aktuális kihívásokra: iskolalelkész-képzés, új köznevelési törvény, hitoktatási reformok, etikaoktatás stb. Alapvetően új szemléletre van szükség intézményeink és gyülekezeteink kapcsolatában. Kevés a békés egymás mellett élés. Valódi együttműködésre, adott esetben áldozatkészségre van szükség, nem csupán néhány ünnepi alkalommal, hanem a hétköznapokban is. Például az iskolalelkészek szolgálati lakásának biztosításában... Nem az az igazi kérdés, hogy ki az úgynevezett „fenntartó”. Hamis alternatíva, hogy vagy a gyülekezetnek van iskolája, vagy az intézménynek van gyülekezete. Együtt vagyunk tagjai az élő Krisztus-testnek, annak a fenntartónak, amely a Magyarországi Evangélikus Egyház, amely szintén Isten megtartó kegyelméből él. Ugyanakkor nem szabad elmosni azt a nyilvánvaló különbséget, amely működésében, szervezetében, szervezettségében egy evangélikus egyházközség és egy evangélikus oktatási vagy diakóniai intézmény között fennáll. Az evangélikus óvoda, iskola vagy szeretetotthon tekinthető ugyan kvázi gyülekezetnek, de sajátosságait tiszteletben kell tartani. Ezért is különleges missziói, lelkigondozói feladat az intézményi lelkészek szolgálata, akiknek munkáját, képzését, továbbképzését fokozott figyelemmel kell kísérnünk és támogatnunk. Nem vitatom, hogy minden újabb intézményátvétel pluszkockázat, többletmunka a fenntartó számára, de ugyanakkor pluszesély, többletlehetőség arra, hogy olyanok számára is felkínáljuk a reánk bízott értékeket, akikhez különben talán soha nem jutnánk el. Meggyőződésem, hogy ezt a kockázatot egy bizalomból táplálkozó, egészséges, életképes egyháznak Mesterére néző, élő reménységgel, bátor hittel szabad, sőt fel is kell vállalnia. Gyakran emlegetjük Ordass Lajos püspök elkötelező örökségét, áldozatvállalását, aki börtönt és belső száműzetést vállalt iskoláinkért. Mai kockázatvállalásunk hol marad ettől... Ökumenikus közösségben Végül a törvényi elvárásnak eleget téve szeretnék röviden beszámolni külső-belső ökumenikus kapcsolatainkról. A katolikus és a református egyházzal rendszeresek a püspöki szintű találkozások, amelyeken igyekszünk egyeztetni az éppen aktuális teológiai, egyházpolitikai kérdésekben. Mindenképpen hírértékű, hogy ez év húsvétján a Magyar Katolikus Egyház és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) tagegyházai közös ünnepi üzenettel fordultak az ország népéhez. Rendszeres gyakorlattá kezd válni, hogy a közvéleményt foglalkoztató aktuális etikai, morális kérdésekben a katolikus és a református egyházzal együtt közös állásfoglalást adunk ki. Örvendetes fejlődés, hogy a már évtizedek óta jól működő ökumenikus imahét mellett — a MEÖT szervezésében - egyre szélesebb összefogással ünnepeljük szeptember végén a teremtés hetét, amelynek célja a teremtett világ védelme iránti felelősség ébresztése és erősítése. Az utóbbi esztendőben elevenné vált a dialógus a Magyarországi Baptista Egyházzal is, amellyel együttműködünk a június elején tartandó Reménységfesztivál szervezésében is. A püspöki tanácson belüli munkamegosztás jegyében a külföldi testvéregyházakkal való sokrétű kapcsolattartás Fabiny Tamás püspöktársam szolgálati területe. így én most csak a közelmúltban Komáromban aláírt szlovák-magyar egyházi partnerszerződés jelentőségét emelem ki, amelynek reménységünk szerint pozitív gyümölcsei lesznek határon innen és túl. „Transzparens” egyház Beszámolóm zárásaként az idei esztendő igéjének bátorító örömüzenetét szeretném aláhúzni. Jézus Krisztus így biztatja az övéit: „Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz’.’ (2l<or 12,9) A felszabadító jó hír, hogy alkalmasságunk nem saját erőforrásunktól függ, hanem attól, hogy mennyiben engedjük, hogy Urunk ereje rajtunk keresztül is eljusson a célhoz, a másik emberhez. Engedjük-e, hogy az egyház Ura kezébe vegyen, formáljon, használjon minket? Vajon - minden görcsös teljesítménykényszertől, megfelelési vágytól, bizonyítási kényszertől és hatalmi vágytól megszabadulva - tudunk-e, merünk-e a beszámolóm címében idézett Túrmezei-vers hittanos gyermekének bölcsességével válaszolni az alábbi, döntő kérdésre? „Milyen emberek a keresztyének? Ki mondja meg nekem?’’ (...) „A keresztyének olyan emberek, Akiken átsüt a nap!” Remélem, hogy egy ilyen módon transzparens, bizalomból élő, egészséges és életképes egyház felé tartunk, amelyen egyre inkább átragyog a világ világosságának, Jézüs Krisztusnak a fénye! Megköszönve Munkatársaim áldozatos szolgálatát, kérem jelentésem elfogadását. ■ Gáncs Péter püspök A Magyarországi Evangélikus Egyház áldáskívánása dr. Áder János köztársasági elnök hivatalba lépésekor (2012. május 10., Sándor-palota) Erős vár a mi Istenünk! Imádkozzunk először az Evangélikus énekeskönyv 291. énekének soraival. Az első vers Luther Márton, a második és harmadik vers pedig a száz éve született evangélikus költőnő, Túrmezei Erzsébet imádsága: „1. Adj békét a mi időnkben, / Úristen, téged kérünk. / Hisz rajtad kívül más nincsen, / Ki síkra szállna értünk, / Egyedül te, örök Isten. 2. Adj békét a mi időnkben, / Úristen, téged várunk. / Te segíts dolgos békében / Hűségesen szolgálnunk. / Áldd meg hazánk, áldd meg népünk! 3. Adj békét a mi időnkben! / Adj békességet nékünk, / Mindenütt: házban és szívben! / Jézus nevében kérünk. / így hallgass meg minket, ámen!” Igei köszöntésként Pál apostol áldó sorait idézem a Római levélből: „A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által!’ (Róm 15,13) Végül személyes köszöntésként Elnök Úrnak egy áldás Varga Gyöngyi Áldáskönyvéből, amelyet a nap emlékére útravalóként személyesen is szeretnék átadni: „Ez a mai nap a nagy lehetőségeké - mert tágas térre állította Isten lábadat. Ez a mai nap a megvalósuló álmoké - mert vele még a falakon is átugorhatsz. Ez a mai nap a kapaszkodás biztonságáé - mert ő erősen fogja a kezedet. Ez a mai nap az igaz találkozásoké - mert szeretetével jön feléd Istened. Ez a mai nap a munka öröméé - mert kezed munkáját ő teszi maradandóvá. Ez a mai nap az otthoniét békességéé - mert megláthatod Isten jóságát az élők földjén. Ez a mai nap Isten áldásával teljes. Neked adatik, hogy áldássá légy.” így áldjon meg és őrizzen meg a mindenható és irgalmas Isten, az Atya, Fiú és Szentlélek. Ámen. ■ Gáncs Péter elnök-püspök
